Mi az eredmény?

Az ismétlés a tudás anyja, avagy a kiskutya is így jön bele az ugatásba.

Remélem, még nem unják az olvasóim a digitális kommunikációról szóló cikksorozatomat. Eddig négyet írtam, és az az utolsó – megígérem!

Ez volt a három gyakorlati témakör:

  1. A cégen belüli (munkával kapcsolatos) online kommunikáció.
  2. Az üzleti célra szolgáló Facebook-oldal.
  3. A tartalommarketing és a tartalomválogatás.

Az utolsó sorból a tartalomválogatásról még nem esett szó, ami angolul content curation, és nincs még tökéletes magyar elnevezés rá. Ez arról az esetről szól, amikor “talált” tartalom a kiindulási pont. Vagyis, olvastam valamit, gondolkoztam rajta, lettek gondolataim, el akarom mondani őket. Ha ezt rendszeresen, rendszerezetten csinálom, akkor tartalomválogatással foglalkozom.

Ezzel értéket állítok elő, ha követem a szakterület írásait, elolvasom és megértem őket, kiválogatom és továbbadom az értékeset, és másoknak is segítek megérteni. Ha ezt jól csinálom, akkor követnek, olvasnak, elismernek – ez is a tartalommarketing egy formája. Akár véleményvezér is lehet belőlem.

Ennek a gyakorlására sajnos csak a nappali tagozaton jutott időnk. A levelezőn csak elmondtam és megmutattam, de feladatot már nem tudtam adni. Így ők valószínűleg nem is nagyon emlékeznek a dologra.

A nappalin részletesen végigvettük a folyamatot és az általam használt eszközöket. (Mondtam nekik, hogy másképp is lehet csinálni, kitalálhatják a saját maguknak kézreálló módszert.)

Ezt itt nem írom most le, mert 2016-ban már volt szó róla:

Leírtam, hogy az elején hogy csináltam rosszul, és most hogy csinálom jobban. (Messze vagyok attól, hogy profi legyek benne!) A hallgatókkal még egy kicsit mélyebben belementünk a részletekbe, a módszerekbe és az eszközökbe. Megjegyzés: azóta már nem minden részlet érvényes, mert változott a világ (most éppen az Instapaper dobta be a törölközőt a GDPR-re hivatkozva). Ahogy korábban mondtam: mindig újat kell tanulni!

A nappalin még arra is mutattam eszközt, ha valakinek több közösségi térben, több személy vagy vállalkozás számára van szerencséje dolgozni. Az ilyesmit nem mindig lehet az adott szolgáltató eszközeivel jól és kényelmesen csinálni, de van segítség. Nekem a hootsuite vált be, azzal egész jól tudok sok különböző oldalt és profilt kezelni. Tulajdonképpen a Facebook oldalkezelője már nagyon jó lett, ezért az üzleti oldalakra nem is kell a hootsuite. Friss hír, hogy a személyes oldalak kezelését korlátozta a Facebook, ott a hootsuite alig használható. Ez nem olyan nagy baj, mert normálisan az embernek csak egy személyes Facebookja lehet. Ahol nagy segítség, az a Twitter, mert nem kell állandóan ki- és bejelentkezni a különböző fiókokba.

A hootsuite nem csak arra jó, hogy több helyre egy fáradsággal írjak. Tudom vele követni, hogy mi történik a Facebookon, Twitteren és a többi helyen, ami kapcsolatos az általam kezelt cégekkel. Az idővonal és az említések listázása az alap. Be lehet állítani automatikus kereséseket, amikkel egy-egy listán megjelenik az adott szó vagy kifejezés minden említése. A Twitteren az új követőket is megmutatja. Az Instagramon kulcsszavak (hashtag) és helyek említése is figyelhető. Ezek aranyat érnek, ha több oldalt és fiókot használ az ember (például ez a munkája, ezt csinálja másoknak).

Elemzéseket is végez – sok is lenne felsorolni mire képes. Természetesen kapcsolódni tud a Google Analyticshoz és a linkrövidítőkhöz, ezekből a szolgáltatásokból is készít elemzéseket, statisztikákat.

Miről volt még szó az órákon, amiről itt nem írok?

  • Milyen eszközöket, kik, mire, hogyan használnak? Statisztikák, trendek.
  • Célja, előnyei, hátrányai.
  • Kockázatok (magánélet, kulturális különbségek, eszközválasztás, stratégiai és vezetési kockázatok, jogi kockázatok)
  • Infografika (ami önmagában is szép nagy témakör)

Írtam az elején, hogy kaptak konkrét gyakorlati feladatokat is a hallgatók. Ez úgy történt, hogy mindegyik témakört elmagyaráztam, bemutattam, csináltunk néhány bevezető feladatot, és utána jöttek az igaziak. Példák:

  1. Csoportos feladat a cégen belüli online kommunikáció gyakorlására: csapatokat alakítottak, meghatároztak egy munkahelyi feladatot (munkaerőfelvétel, marketingterv készítése, új termék vagy szolgáltatás megtervezése), kiosztották a szerepeket és a feladatokat, megbeszélték a kérdéseket, döntéseket hoztak, létrehozták a szükséges dokumentumokat. Mindezt a Yammer használatával, nem feltétlenül egy időben dolgozva.
  2. Csoportos feladat az üzleti Facebook-oldal gyakorlására: a csapatok kitaláltak valamilyen céget, szervezetet, híres embert, fontos célt, amire az oldalt létrehozták. Szintén kiosztották a szerepeket és a feladatokat. A megbeszélendőket a Yammeren beszélték meg. Megcsinálták a Facebook-oldalt (ehhez kaptak szempontokat, kérdéseket), majd bejegyzéseket, eseményeket és hirdetéseket hoztak létre (gyakorolva, amiket mutattam nekik).
  3. Blogolás: regisztráltak a WordPressen, megalkották a saját blogjukat. Először a közös “játszótéren” írtak, utána a legtöbben a saját oldalukon is. Erről írtam, hogy mennyire élveztük (ők is, én is).
  4. Infografika (erre csak a nappalin jutott idő): Először az edumap.ofi.hu oldalon készítettek hármat. (Ott rengeteg adat érhető el a közoktatással kapcsolatban, és könnyen lehet azokból jóképű ábrákat csinálni.) Utána szófelhőt kértem tőlük. A beállításokkal is kellett játszadozniuk, ebből is hármat csináltak. A végén önállóan kiválasztott téma és adatok alapján készítettek infografikát.

Ezeknek a feladatoknak az volt a céljuk, hogy belejöjjenek, megszerezzék az alapvető jártasságot mindegyik területen. Természetesen, nem lettek profik, de jó kiinduló pontot kaptak. Ha az élet úgy hozza, hozzá tudnak fogni, vagy legalább tudnak annyit, hogy tájékozott megrendelőként lépjenek fel. Szerintem ez a az egyik legfontosabb ismeret mindenki számára, hogy ne lehessen könnyen megvezetni.

Remélem, sokuknál sikerült is elérnem ezt a célt! A félév végi kérdőívben 50% felett volt azok aránya, akik bele mernének vágni az itt tanultak használatába (vagy már használják is).

A következő feladatom: az őszi félévre felkészülni, kicsit átdolgozni a tananyagot, és nagyon átdolgozni a feladatokat.

Mindenki tud írni!

Most húzom lefelé a negyedik bőrt a rókáról, és még mindig van rajta.

Július elején kezdtem megírni a digitális kommunikáció tantárggyal kapcsolatos élményeimet.

Emlékeztetőül, három nagy témakörből áll a tárgy gyakorlati része:

  1. A cégen belüli (munkával kapcsolatos) online kommunikáció.
  2. Az üzleti célra szolgáló Facebook-oldal.
  3. A tartalommarketing és a tartalomválogatás.

Eddig volt szó a tárgy fogadtatásáról, a hallgatói véleményekről, valamint az első és a második pillérről. Most jön a harmadik, amiben kiderül, hogy sokan szeretnek és tudnak írni (ha arról írhatnak, ami érdekli őket).

Mi ez a “tartalommarketing”? A nevéből kiderül, hogy marketingről van szó. Mi benne a speciális? Tulajdonképpen egyfajta finom, kíméletes “beetetésről” van szó. Finom, élvezetes dolgokkal odaszoktatjuk a “célszemélyt”, ahol előbb-utóbb talál valamit, amire vevő lesz.

Hogy csináljuk ezt? Adunk neki olyasmit, amit szeret, például: információt, tanácsot, közösséget, kapcsolati lehetőségeket, szórakoztatást. Ezért nem csak pénzt nem kérünk, de még regisztrálnia sem feltétlenül kell (bár örülünk, ha mégis). Persze, kedvelhet minket, megoszthatja, amit kapott, feliratkozhat hírlevélre stb. Az a lényege, hogy pozitív élményt nyújtunk, közben megismertetjük magunkat, a márkánkat, a termékünket, a szolgáltatásunkat. (Zárójelben: Igen, én is ezt igyekszem csinálni éppen most, sőt évek óta.)

Ha valódi üzletről van szó, akkor azt is tudnunk kell, hogy kiknek hozzuk létre a tartalmat. Ideális esetben célozni is tudunk, mást kap a potenciális vevő, az új vevő és a visszatérő vásárló. Ez nem éppen könnyű, elég sok munkát kell(ene) beletenni!

A nagy különbség a “hagyományos” marketinggel szemben talán az, hogy nem győzködjük a nagyérdeműt, hogy milyen nagyszerű a termékünk vagy a szolgáltatásunk. Rávezetjük, jöjjön rá magától

Na, ennyi elég lesz a háttérről! Most nem akarom ezt senkinek se megtanítani, hanem inkább a tanítási tapasztalataimról akarok írni.

Meséltem nekik a blogolásról, mire való, miért csináljuk, és megmutattam néhány blogot (köztük szerényen az enyémet is). Látták a blogbejegyzés szerkezetét, főbb elemeit, azok összefüggéseit. A példákon végigmenve megfigyeltük, hogy mit hogyan használnak a különböző célú blogok. Ne felejtsük el, hogy üzletről van szó, tehát meg kell nézni a statisztikákat és az elemzéseket is! Ezeket a sajátomon tudtam megmutatni.

A kis bevezető után a hallgatókon volt a sor, most sem úszták meg a munkát! Regisztráltak a WordPressre, utána meghívtam őket szerzőnek a közös játszóterünkre (ez sem nyilvános, akárcsak a Facebookon), ahol lehet kockázatmentesen próbálkozni, ügyetlenkedni. Az első feladatuk az volt, hogy írjanak akármiről, és közben figyeljenek a megadott szempontokra (pl.: cím, felvezetés, kép, bekezdések, kiemelések, hivatkozások, kulcsszavak).

Nem mindenkinek állt kézre elsőre az írás, még a téma kitalálása sem volt egyszerű. Sokan azonnal tudták, hogy miről akarnak írni, de nem mindenkinek volt könnyű így “szabadjára engedve” alkotni. Remélem, nem neheztel meg rám az a kedves hallgatóm, aki arról írta első bejegyzését, hogy mennyire bonyolult lett egyszerre minden ezzel a digitális kommunikáció tárggyal, ha megmutatom az írását (név nélkül).

Azért hozom ide, mert nagyon tetszett az írása. Nagyon tetszett, hogy belevágott az ismeretlenbe, és le is írta, hogy ez neki új és ismeretlen és nagyon nem egyszerű. (Megjegyzés: Hallottam, amikor a mellette ülő biztatta, hogy nyugodtan írhat erről. Ez is tetszett!) Még hozzáteszem, hogy ebben a témakörben elérte a maximális pontszámot, mert később egy számára fontos témáról jó minőségű cikket írt, közben figyelve minden fontos dologra (ld.: kicsivel feljebb zárójelben).

Csak annyit kértem tőlük, hogy a közös játszótéren gyakoroljanak, és alkossanak jót és szépet. Sokan ennél lényegesen többet csináltak. Létrehozták a saját blogjukat, szépen megcsináltak mindent, ami ehhez kell. Ha már megvolt, jópáran nem álltak meg egy írásnál. Azt hiszem, megérezték az ízét 🙂

Ugye, az már kiderült kedves olvasóim számára, hogy szeretem ezt a munkát? Nagy élmény, amikor adok valamit, valami hasznosat ezeknek az embereknek. Ebben a tantárgyban (mindhárom nagy moduljában) ennél több is történt. Sok hallgató került került közel hozzám, abban az értelemben, hogy megtudtam róluk egy csomó dolgot. Sok mindent leírtak magukról, az érdeklődési körükről, munkájukról, érzelmeikről, nézeteikről. Ennyire személyes kapcsolat csak a “személytelen” online világban jön létre! Személyes beszélgetésre szinte nem is volt lehetőségünk, a levelezőn a 3×3 óra a tananyagra sem elég, nemhogy másra…

Kommunikálni tanultunk

Marketinges, kereskedő, pénzügyes, HR-es – sokféle hátterű ember tanulta ugyanazt.

Régi vágyam teljesült, amikor a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola rektora felkért a digitális kommunikáció tantárgy tanítására. Örömömben gyorsan összeraktam a tárgy tartalmát, és leadtam a tematikát, amit el is fogadott. Nem előzmény nélküli az életemben ez a téma, hiszen jó néhány éve művelem. Egyes elemeit már tanítottam is, különböző helyeken és formában.

A tárgy gyakorlati részét három nagy oszlop tartja:

  • A cégen belüli (munkával kapcsolatos) online kommunikáció.
  • Az üzleti célra szolgáló Facebook-oldal.
  • A tartalommarketing és a tartalomválogatás.

Aki valamennyire ismer, tudja, hogy az elsővel és a harmadikkal elég sok éve foglalkozom, sőt hirdetem is a fontosságukat.

Az elsőt a Deloitte-ban kezdtem bő hét évvel ezelőtt. Akkoriban az amerikai kollégák a Yammer bevezetésével foglalkoztak. Pontosabban, akkor még sehol se volt a hivatalos bevezetés, még a döntés se született meg, de lelkes emberek egyre bővülő csoportja elkezdte élesben használni, hogy kitapasztalja (és reményeik szerint, bemutassa) az értelmét, a hasznát, a használatát. Hivatalosan nem is értesültem róla, de valaki mondta, hogy valaki mondta neki, hogy hallotta, hogy Amerikában használják ezt a Yammer nevű dolgot (de nem tudja, mire is).

Felkeltette a kíváncsiságomat, megkerestem, elkezdtem követni, hogy mit csinálnak az amerikai kollégák. Mi fogott meg benne? Az első a jó társaság volt. Értelmes, lelkes, alkotó emberekkel találkoztam. A “találkozás” nem személyes volt, hanem az online térben történt. Nem is mindig volt jelen idejű a 6-9 óra időeltolódás miatt.

Nagyon sokat tanultam, teljesen új dolgokról hallottam, amik később mifelénk is megjelentek, itthon is bekerültek a szakmai diskurzusba.

A harmadik (a tartalommarketing) volt a következő az életemben. Ezzel nem a cégnél futottam össze, ott ezt nem művelték (vagy én nem vettem észre). Amikor elkezdtem, én sem tudtam, hogy ez a neve. Amikor szabadúszó lettem, az volt a tervem, hogy a főiskolai tanítás mellett valami jobban fizető és izgalmasabb dolgot is csinálok majd. Konkrétan a friss tudásomat, a cégen belüli online kommunikációt (amit elegánsabban az “enterprise social network” névvel is illetnek) fogom cégeknél tanítani, a bevezetésében segíteni. Ehhez – úgy gondoltam – hasznos lehet ismertté tenni magam, írni a témáról. Nekiláttam rendszeresen (“tudományosan”) felépíteni a témát, cikksorozatba fogtam, amihez kellett a fórum, ahol megjelenik. Így jött létre a blogom. Kértem és kaptam véleményeket, javaslatokat, így alakult, fejlődött a tartalom és a forma. Kevesebb lett benne a didaktikus, tudományos felépítés. Emészthetőbb, olvasmányosabb lett, de nem engedtem a tartalmi pontossággal. Hasonló stílusban írtam néhány folyóiratba is.

Azt talán kevesebben tudják, hogy a második témában (üzleti Facebook-oldal) is dolgozom. Az első ilyen feladatom a Balatonakarattya Fejlődéséért Alapítványhoz és az Akarattyai Szilfalevél című balatonakarattyai helyi közéleti laphoz kapcsolódott. Ez rövid ideig élt, de motivációt és lehetőséget adott a tanulásra és a gyakorlásra. Kis szünet után a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület Facebook-oldala lett a feladatom, majd ezt követte a helyi önkormányzaté. Így folyamatosan lehetőségem volt karbantartani és fejleszteni a tudásomat, követni a Facebook fejlesztéseit. Amikor sor került a tanítására, újabb lendületet kapott a tanulásom, mélyebben beleástam magam, megtanultam újabb lehetőségeket, és felfedeztem újabb problémákat.

A főiskolai tanításra készülve hoztam létre saját “üzleti” Facebook-oldalamat. Ezen mutattam be a hallgatóknak a beállításokat, különböző trükköket. Ha már megcsináltam, el is kezdtem használni: itt is megjelenik a tartalommarketinges és tartalomválogató munkám termése.

Maga a tanítás érdekes új kalandot jelentett számomra, mert 100 feletti számú hallgatóm egy tantárgyból még sose volt. El is szúrtam rendesen, rengeteg előre nem tervezett munkát csináltam magamnak!

Mit rontottam el? Ahogy a Wekerlén a többi tárgyban is, itt is az volt a célom, hogy a hallgatók minden részterületen elég sok gyakorlati feladatot végezzenek el, így valódi tudásra tegyenek szert. Mindhárom témában kaptak komplex feladatokat, egy részük ráadásul közös, csoportos feladat volt. Mi lett a probléma? A kb. 15 feladatot értékelnem is kellett minden hallgató esetében. Tipikusan több nekifutás után lett olyan, amivel elégedettek voltunk, vagyis estéken és hétvégéken keresztül kommunikáltam velük online, adtam a javaslatokat, segítettem a feladatok megoldásában. A következő félévre ki kell találnom valami mást, mert ez így nagyon sok munka volt!

Mit gondoltak erről a hallgatók? Most is kértem tőlük névtelen értékelést a munkámról. Itt nem megyek bele a részletekbe, csak pár kérdést és választ mutatok meg.

  • A válaszadók 63%-ához közelebb került az informatika, és senkinek sem romlott a viszonya vele.
  • A digitális kommunikáció 78%-ukhoz került közelebb (romlás itt sem volt).
  • A tantárgy hasznosságáról: 5% többet kapott a vártnál, 61% mondta, hogy sok újat tanult. 17% szerint nagyon kis mértékben volt hasznos, egyikük szerint semennyire.

Ehhez érdemes tudni, hogy a munkával vagy tanulással kapcsolatos digitális kommunikációban egyharmaduknak semmilyen tapasztalata nem volt a félév elején, és a meglévő tapasztalat is főleg a Facebook álláskeresésre való használata volt. Akadt, aki bevallotta, hogy csak azért van itt, mert kötelező.

Mennyit tanultak? A saját értékelésük szerint így változott a tudásuk a félév során:

 

Úgy gondolom, hogy ez jó eredmény! Az általam adott osztályzatok szerint valamivel több lett a jeles, kevesebb a jó, és több a közepes, de összességében hasonlóan láttuk az eredményeket.

Folytatom a témát hamarosan, írok az egyes területek részleteiről, az ott tanultakról, a hallgatók reakcióiról.

Folytatás:

Szeretnéd, ha olvasnának?

Mutasd meg, mit tudsz! Kinek? Mindenkinek! Hogyan?

word_cloud_horse

 

Rajtam kívül is vannak olyan szakemberek, akik szeretnék online módon felhívni mások figyelmét a tudásukra, és növelni a vevőik, ügyfeleik, pácienseik körét. Egyiküknek, egy kedves ismerősömnek, jó ideje megígértem, hogy leírok neki konkrét, egyszerű tanácsokat, hogy hogyan csinálja (szerintem). Ideje beváltani az ígéretet!

 

Mi a kiindulási pont?

  • Van miről írnom, engem érdekel a téma, és reményeim szerint másokat is.
  • Van időm írni. Ez nem keveset jelent, mert egy 2-3 oldalas írásmű 4-8 órányi munka.

Ennyi mindenképpen kell ahhoz, hogy nekiugorjak. (Később majd arról is írok, hogy mit csinálok, amikor írnék valamiről, de nincsenek óráim erre a célra. Arra is van megoldás!)

Sok kérdés van még, ha már a tartalom megvan. Milyen hosszan és milyen gyakran írjak? Sok okosságot lehet a cikkek hosszáról olvasni. Egy időben az volt a nézet, hogy 600 szó az ideális méret (ez nagyjából egy A4-es oldal), mert ennél többet nem olvasnak el az emberek online. Az utóbbi években azt mutatják a statisztikák, hogy a négyszer ekkora írásokat osztják meg legtöbbször az olvasók, és ezek kerülnek a keresések elejére. Négyoldalnyi szöveget megírni elég sok munka és idő, simán elvisz egy egész munkanapot, vagy még többet. Nekem a 2,5-3 oldalhoz is elég gyakran kell ennyi idő, amíg olyan lesz, hogy szívesen kiadom a kezemből. Szóval, milyen hosszú legyen egy-egy írás? Amennyit a téma megérdemel, és amennyi megírására jut idő és energia. Itt olvastam egy jó írást erről, ajánlom a többi kezdő blogolónak is.

Milyen gyakran írjak? Az egyszerű válasz az, hogy amilyen gyakran adódik jó és érdekes téma, és amilyen gyakran bele is fér a többi munka mellett. (Mert a blogolás is munka!) Általában azt tanácsolják a hozzáértők, hogy legyen rendszeres a publikálás. Nem az számít, hogy hetente, kéthetente vagy havonta írunk, hanem inkább a rendszeresség. Magam, némi próbálkozás után, a heti egyszeri megjelenést választottam, és mindig csütörtök délelőtt. Az olvasó is szereti a rendszerességet, a kiszámíthatóságot! Ahogy egyik nagyon kedves olvasóm mondta, ha nem jelenik meg az írásom csütörtök délelőtt, akkor hiányzik neki, mert ebédszünetben szokta elolvasni. Ez erős motiváció volt, hogy ne késsek, ne csússzon át délutánra a megjelenés! Az első időkben egyszer-egyszer írtam más napokon is, de ez nem vált be, nem működött a rendszertelenség.

Amikor annyi írnivalóm van, ami sok lenne egy cikkbe, akkor megírok kettőt vagy hármat egyszerre, és beosztom a megjelenésüket. Ezt a módszert alkalmazom abban az esetben is, amikor előre látom, hogy zsúfolt lesz a hetem, nem lesz 4-6-8 órám írni. Ilyenkor igyekszem egy vagy két hétre előre megírni az anyagot. Az utolsó átnézésre beiktatok egy fél órát ezeken a heteken is.

Két tavasszal is úgy alakult az egyetemi és főiskolai tanítás, hogy szinte állandóan azzal foglalkoztam, nem jutott időm a heti blogra. Arra jutottam, hogy jobb felvállalni 2-3 hónap teljes szünetet, mint hébe-hóba írni egyet, vagy elkapkodni, engedni a színvonalból.

Miért tart ennyi ideig a 2-3 oldalnyi szöveg megírása? Nem csak a szövegről van szó, és nem csak a többszöri átolvasásról, csiszolgatásról. Érdemes a formával is foglalkozni: legyenek bekezdések, listák, kiemelések (vastagon, esetleg dőlten szedve). A felhasznált (olvasott) irodalomra illik hivatkozni. Időnként kerülnek bele linkek olyan írásokra, amiket további olvasásra javaslok.

Úgy gondolom, hogy egy képet, illusztrációt minden cikkbe érdemes beletenni, mert az is behozhat olvasót. Mi legyen ez a kép? Legyen a témához illő, a szöveget kiegészítő, érthetőbbé tevő. Vagy legyen olyan, ami „behozza” az olvasót (de nem veri át az írás tartalmát illetően). Honnan lesz a kép vagy az illusztráció? Néha én készítek egy fényképet, illusztrációt vagy szófelhőt. A legtöbb esetben azonban más alkotását használom fel, de csak olyat, amit az alkotó engedélyezett. Rengeteg ilyet lehet találni, ha megfelelően állítjuk be a Google keresőeszközét.

nem-kereskedelmi-celra

Fontos: az, hogy a Google szerint újrafelhasználható a kép, még nem elég! Meg kell nézni, hogy a képről mit mond a közzétevője. Általában a Creative Commons (CC) valamelyik licence szabályozza az alkotás használatát, és ezekkel a kulcsszavakkal írják le a lehetőségeinket:

  • BY: meg kell nevezni a licenc eredeti tulajdonosát,
  • SA (share alike): az alkotást ugyanazokkal a feltételekkel kell továbbadni, ahogy mi kaptuk,
  • ND (no derivatives): nem szabad megváltoztatni (pl.: kivágni belőle egy részt),
  • NC (non-commercial): üzleti célra nem szabad felhasználni (vagyis pénzt vagy más anyagi előnyt kérni attól, akinek továbbadjuk).

Ezt a négyet többféleképpen lehet kombinálni, pl.: CC BY, CC BY-NC, CC BY-NC-ND. Az utolsó azt jelenti, hogy meg kell nevezni a jogtulajdonost, és nem szabad üzleti célra használni vagy módosítani a képet. Van egy ötödik, ami kilóg a sorból, ez a CC0 (vagy Public Domain) – az ezzel jelölt alkotás szabadon felhasználható. Fontos megjegyezni, hogy a CC licencekkel csak az alkotó mondott le a jogairól és adott felhasználási jogot. Lehetnek még korlátok, pl.: ha egy fénykép személyt ábrázol, akkor a kép felhasználáshoz szükséges lehet az ő hozzájárulása is (amit aligha tudunk megszerezni). Hasonló a helyzet akkor is, ha jogvédett alkotást (festményt, szobrot, épületet) ábrázol a fénykép. Legyünk körültekintőek!

Vannak olyan helyek, ahol vásárolhatunk képeket, akár egyenként, akár darabszámra vagy időszakra (hónapra, évre) szóló előfizetéssel. A legkisebb előfizetések ára havi tíz dollár körül van. Ezek akkor érik meg, ha sok képre van szükségünk, vagy ha teljesen biztosak akarunk lenni, hogy nem keveredünk jogvitába senkivel sem.

Említettem, hogy szoktam szófelhőt készíteni. Mi az a szófelhő? Például az a kép, ami ennek a cikknek az elején van, egy szófelhő – méghozzá a szövegéből készült. Jópofa dolog, érdemes néha használni! Marketinges hallgatóim nagyon szokták élvezni az ilyenek készítését, jól eljátszanak vele. Sok szoftver van erre a célra, az egyik ilyen a tagul.com, amit én is használok a főiskolai tanításban. Bármilyen nyelvű szövegből elkészíti a szófelhőt. Sok mindent lehet beállítani, pl.: ki lehet hagyni érdektelen szavakat (névelők, kötőszavak), az ábra formáját, a színeket, a szavak méretét is be lehet állítani. Mindezt ingyen…

Amikor már minden megvan, hátra van két nehéz feladat: a cím és a felütés. Szoktak gondjaim lenni mindkettővel, hiszen olyan szöveget kell kitalálni, ami jól kifejezi, hogy miről szól az írás, de nem nekem, aki már olvastam, hanem azoknak, akik még nem olvasták, és a cím és az első mondat alapján döntik el, hogy elolvassák-e. Nem mindig sikerül jól eltalálnom – utólag már szoktam sejteni, hogy mennyire sikerült.

Összefoglalva az eddigieket:

  1. Érdekes tartalom
  2. Elég idő az alapos munkához
  3. Megtervezett terjedelem
  4. Rendszeres megjelenés, előre megtervezve
  5. Jó és jogtiszta kép, illusztráció
  6. Cím és felütés

Kedves Olvasó! Segítettem? Adtam használható tanácsokat? Mi hiányzik?

Legközelebb írok arról is, hogy milyen szoftvereket, szolgáltatásokat használok, és hogyan. Hol és hogyan találják meg az írásaimat az emberek? Arról is lesz szó, hogy mit csinálok, amikor nem tudok, vagy nem akarok valamiről oldalakat írni.

Van két régebbi írásom ebben a témában, érdeklődőknek:
Írásbeliség
Kurátor

Folytatás:
Az első gyakorlati lépések

Együtt tanultunk marketingesekkel

Mire tudom én tanítani a marketingeseket?

blog 97 word cloudNagyon élveztem a posztgraduális képzésen részt vevő hallgatókkal való munkát a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola nemzetközi intézetében. Miért élveztem? Olyan emberekkel találkoztam, akik nagyon akartak tanulni és nyitottak voltak minden új dologra, amit megmutattam nekik. A tantárgy címe „Informatics and Infographics”, és ebbe nagyon sok érdekes téma fér bele. A csoportban heten voltak, így mindenkivel egyénileg tudtam foglalkozni az órákon (ezt értékelték is a hallgatók). Tízszer három óránk volt, és ez volt évek óta az egyetlen társaság, akik nem igényeltek szünetet, hanem folyamatosan akartak és tudtak figyelni és dolgozni a három tanítási óra alatt. (Ezt nekem is szoknom kellett.)

Mit csináltunk együtt, hogy zajlottak az órák? A harminc óra alatt összesen huszonöt feladatot oldottak meg a hallgatók többé-kevésbé önállóan. Ezek között voltak egyszerűbbek, amikkel 15-20 perc alatt végeztek, és összetettebbek, amikre akár egy egész óra sem volt elég. Egyszer-egyszer házi feladat lett az órai feladat befejezése. Az elején egy kicsit zötyögős volt, nem jöttek azonnal bele ebbe az intenzív munkába, de hamar megszerették.

Google eszközökkel való együttműködéssel kezdtük (Gmail, Google Drive, táblázatok, naptár). Ezek egyszerű dolgok, de hasznosak. Érdemes megtanulni és gyakorolni akkor is, ha nem pont ezekkel dolgoznak majd, hiszen a munkában használt többi eszköz is hasonló alapelvek szerint működik. A félév végén az értékelésben a táblázatokkal való együttes munkát a hasznos ismeretek közé tette majdnem minden hallgató. Valóban újdonság volt számukra, hogy egy táblázaton többen tudnak egyszerre dolgozni. (Talán másoknak is újdonság lenne, hogy nem kell levélben küldözgetni a verziókat, hanem egyidejűleg tudják szerkeszteni, módosítani, és azonnal látják, hogy mit csinálnak a többiek.)

Sok alapvető ismeret, amit informatikából tanítani szoktak, pl.: Word, Excel, PowerPoint, email, ebből a kurzusból kimaradt. Munkatapasztalattal rendelkező marketing és kereskedelem szakos hallgatók számára ezeknél fontosabb és hasznosabb ismereteket is lehet tanítani. Inkább sok időt töltöttünk el azokkal.

Mik voltak ezek?

  • blogolás,
  • cégen belüli közösségi együttműködés,
  • infografika, szófelhők és
  • email kampányok, hírlevelek.

A blogolást és az email hírleveleket már tanítottam ugyanebben az iskolában alapszakos (MA) hallgatóknak, és óriási különbség volt a munkájuk, hozzáállásuk között. Az MA-n elvégezték a feladatot, hogy megkapják a pontokat. Itt nem sajnálták az időt és a munkát, színvonalas szövegeket hoztak össze, gyűjtöttek releváns képeket és hivatkozásokat is.

Mit csináltunk a blogolás területén?

  • Az általam erre a célra létrehozott blogban írták meg az első cikküket. Eközben megtanulták a regisztrációt és a komplett felhasználói profil létrehozását. Utána gyakorolták a szöveg formázását, a képek és a hivatkozások (linkek) elhelyezését és a kategóriák és kulcsszavak használatát.
  • A következő írásuk más a saját maguk által létrehozott blogban jelent meg. Maguk választhatták ki és állíthatták be az egész blog megjelenését és stílusát. Természetesen a témát is teljesen rájuk bíztam, volt minden: kultúra, oktatás, turizmus, munkahely, barátság, vicces apróságok.
  • Nem csak írtak, hanem olvastak is. Egymás írásait olvasták el, és hozzáfűzték a saját megjegyzéseiket. Arról sem feledkeztünk el, hogy a szerzőnek illik és ajánlott az olvasók megjegyzéseire válaszolnia.

Elég sok időt töltöttünk el ezzel a témával, házi feladat is lett belőle. Úgy láttam, hogy élvezték. A félév végi értékelésben ez is a leghasznosabbak között szerepelt náluk. Most már ismerik a blogolás alapjait, tudják használni a WordPresst. Ha végül marketing területen dolgoznak majd, nekik már nem lesz ismeretlen és idegen a tartalommarketing (content marketing) technológiája. (A tartalmat majd adja a konkrét munka.)

Nem hagyhattam ki a kedvenc témámat, a cégen belüli közösségi együttműködést (enterprise social collaboration) sem. Erre csak egy alkalmat (három órát) szántam. Ez elég volt a használat megmutatására, begyakorlására, hiszen a Facebook és a Twitter ismeretében már nem bonyolult. Létrehoztam a számukra egy saját Yammer hálózatot, ahol magunk között voltunk. Gyorsan belejöttek és élvezték. Kétharmaduk számára volt érdekes a téma, de csak egyharmaduk ítélte hasznosnak és fontosnak. Ha majd a munkájukban használniuk kell, nem lesz ismeretlen a számukra, és nem fogják összekeverni a nyilvános közösségi rendszerekkel (Facebook, Twitter).

Az infografikák készítését majdnem mind érdekesnek találták. (Szerintem is az.) Mutattam nekik sok példát – van belőlük rengeteg, tele van az internet képekkel és ábrákkal, amik egyszerűbb vagy bonyolultabb módon vizualizálnak adatokat, információt és tudást. Demográfiai, oktatási, egészségügyi és választási adatokat mutatnak be térképeken, vásárlási szokásokat és statisztikákat demonstrálnak ábrákkal, történelmi eseményeket ábrázolnak idővonalon, döntési gráfokat és mindenféle összehasonlításokat láthatunk szebbnél szebb színes ábrákon.

  • Meglévő dolgokkal kezdtük a gyakorlást. Találtam nekik egy nagyon jól használható (és angolul is elérhető) magyar weblapot oktatással összefüggő adatokról. Itt sokféle adatot lehet változatosan megjeleníteni, lehetőségük volt a beállítások és a paraméterezés gyakorlására.
  • A szófelhő (word cloud) az infografika egy látványos és könnyen használható fajtája. Megmutattam nekik a működését (a tagul.com volt a gyakorlás színhelye), majd saját maguk alkottak érdekes szófelhőket saját szövegeikből vagy az internetről beszerzett szövegekből. Hamar belejöttek, és élvezték. A szófelhő nagyon jó és egyszerűen használható eszköz a mondanivalók szemléltetésére.
  • A komolyabb infografikák készítéséhez az easelly adott ötleteket és technikai hátteret. Változatos témákat dolgoztak fel, pl.: marketing stratégia, a saját blogjuk egy cikke, demográfiai adatok.

Azt hiszem, hogy ezeket a módszereket mindenkinek érdemes megismernie és használnia, aki figyelemfelkeltő módon akar adatokat és információt megosztani – és a marketingesek és a kereskedők biztos ezt akarják tenni. A hallgatóim közül majdnem mindenki érdekesnek találta, de csak a felük tartotta fontosnak. Meglátjuk, mit hoz az élet és a munka…

Végére hagyom azt, amit mindenki hasznosnak tartott, az email hírlevelek és kampányok kezelését. Ezzel elég sokat foglalkoztunk:

  • Az elméleti és jogi (adatkezelési) háttér fontos, ezt is vettük alapszinten, és olyan eszközt választottam (MailChimp), ami ezeket figyelembe veszi és alkalmazza.
  • Gyakorolták a feliratkozások és az előfizetők kezelését, maguk is feliratkoztak egymás levelezési listájára.
  • Létrehozták az első hírlevelüket, amiben szépen formázott szöveg és kép is volt, majd pedig követték és értelmezték a statisztikákat.

Az email kampányokat lehet nagyon jól és nagyon rosszul is csinálni – biztos minden olvasóm találkozott ezzel is, azzal is. Azt nem merem állítani, hogy a hallgatóim ennyi gyakorlással a jók közé kerültek, de a követelményeket és a technikai hátteret már ismerik – a jó tartalom már rajtuk és a cégükön múlik.

Az az érzésem, hogy hasznos tudást és gyakorlati tapasztalatot szerzett ez a pár ember az informatika marketinges használatából. A visszajelzéseik alapján nekik is ez a véleményük. Várom a következő csapatot!

Kedves Olvasó! Melyik téma érdekes a számodra ezek közül? Foglalkozol valamelyikkel? Mit gondolsz, mennyire vannak ezek benne már a marketinges életben? 

Írásbeliség

Miért és hogyan kezdtem blogolni, mire jó ez az egész? Hogyan és miért csinálom? Hogy születik meg egy írás?

Quill_pen„Felkérést” kaptam, vagy inkább ötletet, hogy erről a témáról írjak. Hogy kezdődött, miért kezdtem el írni? Ahhoz, hogy az itteni első írásom az eszembe jusson, nem is kellett sokat gondolkoznom. Jó régen, 2013 augusztusában találkoztam egy érdekes ötlettel, és úgy éreztem, hogy feltétlenül írnom kell róla – és valahogy a WordPress lett az a hely, ahol leírtam. Úgy emlékeztem, hogy a második a 2013-as Év Informatikai Oktatója díjátadás volt az, de most találtam még kettőt: a CIO.hu konferenciáról és a BKF Executive MBA for IT kurzusán tartott harmadik órámról is írtam.

Ezután nagy szünet következett, majd 2014 márciusában kezdtem bele a maihoz hasonló módon az írásba. Akkor már terv és szándék is volt az írás mögött. Kialakítottam a heti munkarendemet, aminek egyik középponti eleme lett az írás.

Hopp, itt megállok egy picit, mert eszembe jutott, hogy nem 2013-ban kezdtem az interneten írni, hanem már 2010 nyarán. Akkor indítottam egy blogot akarattyai és kenesei témákról. Ez még kapcsolódott a hagyományos sajtóhoz, a veszprémi Naplónak is elküldtem az írásaimat, meg is jelentek. A kezdeti felbuzdulás nem tartott sokáig – csend van most arrafelé. Többször eszembe jutott már, hogy leírhatnám az odatartozó gondolataimat, de sose jön össze annyi időm, ami egy terjedelmesebb íráshoz kellene. A rövideknek meg ott a Facebook.

Vissza 2014 tavaszára! Akkor már tudatosan, tervezetten írtam. Olvastam már a tartalommarketingről is, és igyekeztem azt csinálni.  (Mi is ez a tartalommarketing? Az a lényege, hogy értékes és a megcélzott közönség számára releváns tartalmat hozunk létre, azt eljuttatjuk hozzá, fenntartjuk az érdeklődését – és a végső célunk az, hogy ideszoktatott érdeklődőkön keresztül bevételt is szerezzünk.) Az a része egész jól ment, hogy érdekes tartalommal szerezzek olvasókat és követőket – csak a másik fele nem jött össze, a követők vevőkké konvertálása. Értékesítésben sose voltam jó…

Csütörtök lett az írásaim megjelenésének napja, igyekeztem minden csütörtökön publikálni egy újabbat. Az volt a heti munkarendem, hogy hétfőn elkezdtem a témát összeszedni és rendezni, kedden nagyjából megírtam az anyagot. Ekkor feltettem egy néhány mondatos összefoglalót az előző csütörtöki cikkről, ami egyben a következőt is beharangozta. Szerdán még dolgoztam a szövegen, javítgattam benne, igyekeztem minél világosabban és érthetőbben fogalmazni. Általában még aznap feltöltöttem és beidőzítettem csütörtök délelőttre a megjelenését.

A téma hosszú ideig szinte kizárólag a „közösségi együttműködés” (social collaboration, enterprise social network) volt, amibe a Deloitte-ban töltött utolsó években szerettem bele. Ez szinte kimeríthetetlen témának bizonyult! Az első hónapokban igyekeztem az alapoktól kezdve, „tudományosan” felépíteni a témát. Nekiültem, megalapoztam, építgettem, magyaráztam, … Lett belőle gyorsan hét oldalnyi szöveg, és rájöttem, hogy ennyit nem szabad közzétenni, senki se fogja elolvasni. Jött a darabolás, ami nem olyan egyszerű, hiszen arra nem számíthatok, hogy az olvasók egymás után mindent elolvasnak. Sőt, arra se, hogy emlékeznek az előzőre… Cikkeket korábban is írtam (még a SZTAKI-ban), de hamar kiderült, hogy ez egészen más műfaj. Az első emberek, akiktől véleményt, bírálatot kértem, azt mondták, hogy „túl professzoros” a stílusom. Ebben, persze, nem volt semmi meglepő, hiszen akadémiai körökben szocializálódtam. Nem is volt nagyon könnyű elfogadnom, hogy itt és most másképp kell írni – és el is tartott egy darabig, amíg sikerült. Jól esett tavaly augusztusban azt a visszajelzést kapnom egy szakembertől, hogy „új íz” a stílusom 🙂

Kaptam még néhány bírálatot (és hozzá kapcsolódó tanácsot) a stílussal és a megjelenéssel kapcsolatban, amiket igyekeztem hasznosítani, a képek és a felütés területén. Azt hiszem, közben a stílusom is kicsit személyesebb, közvetlenebb lett – jobban megfelel ennek a műfajnak. Kapok még bírálatokat a blogom külsejével, megjelenésével kapcsolatban. Van olvasóm, aki annyira elavultnak találja, hogy emiatt olvassa inkább emailben. Előbb-utóbb ezen a területen is lesz változás…

Az elején feltett kérdéseim közül arra már válaszoltam, hogy hogyan kezdődött nálam ez a blogolás. Részben arra is, hogy miért, de van még más okom is. Azt reméltem, hogy párbeszéd, sőt vita alakul ki az írásaim körül. Na, ez nem igazán jött be! Olvasók jöttek, személyes találkozások alkalmával kaptam is egy-egy dicsérő megjegyzést, de a blogban vagy azokon a helyeken, ahol megosztottam (LinkedIn, Facebook, Twitter, Google+) alig-alig szóltak hozzá. Vita vagy ellenvélemény pedig még kevesebb volt. Örülök a dicséretnek, ki nem örül, de a vitából sokkal többet lehet tanulni 🙂

Kevés írásom indított el komoly vitát. Hirtelen egyre emlékszem: két héttel ezelőtt az ITBusiness Club összejöveteléről írtam, ahol az IT-s munkaerő helyzete volt a téma. Ehhez jött sok hozzászólás! Annyira sok és tartalmas, hogy a következő írásomnak is adtak témát. (Azóta is jönnek az újabb vélemények.)

Másoktól is azt hallom, olvasom, hogy alig lehet egy cikkről előre megmondani, hogy mekkora érdeklődést vált ki, és nekem is ez a tapasztalatom. Persze lehet az olvasottságot megosztásokkal és hivatkozásokkal növelni – ez annyiban mindenképpen igaz, hogy ha nem hívom fel rá a figyelmet, aligha olvassa el bárki is. A jó cím, az eltalált kép és az érdekes felütés is kell – de biztos van szerepe a szerencsének is.

Mire jó (nekem) a blogolás? A tartalommarketing elsődleges célját (vevők becserkészése) alig sikerült megvalósítanom. Azt a célomat, hogy beszélgetések és viták révén tanuljak, szintén alig. Mégis mi hasznom belőle?

  • Gyakorlom az írást: heti 2,5-3 oldalnyi összefüggő szöveg igényes megírása nagyon jó gyakorlás. Korábban is írtam (sok évvel ezelőtt tudományos cikkeket, később útmutatókat, terveket, előterjesztéseket), de még van lehetőségem a fejlődésre.
  • Most ismét bele kellett jönnöm a kutatásba: egy-egy téma feldolgozása, előkészítése több cikk elolvasásával, elemzésével, értékelésével kezdődik. Utána összefoglalom, leszűröm a tanulságokat, összekapcsolom a saját tapasztalataimmal és kialakítom a véleményemet.
  • Ez a tevékenység is ösztönöz az olvasásra. Mielőtt írok valamiről, utána kell néznem, hogy mások mit írtak a témában. Eközben találok érdekes dolgokat – olyanokat is, amiket nem kerestem, amik újdonságok a számomra.
  • A saját blogomba írt cikkek és a közben felhasználtak jó forrásul szolgálnak más munkákhoz, pl. az oktatáshoz.

Hogyan születik meg egy cikk?

  1. Ötlet, téma: általában elég sok téma kavarog a fejemben, van miből választani. Ha részt veszek egy konferencián, szinte mindig írok egy-két ottani érdekes témáról. Gyakran írok az ITBusiness Club beszélgetéseiről is. Keresgélés, olvasgatás közben is bele-beleakadok érdekes témákba, amik egy részéből cikk lesz.
  2. Megírás: az esetek többségében két-három nap alatt jön össze a szöveg. Persze nem egyfolytában írok. Többször előveszem, írok bele, utána elteszem a szöveget, és csak magamban érlelem a témát. Munka közben a hivatkozásokat is gyűjtöm (saját dolgaimra, forrásokra, magyarázó, kiegészítő írásokra). Miután elkészült az első verzió, többször elolvasom. Nagyot ritkán módosítok rajta nagyot, de néhány mondat mindig megváltozik, kimarad, vagy újak kerülnek bele. Egy-két alkalommal drasztikusabban változtattam, repültek bekezdések is.
  3. Befejező munkák: A hivatkozások ellenőrzése fontos, mindet meg kell nyitni, hogy még rendben van-e. Végignézem a kiemeléseket (dőlt és vastag betűk), hogy legyen bennük valami rendszer, ami segít az olvasónak. Képet kell keresni: legyen kapcsolata a szöveggel, legyen érdekes, és legyen jogtiszta.
  4. Publikálás: feltöltés a WordPress-be, kulcsszavak kiválasztása, megjelenés időzítése. Még egy utolsó ellenőrzés, a talált hibák kijavítása. Mehet!

Ennyi az egész!

Kedves Olvasó! Szívesen veszek kérdéseket, hozzászólásokat, kritikai megjegyzéseket!

Akit érdekel a blogolói fejlődésem, itt megtalálja időrendben majdnem minden írásomat.

Az írás egy másik aspektusa a tartalomgondozás (content curation).