Szüretelő robot

Mi marad a szőlőmunkásoknak, ha a robotok gyorsabban pontosabban végzik a metszést és a szüretelést? Okos telefon lesz a munkaeszközük?

A mezőgazdaság nem nagyon jut az emberek eszébe, amikor a mesterséges intelligenciáról vagy az automatizálásról van szó, pedig nagy dolgok történnek ott is. A magunkra aggatott mindenféle okos kütyük, az ipari robotok, az ipar 4.0 eltereli a figyelmünket arról, ami igazán fontos, arról, amit megeszünk.

Nagy a fejlődés a tudomány és a technika mezőgazdasági alkalmazásában, és egyáltalán nem arról van szó, amire sokan elsőre gondolnak! Nem a több vegyszer, több méreg, több műanyag a fő irány, hanem éppen az ellenkezője. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy a mérgek, a műtrágyázás és a génmódosítás mind kell (és növekvő mértékben kell) ahhoz, hogy legyen mit ennünk. Azt lehetett mondani, hogy aki a vegyszerek ellen van, az merje kijelenteni azt is, hogy éhezzenek és haljanak éhen nagy tömegek. Azóta kiderült néhány dolog. Az egyik az, hogy a vegyszerek és a speciális fajták nem oldották meg a problémát. A másik – és erről lesz ma szó – az új eszközök szerepe abban, hogy kevesebb vegyszerrel, többet és jobbat termeljünk.

A precíziós mezőgazdaság éppen erről szól! Mi is ez?

A precíziós mezőgazdaság az ipar 4.0 testvére – hasonló megoldásokat használ a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, mint amit a gyárakban és a termékekhez kapcsolódó szolgáltatásokban. Áprilisban írtam már erről a témáról, megmutattam egy csomó jó és érdekes kezdeményezést.

Írtam a biztonság javulásáról, ami egyrészt az élelmiszerek életútjának pontos követéséről (példa: a betegséget okozott zöldség vagy gyümölcs termelőjét azonnal tudjuk, célzottan tudjuk kivonni a forgalomból) és a lejárt szavatosságú áru azonnali, automatikus levétele a polcról (És amit megeszünk?). A pontos célzásról is volt már szó, legyen az gyomirtó, tápanyag, öntözés, megtermékenyítés vagy elletés – mindegyik területen jobb lesz az eredmény.

Most – közel fél évvel az előző cikkek után – azért térek vissza a mezőgazdaság „okosítására”, mert aktuális, és mert az ITBusiness legutóbbi konferenciájának ez volt a témája. Sok érdekes előadás volt, közben meg is osztottam képeket és mondatokat.

Az utóbbi ötven évben nagyobbat változott a mezőgazdaság, mint korábban ezer év alatt, a gépesítés, az új hibridek, a szója termesztése és a genetikai beavatkozások gyökeres változást hoztak. A digitalizáció, az okos gépek és a mesterséges intelligencia hatására várhatóan tovább gyorsul a fejlődés. Fejlődés lesz ez? Úgy gondolom, hogy igen (a pontos célzás már most is az).

Glattfelder Béla előadásából megtudtam, hogy már folyik a digitális agrárstratégia szakmai vitája, és idén várhatóan el is fogadják. Sok szempontot kell figyelembe venni, sok területen lehet és kell fejleszteni ahhoz, hogy felgyorsuljon a hazai agrárium fejlődése. Az emberek tudása, a szakképzés, az egyetemi oktatás és a felnőttképzés, a folyamatos önképzés elengedhetetlen, és ebben sokaknak van szerepük. Az egyik legfontosabb szereplő maga a gazda, akinek igénye kell legyen a tanulásra. Őt sokféleképpen lehet ebben segíteni, fontos szerepük van az agrárkamaráknak és egyéb szervezeteknek. Úgy látszik, hogy a technikai feltételek (internet, okos telefonok, táblagépek) hiánya már nem igazi akadály. Ha jövőre tényleg minden háztartásig eljut a szélessáv, akkor az önképzésnek és a gazdák együttműködésének, tudásmegosztásának nem lesz technikai akadálya.

A szakképzésről Fábri Eufrozina, az Egri Szakképzési Centrum vezetője beszélt előadásában és utána Kiss Boglárka által vezetett beszélgetés során. Náluk is a szakképzés minőségének javítása és a gazdasági versenyképességet segítő duális képzés van előtérben. A gazdák és a leendő gazdák egyik fontos (és hiányzó) ismeretére világított rá Borsiczky István, a Tomelilla ügyvezetője: legalább alapvető térinformatikai tudásra van szüksége annak, aki „okos” gépesítést és automatizálást akar megvalósítani a mezőgazdaságban. Ezek az ismeretek kellenek ahhoz, hogy a távérzékelési és térképadatokat valóban fel tudják használni a gazdálkodók. Ezek az adatok ma még nagyon sokba kerülnek, de tervezi a kormány, hogy ingyenessé tegye az elérésüket – mondta Glattfelder Béla. Ez nagy segítség lesz majd a mezőgazdaságnak, beindíthatja az informatika ésszerű használatát a minőség és a hatékonyság javítására. Ugyanez vonatkozik a centiméteres pontosságú GPS adatokra, a drónok mezőgazdasági felhasználására és az időjárási információkra is.

Szintén Glattfelder Béla hozott fel néhány példát arra, hogy az okos gépek már ma is hasznosak a földeken és az istállókban. A munkaerőhiányra az egyik válasz az a szőlőbetakarító gép, amelyik 180 ember munkáját tudja elvégezni. Ma még nem tudja a szőlő érettségét figyelni, de ez sincs már messze. A metsző robot, akár másodpercenként 5 metszést is el tud végezni, éjjel-nappal, hideg szélben is pontosan dolgozik. A fejőházakat is sikeresen automatizálják, és teljesen megszűnik az emberi munka. Itt egy amerikai családi farmon készített interjú: How Milking Robots Are Helping One Family’s 70-Year-Old Dairy Farm Thrive In 2017 (Forbes). Angliában egy szántóföldi táblán végeztek egyéves sikeres kísérletet az emberi munka nélküli termelésben.

Ezek mind azt mutatják, hogy a kétkezi munka és a 12 órás munkaidő lassan kimegy a divatból a földeken és az állatok mellett is. Helyette tervezni, gondolkodni, ismereteket és technológiát hasznosítani kell tudni. Nem lesz felesleges az ember, csak éppen mást kell csinálnia. Képes lesz rá? Kénytelen lesz!

A felkészülést már gyerekkorban el kell kezdeni. Nem feltétlenül a ma létező technológiát, gépeket és programokat kell megtanulni, hanem inkább az újra való nyitottságot, a világ iránti érdeklődést.

Nagyon fontos, hogy egyáltalán nincsenek egyedül a gazdák. A hagyományos találkozási lehetőségek mellett az új, elektronikus találkozási pontok is kialakultak a közösségi portálokon. Készül egy magyar piactér is, amivel együtt tudástár és digitális szolgáltatások (például drone-as-a-service) létrejön. Erről beszélt a konferencián Kozula Ádám (T-Systems), és korábban már olvashattunk is róla.

Akkor sincsenek egyedül, amikor el akarják adni a sok jót, amit megtermeltek. Nem csak az előbb említett piactér segít az eladásban, hanem a Nemzeti Kereskedőház is. Számomra az volt a kellemes meglepetés Erős Veronika előadásában, hogy digitális exportot is nyélbe ütöttek már, vagyis sikerült igazán modern terméket eladni a nemzetközi piacon.

És akkor, merre van az előre? A konferencián azt is megtudtuk Feldmann Zsolttól, hogy a kertészetben állunk a legrosszabbul hatékonyság tekintetében. Ebből arra gondolok, hogy ott lehetne bevetni a szürkeállományt, hogy megtaláljuk a jobb és több gyümölcs és zöldség megtermelésének útját. A precíziós mezőgazdaság módszereinek bevetésével, pontos célzással lehet csökkenteni a víz, tápanyag és vegyszer felhasználását. Sőt, a bio termékek előállítása is gazdaságosabb lehet. Tudva, hogy azoknak jó piaca és magas ára van, talán ebbe az irányba kellene elindulni. Itt nem olyan magasak a belépő költségek, mint a korábban említett tehenészetben, ahol százmilliós nagyságrendű befektetés kellett.

Hamarosan meglátjuk, hogy mit mond erről a digitális agrárstratégia…

 

Pontos célzás

Pontos célzás a mezőgazdaságban – és nem a krumplit kitúró vaddisznóra.

Burial chamber of Sennedjem

A múlt héten előhoztam a 3D nyomtatóban készült vacsorát, és sikerült néhány olvasómat megijesztenem vele. Úgy gondolom, hogy nem a nyomtatóktól kell félni, mert azokban (egyelőre) ugyanazokat az élelmiszereket használják, amiket a serpenyőbe is teszünk. Ha valami aggodalomra adhat okot, az a mezőgazdaság mai működése. A növények és az állatok csak azokat a tápanyagokat kapják meg, amik az életben maradásukhoz és a gyorsan elérendő nagy tömegükhöz kellenek, és a vegyszerezés és gyógyszerezés is erre szolgál – így a végső fogyasztó se kaphat jobbat.

Miért hozom ezt most elő? Eddig itt nem írtam az egészséges élelmiszerről – nem mintha nem foglalkoztatna a dolog, de nem vág bele a blogom témájába. Ahogy egyre többet gondolkozom rajta, rájöttem, hogy bizony mégis! A „precíziós mezőgazdaság”, ha nem is garantálja, de megadja a lehetőségét annak, hogy gazdaságosan állítsanak elő egészségeset és finomat a gazdák és a nagyüzemek. Hogyan?

Vegyük sorra az ismert példákat, a már létező és a tervezett vagy lehetséges megoldásokat! Három hónapja mutattam a salátaegyelő gépet. Akkor arról volt szó, hogy hány ember hány napi munkáját végzi el sokkal gyorsabban és pontosabban, de nem csak ez a változás! Az ügyes gép pontosan tud egy csepp mérget adni a gyomnak és egy csepp tápanyagot a salátának. A kevesebb méreg nagyon jó nekünk és a salátának is, hiszen arra nem is kerül (csak a talaj közvetítésével kaphat esetleg belőle). Így nem kell génmódosított, a mérget jól toleráló növényeket megennünk – szerintem ez nagyon jó hír!

Nem csak a kevesebb méregnek, hanem a kevesebb tápanyagnak is lehet örülni! Miért? Elsőként az jutott eszembe, hogy kevesebbe kerül a gazdának, ezért olcsóbban tudja előállítani a növényt. Jó ez nekünk? Jó, mert olcsóbb lehet a boltban is. De nem csak ezért jó: ha nem az ár csökken, hanem a gazda haszna nő, többet tud beruházásra fordítani, sőt akár jobb minőségű, kiegyensúlyozott, a növény egészséges fejlődését segítő tápanyagokat is tud adni neki. Ez végül nekünk lesz jó! Sőt, az is nekünk lesz előnyös, ha a jobb minőségű termék versenyképes lesz a piacon, nem tudja a silány kiszorítani.

Túl optimista vagyok? Talán tényleg az vagyok, de hiszek abban, hogy a világ a jót és a becsületest díjazza.

Mi mást láttunk eddig? Tehenekkel kapcsolatban láttam két érdekes megoldást, vagy inkább szolgáltatást, és mindkettő a szaporulattal kapcsolatos – a kezdetével és a végével. Röviden összefoglalva: a megtermékenyítés ideális idejét figyeli az egyik, az ellés előtt szól a másik. (A háziasított állatok már a szaporodásban is teljesen az emberre vannak utalva, maguktól nem megy nekik.) Azért írtam, hogy szolgáltatás, mert az internetre kötött eszközök (IoT), a nagy-nagy számítási felhő és egy kis tudomány így együtt áll a gazdák rendelkezésére – nekik maguknak csak abba a kis ketyerébe kell befektetniük, ami a tehén farkára vagy lábára kerül, és telefonon vagy táblagépen szólnak nekik, amikor itt az idő.

Jó ez nekünk? Nagyon! Miért? Nem csak azért, mert jobb lesz a szaporulat, kevesebb lesz az elhullás, és így boldogabb a gazda. Szerintem nagyon fontos, hogy a hagyományos hústermelés gazdaságos legyen, mert különben csak a laborban előállított mesterséges hús marad nekünk. (Amikor ez még utópia volt Szathmári Sándor Kazohiniájában, nem féltem tőle, de most már aggaszt a térnyerése.)

Miből áll össze ez a „precíziós mezőgazdaság” (precision agriculture, precision farming)? Néhány példa arra, hogy milyen eszközöket lehet használni:

  • az előbb említett salátaegyelő gép kamerája mögött egy alakfelismerő szoftver segít a saláta és a gyom megkülönböztetésében,
  • a tehén lábára erősített eszköz a toporgást méri, ezt elemzi a szoftver, ebből lehet tudni, hogy mikor fogan meg legjobban a tehén,
  • a tehén farkára erősített eszköz a csóválást méri, ezt elemzi a szoftver, ebből lehet tudni, hogy mikor várható az ellés (így nem kell éjszakákat a tehén mellett töltenie a gazdának),
  • a gépekre helymeghatározó (GPS) kerül, ami a digitális térképpel összekötve irányítja és vezeti is a gépet,
  • cseppenként lehet adagolni a vegyszert, tápszert és az öntözővizet,
  • drón figyeli a növények kelését, a kártevőket, a növények nedvességtartalmát, az érésüket (és képfeldolgozó, elemző szoftverek vannak a háttérben),
  • szenzorok mérik a talaj hőmérsékletét, nedvességtartalmát, a tápanyagok mennyiségét,
  • szenzorok egyedileg mérik a növények állapotát – ebből testre szabottan lehet vizet és tápanyagot adni nekik (a csepegtető rendszerrel),
  • a közeli és a távolabbi környezet időjárási adatait begyűjtve és elemezve konkrét, az adott helyre érvényes előrejelzést lehet adni – ebből öntözést, műtrágyázást vagy betakarítást lehet tervezni.

Milyen technológia van még a háttérben?

  • A dolgok internete (IoT), vagyis rengeteg cucc, amit hálózatba kötünk. Ezek általában egy-egy dolog mérésére alkalmas eszközök.
  • Kell többféle kommunikációs technológia: hagyományos mobiltelefon, alacsony fogyasztású és kis sávszélességet igénylő eszközök (állatokra, növényekre, talajba).
  • Kell a nagy-nagy számítási felhő, és benne okos szoftverek, amik elemeznek, jósolnak és segítik a gazdák döntéseit. Ezeket nem veheti meg mindenki magának, közösen kell használni.
  • A „jósláshoz” rengeteg régi adat, jó modellek és mesterséges intelligencia kell. Ezek forrása is a felhő lehet, otthon senkinek sincsenek meg ezek.

Mi van, ha ez a sok műszaki cucc nem áll rendelkezésünkre? Nem lehet véletlen, hogy egy brazil IBM-es mérnöktől származik ez az idézet: „A farmer could take a picture of a crop with his phone and upload it to a database where an expert could assess the maturity of the crop based on its coloring and other properties. People could provide their own reading on temperature and humidity and be a substitute for sensor data if none is available.” Így is el lehet jutni a precíziós mezőgazdaság alapjaihoz, és nem kellenek extra dolgok hozzá.

Mi lehet a precíziós mezőgazdaság optimális eredménye?

  • Elegendő és jó minőségű táplálék a Föld gyorsan növő lakosságának.
  • Az éghajlatváltozáshoz való jobb alkalmazkodás.
  • Kevésbé teszi tönkre és pusztítja a talajt, a vizeket, a rovarokat, a madarakat és általában az életünkhöz szükséges környezetet.
  • Javítja a kisebb gazdaságok versenyképességét.
  • Érdekes új feladatokat és munkát ad sok embernek.

Mi kell mindehhez? Legfőképp rendes, értelmes, tisztességes emberek!

 

 

És amit megeszünk?

Eljutunk a laborban előállított vagy az elfogyasztás után is nyomon követett élelmiszerig? Jó lenne az nekünk? Jó lesz az nekünk?

Az új technológiák ipari gyártásban, a termékek életútjának nyomon követésében, a karbantartásban, a használati tapasztalatok alapján való továbbfejlesztésében való használatáról már elég sokat tudunk. Nem csak tervek, elképzelések vannak, de a mindennapi gyakorlatban is látszik az eredményük. Az elmúlt hetekben hoztam is érdekes és sikeres példákat.

  • Milyen az, amikor egy kisbuszt a megrendelés után kezdenek el gyártani, és nem kell 24 óra ahhoz, hogy elkészüljön? Nem csak nagyon gyorsan ér el a megrendelőhöz (aki gyorsan tudja elkezdeni a szolgáltatást és a pénzkeresést vele), de rengeteg részletet szabadon tud meghatározni a vevő.
  • Milyen az, hogy a lift, mozgólépcső, automata ajtó gyártója valós időben kap információt a terméke működéséről, a használat mértékéről, az alkatrészek kopásáról, a szükséges karbantartásról, a hibákról? Mennyivel tudja így a használhatóságát növelni, amivel nagyobb értéket nyújt a vevőjének és a vevő ügyfeleinek?

Ezekhez nagyon sok új műszaki megoldás, és az azokra épülő szolgáltatás kell – és ezek már mind léteznek, széles körben elérhetők.

Mi az eredmény? A gyártó és a vevő között szoros, közvetlen kapcsolat jön létre, eltűnhetnek a közvetítők (nagyker, kisker, szerviz). A gyártó egyre inkább szolgáltatást értékesít. (Két hete a „washing-machine-as-a-service” példáján mutattam be ezt a folyamatot.)

És mi van azzal, amit megeszünk? Lesz olyan, hogy egy mezőgazdasági termék tulajdonságait a vevő határozza meg, és nagyon rövid idő alatt megkapja, amit kitalált? Mondjuk, kérek egy 8,5 cm átmérőjű, sárga színű almát, aminek az íze jonatán, és nincs benne mag – lesz ilyen? Aligha, legalábbis addig, amíg az alma fán nő, addig évek kellenek az „előállításához”, ha egyáltalán lehetséges.

Az ennivalóink teljesen kimaradnak, nem használható a sok új technológia (IoT, 3D nyomtatás, mesterséges intelligencia, felhő)? Nem kell aggódni, nem maradnak ki – de más történik, mint az iparban.

A „precíziós mezőgazdaság” a folyamatok pontos megtervezését és optimális végrehajtását tűzi ki célul, és már jó sok eredménye is van. Mik ezek?

  • A gépek jól megtervezett, optimális használata.
  • Az egyes növények egyedi fejlődésének mérése, és testreszabott öntözés, tápanyagellátás, növényvédelem.
  • A tökéletesen megfelelő időben való betakarítás.
  • Az állatok egyedi takarmányozása.
  • Az állatok életfolyamatainak percre pontos követése, optimális ápolás, gondozás, szaporítás, gyógyítás.

Ezek nem csak azért hasznosak, mert kevesebb költséggel, több és jobb minőségű élelmiszert állít elő a termelő, hanem csökken az üzemanyag-felhasználás (és a káros anyagok kibocsátása), kevesebb növényvédőszer kell, kevesebb műtrágyát használnak (és ezek miatt csökken az ipari szennyezés is), nincs szükségtelen öntözés, és a víz jobban hasznosul (és kevésbé terheli a szűkös ivóvízkészleteinket a termelés). Az eredmény: jobb minőség, olcsóbb és környezetkímélőbb termelés.

De most nem a termelésről, hanem a termékekről akarok írni. Mire képes itt az internet és a felhő?

Az ellátási lánc és az élelmiszerbiztonság területén lehetne nagyokat lépni. Azt egyre fontosabbnak tartjuk, hogy az élelmiszerek eredetét ismerjük. Tudni akarjuk, hogy hol, milyen körülmények között, mikor termelték, ki volt a termelő. Ezek az információk az esetek egy részében (és részlegesen) meg is találhatók a csomagoláson (vagy az ömlesztett termékek mellett a polcon), de az élelmiszerek útjának követése nehézkes. Mit jelent ez a gyakorlatban? Tavaly sok ember került kórházba baktériumos fertőzéssel az Egyesült Államokban, és elég gyorsan kiderült, hogy friss spenót fogyasztása állt az esetek mögött. A hatóságok (FDA és CDC) hamar ki is adták a figyelmeztetéseket. A szennyezett spenót forrásának azonosítása viszont eltartott három hétig, és ez az összes spenóttermelőt, -kereskedőt és –feldolgozót nagyon súlyosan érintette. Ha az egyes csomagok teljes útja pontosan és valós időben követhető lett volna, pillanatok alatt meglett volna a felelős. Nem kellett volna az összes többi spenótot is kivonni a forgalomból, és nem károsodott volna mindenki az értéklánc mentén (és a vevők is ehették volna kedvenc spenótjukat). Ezt papíron vagy manuálisan feltöltött és kezelt számítógépes rendszerben lehetetlen elérni – kell hozzá az automatizálás, amibe a csomagok elektronikus megjelölése is beletartozik, vagyis IoT. Élelmiszerek esetében ez nem olyan egyszerű, mint az ipari termékeknél, de ki lehet találni jó megoldásokat.

A biztonság másik eleme az lenne, hogy a visszahívott vagy lejárt termékeket ne is lehessen a polcon tartani, vagy eladni a boltokban. Az egyedi azonosítás szerepe ebben döntő lehet. Egy séta a polcok között a megfelelő kézi készülékkel, és már meg is van, hogy mit kell levenni onnan. Akár a vevők telefonja is alkalmassá tehető erre. A pénztáraknál is lehet ilyen eszköz, ami még a fizetés előtt szól, hogy nem adható el az áru. Az első lépés az elektronikus címkézés. Lesz ilyen? Szerintem lesz! Egyre olcsóbbak az effélék, és egyre nagyobbak a büntetések. Hamar kijön a matek, hogy mi éri meg…

Korábban írtam az egyedileg előállított termékekről (egydarabos szériákról). A példa az Olli kisbusz volt. Hogy van ez az ételekkel? Van erre lehetőség, lenne értelme? Igen, van, és már nem csak kutatják, hanem használják is. Az első komoly érdeklődő a hadsereg és az űrkutatás volt. Az egyforma ételek helyett testreszabott, egyedi ízlésnek és igényeknek megfelelő ennivaló mindkét területen nagy előrelépés lenne. Azonban a polgári életben már nem feltételes módban beszélünk erről. Hol és milyen esélye van az ételek “nyomtatásának”, és ez hogy változtatja meg az üzletmenetet? Arról van szó, hogy egy adott receptet sokféle változatban lehet elkészíteni (gluténmentesen, másféle ízben, másféle alakban), és ezeket nem kell előre megcsinálni (előre ismeretlen igényekre), hanem egyedileg készülhetnek. Ettől minden megváltozik, a beszerzés, a raktározás, a kiszállítás. Az egész a vevőközpontúságban kulminál – akárcsak a korábban említett ipari példák esetében. Meg is lehet kóstolni! Ha valakit a látványos ételek mellett a fenntarthatóság és az egészség is érdekel, ebben a TEDx videóban erről is hallhat (Chloé Rutzerveld, 12 perc).

Nyilván nem csak vendéglőben lehet az így előállított ételeket megenni, hanem házhoz is vihetik. Azt még nem látom, hogy mikor és hogyan tudjuk otthon „kinyomtatni” a recepteket…

Összefoglalva az új technológiák és az ételek kapcsolatát:

  • biztonság – élelmiszerek életútjának követése
  • biztonság – lejárt, kivont termékek azonnali felderítése
  • egyénileg testreszabott ételek, változatok.

Persze, nem pusztán nagyszerűség lesz itt sem. Lesznek vesztesek, akiknek csökken vagy elmúlik az üzlete. Lesznek hibák, sőt csúf visszaélések is. Sőt, van egy új törekvés: az ételek szintetikus előállítása. Megjelent már (kísérleti fázisban) az állatok nélkül, laborban előállított hús. Ebben óriási veszélyt látok. Az orvostudomány még egyáltalán nem tudja, hogy a hús melyik összetevői szükségesek a számunkra – a leegyszerűsített, néhány tucat alkotórészből álló hús lényegesen különbözik a valóditól, és nem biztos, hogy a jó irányban.

Meglátjuk…

Minden teljesen egyedi

Legyen zöld, balra nyíljon, és alul legyen az ajtaja! Az üvegpolc alatt ne egy, hanem két kisebb rekeszt legyen!

Ismerős igények? A vevő szeretné aprólékosan meghatározni a termék sok tulajdonságát, és nem a gyártó által előre kialakított modellek egyikét akarja megvenni. Tudjuk teljesíteni az ilyen igényeket? Bizonyos mértékig igen! A Subway szendvicsei nincsenek előre elkészítve, az alapanyagok keretein belül tetszésünk szerint összerakhatjuk a kedvencünket. A Mercedes kecskeméti gyárában a futószalagon különböző felszereltségű autók, sőt akár B és C-modellek vegyesen követik egymást, és a részben automatizált gyártást ez nem zavarja össze. (Mekkora lépés a Ford-féle első futószalagjához képest, ami akkor maga is óriási ugrás volt.) Bár kétpercenként gurulnak ki az új autók, mégis elég sok hónapot várnak a megrendelők. Azt hiszem, épp ez a hosszú idő az egyik tényező, ami lehetővé teszi az egyedi igényekhez alkalmazkodó gyártást. Valójában mennyire lehetnek egyediek ezek az igények?

Mit szólna a Whirlpool, ha a vevő olyan igényekkel jönne, amiket a cikk elején írtam? Ezek, meg még több is, teljesíthetők lennének, de ahhoz alaposan át kellene alakítani a beszerzési, raktározási, logisztikai, megrendelési, szállítási folyamatokat. Vannak ilyen igények? Nem tudom. Egy gyakran látható reklámfilmecske szerint vannak.

Mit lehet az effajta igényekkel kezdeni? Először is: nevet adunk nekik, hiszen, aminek neve van, azt már jobban tudjuk kezelni. Mi legyen a neve? Van neki több is, pl.: mass customization, build to order, hypercustomization.

Hogy történik az ilyesmi?

  • A leendő vevő kiválasztja, hogy mit szeretne: színek, bevonatok, extra tulajdonságok, stb.
  • A beszerzési és raktározási rendszer ellenőrzi a készleteket, és automatikusan beszerzi a hiányzó anyagokat és részegységeket, majd megjelöli a vevőnek készülő konkrét darab számára. (Itt már szerepet kap az IoT, a dolgok internete is, ha aktív vagy passzív jeladókat használnak.)
  • A gyártósoron találkoznak az alkatrészek és a részegységek, amiket emberek vagy robotok építenek össze. A jeladók alapján találják meg, hogy mit kell összeépíteni, milyen bevonatokat és színeket kell alkalmazni.
  • A gyártási folyamat során akár teljesen automatizálni is lehet a minőségellenőrzést, biztosítva, hogy pont az és pont úgy kerül bele a késztermékbe, ahogy azt a vevő megrendelte.

Ez volt az, ami a gyárban történt. Mit látott ebből a vevő? Minthogy a kezdetektől kezdve neki, pont neki gyártottak, akár követhette is az egész folyamatot a mobilján. Sőt, akár magát a szállítást is követheti. (Aki rendelt már interneten, mennyire örült volna annak, ha tudja, hogy hol jár a futár a cuccal, mikorra várható az érkezése!) Ja, és mindez nem kerül se neki, se a gyártónak extra erőfeszítésébe. Nem kell az ügyfélszolgálatot hívni, vagy naponta beugrani a weblapra.  

A termék – ellentétben a megszokott forgatókönyvvel – nem veszti el a kapcsolatát a gyártóval, amikor elér a vevőhöz! A benne lévő érzékelők gyűjtik és továbbítják a használatával, a működésével, a hibáival kapcsolatos adatokat. Ezeket fel lehet használni a konstrukció javítására, jobb és hasznosabb termékek megtervezésére.

Mekkora mindezek realitása? Mennyire távoli jövőről beszélünk?

A szükséges technológia már rendelkezésünkre áll. Az alkatrészek épületen belüli követésére sok olcsó és rugalmas megoldás van, például ez: UWINLOC’s Industrial IoT Tracking Device. Sőt, azért se kell messzire mennünk, ha kis fogyasztású (egy töltéssel akár 10 évig működő) és egész pici hálózati sávszélességet igénylő kültéri megoldást keresünk, ez már Magyarországon is elérhető.

Ami még hiányzik, az az üzleti modellek kitalálása és megvalósítása. Ehhez okos emberek és jó ötletek kellenek. Vannak ilyenek? Vannak, csak össze kell találkozniuk a technológiával, és hagyni kell szárnyalni a gondolataikat…

Sikerült már valakinek megvalósítania a gyakorlatban, ipari környezetben a teljesen egyedileg előállított terméket? Többeknek is! Az egyikről írtam is nemrégiben, ez az Olli. Akkor úgy került képbe, hogy a Watson segítségével beszélgetni is tud az utasokkal ez a teljesen vezető nélküli kisbusz.

Más érdekessége is van az Ollinak: nagyon gyorsan elkészül! 3D nyomtatással 10 óra alatt készítik el az elemeit, majd 11 óra alatt összeszerelik. Szép teljesítmény! Mit is jelent ez? Az “ipar 4.0” (és a benne megjelenő technológiák) teljesen egyedi járművek (egydarabos szériák) előállítására alkalmas. Szabadon állíthatja össze a megrendelő a kisbuszt a lehetséges komponensek és opciók felhasználásával, és egy késztermék szokásos internetes szállítási idején belül kapja meg azt a teljesen egyedi terméket, amit csak a megrendelése után kezdtek el legyártani (nulláról kezdve). Impozáns, ugye?

Jó ez, kell ez? Majd eldönti a piac!

Komolyabb kérdéseket is fel lehet tenni az egész változás társadalmi hasznosságáról vagy káráról. Én is sokat töprengek rajtuk, és talán egyszer eljutok odáig is, hogy írok ezekről a gondolataimról. A gyártókat, a megrendelőket, a vevőket ezek aligha érdeklik, a “kapitalizmus szelleme” csak az egyéni hasznosságot ismeri, a társadalmi haszon és kár csak akkor érinti, amikor válságba vagy forradalomba torkollik. Itt most megállok, ki-ki gondolja tovább (ha akarja)…

Előzmények:

Kell a gép?

Kimossuk a felhőt? A felhő mossa ki a ruháinkat? Hogy is van ez?

Sokféle módon használjuk a felhő–mesterséges intelligencia–internetre kötött cuccok “szentháromságát” – pl.: otthon, sport és autózás közben, az egészségünk megtartására. Nemrég mutattam mezőgazdasági példákat is, de a talán legnagyobb felhasználó az ipar.

Az nem újdonság, hogy a gyárakban zümmögő gépek tele vannak érzékelőkkel, amik hihetetlen mennyiségű adatot gyűjtenek össze. Ezt a rengeteg adatot (vagy csak egy részét) beömlesztik a gyár számítógépeibe, ahol jó sokba kerül a tárolásuk, és az informatikusok küzdenek, hogy hasznos és értelmes célra használják. Ebben segítene nekik, ha az üzleti vezetőknek lenne elképzelésük arról, hogy mi módon lehet üzleti információvá és üzleti értékké konvertálni ezeket az adatokat. Itt is találkozunk a “big data” egyik alapvető jellemzőjével: azt se tudjuk, hogy mit kérdezzünk, mire lenne képes válaszolni ez a sok adat.

Ha a gépek hőmérsékletét, hangját, rezgését mérjük és elemezzük, pontosan tudjuk célozni, ütemezni a karbantartást és a javítást. Sajnos egyre kevesebb az “öreg szaki”, aki a gyártócsarnok túlsó sarkából is megmondja, hogy valamelyik gép karbantartásra szorul, hogy ne csak akkor foglalkozzunk vele, amikor már hibázott vagy leállt. A jól elhelyezett szenzorok jól elemzett adataiból még pontosabb előrejelzéseket kaphatunk, mint a tapasztalt szakembertől. Ez egy olyan használata az új technológiáknak, ami egy kicsit javít a régi folyamatokon, inkrementális változtatás.

Nem érdemes itt megállnunk! Előttünk vannak a világot megváltoztató (diszruptív) lehetőségek is, csak ki kell találnunk, mik azok. Valójában nem is nekünk kell mindent kitalálnunk, mert kapunk segítséget. Kiktől? Semmi meglepetés! Azok segítenek, akik el akarják adni a három technológia egyikét-másikát.

Ha rangsorolhatjuk a hármat, a mesterséges intelligencia kerülhet a csúcsra. Ez segít értelmezni a rengeteg adatot, összekapcsolni a különböző forrásokból érkezőket, megtalálni az összefüggéseket, előkészíteni a döntéseket, vagy automatikusan meghozni azokat. Az IBM nagyon igyekszik ezen a területen. A Watsont már sokfelé bevetették (pl.: gyógyítás, városüzemeltetés, gyerekjáték), és újabb területeket is megcéloznak. Minden watsonos elemzés az IBM gépein fut, és így szinte korlátlan lehet a felhasznált számítási kapacitás. Nem csak a kapacitást adják, hanem mintákat, ötleteket is újabb és újabb felhasználási területekre.

Mit ad hozzá az IoT (dolgok internete) ehhez az egészhez? Emlékeztetőül: olyan dolgokat kötünk hálózatba, általában az interneten keresztül, amikről korábban nem gondoltuk azt, hogy erre alkalmasak. Miért az internet, miért nem magánhálózat? Ha, például, egy termék útját akarjuk követni a gyártól a fogyasztóig, nem tudjuk a saját hálózatunkon megtenni – csak nyilvános hálózatot használhatunk. Ha kilépünk a gyár kapuján, és követjük a termékeink életét a kereskedelmen keresztül a vásárlóig, sőt nála is figyeljük, mérjük, gondozzuk, akkor egyre több szolgáltatást tudunk eladni, és közben egyre elégedettebb lehet a vevőnk is. Nézzük a KONE és az IBM együttműködését! Tele van a világ a KONE által gyártott liftekkel, mozgólépcsőkkel és ajtókkal. Ha elromlanak, akkor bosszúság, rossz esetben kiesett bevétel, kár vagy akár baleset is lehet a következmény. Ezek megelőzésére szolgál a karbantartási szerződés, aminek keretében a szervizes rendszeres időközönként vagy megadott üzemóra után meglátogatja a berendezést, átnézi, kicseréli a karbantartási tervben előírt kopó alkatrészeket, és kijavítja az esetleges hibákat. Ezek a karbantartások statisztikai alapon vannak ütemezve, és egyszer felesleges költséggel járnak, máskor nem tudják megelőzni a meghibásodást. Ha nem csak az egész lift vagy mozgólépcső működését figyeljük, hanem az egyes részegységekét is, akkor el tudjuk kerülni mindkét problémát. Sőt, ha ezek az adatok az összes vevő összes liftjéről rendelkezésre állnak, akkor az alkatrészek készletezését és a szervízmérnökök munkáját is jobban tudjuk ütemezni. Ez megtakarítást jelent a gyártónak és szervízpartnereinek, és ugyanakkor jobban működő liftet a vevőnek. Mindenki nyer!

Gondolhatunk háztartási gépekre is – az esetükben nem csak a karbantartás és a hibák megelőzése jöhet szóba. Az együttműködésésükről írtam például az Álom otthon cikkemben. Itt azonban még nem áll meg a világ, hiszen ezek is kapcsolódhatnak a gyártóhoz. Mire lenne ez jó? Ha a mérnököknek van információjuk arról, hogy a mosógépet hogyan használjuk, mi történik a mosás közben, mik a problémák, javítani tudnak a konstrukción, jobb gépet tudnak tervezni. Még egy kis továbbfejlesztés, és a mosógép interneten megrendelheti a mosószert is. Kell ez nekünk? A mosószervásárlásban nem vagyok biztos, de szívesen támogatnám a mérnököket abban, hogy jobb gépeket tervezzenek.

Az elején a világ megváltoztatásáról írtam. Ezektől megváltozik? Ez már a diszruptív technológia? Első pillantásra még mindig csak kisebb-nagyobb javításokról van szó: a lift ritkábban (vagy sose) romlik el, a mosógépek egyre jobbak lesznek. Ez még nem olyan nagy változás…

Hol a nagy változás? Képzeljük el, hogy nem mosógépet veszünk, hanem azt a szolgáltatást, hogy bármikor tudunk otthon mosni! Lássuk be, hogy a legtöbb ember számára nem jelent különösebb örömöt vagy kiteljesülést az, hogy van egy hiper-szuper mosógépe. Valójában az esik jól neki, hogy a család összes szennyesét gyorsan és eredményesen ki tudja mosni! Mi lenne, ha a Whirpool nem mosógépet árulna, hanem azt a szolgáltatást, hogy mindig van otthon egy jól működő, korszerű, hatékony mosógépünk? A megelőző karbantartás és az újabb jobb modellre való csere nem a mi dolgunk lenne, mi csak használnánk. Ha nagyobbra van szükségünk, nagyobbat kapunk, ha elég a kisebb, kisebbet. Na, ezzel már eljutottunk az új üzleti lehetőséghez!

Washing-machine-as-a-service” vagyis mosás mint felhőszolgáltatás – ki kéri?

Lehet, hogy ez most nagyon sci-fi, de nem az. Itt van a lehetőség a küszöbön, és meg is valósul hamarosan. Először nem a háztartási mosógépek esetében, de a mosodákban már reálisabb. És jöhet ugyanez a liftek és a mozgólépcsők esetében is, hiszen az üzletháznak nagyon nincs szüksége arra, hogy tulajdonosa legyen a mozgólépcsőnek  – működjön, vigye a vevőket gyorsan és biztonságosan, ez a lényeg!

Kedves Olvasó! Mit szeretnél otthonra efféle szolgáltatásként?

Felhő, kütyük, okosság

Beborít mindent az okos felhő. Ma még ritkás a felhő és szerényen viselkedik, de ez nem sokáig lesz így…

Amikor három új technológia összefog majd, nagy dolgok jönnek létre. Mi ez a három dolog?

  1. Felhő, számítási felhő, „cloud”
  2. Internetre kapcsolt dolgok, dolgok internete, IoT
  3. Mesterséges intelligencia, okos gépek, cognitive computing
R. Daneel Olivaw

R. Daneel Olivaw

Erről a három jelenségről mindenki hallott már, jót, rosszat, ezt vagy azt. Többnyire gondolunk is róluk valamit, sokféle meghatározása van mindegyiknek, és néha viták is vannak arról, hogy mit jelentenek, új jelenségek-e egyáltalán. Egy gyors összefoglalásnak érdemes teret adni mielőtt belefogok abba, amit valójában mondani akarok. Miről lesz majd szó? Ennek a három „valaminek” az összekapcsolódása, együttműködése.

A számítási felhő sok különböző jelentéssel bír. Korombeli emberek megélték azt, amikor megjelent ez az elnevezés, és úgy éreztük, hogy mi már egy ideje valami ilyesmit csinálunk, csak éppen nem neveztük ezen a néven. Ma már mindenki használja a nyilvános felhőt a magánéletében, és legtöbben a munkájukban is. Mire is használjuk? Levelezés, naptár, közösségi hálók, kérdőívek, szavazások, publikálás, olvasás, képek és videók közzététele, film és zene letöltése, sport, egészség. Nem teljes a lista… Abban a témában, amiről most lesz szó, a nyilvános felhőnek az a tulajdonsága fontos, hogy olyan számítási kapacitást vagy informatikai képességet használhatunk rajta keresztül, aminek a birtoklása számunkra nem célszerű vagy egyenesen lehetetlen.

A dolgok internete lényegesen egyszerűbb fogalom. Arról van szó, hogy olyasmiket kapcsolunk a világhálóra, amiket régebben nem szoktunk, pl.: villanylámpát, inzulinpumpát, szívritmus-szabályozót, szobai termosztátot, hűtőgépet, mosógépet, autót, meteorológiai állomást. Miért tesszük ezt? Erről elég sokat írtam már, például Álom otthon és Otthon, édes otthon, valamint Okos felhő vagy köd?.

Na, a mesterséges intelligenciát nem ilyen könnyű megfogni. A három fogalom közül ez létezik a legrégebben, már a nyolcvanas években beszélgettem olyanokkal, akik ezt kutatták hazánkban. Az okos számítógépek és a cognitive computing is része a mesterséges intelligenciának, de ide tartozik a robotok egy része is. Azok, amiket az autógyárban láttam, messze vannak az intelligenciától, de Asimov robotjai, akik számára a robotika három törvényét előírta, már nagyon is intelligensek. A mai valóság szempontjából azt a gépet tekintem intelligensnek, amelyik tanulni képes, vagyis az ismereteit új módon tudja összekapcsolni annak érdekében, hogy új kérdéseket tudjon megválaszolni (olyanokat, amikre a választ nem táplálták bele).

Most, ahogy ígértem, ennek a három lehetőségnek az összekapcsolásáról lesz szó. Mi jöhet ki belőle? Kezdjük egy jövőbeli példával, a hálózatba kötött önvezető autóval! Ha már sok ilyen autó közlekedik az utakon, és ők jelentik a többséget, akkor lehetőség lesz a forgalom optimalizálására. Hogyan? Ismerjük minden jármű úti célját, így nem csak a pillanatnyi (pár perccel ezelőtti) forgalmi helyzetet tudjuk figyelembe venni, amikor a leggyorsabb útvonalat próbáljuk megtalálni, hanem jövőbe is láthatunk. Minden egyes jármű a többiek jövőbeli mozgását figyelembe véve közlekedhet. Ez nem csak az útvonalat jelenti, hanem a sebességet és a forgalmi sávot is. Ezt már ma is részben meg tudnák tenni az útvonaltervező szolgáltatások: a Waze figyelembe vehetné a korábban adott tanácsait és az általa „irányított” autók pillanatnyi mozgását, amikor nekem tervez, de ez így még elég gyenge lenne. Ha az összes jármű tervezett útvonalán kívül még a vezetésük is a szolgáltató központ kezében van, akkor nagyszerű eredményeket érhet el. Ez már mesterséges intelligencia? Nem vagyok biztos benne. Az biztos, hogy hihetetlen méretű optimalizálási feladatról van szó, aminek a közelítő megoldása is óriási számítási kapacitást igényelne. Ha nem irányítunk minden járművet, akkor inkább kell a mesterséges intelligencia. Miben? Az elmúlt hónapok, évek adatai, a jelenlegi és az előre jelzett időjárás, az üzletek nyitva tartása, nagy kiárusítások, meccsek, koncertek, és sok egyéb, a forgalmat befolyásoló tényező felhasználásával a többi autó mozgását is többé-kevésbé meg lehet jósolni. Ez már nem egyszerű adatfeldolgozás, hanem a tapasztalatok összegzését és az azokból való tanulást kívánja meg. Így már tekinthetjük mesterséges intelligenciának, és talán nem is a távoli jövő lehetősége. Mondok egy futurisztikusabbat: Ha az okos központi gép azt is tudja, hogy kinek mikorra kell odaérnie, mennyire sürgős az útja, akkor ezt is figyelembe veheti a tervezéskor. Mire gondolok? Látja a naptáramat, így tudja, hogy kényelmesen odaérek a tervezett megbeszélésre, nem kell annyira nyomni a gázt. Tudja, hogy a másik autós azért megy most (nem a megszokott időben) haza, mert otthon baj történt, segítenie kell. Honnan tudja? Hallotta a telefonbeszélgetést. Neki elsőbbséget tud biztosítani, el tudja takarítani előle a nagy forgalmat. Ahhoz, hogy a prioritásokat elemezze és a „nagyobb jót” szolgálja, már kell a mesterséges intelligencia, ezt nem esélyes előre megírt algoritmusokba önteni. Ez a példa tartalmazza mindhárom tényezőt: hálózatba kötött eszközt (autót), központi mesterséges intelligenciát, és közöttük lévő kapcsolatot (felhőt).

Nézzünk egy másik példát, ami szintén megvalósítható a mai eszközökkel. Ha a naptáramba beírok mindent, az okos elektronikus asszisztens tud szólni, hogy mikor induljak el, hogy időben odaérjek. Ezt már tegnap is tudta a Waze, ami nem csak útvonalat tervez, hanem még a pillanatnyi forgalmat is figyeli, és szükség szerint változtat a terven. Ha késésben vagyok, akár küldhetne is egy üzenetet, vagy felhívhatná nekem mobilon azt, akihez megyek, hogy én tudjak szabadkozni. Kapcsoljuk még hozzá a reggeli ébresztőt, a kávét, az autó bemelegítését! Már kezd összejönni az elektronikus komornyik. Ahhoz, hogy a ruhámat kikészítse, már robot is kell J Ebben még nincs mesterséges intelligencia, és felhő is csak alig van. Ha képes értelmezni a naptáramba írt dolgokat, valamint figyelni a munkámat, rájöhet, hogy ma előbb kell kelnem, mert még nem készültem fel teljesen arra a megbeszélésre vagy előadásra, amire indulok. Esetleg tudja, hogy este kirúgtam a hámból, és több idő (és több kávé) kell, hogy üzemképes legyek. Vagy azért kell előbb kelnem, mert az esti nagy zabálás után hosszabb reggeli edzésre van szükségem. A kávé koffeintartalmát az időjárási frontok szerint is beállíthatja. Ugyan ezek olyasmik, amiket akár egyesével beprogramozhatnék egy nagyon okos ébresztő órába, a valódi, kényelmes megoldáshoz kell a mesterséges intelligencia.

Az elektronikus komornyik felébresztett és útnak indított. A felhőn keresztül figyelte az utamat, módosította az útvonalamat, ha kellett a forgalom, baleset vagy más miatt. Beértem a munkahelyemre. Itt vajon milyen okos cuccokkal találkozom a szuper kollégáimon kívül? Az régi történet, hogy egyre több folyamatot automatizálnak, akár IT-üzemeltetésről, akár könyvelésről, akár könyvvizsgálatról van szó (hogy csak néhány területet említsek). Újabb irányzat a robotok alkalmazása ilyen munkakörökben. Ezek a robotok a számító gép előtt ülő, rutin tevékenységeket végző emberek helyett dolgoznak. Ez a robotic process automation (RPA): a szoftver a felhasználó helyére ül be, és ugyanazt, ugyanúgy csinálja. Ezt azért szeretik a cégek, mert nem kell a folyamatokon semmit se változtatni, így kisebb a kockázat. Ha esetleg nem válik be a robot, simán vissza tudja venni az ember a tevékenységet. Ezek a robotok pontosan tudják követni a szabályokat, jól kezelik a tipikus eseteket, sőt egy-egy kivételt is megoldanak. Ha valamivel nem boldogulnak, megkérdezik a tapasztalt kollégát, az embert. Ezen változtathat hamarosan a mesterséges intelligencia. A tanulni képes gép oldhatja meg a szokatlan, tapasztalatot igénylő problémákat. Meddig jutunk el ezen a területen és milyen gyorsan? Nem tudom. Ez leginkább attól függ, hogy mennyire találják fontosnak a nagy cégek, mikor lesz gazdaságosabb az intelligens robot használata. Az IBM úgy pozícionálja a Watsont, hogy az nem elveszi az emberek munkáját, hanem jó kolléga lesz, aki segít a pontosabb, hatékonyabb munkában. Meglátjuk…

Watsonnak fontos szerepet szánnak a sok milliárd érzékelő és egyéb kütyü által begyűjtött adatok feldolgozásában. Az IBM szerint ez megoldhatatlan lesz a hagyományos számítógépes programokkal. A 2020-ra jósolt 21 milliárd ilyen eszközből mennyi adat jön ki? Hogy gyűjtjük össze? Hol tároljuk? Ezek sem egyszerű kérdések, de „csak” mennyiségi kérdések. A minőségi ugrás akkor következik be, amikor fel is kell dolgozni ezt a sok adatot, és következtetéseket akarunk levonni, előrejelzéseket akarunk készíteni. Itt lép be az újfajta informatika, a „cognitive computing”, a gondolkozó gép – vagyis a Watson. Ebben nem előre beprogramozott algoritmusok döntenek, hanem tanul a fizikai világból, a gépektől és az emberektől is.

Elveszi a munkahelyeket az okos gép? Sajnos, a jelek arra mutatnak, hogy igen, sőt már el is kezdődött a folyamat. A mai, kevéssé (vagy semennyire se) okos gépek elkezdték betölteni a szakmunkások és az irodai dolgozók helyét. Erre Bőgel professzor hozott példákat és statisztikákat a novemberi NJSZT konferencián (Gondolkozom, tehát…?). Ez egyes esetekben még nem eredményez sokkal kevesebb munkahelyet, de alacsonyabban képzett (és rosszabbul fizetett) emberek is el tudják végezni a munkát a gépek segítségével.

Itt folytatom a jövő héten…

Kinek van tapasztalata ezen a téren? Tényleg elkezdték elvenni a gépek a munkahelyeket?

Internetre kötött tehén?

Az internetre kapcsolt kütyük (IoT) nagyszerű és ijesztő lehetőségeket hoznak létre. Élni fogunk velük, visszaélni, vagy velünk élnek vissza? Azt hiszem, hogy mindhárom előfordul majd.

vodafone-m2m-cow-ul-67l3kxmh7quvik3tilxkes5ye2br8b0lnubnjj88Nagy érdeklődéssel olvasom az újabb és újabb nagyszerű ötletekről és működő megoldásokról szóló híreket. Néha azon csodálkozom, hogy milyen zseniális az ötlet, néha azon, hogy miért hagyták félbe.

Mutatok néhány példát. Ebben a cikkben olyan megoldásokról írnak, amikben a Vodafone hálózatát is használják.

Az egyik éppen az egyszerűségében nagyszerű, és közben valódi problémát old meg. Teheneknél gyakran vannak problémák az ellés körül, és ezek akár a borjú és az anyaállat elvesztéséhez is vezethetnek, ezért a gazdák sokszor egész éjszaka kénytelenek fennmaradni, hogy vigyázzanak, figyeljenek – akár több napig is, mert nem lehet pontosan előre megmondani az ellés időpontját. A Moocall azon a megfigyelésen alapul, hogy a tehén farkának mozgásából meg lehet állapítani az esemény közeledtét. Felraknak egy kis kütyüt, ami mobil interneten keresztül közvetíti a dublini központba az adatokat az egész világról. Innen küldenek SMS-t a tehén gazdájának egy órával a borjú világra jötte előtt. Ugye milyen egyszerű? Nincs is hiányérzetem – ez egy jól megfogalmazott problémára ad jól használható megoldást, és nincs elbonyolítva.

Jut eszembe egy korábbi tehenes hír, amiben az előző lépés, a mesterséges megtermékenyítés szerepel. Itt az a gond, hogy csak egy 16 órás időszakban fogannak a tehenek, ekkor kell a megtermékenyítést elvégezni. Ebben is az a szép, hogy egyszerű! Egy lépésszámlálót kap a tehén, ennek az adatait elemzik a Fujitsu adatközpontjában, a tehén toporgásából kiszámolják, hogy mikor lesz éppen megfelelő állapotban, és az eredményeket kapja meg a farmer (telefonon, táblagépen, asztali gépen, akárhol). Ez segít neki az eredményes megtermékenyítésben.

A VanMoof „okos” elektromotoros biciklije 2800 eurónál kezdődik, és nem szívesen veszítenék el, akik ennyit adnak érte, mások viszont szívesen megszereznék ingyen. Itt is egyszerű a megoldás: a gyárban beépítik a bicikli vázába azt a GSM modult, ami elárulja a gyártó központjának, hogy hol van éppen. Ha két héten belül nem szerzi vissza a biciklit a gyártó, akkor ad egy újat. (A helyinformációt csak a rendőrségnek adják ki, a tulajdonosnak nem, mert nem akarják a tolvajjal való konfliktus veszélyének kitenni.)

Mutatom azt is, ahol továbbfejlesztési lehetőséget látok. A DriveNow 11 európai nagyvárosban ad bérbe BMW és Mini autókat. A nagyszerűsége a rugalmasságában van. Egy telefonos alkalmazással lehet megkeresni, hogy hol van a közelben szabad autó, és a végén bárhol le lehet tenni a kijelölt területen belül. Amikor hosszabb ideig használaton kívül van az autó, a személyzet kitakarítja és megtankolja. Mi hiányzik nekem? A modern autók tele vannak érzékelőkkel. Hogy használják ezeket? Nem derül ki sok a leírásokból, bár a tankolásra vonatkozó szabályok arra utalnak, hogy az üzemanyagszintet figyelik. Vajon mi van az egyebekkel? Szól az autó, ha valami gondja van, valamit meg kell javítani vagy ki kell cserélni? Ez hasznos lenne, mert egy sok-sok ember által használt autó esetében nem igazán lehet a vezető fülére támaszkodni. Hogyan kommunikál az autó a központtal? Eleinte próbálkoztak WiFi-vel, de előfordult, hogy nem volt megfelelő kapcsolat, és a bérlő nem tudta kinyitni és beindítani az autót (mert az nem tudta ellenőrizni a jogosultságát). Áttértek egyszerű mobil internetre, azóta nincsenek ilyen problémák.

Az előző bekezdésben szereplő biciklikkel is létre lehetne hozni egy hasonló kölcsönző szolgáltatást.

Ha már autó, és hiányoltam a beépített érzékelők használatát: biztosítás. A biztosítás arról szól, hogy a hozzávetőleg azonos mértékű kockázatú szerződők között elosztják a károkat és a költségeket. Ehhez ismerni kell az egyes résztvevők kockázatosságát. Ezt ma leginkább néhány egyszerű adat alapján becslik meg (korábbi káresetek, életkor, nem, lakóhely), amik elég pontatlan eredményt adnak – így egyesek többet, mások kevesebbet fizetnek, mint a valós kockázatuk alapján kellene. El is kezdtek ezen a területen mozogni a biztosítók. Figyelembe tudják venni a vezetési stílust (gyorsítás, fékezés, hirtelen kormánymozdulat, gyorshajtás, és ki tudja, még mit) a biztosítási díj kialakításánál. Érdekes jövő (jelen) az, ahol a biztosító mindent tud a vezetési szokásainkról! Sőt, akár azt is észreveheti, amikor más vezeti az autót.

Ha már biztosítás: Megjelent az első olyan biztosítás, amit kifejezetten az önvezető autókra szabtak. A biztosítási védelem tartalmából világosan látszik, hogy a biztosító használja a jármű szoftveréből származó adatokat (amikből ezekben az autókban még több van).

Ezek mind óriási lökést adnak a mobilszolgáltatók forgalmának – azokénak, amelyek tudnak egyetlen SIM kártyával az egész világot (vagy legalább egy egész kontinenst) lefedő és ésszerű árú szolgáltatást nyújtani. Enélkül egyik ötlet sem kivitelezhető!

Hozok egy földhöz ragadt példát is. Az Egyesült Királyságban az utóbbi években a nagy esőzések sok helyi árvizet okoztak, és a háttérben gyakran az volt, hogy eldugultak az utak alatt átvezető csatornák. Ezekből 30 ezer van országszerte, és nem egyszerű feladat a folyamatos tisztításuk. Sok a felesleges kiszállás, amikor az ellenőrzés után nincs semmi tennivaló, de sokszor nem találják meg a dugulást a zápor előtt, ami elég nagy baj. Mi lett a megoldás? Napelemes kamerákat szereltek ezekbe a csatornákba, majd mobil interneten keresztül bekötötték őket a központba. Ha esik, a kamera elkezdi figyelni a víz lefolyását, a felvételt elküldi, és azonnal indulhat a beavatkozó brigád, ha baj van. Így kevesebb emberrel, jobb és gyorsabb munkát végeznek, és kevesebb az elöntéses kár.

Ezekben az IoT alkalmazásokban csak megfigyelés, adatgyűjtés és elemzés van, direkt beavatkozás nincs, így a kockázatok mérsékeltek. Ma még főleg ilyen célokra használjuk az új technológiát, de egész biztos vagyok benne, hogy a vezérlés is felfut majd. Bő egy éve írtam az álom otthonról, ott felsoroltam néhány lehetőséget. Mi valósult meg eddig belőlük?

Jó beszélgetés

Nagyszerű lehetőséget kaptam nemrég: az SAP informatikai igazgatójával beszélgethettem hosszasan.

Azoknak, akik nem ismerik: az SAP világszinten a legnagyobbak között van a vállalatirányítási rendszerek területén. A világ közel 200 országában 335 ezer cég használja a rendszereiket, köztük sok világcég, de rengeteg kicsi és közepes is. Az új technológiák létrehozásában és alkalmazásában élen jár, nem kényelmesedett bele a nagyvállalati piacvezető szerepbe. A számítási felhő területén is igen aktívak, már 120 millió felett van az ottani felhasználóik száma. Ami számomra – érdeklődési köröm miatt – különösen érdekes: az online együttműködési rendszerüket 34 millióan használják a munkájukban. És a magyar vonatkozás a bemutatás végére: Budapesten komoly, az egész világcég számára fontos fejlesztési és üzemeltetési tevékenységeket végeznek. Itt van a globális számítási felhőjük százfős támogató központja, és 250 embert foglalkoztatnak az ipar 4.0-hoz kapcsolódó tevékenységekben, köztük az annyira fontos „dolgok internete” (IoT) fejlesztésén.

sap_executives_saueressig_001_t900x600Nos, akivel beszélgettem, Thomas Saueressig, aki tavaly tavasszal lett az SAP globális informatikai igazgatója (CIO). Erről a pozícióról tudni kell, hogy a belső, a saját dolgozókat kiszolgáló IT tartozik hozzá, a vevőknek írt szoftverekkel csak közvetett kapcsolata van. Így „csak” 82 ezer felhasználót szolgálnak ki szerte a világon. A beszélgetésre az adott lehetőséget, hogy a BITPORT felkért egy interjú elkészítésére vele, ami most jelent meg, és itt elolvasható: A digitalizálót is digitalizálják.

Mit találok nagyon fontosnak azokból a dolgokból, amiket megtudtam az SAP fejlődéséről?

Nem csak kifelé, hanem belül is alkalmazzák az új technológiát, sőt annyira élen járnak ebben, hogy a más területen dolgozó fejlesztők is elcsábulnak, és a belső IT osztályra akarnak átkerülni. Ez általában nem gyakori a világban, mert a belső szolgáltatót többnyire nem értékteremtőnek, hanem költségnek tekintik, így a presztízsük sokkal kisebb. A jelek szerint valamit jól csinál az SAP és Saueressig!

A jó eredmények elérésében alighanem szerepe van annak, hogy be tudja vonni a csapatát a közös gondolkodásba, sőt a belső felhasználókat is, ami egy ekkora cég esetében korántsem egyszerű. Itt van szerepe kedvenc témámnak, a cégen belüli online együttműködésnek, ami tényleg értékteremtő tud lenni. Szerintem az is nagyon fontos, hogy fiatal kora ellenére (31 évesen került ebbe a vezető pozícióba) értékeli és fontosnak tartja a vegyes életkorú csapatot, mert az idősebbekre is szükség van a kockázatvállalás és a stabil működés kiegyensúlyozásához. Ez a bölcsesség nem mindig jellemzi a fiatalon magas polcra került embereket…

Mindig az SAP-ban dolgozott, itt kezdett az egyetem után, sőt már egyetemistaként is itt vett részt duális képzésben, dolgozott sok ügyféllel, majd gyorsan haladt felfelé az informatikai területen. Karrierje arra utal, hogy az SAP-ban nem kapkodva folyik a vezetők kiválasztása, és nem attól várják a „megújulást”, hogy külső embereket tesznek meg vezetőnek. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos a dolgozók számára, így könnyebben tudnak azonosulni a vállalattal, jobb lehet az elkötelezettségük. Ami, a másik oldalról nézve, komoly érték a cég számára.

A többi az interjúban elolvasható…

 

Túlfűtött várakozások?

Mi ez a nagy csinnadratta? Mikorra és hová jutunk el az új technológiákkal?

Emerging-Technology-Hype-Cycle-for-2016_Infographic_revise2Hype cycle – akik az informatika környékén mozognak, biztos találkoztak már ezzel a kifejezéssel. Ezt használja a Gartner elemző cég a technológiai trendek életciklusának leírásakor. Szó szerint „felhajtásciklus” lenne magyarul, de nem igazán tetszik, nem véletlen, hogy nem szokták lefordítani. Röviden összefoglalva, ezek a szakaszai:

  • Az első az új technológia megjelenésétől a lufi kidurranásáig tart. Ebben az időben sokat beszélnek a dologról, nagy a csinnadratta körülötte, sok sikeres alkalmazásról hallunk, és sok probléma merül fel. Sok cég megpróbálkozik vele, de még több vár ki.
  • A túlfűtött várakozások kifulladnak, sok kezdeti próbálkozás csődbe jut, megszűnik. Néhány sikeres termékbe és szolgáltatásba továbbra is fektetnek be pénzt és munkát, és javítgatják őket.
  • Kezd kialakulni a reális kép, hogy mire és hogyan használható ez a technológia. Megjelennek a második és harmadik generációs termékek, egyre több nagyvállalat próbálkozik vele, de a konzervatívabbak még kivárnak.
  • Beindul a tömeges használat. Már tudjuk, hogy minek alapján ítéljük a hasznosságát, és hogyan válasszuk ki a jókat. Folytatódik a növekedés, és megtérülnek a befektetések.

Persze, egyáltalán nem minden új műszaki megoldás járja be ezt az életutat, sok kihal a tömeges használat előtt.

Miért írtam ezt le? Belefutottam az I-Tango összefoglalójába a Gartner friss elemzéséről, és érdekelt, hogy mit mondanak azokról az újdonságokról, amik engem is nagyon foglalkoztatnak, és amikről írtam mostanában.

Mik ezek? Az összekapcsolt mindenfélékről írtam elég sokat. Ez egy nagyon széles terület, és sok elnevezés szerepel ezzel kapcsolatban a Gartner írásában. Az egyik az IoT (a dolgok internete), ami arról szól, hogy olyasmiket is számítógépes hálózatba kapcsolunk, amikre néhány éve még nem is gondoltunk (villanyégők, mosógépek, konyhai hűtők, garázskapuk). Ezt – szerintem – nem lehet anélkül tárgyalni, hogy a nagy számítástechnikai „felhőben” összegyűlt sok-sok információról beszélnénk. Sőt, itt nem csak információról van szó, hanem megjelenik az „okosság” is bizonyos értelemben. Itt most nem az okostelefonra és társaira gondolok, mert azok valójában egyáltalán nem okosak, hanem olyan gépekre, amik (legalábbis látszólag) emberi módon képesek gondolkodni, és a képességeik hasonlóak az emberéhez. Ilyen, például, a Watson, amiről elég sok érdekes hír jelent meg az utóbbi évben.

Ide tartoznak a „connected” mindenfélék, amik közül érdemes kiemelni a hálózatba kötött házat (connected home) és autót (connected car). Mindkettőben sok-sok belső elem kapcsolódik össze és a külvilághoz, és mindkét technológia nagy ígéretekkel és óriási veszélyekkel van teli. Ma még aligha tudhatjuk, hogy hova vezet az útjuk, kényelmesebbé és biztonságosabbá, sőt esetleg jobbá teszik az életünket, vagy hosszú ideig vitatott lesz az értékük. Így vagy úgy, érdemes foglalkoznunk ezekkel is!

Ha már szóba jött az internetre kapcsolt autó, akkor az önvezető autót se hagyhatjuk ki. Ma még nem ért össze ez a két technológia az autókban, de nem kell sokat várnunk erre az integrációra. Szerintem az igazi nagy durranás akkor jön majd, amikor az útvonaltervező összekapcsolódik egy olyan rendszerrel, ami pontosan tudja elemezni és előre jelezni a forgalmat, majd az egész elkezdi az önvezető autót optimálisan vezérelni. Ennek az elemei többé-kevésbé készen is állnak már, és itt-ott írnak is arról, hogy ez egy lehetséges jövő. A szállítóktól még nem láttam határozott állítást, hogy ezen a teljes integráción dolgoznának. Vajon csinálják már? Rendelkezésre áll valakinél a teljes technológiai spektrum? Anélkül, hogy a boszorkánykonyháikba belátnék, a Google esetében biztosra mondhatom, hogy igen. Az önvezető autó kezd összeállni, bár még nem mernek határozott dátumot mondani. Legutóbb ezt olvastam tőlük: „We’re going to learn a lot from our testing in the coming years, including how people might like to use self-driving technology in their daily lives. If the technology develops as we hope, we’ll work with partners to bring this technology into the world safely.” Ez igen óvatos, és az óvatosság indokolt is (különösen a Tesla tragikus balesete fényében.) Az útvonaltervező már megvan, és elég jó minőségű. A három éve megvett valós időben dolgozó alternatíva (Waze) is a Google kezében van, bár egyelőre még külön utakon halad a két szolgáltatás, de ez aligha marad sokáig így. Ha elég sokan használják, a tervezéskor már azt is figyelembe tudja venni, hogy másokat milyen útvonalra irányított, így a jelen állapoton túl már jövőbelátással is rendelkezhet. Ha az egész mögé odatesznek egy nagy kapacitású és gyorsan elemezhető matematikai modellt, akkor eljuthatnak az autók optimális vezérléséig. A szükséges számítógép is kezd meglenni, hiszen az ígéretes kvantum számítógép (a D-Wave) is már házon belül van.

A Google kínai versenytárs a Baidu, és nem csak az internetes keresés területén. Ők is dolgoznak az önvezető autón, és sokkal optimistábbak a megvalósítás időtávját tekintve. Ők úgy gondolják, hogy pár éven belül készen lesznek a sorozatgyártásra, és 2021-ig a tömegtermelés is beindul. A tesztelést hamarosan Amerikában is beindítják ( a K+F részlegük már ott van Kaliforniában, a Google szomszédságában), és az autómegosztó hálózatokkal is tervezik az együttműködést.

Az még kérdés marad, hogy akarjuk-e mi ezt. Sőt, az is kérdés, hogy elérhető-e a kritikus tömeg, elég ügyfele lesz-e a szolgáltatásnak.

Emerging-Technology-Hype-Cycle-for-2016_Infographic_revise2-peakNézzük, hogy hol vannak a kedvenc témáim a csinnadratta mértékével mérve! A Gartner terminológiájában a smart robots, a connected home, a cognitive expert advisors és az autonomous vehicles nevet viselik. Azt még nem látom az ábrájukon sehol, amit az előző hosszú bekezdésben leírtam. Vajon felkerül valamikor a listájukra, mikor, hova és milyen elnevezéssel?

Szóval, hol vannak? Mind a túlfűtött várakozások kidurranása közelében. Az önvezető autó egy picit túljutott ezen, és éppen lefelé indul az illúzióvesztés vályújába. A Gartner szerint tíznél több éve van még ahhoz, hogy az utolsó szakaszba, a tömeges használat fennsíkjára felkapaszkodjék. Hogy látják ezt a gyártók? Az előbb írtam, hogy a Baidu szerint már csak pár év van a tömegtermelésig. A Tesla is optimista volt egy évvel ezelőtt, amikor 2020-21-re tették az elkészültét. Elon Musk akkor azt mondta, hogy ezt követően még néhány év kell a jogi keretek megalkotásához. (Ezt az Egyesült Királyságban már meg is kezdték.) Meglátjuk, kinek és hogyan lesz igaza…

A másik három technológia még felfelé kapaszkodik, és még várja őket a csúcs, de gyorsabb fejlődést jósolnak nekik, 5-10 év múlva kerülhetnek tömeges használatba. Én is kevesebb akadályt és veszélyt látok ezekben, mint a teljesen automatikus autókban. Nem azért, mintha biztonsági szempontból jobban rendben lennének az internetre kapcsolt házak vagy a robotok, hanem azért, mert a hibák kisebb baleseteket okoznak, mint az autók esetében. Vagy most így látszik… (Érdeklődőknek: korábban az Okos adat és az Intelligens félelem című cikkeimben is töprengtem azon, hogy mi történhet és hogyan.)

Kedves Olvasó! Mit gondolsz a Gartner jóslatairól? Mik a várakozásaid? Melyik új technológiában látsz lehetőséget az életünk jobbá tételére?

 

Minőség = biztonság?

Autóipar és minőség – mi van, ha még a számítástechnika is belelép?

Ford-connected-car-2012-6719902507_130a4ce4cb_bAz önvezető autók balesetei kapcsán reflektorfénybe került a minőség és a biztonság, ezért elkezdett jobban érdekelni, hogy is áll ez a téma általánosságban az autóknál.

Biztos sokan emlékeznek még a General Motors két évvel ezelőtti esetére, amiről „Együttműködést vagy életet!” címmel írtam annak idején. Ott a vizsgálat szerint a rossz vállalati kultúra, a felelősségérzet hiánya és a költségek növekedésétől való félelem eredményezte több száz ember halálát a 11 év alatt, miközben nem foglalkoztak azzal a műszaki hibával.

Most elolvastam a Boston Consulting Group elemzését az autóipar minőségi problémáiról és a teendőkről. A statisztikák nem valami fényesek: az 1980-as években hétszáz visszahívás történt, ami kb. 700 ezer autót érintett; a 2000-es évtizedben már 13 milliót hívtak vissza (1300 ilyen akcióban). A 2010-es évtizedről nincs még teljes lista, de a CNN szerint csak a GM, csak 2014-ben 30 millió autót hívott vissza (többnyire súlyos) műszaki problémák miatt.

A növekedés biztos a szigorúbb szabályoknak is köszönhető, de szerintem döntő szerepe van benne annak, hogy az egyre bonyolultabb műszaki megoldások megtervezésére és alapos tesztelésére nem jutott elegendő idő.

A józan ész azt diktálná, hogy meg kell előzni ezeket az emberéleteket is követelő hibákat és a nagyon drága visszahívásokat. A gondosabb tervezés és tesztelés végül olcsóbb lesz, mint az utólagos javítások és a kártérítések és büntetések összege. Az is kérdés, hogy a vevők hogy reagálnak, ha még több autót érintenek majd súlyos hibák.

Rengeteg új technológiai megoldás kerül az autókba, és ezek egy része nem az autóiparból jön, sőt sok esetben nem is régen meglévő, megállapodott cégtől. A nem tradicionális módon fejlesztő és gyártó startup cégek nem egykönnyen illeszthetők be az autóipar magas minőségi követelményeket támasztó folyamataiba. A Tesla májusi tragédiája is részben ilyen problémára vezethető vissza. A hiba másik (és szerintem sokkal jelentősebb) része a Tesla sajátja, mert olyan alkatrészt építettek be, ami nem gyártási hibás volt, hanem tervezetten („by design”) volt alkalmatlan a feladatra.

A jelek szerint az autóipar minőségbiztosítási folyamatai nem tudnak lépést tartani a műszaki változások és az új modellek kibocsátásának sebességével. Ez mindannyiunkat súlyosan érint. Ha meg is ússzuk baleset nélkül, a sok évre tervezett autónk nem olyan lesz, mint szerettük volna.

Arra lenne szükség, hogy a kiváló minőséget minden egyes érintett ember (az autógyártónál és minden beszállítójánál) nagyon fontosnak tartsa, és magáénak érezze a felelősséget érte. Ez nem kizárólag elhatározás kérdése – a vezetőknek minden szinten személyes példával kell elől járniuk. Olyan személyes felelősségi rendszer szükséges, amelyben nem lehet a szőnyeg alá söpörni a hibákat a gyorsabb kibocsátás és az alacsonyabb költség érdekében. Ehhez, persze, kell a megfelelő vállalati kultúra és a korlátozás nélküli belső kommunikáció. Minden szinten meg kell adni az embereknek a lehetőséget arra, hogy véleményt nyilvánítsanak, és megosszák egymással a tapasztalataikat. Ha a szervizes, az ügyfélszolgálati dolgozó, a gyártósori munkás és a tervező mérnök, valamint a minőségellenőr minden információt megoszt (és minden információhoz hozzáfér), ami a minőséggel és a hibákkal kapcsolatos, jobb eséllyel derülnek ki a hibák még a tragikus balesetek előtt. (Két évvel ezelőtt morfondíroztam ezen: Megmenthetjük őket!)

Az elemzés szerint a gyenge minőség okozta költségek gyorsan nőnek: “These changes carry siginificant risks. The costs of substandard quality, already high, are rising fast.” Mik a tennivalók? Van elég sok, és az egész a tervezésben kezdődik. A minőségnek döntő szerepe kell legyen a tervezésben és a gyártás megindításában. Ez, persze, nem csak az autógyártásban van így – mindenhol a tervezés során hozzák meg azokat a jó vagy rossz döntéseket, amiktől a végeredmény jó vagy rossz, biztonságos vagy veszélyes lesz. (Ezt tanítom a főiskolai és egyetemi hallgatóimnak is az informatikai szolgáltatásokkal kapcsolatban. Elméletben tudjuk, a gyakorlati megvalósítás odébb van még.) Az előbb említett BCG elemzés elolvasását javaslom, ha valaki jobban el akar mélyedni ezen a területen.

A gyors innováció és a stabil minőség általában nem jár kéz a kézben. Pedig az innováció a vevők egyik legfontosabb szempontja, amikor márkát választanak (a Boston Consulting Group felmérése szerint). Ezen belül is elsősorban a kapcsolódásokat, a biztonságot és a fogyasztást érintő fejlesztések érdeklik őket. Mihez kell kapcsolódni? Mindenhez! Ahogy a házunk és a munkahelyünk is mindennel kapcsolatban van az interneten keresztül, az autónktól is elvárjuk ezt. Sok autóban van már beépített kommunikációs modul, amiben a SIM-kártya is gyári alkatrész. Hamarosan szinte természetes követelmény lesz a WiFi is, és az autónk végül az otthonunk és a munkahelyünk csatolt része lesz. (Persze, ez azoknak fontos, akik az autóban töltik az életük jelentős részét. Akik tömegközlekednek, a telefonjukon vihetik magukkal az otthonukat és a munkájukat.)

Várhatóan az autók esetében is egyre több hálózati biztonsági probléma derül majd ki a jövőben. Eddig még csak „bemutató” szinten láttunk olyan eseteket, amikor a támadó az interneten keresztül teljesen átvette az autó irányítását, a benne ülő vezető tehetetlen volt ellene. Ez nem önvezető, hanem „hagyományos” autóban történt. Ahogy fejlődik a technológia, egyre több és kifinomultabb lehetőségük lesz a támadóknak – és egyre inkább érdemes lesz ezzel foglalkozniuk a növekvő számú internetre kapcsolt jármű miatt. Ezen a területen még nem kezdődtek el a zsarolásos támadások, de szerintem nem kell sokáig várnunk rájuk.

Persze, ezeknek a drótnélküli kapcsolatoknak sok hasznuk is van, tehát nem kidobni, hanem normálisan megcsinálni kell őket. Az előbb említett Jeep Cherokee esetében az tette könnyűvé a támadást, hogy minden össze van kötve az autóban, és a rádión keresztül érték el a rossz fiúk a gázt és a féket. Ezekre az összeköttetésekre nincs is szükség, csak úgy volt kényelmes kialakítani az elektronikát, hogy minden egy központba van bekötve. Amíg nem volt internetre kapcsolva az autó, ez nem teremtett ilyen támadási lehetőségeket. Most már teremt, ezért várhatóan áttervezik majd a kommunikációs rendszereket.

McKinsey_2014_PNG_Connected_Car_chartA McKinsey 2014-es felmérése szerint a vevők 13%-a nem is hajlandó olyan autó vásárlásán elgondolkodni, ami nem rendelkezik ilyen kapcsolódási lehetőségekkel. A másik oldalon az a 37% van, akit a személyes információ, és az az 54%, akit az autó meghekkelése aggaszt. (Nem ok nélkül!)

Azt hiszem, hogy a világ egyértelműen halad ebbe az irányba, hiszen a kapcsolatokat sok mindenre használják az autókban: távdiagnosztika, hibaelhárítás, balesetek bejelentése. Eredetileg 2015-re tervezték ez utóbbinak a kötelező bevezetését az EU-ban, most 2018 áprilisa a céldátum, amikortól minden új autóba be kell építeni ezt a rendszert. Ha rendesen megcsinálják, sok életet menthet meg a gyorsabban érkező segítség.

Az eddig említetteket nem fogjuk naponta használni, de a dolgok internetére (IoT) való kapcsolódás végtelen lehetőségeket nyújt. Tavaly álmodoztam ezekről: Álom otthon.

Kedves Olvasó! Mit gondolsz erről az egészről? Mennyire érdekel ez a mindenhez kapcsolódó autó?

Egyelőre csak a kapcsolatokról van szó, az önmagát vezető autó még pár évvel arrébb van.

Ami engem illet, most úgy gondolom, hogy ezt a fejlődési lépést kihagyom. Amíg lehet, megmaradok a mostani technológiánál (már ebben a 8 éves autóban is több az elektronika, mint ami jól esik nekem).

Folytatás: Úri huncutság?

A vezetés élménye

Merre tartanak az önvezető autók? Minket is magukkal visznek?

Mit várhatunk a részben vagy teljesen önmagukat vezető autóktól? Sok jóslás jelenik meg ezen a területen. Nézzünk először egyet a piac nagyságáról! A Boston Consulting Group szerint 2025-re 42 milliárd, 2035-re 77 milliárd dolláros üzlet lesz ez. Az alábbi grafikonokon látszik, hogy 2035-re már az új eladásoknak közel kétharmada ilyen autókból kerül majd ki (a számok milliárd dollárban értendők). Ez – persze – a darabszámokban másképp néz ki, mert ezek az autók sokkal drágábbak lesznek (a teljesen önvezetők legalább 10 ezer dollárral).

autonomous-car-market-BCG-2025-2035

 

Ha már a pénznél tartunk, a megkérdezett vezetők negyede hajlandó 4000 dollárt fizetni egy-egy kiválasztott képességért. A kedvencek: vezetés autópályán, vezetés nagy forgalomban, vagy egy kiválasztott útvonalon, és a teljesen automata (valet) parkolás.

Mi bírná rá az embereket arra, hogy ilyen autókat vegyenek? A felmérés szerint: alacsonyabb biztosítási díjak, kisebb fogyasztás és jobb biztonság. Az első kettő egyszerű és könnyen megoldható, bár a biztosítások esetében vannak tennivalók, de azok nem bonyolultak.

A biztonság megérdemel néhány külön cikket. A mai problémák triviális hibákra és mulasztásokra vezethetők vissza. Másképpen mondva: félig vagy annyira sem kész modulokat építenek be ezekbe az autókba, így nem az a csoda, hogy vannak váratlan balesetek, hanem az, hogy mennyire kevés van belőlük.

Mire számíthatunk, mikor árasztanak el minket ezek a járművek?  Különböző jóslatok vannak, előbb írtam a BCG becsléseiről. Mit mondanak a gyártók?

Baidu_BMW-self-drivingA kínai Baidu szerint pár éven belül kész lesznek a szériagyártásra, és 2021-ig beindul az önvezető autók tömegtermelése. Arra számítanak, hogy Kína és néhány más ország elfogadóbb, befogadóbb lesz ezen a területen. Nekik talán kevésbe kell foglalkozniuk a már meglévő gyártási kapacitások jövőjével, így „zöldmezősen” könnyebben ugrálnak majd. A többi gyártó erre az időre még inkább csak a vezetést segítő funkciók továbbfejlesztését látja reálisnak, de egy új játékosnak mások a lehetőségei. Ez a kínai cég hamarosan 10 városra terjeszti ki a saját fejlesztésű vezető nélküli autóinak a tesztelését. Hamarosan Amerikában is megkezdik a teszteket. Azt is tervezik, hogy autómegosztó szolgáltatásokkal működnek együtt. Érdekesség: a K+F központjuk a Szilícium völgyben van, a Google közelében. (Vajon agyelszívással is foglalkoznak? Az egyik emberük dolgozott már a Google-nél és öt hónapot töltött a Tesla Autopilot csapatában.)

Google_car_21798665468_dc3cbeb9cb_oAzt még ők sem tudják, hogy az önvezető autók egymás között és a „közönséges” autókkal fognak-e kommunikálni, és hogyan. Azt hiszem, hogy éppen ez a kommunikáció segíthetne annak a célnak az elérésében, hogy kevesebb baleset és kevesebb torlódás legyen az utakon. Nemrég a Google autójának volt egy kisebb balesete a „kommunikációs félreértés” miatt. Mi történt? Azt tapasztalták, hogy az autóik túl óvatosan, „mazsola” módon vezetnek, és ezért vannak az idegenhibás koccanásaik. A többi vezető más viselkedéshez van szokva, másra számít az utakon. Ezért átprogramozták, hogy legyen egy kicsit belemenősebb. Ez be is vált, amíg nem egy busz elé vágott be, és a buszvezető nem hárította el a koccanást. A hírek szerint visszavettek a belemenősségből, ha a másik jármű busz vagy teherautó. Tanulnak vezetni…

Mit mond a Google jövőről? Semmit. Még évekig tesztelnek, és majd keresnek partnereket a megvalósításhoz.

És a Tesla? Elon Musk egy évvel ezelőtt 5-6 évre becsülte az önvezető autó elkészítéséhez szükséges időt. Akkor azt mondta, hogy a legnagyobb hiányosság a számítógép képessége a tárgyak gyors felismerésére. „Determining what an entire object might be when only a piece of it is visible by camera or radar is a key issue for the technology to determine the correct course of action for the vehicle.” Az idei tragikus baleset sajnos igazolta ezt.

A jelek szerint a kínai cég jobban igyekszik, jobban nyomul. Nekik sürgősebb, nekik ott van az óriási belföldi piac, és náluk valószínűleg lazábbak a szabályok. Meglátjuk, hogy mikor jönnek ki a saját autójukkal…

A BCG víziói között szerepel az is, hogy a megapoliszokban (mint New York és Párizs) az önvezető autók megosztása (egy-egy útra való igénybevétele) gazdaságosabb lesz a saját autónál. Ezzel ott csökkenhet a forgalom, ami rájuk is fér. Mi lesz a helyzet a kisebb (néhány milliós) városokban? Mi lesz az autópályákon?

Akarják majd az emberek ezt az egészet? Ilyen véleményeket olvastam a napokban:

  • 2020 körül nagy változás jön. Az emberek nem akarnak majd autót birtokolni. Telefonon hívnak egy autót, az megjön, elviszi őket, nem kell leparkolni, és csak megtett út után kell fizetni.
  • Ez ugyanaz, mint a taxi. Az is telefonhívásra jön, elvisz, nem parkolok vele, a megtett utat fizetem.
  • Megváltoznak a városok, mert 90-95%-kal kevesebb autóra lesz szükség. A parkolókat parkokká alakítjuk.
  • A taxi létezése sem csökkentette az autók számát, és megmaradtak a parkolóhelyek is.
  • A nagy probléma az lesz, hogy az önvezető autó megáll, ha valaki előtte sétál az úttesten. Ha sok ilyen autó lesz, az egész úttest gyalogátkelőhellyé változik, és leáll a forgalom. Az autók utasai rablások célpontjai lesznek.
  • Sok további biztonsági intézkedés kell a halálos balesetek megelőzésére.
  • Milyen unalmas lesz az életünk!

Kedves Olvasó! Te hol tartasz, mit gondolsz? Szívesen hagynád másra az autó vezetését? Mindig, vagy csak unalmas környezetben (városi dugóban, autópályán)? Hiányozna a vezetés élménye? Hogy kiabálnál az ostobán vezető géppel?

Mennyi kérdés? Van még?

 

Okos felhő vagy köd?

Jó az irány? Hol vagyunk, és merre tartunk a felhőn és a ködön keresztül?

boat in fog - https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.0/Egy kis szünet után folytatom azt a témát, ami szerintem mostanában a legizgalmasabb az IT területén. Emlékeztetőül:

  • A nyakunkon vannak az „okos” eszközök. Az okos eszköz már egyáltalán nem csak telefon lehet, és nem is csak óra vagy fitnesz cucc, hanem bármi, amibe bele lehet gyömöszölni az informatikát, pl.: termosztát, mosógép, hűtő, garázskapu, autó, vérnyomásmérő, inzulin pumpa, villanylámpa. Ez csak egy része azoknak a dolgoknak, amik már most „okosak” lehetnek, és hol vannak még azok, amik holnap lesznek azok…
  • Az okos eszközök összekapcsolódnak egymással. Először csak az egy gyártótól valók, majd különböző gyártók cuccai is. Mire jó ez? Kényelmes, pl.: az alvásunkat monitorozó okos óra meg tudja beszélni a termosztáttal, hogy hány fok legyen a hálószobában, hogy jól aludjunk.
  • Itt kavarognak a felhők, és egyre több szolgáltatást veszünk belőlük igénybe. Ott levelezünk, ott tartjuk a naptárunkat, ott éljük a közösségi életünk egy részét. A felhőben tartjuk sok-sok adatunkat, a felhő tudja, hogy hova és hogyan utazunk, közlekedünk, mikor és mennyit futunk, gyalogolunk, edzünk, hova megyünk nyaralni, hol szállunk meg, hol ebédelünk, mit és mennyiért vásárolunk, mit olvasunk, milyen zenét hallgatunk, mire vagyunk kíváncsiak, hogy érezzük magunkat. Mit tud még? Lassacskán mindent.
  • Mostanában kezdenek az okos eszközök a felhőn keresztül is kapcsolatba lépni egymással. Nem csak egymással, hanem a naptárunkkal, a levelezésünkkel, az útvonaltervezővel, az időjárás előrejelzéssel. Ezek a kapcsolatok részben a gyártók kezdeményezésére, a saját felhőiken keresztül alakulnak ki, de mi is hozunk létre újabb kapcsolatokat. Hogyan? Az ifttt.com az egyik lehetséges eszköz, ami tud levelet küldeni a naptárunkban lévő eseményekről, vagy ha havazás várható. Még sok mást is tud…
  • A nagy tudású számítógép már egy ideje valóság. Embereket tud legyőzni olyan játékokban és vetélkedőkön, amikben régebben esélye se lett volna (példák: AlphaGo és Watson). Ezek látványos eredmények, de a valóban nagyszerű dolgok egyelőre kevésbé ismertek.
    A Watson már megkezdte a tevékenységét az orvosi diagnosztikában. Hihetetlen mennyiségű adatot és képet dolgoznak fel a segítségével. Nem az orvos helyett hoz döntést, hanem információval és javaslatokkal segít neki gyorsan jó döntést hozni.
    A Google D-Wave nagyon bonyolult optimalizálási problémákat tud pillanatok alatt megoldani. Meglátjuk, hogy ezt hogyan tudják majd a gyakorlatban alkalmazni, de vannak még hátra feladatok.

Itt tartunk ma.

Mi várható hamarosan?

  1. Egyre több okos eszköz kapcsolódik valamelyik szolgáltató felhőjébe, és egyre inkább lesz átjárás a felhők között. Ha nem a nagy szolgáltatók hozzák létre ezeket az átjárókat, akkor majd megteszik a kicsik. Ez már folyamatban van, hiszen az előbb említett ifttt sok kisebb és nagyobb felhőt kapcsol össze egymással, itt a listájuk.
  2. A felhőkben az eszközök nem csak egymással találkoznak, hanem a szuper okos számítógépekkel is. El is elkezdődött már, a kis gyerekeknek szánt játék a Watson segítségével válaszolja meg a gyerekek kérdéseit.
  3. Nem csak egy, hanem egyszerre sok okos eszköz kapcsolódik a Watson vagy egy másik „gondolkodó” gép agyához. Ezzel eljutunk a „korlátlan” képességekkel rendelkező munkatárshoz (titkárnőhöz), aki meg tudja tervezni a napunkat. Közben figyelembe veszi a jelenlegi és a várható időjárást és közlekedési helyzetet, az egészségi állapotunkat, a családunk minden tagjának a napi programját, és még sok mindent, valamint ezek friss és közeli változásait. Ez már tényleg a küszöbön van, és sokkal nehezebb feladatok megoldása is közeli.
  4. Hasonló felhasználási lehetőségek lesznek sok iparágban, ahol már most is adatok tömege keletkezik, de nincsenek összekapcsolva egymással, és a munkafolyamatok szervezésében csak kis mértékben használják fel őket. Okos felhasználásukkal gyorsabban, olcsóbban, jobb minőségben, kevesebb környezetszennyezéssel lehet majd termelni és közlekedni.

Akarjuk ezt? Azt hiszem, nem ez a kérdés, hiszen ezek a lehetőségek már nem csak lehetőségek. Már a megvalósításuk is folyamatban van.

Jó lesz ez nekünk? Akárcsak az összes többi (és sokat bírált) meglévő rendszer és fejlesztés esetében, ebben az esetben is azt gondolom, hogy jól kell élnünk a lehetőségekkel. Ehhez nagyon fontos, hogy megértsük a lehetőségeket, azok jelentőségét és a veszélyeket is. Ezért kezdtem bele az „Összekapcsolt mindenség” sorozatomba tavaly decemberben.

Mekkora üzlet ez az egész?

A McKinsey előrejelzése szerint óriási üzletről van szó: 2025-re akár 11 billió (amerikaiul 11 trillió) dolláros üzlet is lehet belőle, de 4 billió mindenképp összejön majd. Mennyi pénz ez? Az USA éves szövetségi költségvetése valamivel 3 billió felett van. Rengeteg pénz lenne ez a 11 billió! Miből jönne össze? A lista tetején az ipari alkalmazások vannak: a gyárak vezérlése, üzemeltetése, megelőző karbantartása. Utána a városok jönnek (beleértve az biztonságot, egészséges környezetet, közlekedésszervezést), majd az egészségügy. Az okosautók és okosotthonok, amikről annyit írtam, csak a 7-8. helyre kerültek a McKinsey listáján.

Szóval, a nagy pénz az iparban és a közszférában lesz majd erre a fejlesztésre. Az iparban már most is sok az automatizálás és a robot, és ez a tendencia erősödik majd. Mi lesz itt új? Már most is rengeteg érzékelő van a gépekben, de az adatokat főképp a hibák, rendellenességek észlelésére használják, a begyűjtött információnak legalább 90%-a nem hasznosul. Ha bevonják ezeket az optimalizálásba, a hatékonyság növelésébe és a termékek javításába, akkor sokkal több haszna lesz az egésznek. Ezek az üzleti alkalmazások sokkal kevésbé látványosak, mint az önmagukat vezető autók vagy a fitneszben való felhasználás, de nagyobb értékük lehet.

Az orvosi lehetőségek is óriásiak. Egy alkalmazási példát kiragadva: Képzeljük csak azt el, hogy a beteg állapotát folyamatosan lehet figyelni akkor is, amikor nincs a kórházban, hanem a normális életét éli. Közben mégis állandó orvosi megfigyelés alatt áll, és az életmentő gyógyszert is bármikor megkaphatja, vagy még a rosszullét megjelenése előtt elindulhat érte a mentő. Mekkora változást jelent ez az életminőségében?

Kedves Olvasó! Milyenek a várakozásaid? Mire számítsz? Mikor és milyen jelentős előnyt remélsz a saját életedben?

 

Watson segít

Szia, Watson! Ülj ide, beszéljük meg ezt a dolgot!

Watson hatAz okos mindenféléről írva, két hónappal ezelőtt ott hagytam abba, hogy a vajon mi lesz, amikor az IBM beveti a Watsont.

Mi ez a Watson? Olyan számítógép, ami „gondolkodik” abban az értelemben, hogy megtanul és feldolgoz iszonyatos tömegű információt, könyvekben és adatbázisokban megtalálható tudást. Ennek birtokában keres választ a felmerülő kérdésekre, és ezt gyorsan és jól csinálja. Ez a „cognitive computing”. Ha megkap rengeteg adatot az emberek viselkedéséről, a Watson képes lesz olyan következtetések levonására, amikre eddig nem is gondoltunk. Ezek sok esetben hasznosak lesznek, de nem biztos, hogy mindig. Ugyan nagyon jó munkát végez a Watson, de néha azért hibázhat is. Lesz esélyünk arra, hogy „fellebbezzünk” a döntése ellen? Lesz hozzá elegendő tudásunk és információnk, hogy sikeresen vegyük fel a küzdelmet, ha a kárunkra téved? Nem tudom, ez még nagyon a jövő zenéjének tűnik…

Szóval, mi lesz, ha a „dolgok internete” (IoT) a Watson karmai közé kerül? Hamarosan megtudjuk! December 15-én jelentette be az IBM, hogy Münchenben megnyitotta a Watson IoT Global Headquarterst. Itt kezdetben ezer szakember dolgozik, akik kutatnak, terveznek, fejlesztenek és tanácsot adnak azoknak a cégeknek, amelyek a Watson segítéségével akarják a rengeteg összekapcsolt dolog által szállított információt feldolgozni és értelmezni. Vevőkkel, partnerekkel, kutatókkal és adattudósokkal dolgoznak együtt, hogy új lehetőségeket találjanak a dolgok internete területén.

Nem elsősorban arról van szó, hogy mindenhova be akarják erőltetni a gondolkodó számítógépüket. Sok-sok helyen még nem arra van szükség, hanem sokkal egyszerűbb megoldásokkal is nagy fejlődést lehet elérni.

Mik ezek az egyszerű megoldások?

  • Az egyik a lakásokban már meglévő félig-meddig vagy semennyire sem okos eszközök információinak és vezérlésének központosítása. Nem a garázsnyitóba próbálnak extra észt belerakni, hanem bekötik a szolgáltató központjába, ahol sok más „egyszerű gondolkodású” eszközzel találkozik (pl.: riasztórendszer, biztonsági kamerák, termosztát), és ez az egész a tulajdonos okostelefonjával kommunikál. Ez egy viszonylag egyszerű, a kényelmet és a biztonságot egyszerre szolgáló megoldás. Sok-sok további lehetőség van a rendszer bővítésére, ezekről tavaly írtam az Álom otthon című cikkemben.
  • Találtam egy olyan példát, ami jobban rezonálhat mifelénk. Kenya nagy problémája az utak minősége és a nagy forgalom. Nap mint nap keletkeznek kátyúk a nehéz teherautók és az időjárás miatt. Pénz nem jut elég az utak karbantartására. Ismerős? A forgalom mérésére vannak jól bevált módszerek (érzékelők, kamerák), de ezek drágák, és nem ezekre akarják elkölteni azt a kevés pénzt, ami van. Ezek nem is adnának információt az utcák állapotáról. Mit tettek hát? Segítségükre jött egy másik probléma megoldása. A szemétszállítás se volt valami jó Nairobiban, ezért vettek új, modern járműveket, de nem lett elég hatékony a szolgáltatás, mert a dugók és a kátyúk akadályozták a munkát. Két legyet ütöttek egy csapásra azzal, hogy a szemetesautókat átalakított okostelefonokkal látták el. Ezek a sebesség és a GPS-pozíció mellett a gyorsulást és a rázkódást is folyamatosan beküldik a központba. Az adatok elemzéséből egy valós idejű térkép jön létre, amin a kátyúk és egyéb akadályok is látszanak. Ez az elsődleges cél – a szemetesek munkájának optimalizálása – mellett az útjavítások ütemezését is segíti. További részletek Nairobiból.

Mit akarnak még elérni a Watsonnal?

Az IBM szerint az érzékelők és az „okos” berendezések által összegyűjtött adatok feldolgozása és elemzése megoldhatatlan lesz a hagyományos számítógépes programokkal. A 2016-ra jósolt több mint 6 milliárd ilyen eszköz még csak a kezdet, 2020-ra már 21 milliárd körül lesz a számuk. Mennyi adat jön ki ezekből? Hogy gyűjtjük össze? Hol tároljuk? Ezek sem egyszerű kérdések, de „csak” mennyiségi kérdések. A minőségi ugrás akkor következik be, amikor fel is kell dolgozni ezt a sok adatot, és következtetéseket akarunk levonni, előrejelzéseket akarunk készíteni. Itt lép be az újfajta informatika, a „cognitive computing”, a gondolkozó gép – vagyis a Watson. Ebben nem előre beprogramozott algoritmusok döntenek, hanem tanul a fizikai világból, a gépektől és az emberektől is.

Miért érdekes ez számomra?

Mindig azt mondogattam (kollégáim megerősíthetik), hogy az automatizálásnak az a korlátja, hogy egy szinttel jobban kell értenünk a dolgot, ha előre le akarjuk írni a döntésekhez vezető utat, mintha az adott helyzetben kellene döntenünk. Ebben van az ember és a gép közötti különbség lényege: mi akkor is tudunk döntéseket hozni, ha nincs meg előre az algoritmusunk. A Watson éppen azt a lehetőséget vetíti előre, hogy a gép is képes lesz ilyesmire. Tényleg képes lesz? Nem tudom. Amit eddig a Watson tényleges eredményeiről olvastam, még nem igazolja ezt. A bemutatott példákból csak hihetetlen sok információ gyors elemzése, és az elemzés alapján döntési javaslatok megfogalmazása derült ki. Nem kell ezt sem lebecsülni! Sokat ér az, ha napok vagy hetek munkája helyett percek alatt előttünk van az, ami az adatokból levonható következtetés. Utána az ember dönt, de sokkal alaposabb háttér birtokában. Ha így marad, akkor a gondolkozó és döntést hozó emberre továbbra is szükség lesz. Az okos számítógép segítőkész kolléga lesz. Ez a jövőkép tetszik nekem!

 

Okos adat

Kire tartozik, hogy mennyi por van a szobámban, és milyen gyakran takarítok? Kire tartoznak a fogmosási szokásaim és a fogaimban lévő lyukak?

Samsung-cleaning-robotElső pillanatban úgy tűnik, hogy kevesekre. Rajtam kívül a családtagjaimra és az utóbbi a fogorvosomra. Esetleg még pár emberre. Nos, nem biztos, hogy így van abban az esetben, ha „okos” fogkefém van. Ez az okos jószág szorgosan gyűjti az adatokat, és a biztonság kedvéért jól meg is őrzi – a gyártó rendszereiben. Ott örökre megmaradnak, alávetik őket mindenféle elemzéseknek, megtudnak rólam sok mindent. No, nem csak a fogkefémtől. Tele van a környezetem okosnál okosabb eszközökkel. Ezek egy részét saját magam, tudatosan kapcsolom össze egymással, mert így jobb nekem. A többiek megtalálják egymást, összekapcsolódnak. Ha nem közvetlenül, akkor a „mestereiken” keresztül.

Hoztam pár példát korábban az okos ház és a sok okos eszköz hasznos kapcsolatáról. Ilyen, például, a kellő időre beindított és bemelegített autó, az időre elkészülő vacsora, a fűtés szabályozása a napirendemtől függően (akkor is, ha hirtelen megváltozott a napi programom), a jó alvásomra optimalizált fűtés, és van még sok.

Arról nem beszéltem, hogy mi is van az adatokkal, az információval. Ezek az eszközök sok mindent tudnak rólam és a környezetemről, és mindent az én érdekemben, az én jobb kiszolgálásom érdekében használnak fel. Remélem!

Ki használja ezeket az adatokat és mire? Mennyire fontos ezt tudnom? Mekkora gond az, ha az elsődleges célon (a jó kiszolgálásomon) túl is felhasználják? Van rá joguk?

Jó kérdések! Kezdjük az utolsóval. Most olvastam, hogy jogászok álláspontja szerint ezeknek az adatoknak nem én vagyok a tulajdonosa. Nem az a tulajdonosa, akire vonatkozik az adat, hanem az, aki begyűjtötte. (Az adat azé, aki megműveli?) Engem meglepett ez a vélemény. Persze, tulajdonképpen mindegy, hiszen amúgy is megadjuk mindenhez a hozzájárulásunkat. Nem is igen olvassuk el azokat a hosszú szövegeket. Ha elolvassuk, nem nagyon értjük, hogy mi következik belőle. Az is kérdés, hogy hol lenne a fogkefén az a kijelző, ahol elolvasnánk a jogi bla-blát.

Azt mondja az érvelés, hogy az adataimat összegyűjtő cég időt és pénzt fordított az adatbázis létrehozására, feltöltésére, és az adatok elemzésére, így megszerezte az adatok feletti rendelkezés jogát. A dolgot még szebbé teszi az, hogy nem egy cégről van szó, hiszen az „okos” eszközök világában szerepel a „dolgok internete” (Internet of Things, Internet of Everything) – az a kapcsolódás közege. Nagy adattároló és –feldolgozó felhők játszanak benne szerepet. Miért fontos ez? Nem egy cég lesz tulajdonosa az adatainknak, hanem mindegyik, amelyik részt vesz ebben a folyamatban. És, hogy el ne felejtsem: kereskednek is az adatainkkal.

Összefoglalva: Kinek van köze a fogmosási szokásaimhoz? Mindenkinek, akit csak érdekel! Érdekel ez valakit? Önmagában nem fontos adat, de sok más aprósággal összefésülve, levonhatnak belőle következtetéseket a viselkedésünkre, kitartásunkra, rendszerességünkre, jellemünkre. (A következtetéseket gépek fogják levonni, a közben felhasznált algoritmusok pedig nem lesznek hibátlanok!) A sor végén valaki általános jellemzéseket árul majd, amiket számára is ismeretlen adatokból, számára is ismeretlen algoritmusok számoltak ki.

A szolgáltatás előfizetője (munkáltató, biztosító, társadalmi szervezet, bank, hatóság) kap majd egy „tudományos alapon”, a rólam több év alatt összegyűjtött rengeteg adatból létrehozott profilt. Ennek alapján dönt a jövőmről. Tetszik? Nem igazán! Nem tudom, ki ismeri az USA-beli „credit rating” vagyis hitelminősítő rendszereket. Azok valami hasonlót, de sokkal egyszerűbbet csinálnak. Ha becsúszik egy téves adat (és időnként becsúszik), akkor az érintettnek sok-sok pénzébe és sok idejébe kerül tisztára mosnia magát. Simán eltart hónapokig, ha nem évekig. Addig nem kap hitelt, vagy kiugróan magas kamatot követelnek tőle. Sőt, általában is megbízhatatlannak minősül, mert nem csak hitelintézetek lehetnek az információ felhasználói között. Hol árthat? A Forbes felsorol tíz példát, ilyeneket: lakásbérlethez jutás, munkavállalás, biztosítások megkötése, nyomozó hatóságok.

Ahogy mondtam, a hitelminősítésben lévő tévedéseket sem könnyű kijavíttatni, pedig ott viszonylag kevés forrásból származó kevés adatot dolgoznak fel. Ha már az egész életünk minden apró mozzanata tárolva lesz a nagy rendszerekben, és ott sok lépésben feldolgozzák mielőtt a végső következtetéseket levonják, azt se lehet majd tudni, hogy pontosan milyen adatokból jött ki az, hogy megbízhatatlan vagyok. „Csak úgy” köztudomású lesz. Olyasmi, mint az előítélet, de sokkal biztosabb lábakon áll, mert „tudományos alapokon” jön létre.

Jó messzire jutottam az internetre kapcsolódó „okos” fogkefétől, ugye? Bizonyos mértékig túloztam, a fogkefe nem ennyire veszélyes. Másrészt mégsem túloztam. Az egész, nagy összekapcsolt mindenség erre és ennél sokkal többre is képes. Mi, emberek, hagyni fogjuk, mert a dolog túl komplex ahhoz, hogy minden részletében megértsük, és túl sok cégnek lesz belőle sok bevétele.

Az IBM a Watson bevetését tervezi. Nem Sherlock Holmes társáról, Dr. Watsonról van szó, hanem egy különlegesen okos számítógépes algoritmusról, ami már évekkel ezelőtt képes volt legyőzni (4 perc videó) a legjobb emberi játékosokat az amerikai Jeopardy vetélkedőn. Ha a Watsont tényleg bevetik, akkor előre nem látott összefüggések és kapcsolatok kerülhetnek felszínre. Jók vagy károsak? Hasznosak lesznek nekünk, vagy ártalmasak? Ha igazak is, vajon szükségesek és helyénvalóak?

Szóval, mi legyen? Védekezzünk az „okos otthon” ellen?

Nem tudom. Sok apró kényelmességgel kezdődik a dolog, majd szépen, lassan megszokjuk a meglévő helyzetet, és az újabb nagyszerűségek is beszivárognak. Mindet meg lehet szeretni, és lassan kialakul a függőség. (Láttunk már ilyet!)

Fontolja meg mindenki, hozza meg mindenki a saját döntését!

Segítek: itt gyűjtöttem össze az eddigi írásaimat a témáról. Sokat olvastam hozzá, és megpróbáltam megérteni, amit olvastam… Jó olvasást és döntést!

 

Álom otthon

Mi mindent automatizálnánk álmaink otthonában?

432px-Alonzo_Fields_-_White_House_ButlerÁlmodozzunk egy kicsit! Milyen lehet egy napunk, ha „okos” az otthonunk, az autónk, a telefonunk? (Esetleg mi magunk is lehetünk okosak, de minek…)

Ismerős régi filmekből a komornyik vagy a szobalány kérdése: „Mikorra parancsolja a fürdőt reggel?”. Nos, az okos és mindennel összekötött lakásnak nem kell feltennie ezt a kérdést. Ismeri a megszokott havi, heti, napi ritmusunkat, de ez még nem lenne elég: olvassa a naptárunkat is. Tudja, hogy mikor kell felkelnünk ahhoz, hogy a szokott reggeli készülődés után kényelmesen odaérjünk, ahova és amikorra kell. Ebbe bele tudja kalkulálni a reggeli edzést is azokon a napokon, amikor szokásos. A fürdőszobában időben bekapcsolja a fűtést. Ha kell, a kádba elindítja a megfelelő hőmérsékletű vizet. Mikor szoktunk kávézni, fürdés előtt vagy után? Jó lenne a kávé illatára ébredni? Ez sem probléma az okos otthonunknak. Természetesen a szobák fűtése is időben beindul, a nappaliban finom meleg vár.

Ez még nem valami nagy okosság, bár ma még elég kevés ennyire felokosított lakás lehet a világban. Milyen okosság jöhet még?

Mi lenne, ha elolvasná a késő este és hajnalban érkezett leveleinket, és észrevenné, hogy korábban kell elindulnunk, mert a főnök vagy egy fontos ügyfél váratlanul találkozni akar velünk? Ezt tudva, korábban ébreszt (és mindent rendesen előkészít a kényelmes reggelhez).

Mi lenne, ha figyelné az időjárást is? Mire lenne az jó? Ha nagy a köd vagy havazik vagy ónos eső miatt csúszik az út, szintén előbb kell indulni, előbbre kell hozni az egész reggeli készülődést. Megtudhatná azt is, hogy a szokott reggeli vonatunk kimarad, ezért a korábbival vagy busszal kell mennünk.

A reggeli készülődés közben is figyeli a változásokat. Szól, hogy induljunk 10 perccel korábban, mert nagy a dugó. Honnan tudja? Természetesen figyeli a közlekedési híreket és az autók mozgását.

Este összeraktuk a gyerek ebédjét, ma lasagna lesz. Ki a hűtőből, be a sütőbe. A sütő még nem szuper okos, meg kell mondani neki, hogy mi az étel, és mikorra kell elkészülnie. A többit már tudja magától, a sütés automatikusan indul majd, és a hőmérséklet is tökéletes lesz. Mi van, ha valamiért később indul haza a gyerek az iskolából? Semmi gond, később indul a sütés is, hiszen a telefonjától megtudja a lakás, hogy mikor indul haza. (Persze a szülők is megtudják.)

Ne szaladjunk még előre, van még a reggeli okosságokból! Télen jól esik az előre bemelegített autóba beülni, ugye? Ez nem lehet probléma, a kellő időben beindul az állóhelyzeti fűtés. A motor is bemelegszik az indulás idejére. Ezeket nem programoztuk be este, hanem a pillanatnyi szituációnak megfelelően kapcsol be mindent a lakás „agya”. Természetesen az interneten keresztül szól az autónak. A garázst és a kertkaput nem felejtjük nyitva, szépen becsukódnak a kihajtás után.

Az autó a mindenkori optimális útvonalon navigál. (Nem rohanok előre az álmodozásban – ez az autó nem vezeti saját magát, csak utasítgatja a sofőrt.) Ha napközben megyünk valahova, nem csak minket utasítgat, hogy merre a leggyorsabb, hanem előre tudja, ha késni fogunk, és odaszól, hogy mikor érkezünk. (Ismertem egy nagyon jó titkárnőt 20+ évvel ezelőtt, aki – tudván, hogy a főnöke szinte mindig késve érkezik – minden találkozója előtt felhívta a másik felet, hogy „X úr úton van, de van egy kis fennakadás, késni fog”. Ez nagyon jól működött!)

A nap végén irány haza! Mi várjon otthon? A kapu és a garázs pont akkor nyílik ki, amikor kell – ez a minimum! (Nem kell mindenféle távirányítókkal vacakolni, mert érzékelik az autó érkezését.) A nappaliban kellemes meleg fogad. Épp elkészült a relaxáló gyümölcstea. Azt nem is mondtam, hogy a garázstól a nappaliig nem kell a lámpákat fel- és lekapcsolni – mindig ott van világos, ahol kell J

Azt nem tudom, hogy a hideg sör vagy a forralt bor várjon-e hazaérkezéskor. Ezt vajon tudni fogja a lakás, vagy hazaúton megkérdezi? Mi legyen a tévével? Kapcsoljon automatikusan a kedvenc sorozatomra, vagy várja meg, hogy mit akarok nézni – egyáltalán akarok-e bármit is nézni? Fogadjon valamilyen zene? Mi legyen az?

Sok még a nyitott kérdés…

Ha még létezik postai levél, azok nem odakint a levélszekrényben várnak, hanem már bent az asztalon. A feladóból tudni lehet, hogy mi várható a borítékban, így fontosság szerint sorba rakva várhatnak. A megválaszolandó leveleket és a befizetendő számlákat a telefonnal be tudom szkennelni. Az összegeket és a határidőket értelmezi, és beírja a teendőim közé.

Hát nem tökéletes? Kezd megvalósulni az elektronikus komornyik és személyi asszisztens…

Az az érdekes, hogy ezekből sok elem már megvan, működik. Itt van, például, az ifttt.com – ez egy olyan szolgáltatás, amin keresztül magunk tudjuk a sokféle cuccunkat összekapcsolni és automatizálni. Ez még nagyon messze van attól, amit az „Internet of Things” vagy „Internet of Everything”, vagyis a „dolgok internete” névvel illetünk, mégis érdemes megismerkedni vele, mert jól illusztrálja, hogy mik jönnek majd a közeli jövőben. Mit tud az IFTTT? Összekapcsol sok mindent, pl.: Gmail, Facebook, Twitter, Dropbox, Evernote, You Tube, naptárak, Foursquare, Instagram, hírcsatornák. Példák:

  • Havonta elvégzendő feladatról email küldése pár nappal előbb magunknak vagy másnak.
  • Más tevékenységeket is lehet időzíteni (pl. Facebook bejegyzés).
  • A Gmailben csillagozott levelek elküldése az Evernote-ba.
  • A Gmailben a „Feladat” címkével ellátott leveleket beírja a Wunderlist feladatok közé.
  • Email csatolmányok tárolása Dropboxban.
  • Facebook bejegyzések mentése Evernote-ba.
  • A pillanatnyi helyzetemről email küldése (térképpel).
  • A megkapott névjegykártyát lefényképezem, és bekerül a naptáramba (a hellyel együtt, ahol kaptam).

Az utóbbi időben kifejlesztettek sok érdekes dolgot az automatizált otthonnal kapcsolatban, pl.:

  • Lámpák eloltása távozáskor, bekapcsolása érkezéskor.
  • Ha a füstérzékelő jelez, telefonál vagy SMS-t küld (nekünk vagy másnak).
  • Ha magas a CO-szint, az összes lámpa pirosan világít a lakásban.
  • Ha holnapra eső várható, nem locsol a kertben.
  • Ha elmegyek otthonról, kikapcsolja a sütőt.
  • Ha ismeretlen lép be a lakásba, fényképet vagy videót küld róla emailben.

Ez utóbbiak (természetesen) igénylik a hálózatba köthető „okos” eszközöket, amik aztán az IFTTT központján keresztül kommunikálnak egymással.

Jó ez az IFTTT? Használok belőle néhány lehetőséget. Az egyik legfrissebbet éppen említettem is az előbb. A tennivalóim egy része levelekhez kapcsolódik. Az ilyen email üzeneteket már régen elkezdtem megjelölni a „Feladat” címkével. Rájöttem, hogy ez így nem tökéletes, mert az egyéb tennivalóimat a Wunderlistben tartom. Megörültem, amikor megláttam azt az IFTTT receptet, ami a megcímkézett leveleket továbbítani tudja. A Wunderlistbe továbbítom ezeket, ahol tennivaló lesz belőlük. Egyszerűen megoldottam, hogy minden feladat egy helyen gyűljön össze.

Kedves Olvasó! Ha érdekelnek ezek a dolgok, csak javasolni tudom az IFTTT böngészését – jó ötleteket találhatsz ott.

Aranyosi Ervin: Kívánságom az új évre!

Azt kívánom neked, élvezd ezt az évet,
– halmozzon el jóval, széppel ez az élet!
Teremtsd a világod, s nem kell félned tőle!
Bízzál Önmagadban, s higgyél a jövőbe’.

A vers folytatása: https://plus.google.com/114810523922177160086/posts/hCYFHgFhV2U