Diákszemmel

Hogy éli meg a tanuló, milyen élményhez jut, ha modern eszközöket és technológiákat alkalmaz az iskola?

Pár évvel ezelőtt a Lauder Javne iskola is az induló és oklevéllel elismert iskolák között volt a Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetsége (VISZ) tanári csapatoknak kiírt pályázatán. Itt olyan iskolákat keresünk és díjazunk, amelyekben sok tantárgyban alkalmazzák az új technológiákat – vagyis kifejezetten nem az informatika tanításán van a hangsúly, hanem az informatikai eszközök minél több tantárgyban való felhasználásán. Ez segít a diákoknak abban, hogy otthonosan mozogjanak a mindenféle “okos” eszközök és szolgáltatások világában.

Most azért beszélgettem az idén harminc éves évfordulóját ünneplő iskola egyik diákjával, hogy megtudjam, mit érez ő belülről ebből. Hogyan használja ő az iskolában és a tanulásban az új technológiák áldásait, mit érez jónak, hol vannak problémák az ő számára?

Kiderült számomra, hogy a projektszerű munka, vagyis az elvégzett tevékenység, az elért eredmény összefoglalása és bemutatása fontos elvárás az iskolában. A nyári kötelező olvasmányokról nem néhány mondatos (vagy néhány oldalas) beszámolót (olvasónaplót) készítenek, hanem nyilvános prezentációban mutatják be társaiknak. 

Más esetben (például földrajzból) kutatás előzi meg e prezentációt. Megtanulják és gyakorolják az információk megkeresését, értelmezését és feldolgozását. Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb képesség, amit a fiataloknak el kell sajátítaniuk, hogy eligazodjanak a mindenféle információk tengerében! Fontos itt a tanár szerepe, aki segít a valódi és a hamis elkülönítésében. 

Természetesen része az órai munkának a Kahoot használata. Annak, aki nem ismerné: Rövid kérdésekre kell négy lehetőség közül kiválasztani a helyes választ (telefon használatával). A pontszámban nem csak a hibátlan válasz, hanem a gyorsaság is számít. Ez jól felpörgeti az órát, és ösztönzi a gyerekeket, hogy a tanár vagy diáktársuk előadása közben figyeljenek, mert bármikor beüthet egy Kahoot, amiben az elhangzottakat kérdezi vissza.

Az alap, hogy a természettudományos tantárgyakat digitális tananyagból tanulják, ami sokkal vonzóbb a fiataloknak, mint a könyvek lapozgatása. Ez azt is lehetővé teszi, hogy a friss tudományos eredmények megjelenjenek az oktatásban.

Sokszor dolgoznak projekteken csoportosan. Ezeknek csapatépítő szerepük is van, a közös munka segít jobban megismerni egymást. Külföldi cserediákokkal együtt is végeznek projektmunkát, például török gyerekekkel együtt dolgozták fel Budapest történelmét és nevezetességeit, magyar ételeket és híres embereket, Úgy gondolom, hogy ilyenkor nem a konkrét ismeretek megtalálása és rendszerezése a legfontosabb, hanem annak megtanulása, gyakorlása, hogy ismeretlen, idegen kultúrájú emberekkel együtt, közös munkával hogyan lehet eredményt elérni. 

A telefon nem kizárólag taneszköz, hanem mint szórakoztató eszköz is megjelenik néha, például hallgathatnak zenét miközben rajzolnak a vizuális kultúra órán.

Nem csak fogyasztják az elektronikus tartalmat, hanem készítik is. A Hanuka ünnepéről készített fényképeiket feltöltik, és jutalmat is lehet kapni a jó képekért. Készítenek filmeket mai és történelmi eseményekről is. A történelem tanulása közben egy kicsit beletanulnak a filmkészítés alapjaiba, beleértve a vágást is.

Az magától értetődik, hogy az elektronikus kommunikáció (email, Facebook, Messenger, Instagram) szerves része a diákok egymás közötti és tanáraikkal való “beszélgetésének”. Közben ezek értelmes használatát is megtanulják, a tanároknak módjuk van jó példával nevelni őket.

Látszik, hogy a telefon nyomkodása és az internetezés valódi oktatási-nevelési eszköz lehet, ha jó kezekbe kerül. Örülök, hogy nem tiltják, hanem bátorítják és tanítják a modern eszközök értelmes használatát! 

Beszélgető társam Csermely Móric 7. osztályos tanuló volt. Köszönöm neki!