Legyen zöld, balra nyíljon, és alul legyen az ajtaja! Az üvegpolc alatt ne egy, hanem két kisebb rekeszt legyen!
Ismerős igények? A vevő szeretné aprólékosan meghatározni a termék sok tulajdonságát, és nem a gyártó által előre kialakított modellek egyikét akarja megvenni. Tudjuk teljesíteni az ilyen igényeket? Bizonyos mértékig igen! A Subway szendvicsei nincsenek előre elkészítve, az alapanyagok keretein belül tetszésünk szerint összerakhatjuk a kedvencünket. A Mercedes kecskeméti gyárában a futószalagon különböző felszereltségű autók, sőt akár B és C-modellek vegyesen követik egymást, és a részben automatizált gyártást ez nem zavarja össze. (Mekkora lépés a Ford-féle első futószalagjához képest, ami akkor maga is óriási ugrás volt.) Bár kétpercenként gurulnak ki az új autók, mégis elég sok hónapot várnak a megrendelők. Azt hiszem, épp ez a hosszú idő az egyik tényező, ami lehetővé teszi az egyedi igényekhez alkalmazkodó gyártást. Valójában mennyire lehetnek egyediek ezek az igények?
Mit szólna a Whirlpool, ha a vevő olyan igényekkel jönne, amiket a cikk elején írtam? Ezek, meg még több is, teljesíthetők lennének, de ahhoz alaposan át kellene alakítani a beszerzési, raktározási, logisztikai, megrendelési, szállítási folyamatokat. Vannak ilyen igények? Nem tudom. Egy gyakran látható reklámfilmecske szerint vannak.
Mit lehet az effajta igényekkel kezdeni? Először is: nevet adunk nekik, hiszen, aminek neve van, azt már jobban tudjuk kezelni. Mi legyen a neve? Van neki több is, pl.: mass customization, build to order, hypercustomization.
Hogy történik az ilyesmi?
- A leendő vevő kiválasztja, hogy mit szeretne: színek, bevonatok, extra tulajdonságok, stb.
- A beszerzési és raktározási rendszer ellenőrzi a készleteket, és automatikusan beszerzi a hiányzó anyagokat és részegységeket, majd megjelöli a vevőnek készülő konkrét darab számára. (Itt már szerepet kap az IoT, a dolgok internete is, ha aktív vagy passzív jeladókat használnak.)
- A gyártósoron találkoznak az alkatrészek és a részegységek, amiket emberek vagy robotok építenek össze. A jeladók alapján találják meg, hogy mit kell összeépíteni, milyen bevonatokat és színeket kell alkalmazni.
- A gyártási folyamat során akár teljesen automatizálni is lehet a minőségellenőrzést, biztosítva, hogy pont az és pont úgy kerül bele a késztermékbe, ahogy azt a vevő megrendelte.
Ez volt az, ami a gyárban történt. Mit látott ebből a vevő? Minthogy a kezdetektől kezdve neki, pont neki gyártottak, akár követhette is az egész folyamatot a mobilján. Sőt, akár magát a szállítást is követheti. (Aki rendelt már interneten, mennyire örült volna annak, ha tudja, hogy hol jár a futár a cuccal, mikorra várható az érkezése!) Ja, és mindez nem kerül se neki, se a gyártónak extra erőfeszítésébe. Nem kell az ügyfélszolgálatot hívni, vagy naponta beugrani a weblapra.
A termék – ellentétben a megszokott forgatókönyvvel – nem veszti el a kapcsolatát a gyártóval, amikor elér a vevőhöz! A benne lévő érzékelők gyűjtik és továbbítják a használatával, a működésével, a hibáival kapcsolatos adatokat. Ezeket fel lehet használni a konstrukció javítására, jobb és hasznosabb termékek megtervezésére.
Mekkora mindezek realitása? Mennyire távoli jövőről beszélünk?
A szükséges technológia már rendelkezésünkre áll. Az alkatrészek épületen belüli követésére sok olcsó és rugalmas megoldás van, például ez: UWINLOC’s Industrial IoT Tracking Device. Sőt, azért se kell messzire mennünk, ha kis fogyasztású (egy töltéssel akár 10 évig működő) és egész pici hálózati sávszélességet igénylő kültéri megoldást keresünk, ez már Magyarországon is elérhető.
Ami még hiányzik, az az üzleti modellek kitalálása és megvalósítása. Ehhez okos emberek és jó ötletek kellenek. Vannak ilyenek? Vannak, csak össze kell találkozniuk a technológiával, és hagyni kell szárnyalni a gondolataikat…
Sikerült már valakinek megvalósítania a gyakorlatban, ipari környezetben a teljesen egyedileg előállított terméket? Többeknek is! Az egyikről írtam is nemrégiben, ez az Olli. Akkor úgy került képbe, hogy a Watson segítségével beszélgetni is tud az utasokkal ez a teljesen vezető nélküli kisbusz.
Más érdekessége is van az Ollinak: nagyon gyorsan elkészül! 3D nyomtatással 10 óra alatt készítik el az elemeit, majd 11 óra alatt összeszerelik. Szép teljesítmény! Mit is jelent ez? Az “ipar 4.0” (és a benne megjelenő technológiák) teljesen egyedi járművek (egydarabos szériák) előállítására alkalmas. Szabadon állíthatja össze a megrendelő a kisbuszt a lehetséges komponensek és opciók felhasználásával, és egy késztermék szokásos internetes szállítási idején belül kapja meg azt a teljesen egyedi terméket, amit csak a megrendelése után kezdtek el legyártani (nulláról kezdve). Impozáns, ugye?
Jó ez, kell ez? Majd eldönti a piac!
Komolyabb kérdéseket is fel lehet tenni az egész változás társadalmi hasznosságáról vagy káráról. Én is sokat töprengek rajtuk, és talán egyszer eljutok odáig is, hogy írok ezekről a gondolataimról. A gyártókat, a megrendelőket, a vevőket ezek aligha érdeklik, a “kapitalizmus szelleme” csak az egyéni hasznosságot ismeri, a társadalmi haszon és kár csak akkor érinti, amikor válságba vagy forradalomba torkollik. Itt most megállok, ki-ki gondolja tovább (ha akarja)…
Előzmények:
Kerékfy Pál 
“Minden teljesen egyedi” bejegyzéshez 2 hozzászólás