Most húzom lefelé a negyedik bőrt a rókáról, és még mindig van rajta.
Július elején kezdtem megírni a digitális kommunikáció tantárggyal kapcsolatos élményeimet.
Emlékeztetőül, három nagy témakörből áll a tárgy gyakorlati része:
- A cégen belüli (munkával kapcsolatos) online kommunikáció.
- Az üzleti célra szolgáló Facebook-oldal.
- A tartalommarketing és a tartalomválogatás.
Eddig volt szó a tárgy fogadtatásáról, a hallgatói véleményekről, valamint az első és a második pillérről. Most jön a harmadik, amiben kiderül, hogy sokan szeretnek és tudnak írni (ha arról írhatnak, ami érdekli őket).
Mi ez a “tartalommarketing”? A nevéből kiderül, hogy marketingről van szó. Mi benne a speciális? Tulajdonképpen egyfajta finom, kíméletes “beetetésről” van szó. Finom, élvezetes dolgokkal odaszoktatjuk a “célszemélyt”, ahol előbb-utóbb talál valamit, amire vevő lesz.
Hogy csináljuk ezt? Adunk neki olyasmit, amit szeret, például: információt, tanácsot, közösséget, kapcsolati lehetőségeket, szórakoztatást. Ezért nem csak pénzt nem kérünk, de még regisztrálnia sem feltétlenül kell (bár örülünk, ha mégis). Persze, kedvelhet minket, megoszthatja, amit kapott, feliratkozhat hírlevélre stb. Az a lényege, hogy pozitív élményt nyújtunk, közben megismertetjük magunkat, a márkánkat, a termékünket, a szolgáltatásunkat. (Zárójelben: Igen, én is ezt igyekszem csinálni éppen most, sőt évek óta.)
Ha valódi üzletről van szó, akkor azt is tudnunk kell, hogy kiknek hozzuk létre a tartalmat. Ideális esetben célozni is tudunk, mást kap a potenciális vevő, az új vevő és a visszatérő vásárló. Ez nem éppen könnyű, elég sok munkát kell(ene) beletenni!
A nagy különbség a “hagyományos” marketinggel szemben talán az, hogy nem győzködjük a nagyérdeműt, hogy milyen nagyszerű a termékünk vagy a szolgáltatásunk. Rávezetjük, jöjjön rá magától…
Na, ennyi elég lesz a háttérről! Most nem akarom ezt senkinek se megtanítani, hanem inkább a tanítási tapasztalataimról akarok írni.
Meséltem nekik a blogolásról, mire való, miért csináljuk, és megmutattam néhány blogot (köztük szerényen az enyémet is). Látták a blogbejegyzés szerkezetét, főbb elemeit, azok összefüggéseit. A példákon végigmenve megfigyeltük, hogy mit hogyan használnak a különböző célú blogok. Ne felejtsük el, hogy üzletről van szó, tehát meg kell nézni a statisztikákat és az elemzéseket is! Ezeket a sajátomon tudtam megmutatni.
A kis bevezető után a hallgatókon volt a sor, most sem úszták meg a munkát! Regisztráltak a WordPressre, utána meghívtam őket szerzőnek a közös játszóterünkre (ez sem nyilvános, akárcsak a Facebookon), ahol lehet kockázatmentesen próbálkozni, ügyetlenkedni. Az első feladatuk az volt, hogy írjanak akármiről, és közben figyeljenek a megadott szempontokra (pl.: cím, felvezetés, kép, bekezdések, kiemelések, hivatkozások, kulcsszavak).
Nem mindenkinek állt kézre elsőre az írás, még a téma kitalálása sem volt egyszerű. Sokan azonnal tudták, hogy miről akarnak írni, de nem mindenkinek volt könnyű így “szabadjára engedve” alkotni. Remélem, nem neheztel meg rám az a kedves hallgatóm, aki arról írta első bejegyzését, hogy mennyire bonyolult lett egyszerre minden ezzel a digitális kommunikáció tárggyal, ha megmutatom az írását (név nélkül).
Azért hozom ide, mert nagyon tetszett az írása. Nagyon tetszett, hogy belevágott az ismeretlenbe, és le is írta, hogy ez neki új és ismeretlen és nagyon nem egyszerű. (Megjegyzés: Hallottam, amikor a mellette ülő biztatta, hogy nyugodtan írhat erről. Ez is tetszett!) Még hozzáteszem, hogy ebben a témakörben elérte a maximális pontszámot, mert később egy számára fontos témáról jó minőségű cikket írt, közben figyelve minden fontos dologra (ld.: kicsivel feljebb zárójelben).
Csak annyit kértem tőlük, hogy a közös játszótéren gyakoroljanak, és alkossanak jót és szépet. Sokan ennél lényegesen többet csináltak. Létrehozták a saját blogjukat, szépen megcsináltak mindent, ami ehhez kell. Ha már megvolt, jópáran nem álltak meg egy írásnál. Azt hiszem, megérezték az ízét 🙂
Ugye, az már kiderült kedves olvasóim számára, hogy szeretem ezt a munkát? Nagy élmény, amikor adok valamit, valami hasznosat ezeknek az embereknek. Ebben a tantárgyban (mindhárom nagy moduljában) ennél több is történt. Sok hallgató került került közel hozzám, abban az értelemben, hogy megtudtam róluk egy csomó dolgot. Sok mindent leírtak magukról, az érdeklődési körükről, munkájukról, érzelmeikről, nézeteikről. Ennyire személyes kapcsolat csak a “személytelen” online világban jön létre! Személyes beszélgetésre szinte nem is volt lehetőségünk, a levelezőn a 3×3 óra a tananyagra sem elég, nemhogy másra…
Kerékfy Pál 
“Mindenki tud írni!” bejegyzéshez 3 hozzászólás