Miben tért el a levelező és a nappali tagozatos hallgatók élménye?

A nappalis hallgatók értékelése kicsit eltér attól, amit a levelezősök válaszoltak a félév végi kérdőívre. 

Március közepén majdnem egyik napról a másikra álltunk át az épületen kívüli digitális oktatásra. Nekem és a hallgatóimnak nem volt nagy a törés, mert egyébként is sok digitális eszközt használtunk, és több csoporttal (például a nappalisokkal, akikről ebben a cikkben írok) az utolsó benti óránkon kipróbáltuk, begyakoroltuk a Webex használatát. 

A kezdetekről és magáról az oktatásról írtam már, például a “Hogy éltük túl a digitális oktatást?” című cikkemben. 

Abban a cikkben értékeltem ki a levelező tagozatosok válaszait a félévet záró kérdőívemre.

Minden félév végén megkérdezem a hallgatókat, hogy mit tanultak, mi tetszett, mi nem tetszett nekik. Most a digitális oktatás hatásairól is megkérdeztem őket, külön az én tantárgyam esetében, és általában a főiskolán.

Nullától ötig osztályozhatták,  ez volt a sála:

Általánosságban és az én tárgyam esetében is inkább pozitív volt a kép. A levelezősök számára határozottan jobban sült el a dolog.

A nappalisok is inkább pozitívak voltak (⅔ részben), mint negatívak, de sokkal kisebb százalékban adtak ötöst ennek a módszernek.

Ebben a különbségben szerepe van annak, hogy a levelezősök közül sokan a főiskola miatt utaznak Budapestre pénteken és szombaton. Ezt munka és család mellett nehéz csinálni. 

Az igazán nagy különbség viszont a többi tantárgyban jelenik meg, ahol a levelezősök válaszai nagyobb részben a pozitív tartományban vannak (80%), míg a nappalin sok a teljesen negatív értékelés (25%), és teljesen pozitív egy sincs.

Mi ebből a tanulság? A különböző élethelyzetekben más segít a tanulásban, és más akadályozza azt. A nappalisok kevesen vannak és sok időt töltenek együtt a főiskolán, ezért számukra a csoport, a személyes kapcsolat fontosabb, mint a munkahellyel és családdal rendelkező levelezősöknek, akik csak kéthetente 1-2 napra találkoznak, és kevesebb személyes kapcsolat alakul ki. Akik pedig egy helyen dolgoznak, amúgy is kapcsolatban vannak folyamatosan.

A tantárgy hasznosságában viszont lényegében egyetértettek a levelezősökkel, sőt egy kicsivel jobb is volt a véleményük. Egyharmad részük kapott többet a vártnál, és további 50% tanult sok újat, és csak egyhatod volt kevésbé elégedett. Nem tudom, hogy ez a sokkal több tanítási órának, vagy a kevesebb korábbi tapasztalatnak, vagy a digitális világ iránti nagyobb érdeklődésnek köszönhető. Talán mindhárom benne van, de a több (online) együtt töltött idő lehet a legjelentősebb.

A következő két kérdésre adott válasz talán jobban megvilágítja ezt is:

Igen nagy a különbség a korábbi és a mostani tudásuk között, úgy érzik, hogy sokat tanultak. Ennek őszintén örülök! 

A nyitott kérdésekre (“Mi tetszett a legjobban?”, “Milyen hatással volt Önre ez a tantárgy a digitális világhoz való viszonyában?”, “Mit kellett volna másképp csinálnia az oktatónak?”) sajnos kevesen válaszoltak:

• ötüknek a blogolás (weboldal létrehozása) volt pozitív,
• egy hallgatónak az órák hangulata tetszett legjobban, 
• egy általában sok érdekes dolgot tanult,
• egy nem került közelebb ehhez a világhoz,
• egy sokallta az oldalakra való regisztrációt (három helyre kellett regisztrálni).

Összegezve a két tagozat véleményét, azt mondhatjuk, hogy a digitális kommunikáció tantárgyban inkább javulást, pozitív élményt jelentett a hallgatóknak az átállás erre az oktatási módra. 

Mik lehettek a legfontosabb tényezők a véleményük kialakulásában? 

• Nem volt törés az oktatásban, korábban is sok digitális eszközt használtunk.
• Ugyan a személyes jelenlét hiányozhatott, de a kivetítőnél jobb minőségű képernyőmegosztás javította az élményt. 
• Sok esetben tudtak abból tanulni, amit másik hallgató blogjában tudtam így megmutatni nekik. Erre a nappalin volt lehetőség, ott volt ehhez elegendő óránk. 
• A levelező tagozatosoknak a Budapestre utazás elmaradása előnyös volt. 

Tapasztalataim, a hallgatók véleménye és az európai járványhelyzet romlása mind azt mondatja velem, hogy érdemes az őszi félévre úgy felkészülnünk, hogy számítunk a digitális oktatásra. Ebben figyelembe kell venni azt is, hogy a tavasszal a járványhelyzet miatt jelentősen kibővített ingyenes szolgáltatásból egy kicsit visszavett a Cisco. Már nem lehet tetszőlegesen hosszú egy megbeszélés (tanóra), hanem legfeljebb 50 perces. Ez a 45 perces tanórákhoz jól illeszkedik, de mi 90 percet egyben szoktunk tartani. Ha szünet nélkül akarjuk csinálni, akkor az oktatónként havi 4-5 ezer forintba kerül. A 100 fős létszámkorlát nem változott.