Digitális oktatási tapasztalatok

Nem annak indult (mert nem volt valódi szükség rá), de az évek alatt összejött egy kis tapasztalatom a témában.

Felsőoktatási tapasztalatokról lesz szó – nem minden vihető át simán az általános iskolákba. A középiskolákban valószínűleg inkább alkalmazhatók a tapasztalataim. 

Az első igény az órai prezentációk (és egyebek) elérhetővé tétele volt. Ezeket eleinte az óra után osztottam meg a hallgatókkal. Nem is tudom, miért nem előtte. Talán azért, hogy az óra felépítése megmaradjon, ne szaladjanak előre az anyagban. 

Ez hamar megváltozott az MBA képzésen, ahol kevés közös időnk volt, és néha egy-egy ember nem tudott eljönni az órára. Előnnyé vált, hogy előre megnézték az anyagot, és az órán csak a legfontosabb dolgokat mondtam el, a többin átszaladtunk, és kérdés esetén mentem bele részletesen.

A többi helyen egy darabig maradt az óra utáni megosztás. Ahogy kikristályosodtak a tananyagok (néhány félév után), már kialakult néhány tantárgyban az a stabil anyag, amihez nem kellett minden egyes alkalommal hozzányúlni (vagy csak egy picit). Ezeket a félév elején megosztom a hallgatókkal. 

Egy kivétel van: a feladatokat nem árulom el előre. Miért? Az a tanítás módszere, hogy elmondom az elméletet, megoldok néhány feladatot a táblánál, megoldunk párat együtt, majd a hallgatók önállóan, egyénileg (pontért) egyet-kettőt. Ennek a felépítésnek nem tenne jót, ha előre megkapnák a feladatokat.

Továbbra is vannak olyan anyagok, amiket félévente kicsit át kell dolgoznom. Vagy a világ fejlődése, vagy a saját fejlődésem miatt. Mikor teszem közzé ezeket? Attól függ, mennyire vagyok szorgalmas, mikor leszek kész az új verzióval. Vagy kicsivel az óra előtt, vagy kicsivel utána. A feladatokat csak az óra alatt vagy utána. 

Megjegyzés: a hallgatók óra közben is elérik a közzétett anyagokat. Arra bátorítom is őket, hogy a feladatok megoldása közben keressék meg a releváns tananyagot. Nem várom el tőlük, hogy fejből tudjanak minden részletet. A munkahelyen sem az lesz a valódi feladat, hogy mindent tudjanak. Elég az a képesség, hogy gyorsan megtalálják, amire szükségük van. (Egy tanulság: Ha Google keresővel keresnek, vagy Wikipédiát használnak, sajnos időnként hibás vagy egyenesen rossz megoldást találnak. Vagyis: kell a tárgyi tudás az önálló kereséshez.) 

A feladatok kiadása és megoldása szóban és elektronikusan történik. Elmondom, hogy mi a feladat, fent van a táblán a prezentációban, és utána megkapják elektronikusan. Tantárgya válogatja, hogy mi az eszköz. 

• Amikor statisztikai feladatokat kell Excelben megoldani, akkor elküldöm nekik az adatokat egy táblázatban, mellé a kérdéseket, és a táblázatot várom vissza. 
• Amikor eldöntendő vagy feleletválasztós kérdésekre kell válaszolni, akkor egy űrlapot (kérdőívet) töltenek ki. 
• Amikor online együttműködés a feladat, akkor nyilván az általunk használt platformon kell megoldani.

Biztos mindenki várja már, mikor árulom el, hogy milyen eszközöket használok. Nem lesz semmi csoda, teljesen egyszerű és kézenfekvő dolgokról van szó.

A prezentációk és egyebek megosztásának alapeszköze a Google Drive. Miért éppen ez? Főleg az egyszerűsége miatt. Még regisztrálniuk sem feltétlen kell a diákoknak. Létre lehet hozni olyan linket, amivel bárki eléri az adott mappát vagy dokumentumot. (Az nem zavar, ha esetleg “illetéktelen” is hozzáfér.) 

Ez a link érvényteleníthető, így egyszerűen vissza tudom vonni a megosztást. Ha megkövetelem a regisztrációt, akkor mindenkinek adhatok más és más jogokat (olvasás, megjegyzések írása, szerkesztés). A dokumentumok esetében szerkesztési jog sem nagyon veszélyes, mert van verziókövetés, vissza lehet állni bármilyen korábbi pillanatra, nem vész el semmi, ha valaki tévedésből felülír vagy töröl valami fontosat. (Javaslat: Ha szerkesztési jogot adunk, ne adjunk egyben jogot a szerkesztőknek a többiek jogosultságainak megváltoztatására.) Továbbiak erről itt.

A feladatlapokhoz is a Google-t használom, az űrlapokat (Google Forms). Itt sem feltétlenül szükséges a regisztráció a hallgatók részéről, de jobban szeretem, mert akkor biztos tudom, hogy ki töltötte ki a feladatlapot. Ha tesztként használom az űrlapot, akkor akár pontozni is tud a Google, de a pontozást mégis magam szoktam csinálni.

 

Ha közös munkát gyakorlunk, például dokumentumot vagy táblázatot hoznak létre vagy szerkesztenek közösen a diákok, arra is a Google Dokumentumok, illetve Táblázatok használható. (Megjegyzés: Ha jobb nincs, egy Google dokumentum használható csevegésre, beszélgetésre is. Mindjárt meg is tudjuk benne őrizni az egész beszélgetést. Van verziókezelés, tehát akkor sem vész el semmi, ha valaki véletlenül beletöröl.) 

Tanítok digitális kommunikációt, amiben az egyik eszközünk a Yammer. Ez együttműködésre, közös munkára, csoportos munkára, dokumentumok és tartalom megosztására is nagyon jó. A használata majdnem azonos a Facebook használatával, így a fiatalok rögtön otthon érzik benne magukat. Van egy-két olyan tulajdonsága, ami miatt munkával és tanulással kapcsolatos együttműködésre jobb, mint a Facebook. 

A Yammert meglehetősen jól ismerem, és szívesen segítek, ha valakit érdekel, de itt nem akarok a részletekben elmerülni. Ez is elérhető ingyen vagy majdnem ingyen, és benne van az Office 365-ben is.

Az eddigiekből látszik, hogy az évek során elég sok távoktatásban is használható eszközt halmoztam fel, csak éppen nem használtam őket erre a célra. Bár ez sem egészen igaz, mert az utóbbi időben a Yammer valójában távoktatási eszközöm lett. A 150 vagy több levelező hallgatóval összesen háromszor találkozom (4-4 tanítási órára), így teljesen reménytelen lenne ugyanazt nyújtani nekik, amit a 20 fő körüli nappalis csoport kap 15-ször két órában. Főleg a feladatokra nem jut idő, mert mindenki kap elég sok feladatot ahhoz, hogy gyakorolhassa a tananyagot. Mi a megoldás? Eltöltök félévenként nagyjából további 100 órát a levelezősökkel tanórán kívül, online. Ez elég szokott lenni arra, hogy válaszoljak a kérdéseikre, időnként besegítsek a feladatok megoldásába, és értékeljem a munkájukat. Külön jó, hogy nem privát üzenetekben (vagy emailben) kérdeznek, így a többiek is látják a válaszokat. (Ha valaki privátban kérdez közérdekűt, nyilvánosan válaszolok.) 

Mi hiányzott még a kép teljességéhez? Egy combos videokonferencia megoldás. Gyors keresés után a Webex lett a kiválasztott. 

Miért?

• Évtizedes múlttal rendelkező nagyvállalati rendszer. 
• Nagyon sok résztvevővel is jól működik.
• Nem kell regisztrálniuk a résztvevőknek. (A regisztráció a főiskolán nem lenne egyszerű ügy.)
• Az ingyenes (személyes) verzió is tökéletesen elég, minden benne van, ami kell.
• 100 egyidejű résztvevőig jó az ingyenes.
• Korlátlan számú, korlátlan időtartamú konferenciák.
• Képernyő, vagy egy program ablaka, vagy a böngésző egésze, vagy annak egy ablaka osztható meg.
• Van hang, videó és csevegés benne.

A múlt héten került szóba a távoktatásra való felkészülés a rektorunkkal való beszélgetésben. A hétvégén beszéltünk erről a családban, és kaptam egy jó javaslatot, hogy milyen videokonferencia eszközt lenne érdemes megnéznem. Hétfőn reggel megnéztem, regisztráltam. Délelőtt a rektorral kettesben “játszottunk” vele, délután néhány hallgatóval. Kedden három csoporttal volt órám a főiskolán. Mindhárom óra elejét azzal töltöttem, hogy megmutattam nekik, és segítettem az indulási nehézségek leküzdésében. Utána az óra Webexen keresztül ment, de a tanteremben. A hallgatók részben a főiskolai gépeken, részben a telefonjukon kapcsolódtak. Én a tanári gépen és a telefonomon is bejelentkeztem, így a teremben fel-alá sétálva tudtam beszélni. 

Szerdán és pénteken délutánra a levelezős hallgatókat hívtam meg egy-egy ilyen “beindító” konferenciára (tanórán kívül). Közben csütörtökön már “élesben” tartottam egy órát a nappalis hallgatóknak. Az eddigi tapasztalatok nagyon jók. A diákok lelkesek. Örülnek a lehetőségnek, tetszik nekik az új, izgalmas technológia. Szívesen ismerkednek vele, kipróbálják a lehetőségeket. Tetszik nekik, hogy egy szinten vagyunk, tudnak tanácsot adni vagy segíteni nekem. 

Fontos, hogy nem kell semmit se telepíteni a gépekre. Telefonon vagy táblagépen sem kötelező telepíteni a programot, de érdemes, mert úgy sokkal élvezhetőbb. 

Ez a dolog technikai része. Vannak még fontos kérdések, például: kell-e változtatni a tananyagon, másképp kell-e felépíteni az órákat, hogyan vesszük rá a diákokat arra, hogy ténylegesen részt vegyenek az órákon? 

Úgy gondolom, hogy ezekre a kérdésekre nagyon különböző válaszok születnek az iskola típusától és a diákok életkorától függően. Én nem vagyok pedagógus, csak felnőtteket és majdnem felnőtteket (nappali tagozatos fiatalokat) tanítok. Egy középiskolában másképp mennek a dolgok, általánosban, főleg alsóban meg végképp. 

Mivel motiválom a hallgatókat?

Ebben meglehetősen “old school” vagyok. Először is: abból indulok ki, hogy tanulni akarnak, de legalábbis át akarnak menni. Ez utóbbi a túlnyomó többség esetében igaz.

Másodszor: a tanulás módszere feladatok megoldása. Nagyon kevés az az idő, amikor “a levegőbe” beszélek. Általában valamilyen gyakorlati dolgot mutatok be, amit utána nekik is tudniuk kell alkalmazni. Minden esetben pontozom az önálló és a csoportos feladatokat is. Ha nem világos az alacsony pontszám oka, el is magyarázom. Néha adok lehetőséget a feladat ismételt megoldására. A cél az, hogy elsajátítsanak tudást és képességet.

Ezeket a szempontokat majdnem minden diák megérti, felfogja. Van, aki azonnal, van akinek egy kicsit több idő kell. Neki kapaszkodnia kell, hogy behozza a lemaradását. Majdnem mindenki kapaszkodik. A többi jön újra a következő évben.

Tudom (vagy csak feltételezem), hogy ez általános iskolában teljesen másképp van.

Remélem, hogy van hasznos dolog ebben a kis írásban! Nem volt rá sok időm, szombat kora délután raktam össze. Most gyorsan közzéteszem. Várom a kérdéseket. Szintén várom a cikk javítására vonatkozó javaslatokat. 

Szeretnék mindenkit bátorítani, hogy tegye közzé tapasztalatait.

Középiskolai jó gyakorlatok a digitális oktatásban