Szeretnéd, ha olvasnának?

Mutasd meg, mit tudsz! Kinek? Mindenkinek! Hogyan?

Rajtam kívül is vannak olyan szakemberek, akik szeretnék online módon felhívni mások figyelmét a tudásukra, és növelni a vevőik, ügyfeleik, pácienseik körét. Egyiküknek, egy kedves ismerősömnek, jó ideje megígértem, hogy leírok neki konkrét, egyszerű tanácsokat, hogy hogyan csinálja (szerintem). Ideje beváltani az ígéretet!

Mi a kiindulási pont?

• Van miről írnom, engem érdekel a téma, és reményeim szerint másokat is.
• Van időm írni. Ez nem keveset jelent, mert egy 2-3 oldalas írásmű 4-8 órányi munka.

Ennyi mindenképpen kell ahhoz, hogy nekiugorjak. (Később majd arról is írok, hogy mit csinálok, amikor írnék valamiről, de nincsenek óráim erre a célra. Arra is van megoldás!)

Sok kérdés van még, ha már a tartalom megvan. Milyen hosszan és milyen gyakran írjak? Sok okosságot lehet a cikkek hosszáról olvasni. Egy időben az volt a nézet, hogy 600 szó az ideális méret (ez nagyjából egy A4-es oldal), mert ennél többet nem olvasnak el az emberek online. Az utóbbi években azt mutatják a statisztikák, hogy a négyszer ekkora írásokat osztják meg legtöbbször az olvasók, és ezek kerülnek a keresések elejére. Négyoldalnyi szöveget megírni elég sok munka és idő, simán elvisz egy egész munkanapot, vagy még többet. Nekem a 2,5-3 oldalhoz is elég gyakran kell ennyi idő, amíg olyan lesz, hogy szívesen kiadom a kezemből. Szóval, milyen hosszú legyen egy-egy írás? Amennyit a téma megérdemel, és amennyi megírására jut idő és energia. Itt olvastam egy jó írást erről, ajánlom a többi kezdő blogolónak is.

Milyen gyakran írjak? Az egyszerű válasz az, hogy amilyen gyakran adódik jó és érdekes téma, és amilyen gyakran bele is fér a többi munka mellett. (Mert a blogolás is munka!) Általában azt tanácsolják a hozzáértők, hogy legyen rendszeres a publikálás. Nem az számít, hogy hetente, kéthetente vagy havonta írunk, hanem inkább a rendszeresség. Magam, némi próbálkozás után, a heti egyszeri megjelenést választottam, és mindig csütörtök délelőtt. Az olvasó is szereti a rendszerességet, a kiszámíthatóságot! Ahogy egyik nagyon kedves olvasóm mondta, ha nem jelenik meg az írásom csütörtök délelőtt, akkor hiányzik neki, mert ebédszünetben szokta elolvasni. Ez erős motiváció volt, hogy ne késsek, ne csússzon át délutánra a megjelenés! Az első időkben egyszer-egyszer írtam más napokon is, de ez nem vált be, nem működött a rendszertelenség.

Amikor annyi írnivalóm van, ami sok lenne egy cikkbe, akkor megírok kettőt vagy hármat egyszerre, és beosztom a megjelenésüket. Ezt a módszert alkalmazom abban az esetben is, amikor előre látom, hogy zsúfolt lesz a hetem, nem lesz 4-6-8 órám írni. Ilyenkor igyekszem egy vagy két hétre előre megírni az anyagot. Az utolsó átnézésre beiktatok egy fél órát ezeken a heteken is.

Két tavasszal is úgy alakult az egyetemi és főiskolai tanítás, hogy szinte állandóan azzal foglalkoztam, nem jutott időm a heti blogra. Arra jutottam, hogy jobb felvállalni 2-3 hónap teljes szünetet, mint hébe-hóba írni egyet, vagy elkapkodni, engedni a színvonalból.

Miért tart ennyi ideig a 2-3 oldalnyi szöveg megírása? Nem csak a szövegről van szó, és nem csak a többszöri átolvasásról, csiszolgatásról. Érdemes a formával is foglalkozni: legyenek bekezdések, listák, kiemelések (vastagon, esetleg dőlten szedve). A felhasznált (olvasott) irodalomra illik hivatkozni. Időnként kerülnek bele linkek olyan írásokra, amiket további olvasásra javaslok.

Úgy gondolom, hogy egy képet, illusztrációt minden cikkbe érdemes beletenni, mert az is behozhat olvasót. Mi legyen ez a kép? Legyen a témához illő, a szöveget kiegészítő, érthetőbbé tevő. Vagy legyen olyan, ami „behozza” az olvasót (de nem veri át az írás tartalmát illetően). Honnan lesz a kép vagy az illusztráció? Néha én készítek egy fényképet, illusztrációt vagy szófelhőt. A legtöbb esetben azonban más alkotását használom fel, de csak olyat, amit az alkotó engedélyezett. Rengeteg ilyet lehet találni, ha megfelelően állítjuk be a Google keresőeszközét.

Fontos: az, hogy a Google szerint újrafelhasználható a kép, még nem elég! Meg kell nézni, hogy a képről mit mond a közzétevője. Általában a Creative Commons (CC) valamelyik licence szabályozza az alkotás használatát, és ezekkel a kulcsszavakkal írják le a lehetőségeinket:

• BY: meg kell nevezni a licenc eredeti tulajdonosát,
• SA (share alike): az alkotást ugyanazokkal a feltételekkel kell továbbadni, ahogy mi kaptuk,
• ND (no derivatives): nem szabad megváltoztatni (pl.: kivágni belőle egy részt),
• NC (non-commercial): üzleti célra nem szabad felhasználni (vagyis pénzt vagy más anyagi előnyt kérni attól, akinek továbbadjuk).

Ezt a négyet többféleképpen lehet kombinálni, pl.: CC BY, CC BY-NC, CC BY-NC-ND. Az utolsó azt jelenti, hogy meg kell nevezni a jogtulajdonost, és nem szabad üzleti célra használni vagy módosítani a képet. Van egy ötödik, ami kilóg a sorból, ez a CC0 (vagy Public Domain) – az ezzel jelölt alkotás szabadon felhasználható. Fontos megjegyezni, hogy a CC licencekkel csak az alkotó mondott le a jogairól és adott felhasználási jogot. Lehetnek még korlátok, pl.: ha egy fénykép személyt ábrázol, akkor a kép felhasználáshoz szükséges lehet az ő hozzájárulása is (amit aligha tudunk megszerezni). Hasonló a helyzet akkor is, ha jogvédett alkotást (festményt, szobrot, épületet) ábrázol a fénykép. Legyünk körültekintőek!

Vannak olyan helyek, ahol vásárolhatunk képeket, akár egyenként, akár darabszámra vagy időszakra (hónapra, évre) szóló előfizetéssel. A legkisebb előfizetések ára havi tíz dollár körül van. Ezek akkor érik meg, ha sok képre van szükségünk, vagy ha teljesen biztosak akarunk lenni, hogy nem keveredünk jogvitába senkivel sem.

Említettem, hogy szoktam szófelhőt készíteni. Mi az a szófelhő? Például az a kép, ami ennek a cikknek az elején van, egy szófelhő – méghozzá a szövegéből készült. Jópofa dolog, érdemes néha használni! Marketinges hallgatóim nagyon szokták élvezni az ilyenek készítését, jól eljátszanak vele. Sok szoftver van erre a célra, az egyik ilyen a tagul.com, amit én is használok a főiskolai tanításban. Bármilyen nyelvű szövegből elkészíti a szófelhőt. Sok mindent lehet beállítani, pl.: ki lehet hagyni érdektelen szavakat (névelők, kötőszavak), az ábra formáját, a színeket, a szavak méretét is be lehet állítani. Mindezt ingyen…

Amikor már minden megvan, hátra van két nehéz feladat: a cím és a felütés. Szoktak gondjaim lenni mindkettővel, hiszen olyan szöveget kell kitalálni, ami jól kifejezi, hogy miről szól az írás, de nem nekem, aki már olvastam, hanem azoknak, akik még nem olvasták, és a cím és az első mondat alapján döntik el, hogy elolvassák-e. Nem mindig sikerül jól eltalálnom – utólag már szoktam sejteni, hogy mennyire sikerült.

Összefoglalva az eddigieket:

1. Érdekes tartalom
2. Elég idő az alapos munkához
3. Megtervezett terjedelem
4. Rendszeres megjelenés, előre megtervezve
5. Jó és jogtiszta kép, illusztráció
6. Cím és felütés

Kedves Olvasó! Segítettem? Adtam használható tanácsokat? Mi hiányzik?

Legközelebb írok arról is, hogy milyen szoftvereket, szolgáltatásokat használok, és hogyan. Hol és hogyan találják meg az írásaimat az emberek? Arról is lesz szó, hogy mit csinálok, amikor nem tudok, vagy nem akarok valamiről oldalakat írni.

Van két régebbi írásom ebben a témában, érdeklődőknek:
Írásbeliség
Kurátor

Folytatás:
Az első gyakorlati lépések