Hogy éltük túl a digitális oktatást?

Márciusban, ha nem is teljesen, de mégis váratlanul ért minket, hogy egyik napról a másikra nem mehettünk be a főiskolára.

Hogy is történt? Idézzük fel az események időrendjét!

Március 12-én (szerdán) tudtuk meg, hogy másnap már nem mehetünk be az iskolába. A hét hátralévő részére és az egész következő hétre szünetet rendeltek el.

Na, nekem és a tanítványaimnak nem!

Miért nem hagytuk abba a tanulást, hogyan folytattuk? 

Az előző héten került szóba a távoktatásra való felkészülés a rektorunkkal való beszélgetésben. A hétvégén beszéltünk erről a családban, és kaptam egy jó javaslatot, hogy milyen videokonferencia-eszközt lenne érdemes megnéznem. Hétfőn reggel megnéztem, regisztráltam. Délelőtt a rektorral kettesben “játszottunk” vele, délután néhány hallgatóval. Kedden három csoporttal volt órám a főiskolán. Mindhárom óra elejét azzal töltöttem, hogy megmutattam nekik, és segítettem az indulási nehézségek leküzdésében. Utána az óra Webexen keresztül ment, de a tanteremben. A hallgatók részben a főiskolai gépeken, részben a telefonjukon kapcsolódtak. Én a tanári gépen és a telefonomon is bejelentkeztem, így a teremben fel-alá sétálva tudtam beszélni, és ők élőben és a telefonjukon is hallhattak. 

Szerdán és pénteken délutánra a levelezős hallgatókat hívtam meg egy-egy ilyen “beindító” konferenciára (tanórán kívül). Közben csütörtökön már “élesben” tartottam egy órát a nappalis hallgatóknak. 

Természetesen nem csak egy videokonferencia a digitális oktatás. Valójában az a legegyszerűbb része az egésznek. Évek alatt kialakítottam (fokozatos próbálgatással és tanulással) a digitális oktatás nekem megfelelő eszközkészletét, és ezt aktívan használtuk is a hallgatókkal. Ezért lényegében készen is voltunk, mire beütött ez az egész. Erről itt írtam: Digitális oktatási tapasztalatok. 

Ugorjunk most egy nagyot a félév végére, és nézzük meg, hogy élték ezt meg a legfontosabb érintettek, a diákok! 

A félév végén szokásos kérdőívemet kiegészítettem két kérdéssel: 

• Ebben a tantárgyban hogyan befolyásolta a teljesen digitális módszerre való átállás a tanulását?
• Általában hogyan befolyásolta a teljesen digitális módszerre való átállás a tanulását?

Hat válaszlehetőséget adtam meg, a sokkal rosszabb és a sokkal jobb között voltak még fokozatok is, de “semleges” választ nem lehetett adni, nem volt középső érték. Nem akartam hagyni, hogy kibújjanak a határozott válasz alól. (Így is ki lehetett volna bújni, mert ezek nélkül a válaszok nélkül is be lehetett küldeni a kérdőívet, de válaszoltak a hallgatóim.)

Nagyon kevésnek (16-19%-nak) volt negatív tapasztalata. Az én tárgyamban majdnem 44% szerint volt sokkal jobb így a tanulás. A teljes, minden más tárgyra is kiterjedő területen kevésbé volt pozitív a kép, de ott is 29% szerint volt így sokkal jobb.

Mi lehet emögött? Fontos tudni, hogy levelezős hallgatókról van szó, és sokan vidékről utaznak a pénteki és szombati órákra Budapestre (ahogy én is). A tanulás mellett ott van még a munka és a család is. Az utazási idő megspórolása sokat segít nekik. Könnyebben jutnak el az órákra ebben a formában, és magasabb is volt a részvétel. 

Örültem ennek a válasznak is, amit az egyik nyitott kérdésre kaptam: “Szerintem a jelenlegi helyzetben az összes előadó tanár közül a legjobb volt az előadások megvalósításában.”

Valóban igyekeztem, és a szívügyemnek tekintettem, hogy ne kapjanak kevesebbet, mint a tanteremben kaptak volna. 

Ahogy a fenti grafikonon látszik, ez jól sikerült.

Az utazási idő megtakarításán kívül is jobb valamiben ez a távoli digitális oktatás. Miben? Ehhez tudni kell, hogy a digitális kommunikációt, amiről ebben a cikkben szó van, nagyon gyakorlati módon tanítom. Kevés elmélet, több gyakorlati bemutatás, és még több saját munka a hallgatók részéről. 

Például, üzleti Facebook-oldalt és blogot (weblapot) hoznak létre. Ezekben (különösen az utóbbiban) rengeteg választási, döntési lehetőségük van, és így gyakran tévednek ismeretlen területre. Amikor a tanteremben vagyunk, akkor odamegyek a hallgató gépéhez, megnézem, hogy miben akadt el, kitalálom a megoldást, és megmutatom neki. Utána a többieknek röviden elmondom, hogy mi volt a gond és a megoldás. Most ez távolról, a képernyő megosztásával történt, és a többiek is élőben látták, ahogy megkeresem a megoldást. Ezzel sokkal több tudáshoz jutnak. 

Mi volt a félév eredménye a hallgatók tudásszintjében?

Úgy érzik, hogy most sokkal többet tudnak, mint korábban, de szerények, és nagyon kevesen értékelik magukat ötösre. 

Az én értékelésem még ennél is jobb. Nálam több lett a jeles.

Lehet, hogy túl jószívű vagyok? Valójában inkább arról van szó, hogy én konkrét feladatok megoldásának minőségét értékelem, az azokra kapott pontszámok alapján adom a féléves jegyet. Attól még, hogy a feladatot maximális pontszámmal oldotta meg, a hallgató érezheti, hogy vannak hiányosságai.

Igazából nem azt várom el a diákjaimtól, hogy profik legyenek ilyen bonyolult szakterületeken. A megoldandó feladatok nem nagyon nehezek, de lehetőséget adnak nekik a téma megismerésére. Ha majd ez lesz a munkájuk vagy a hobbijuk, ezeket az alapokat felhasználva tudnak továbblépni. Amúgy se lesz minden pont úgy, mint most. Már egy-két hónap alatt is sokat változik a technológia. Az iskolának az a célja, hogy felkeltse az érdeklődést a további tanulásra. A többi már könnyen megy. 

Mutatok egy-két választ a “Mi tetszett a legjobban?” és a “Milyen hatással volt Önre ez a tantárgy a digitális világhoz való viszonyában? ”kérdésre: 

• Az, hogy tágítja a lehetőségeket, nyitottabbá tesz a technikai lehetőségek használatára.
• Olyan feladatok, amit lehet, hogy soha az életben nem próbáltam volna ki (üzleti Facebook, blog), de így rá voltam kényszerítve, ezáltal új dolgot tanultam.
• Mindig volt olyan feladat, amit otthon el kellett készíteni. Időigényes, utána kellett járni, de hasznos volt, mert ha nem így lett volna, akkor nem tanulunk semmit.
• Felkeltette az érdeklődésemet, motiválttá tett egy olyan területen való munkára, ami nagyon távol állt tőlem.
• Segített gyakorlatot szereznem benne, megismertetett új lehetőségekkel. Mivel gyakorlatorientált volt, így ha szükséges, bátran tudnám használni. 
• Olyan felületeket is megismertem, amit eddig nem. A tanultak alapján már segítettem is egy Facebook-oldal létrehozásában a kolléganőmnek. 
• Felnyitotta a szemem, főképp a Facebook üzleti vonala és a blogírás területén. Ezek elég távol álltak tőlem, most mindkettőbe belevágtam. Nyilván még bőven a felfedező és tanuló szakaszban járok, de enélkül a tantárgy nélkül – a boldog tudatlanság állapotában ugyan – de sok lehetőségről lemaradtam volna.

Úgy látom, hogy néhány hallgató előtt új lehetőségek nyíltak meg.

Köszönöm a figyelmet! Ennyit szántam mára, de lesz még folytatás. A kérdőívre kapott további válaszok mellett maga az oktatás is előjön még.
Itt a megígért folytatás: Kellenek csoportos feladat a főiskolán?