Ez most alig-alig szakmai, éppen csak szóba kerül az oktatás a cikkben. Viszont nagyon fontos a téma, a súlyos beteg gyermekek és családjaik segítése.
Őszintén örülök, és nagyon hálás vagyok minden kedves barátomnak, kollégámnak, ismerősömnek és családtagomnak, akik hozzájárultak a kitűzött célom eléréséhez. Ma meglett az a 200 ezer forint adomány, amit március elején kezdtem el gyűjteni a Bátor Tábor részére.
Mi a Bátor Tábor célja: “Életeket változtatunk. Súlyosan beteg gyerekeknek és családjuknak nyújtunk sorsfordító élményeket, erőt, eszközöket az élethez, a gyógyuláshoz. Mindezt ingyen. Hisszük, hogy a felhők fölött mindig süt a nap.”
A Bátor Tábor tevékenységéről weblapjukon, a mostani helyzetben végzett munkájáról pedig ezen az oldalon lehet olvasni: Digitális Bátor Tábor.
Én az Élménykülönítmény tagjaként támogatom a nagyszerű munkájukat. Mi ez az Élménykülönítmény? Versenyeken indulunk, sportteljesítményeket vállalunk, és ezekkel hívjuk fel a figyelmet a Bátor Tábor munkájára. A verseny előtt, közben és után “örökbe lehet fogadni” a teljesítmény egy részét. Ezek a tábort támogató adományok.
Gyorsan közbeszúrom, hogy a cél elérése nem zárta le az adakozási lehetőséget! Továbbra is várjuk az adományokat ezen a linken: https://elmenykulonitmeny.hu/jotekony-sportolo/kerekfy-pal/
Márciusban indultam neki, hogy 100 kilométert teljesítsek az Országfutáson, és ezzel az Élménykülönítmény tagjaként 200 ezer forint adományt gyűjtsek a Bátor Tábor fantasztikusan fontos munkájához. Nagyjából biztos voltam, hogy simán meglesz. Miért? Tavaly tavasszal 307 ezer forintot adtak össze a nagyszerű adományozók. Akkor az összeg kétharmada már az indulás előtt megvolt, de az igazán nagy összegek a teljesítés után futottak be.
Idén nem lett meg, összesen 36 ezer forint gyűlt össze tavasszal. Miért? Azt hiszem, mindenki mással volt elfoglalva márciusban és utána. Valójában én sem tudtam igazán odatenni magam. A futásba beleadtam mindent. Nehezen, de lefutottam a 100 km-t (és még 44 km gyaloglást is hozzátettem), de nem ment a “marketing”. Nem csináltam szívből, nem csináltam úgy, ahogy kellett volna (ahogy a digitális kommunikáció órákon tanítom a hallgatóimnak). Ebben szerepet játszott az is, hogy a távolról, digitálisan tanítás sokkal több energiát kívánt, amíg kialakult a rendszere, amíg belerázódtunk a diákokkal együtt (vagyis majdnem a félév végéig), de nem ez volt a fő oka. Egyszerűen csak nem ment …
Többektől azt hallottam vissza, hogy idén úgysem lesz Bátor Tábor a járvány miatt. Ez nagyon valószínűnek tűnt, de végül nem lett ennyire rossz a helyzet. Kitalálták, hogy hogyan lehet digitálisan megvalósítani a tábor céljait. A különböző online játékok nagyszerű új lehetőségeket adnak a gyerekeknek és a családoknak az élményteli közös időtöltésre, felszabadult jókedvre. A súlyos beteg gyerekek és családjaik életét a járvány idején is tudta segíteni a Bátor Tábor.
Másoknak se ment minden a megszokott mederben és energiával. Ha csak a 11. Országfutást nézem, ugyan a résztvevők számában csúcsot döntöttünk, majdnem négyszázzal voltunk többen, mint tavaly ősszel, a megtett táv mégis “csak” 354 ezer lett, ami 50 ezer kilométerrel kevesebb az előzőnél. Pont akkor ütött be a vírus, amikor nekiindultunk.
Ezért lett nyáron egy közbeiktatott mozdulás, a 11 és feledik Országfutás, aminek “Fuss, örülj, szeress!” volt a jelmondata.
Hálás vagyok a szervezőknek, akik ezzel újabb lendületet és lehetőséget adtak. Ha nem jön ez a lehetőség, valószínűleg nem tudom lelkileg is felturbózni magam. Egyébként teljesen alkalmatlan időben, a nyár sűrűjében, június 26. és július 5. között futottam neki az újabb százasnak. (105 lett, gyaloglással együtt 174.) Az első reggel közel 15 km-t futottam, végig esőben, amit két felhőszakadás tarkított. Az időm nem lett jó, de feldobott a jól indult első nap. Egyébként is akkor kell futni, amikor jól esik!
Az is jólesett, hogy a futás előtti napokban befutott 30 ezer forintnyi adomány. A második nap futás közben pedig rám kiabált hátulról egy biciklista, hogy “Hajrá Bátor Tábor!”. A mágikus lila pólóban futottam, és csak a frissítő pontnál vettem észre, hogy rajta is az van. Beszélgettünk, és ott azonnal megjött tőle az újabb adomány. Feldobott!
Beindult a gépezet, személyesen megkeresett nagyszerű emberek járultak hozzá, hogy a futás tíz napjának végére már majdnem 60%-nál tartsunk.
A fenti grafikonon a piros függőleges vonal mutatja az Országfutás végét, és látszik az összeg növekedése előtte és utána.
Mit csináltam a futás után?
Írtam róla a közösségi felületeken (Facebook, LinkedIn, Twitter), és vártam a “sült galambot”, ami csak apró falatokban érkezett.
Rájöttem, hogy várni kevés, tenni is kell. Vettem hát egy nagy levegőt, összeszedtem a bátorságomat, és elkezdtem személyes üzeneteket írni barátaimnak, kollégáimnak, ismerőseimnek. A barátságos és támogató válaszok mellett beindultak az adományok is. Végül, július utolsó napján délben meglett a 200 ezer forint, sőt egy kicsivel több is!
Ahogy fent írtam, nincs vége a történetnek, remélek még újabb adományokat.
Ha már ez előbb a marketinget említettem, megnéztem, hogy milyen kommunikáció volt az egyes összegek mögött. Ez jött ki: a teljes összeg 59%-a konkrét személyeknek szóló üzenet, illetve velük való beszélgetés eredménye, és csak 27% tudható be a közösségi csatornáknak. (A többi részben család, részben olyan összeg, amelyiknél nem tudtam eldönteni, hogy hova soroljam be.)
Ez tulajdonképpen nem nagy meglepetés, de tanulságul szolgálhat a jövőre nézve is.
Még egy kis statisztika: Most 27 embertől jött össze a 217 ezer forint, tavaly 47-től a 307 ezer, és közülük 12, vagyis minden negyedik adott idén is. Miért volt kevesebb adományozó idén? Valószínűleg sok ember életét zavarta össze a járvány, és sokan még mindig bizonytalanok a jövőt illetően. Teljesen érthető, hogy kevesebb figyelmük és lehetőségük van a jótékonykodásra. Vajon szerepet játszik ebben a “kifáradás”, a “nem tudok állandóan adakozni” érzés? Nem tudom. Biztos létezik ez a jelenség, és pont ezért nem is kértem adományokat tavaly ősszel, amikor szintén teljesítettem az Országfutást.
Idén ősszel is indulok, jön a 12. Országfutás október 16. és 25. között, és akkor se bombázom majd ezzel a barátaimat és ismerőseimet.
Kerékfy Pál 