Írásbeliség

Miért és hogyan kezdtem blogolni, mire jó ez az egész? Hogyan és miért csinálom? Hogy születik meg egy írás?

„Felkérést” kaptam, vagy inkább ötletet, hogy erről a témáról írjak. Hogy kezdődött, miért kezdtem el írni? Ahhoz, hogy az itteni első írásom az eszembe jusson, nem is kellett sokat gondolkoznom. Jó régen, 2013 augusztusában találkoztam egy érdekes ötlettel, és úgy éreztem, hogy feltétlenül írnom kell róla – és valahogy a WordPress lett az a hely, ahol leírtam. Úgy emlékeztem, hogy a második a 2013-as Év Informatikai Oktatója díjátadás volt az, de most találtam még kettőt: a CIO.hu konferenciáról és a BKF Executive MBA for IT kurzusán tartott harmadik órámról is írtam.

Ezután nagy szünet következett, majd 2014 márciusában kezdtem bele a maihoz hasonló módon az írásba. Akkor már terv és szándék is volt az írás mögött. Kialakítottam a heti munkarendemet, aminek egyik középponti eleme lett az írás.

Hopp, itt megállok egy picit, mert eszembe jutott, hogy nem 2013-ban kezdtem az interneten írni, hanem már 2010 nyarán. Akkor indítottam egy blogot akarattyai és kenesei témákról. Ez még kapcsolódott a hagyományos sajtóhoz, a veszprémi Naplónak is elküldtem az írásaimat, meg is jelentek. A kezdeti felbuzdulás nem tartott sokáig – csend van most arrafelé. Többször eszembe jutott már, hogy leírhatnám az odatartozó gondolataimat, de sose jön össze annyi időm, ami egy terjedelmesebb íráshoz kellene. A rövideknek meg ott a Facebook.

Vissza 2014 tavaszára! Akkor már tudatosan, tervezetten írtam. Olvastam már a tartalommarketingről is, és igyekeztem azt csinálni.  (Mi is ez a tartalommarketing? Az a lényege, hogy értékes és a megcélzott közönség számára releváns tartalmat hozunk létre, azt eljuttatjuk hozzá, fenntartjuk az érdeklődését – és a végső célunk az, hogy ideszoktatott érdeklődőkön keresztül bevételt is szerezzünk.) Az a része egész jól ment, hogy érdekes tartalommal szerezzek olvasókat és követőket – csak a másik fele nem jött össze, a követők vevőkké konvertálása. Értékesítésben sose voltam jó…

Csütörtök lett az írásaim megjelenésének napja, igyekeztem minden csütörtökön publikálni egy újabbat. Az volt a heti munkarendem, hogy hétfőn elkezdtem a témát összeszedni és rendezni, kedden nagyjából megírtam az anyagot. Ekkor feltettem egy néhány mondatos összefoglalót az előző csütörtöki cikkről, ami egyben a következőt is beharangozta. Szerdán még dolgoztam a szövegen, javítgattam benne, igyekeztem minél világosabban és érthetőbben fogalmazni. Általában még aznap feltöltöttem és beidőzítettem csütörtök délelőttre a megjelenését.

A téma hosszú ideig szinte kizárólag a „közösségi együttműködés” (social collaboration, enterprise social network) volt, amibe a Deloitte-ban töltött utolsó években szerettem bele. Ez szinte kimeríthetetlen témának bizonyult! Az első hónapokban igyekeztem az alapoktól kezdve, „tudományosan” felépíteni a témát. Nekiültem, megalapoztam, építgettem, magyaráztam, … Lett belőle gyorsan hét oldalnyi szöveg, és rájöttem, hogy ennyit nem szabad közzétenni, senki se fogja elolvasni. Jött a darabolás, ami nem olyan egyszerű, hiszen arra nem számíthatok, hogy az olvasók egymás után mindent elolvasnak. Sőt, arra se, hogy emlékeznek az előzőre… Cikkeket korábban is írtam (még a SZTAKI-ban), de hamar kiderült, hogy ez egészen más műfaj. Az első emberek, akiktől véleményt, bírálatot kértem, azt mondták, hogy „túl professzoros” a stílusom. Ebben, persze, nem volt semmi meglepő, hiszen akadémiai körökben szocializálódtam. Nem is volt nagyon könnyű elfogadnom, hogy itt és most másképp kell írni – és el is tartott egy darabig, amíg sikerült. Jól esett tavaly augusztusban azt a visszajelzést kapnom egy szakembertől, hogy „új íz” a stílusom 🙂

Kaptam még néhány bírálatot (és hozzá kapcsolódó tanácsot) a stílussal és a megjelenéssel kapcsolatban, amiket igyekeztem hasznosítani, a képek és a felütés területén. Azt hiszem, közben a stílusom is kicsit személyesebb, közvetlenebb lett – jobban megfelel ennek a műfajnak. Kapok még bírálatokat a blogom külsejével, megjelenésével kapcsolatban. Van olvasóm, aki annyira elavultnak találja, hogy emiatt olvassa inkább emailben. Előbb-utóbb ezen a területen is lesz változás…

Az elején feltett kérdéseim közül arra már válaszoltam, hogy hogyan kezdődött nálam ez a blogolás. Részben arra is, hogy miért, de van még más okom is. Azt reméltem, hogy párbeszéd, sőt vita alakul ki az írásaim körül. Na, ez nem igazán jött be! Olvasók jöttek, személyes találkozások alkalmával kaptam is egy-egy dicsérő megjegyzést, de a blogban vagy azokon a helyeken, ahol megosztottam (LinkedIn, Facebook, Twitter, Google+) alig-alig szóltak hozzá. Vita vagy ellenvélemény pedig még kevesebb volt. Örülök a dicséretnek, ki nem örül, de a vitából sokkal többet lehet tanulni 🙂

Kevés írásom indított el komoly vitát. Hirtelen egyre emlékszem: két héttel ezelőtt az ITBusiness Club összejöveteléről írtam, ahol az IT-s munkaerő helyzete volt a téma. Ehhez jött sok hozzászólás! Annyira sok és tartalmas, hogy a következő írásomnak is adtak témát. (Azóta is jönnek az újabb vélemények.)

Másoktól is azt hallom, olvasom, hogy alig lehet egy cikkről előre megmondani, hogy mekkora érdeklődést vált ki, és nekem is ez a tapasztalatom. Persze lehet az olvasottságot megosztásokkal és hivatkozásokkal növelni – ez annyiban mindenképpen igaz, hogy ha nem hívom fel rá a figyelmet, aligha olvassa el bárki is. A jó cím, az eltalált kép és az érdekes felütés is kell – de biztos van szerepe a szerencsének is.

Mire jó (nekem) a blogolás? A tartalommarketing elsődleges célját (vevők becserkészése) alig sikerült megvalósítanom. Azt a célomat, hogy beszélgetések és viták révén tanuljak, szintén alig. Mégis mi hasznom belőle?

• Gyakorlom az írást: heti 2,5-3 oldalnyi összefüggő szöveg igényes megírása nagyon jó gyakorlás. Korábban is írtam (sok évvel ezelőtt tudományos cikkeket, később útmutatókat, terveket, előterjesztéseket), de még van lehetőségem a fejlődésre.
• Most ismét bele kellett jönnöm a kutatásba: egy-egy téma feldolgozása, előkészítése több cikk elolvasásával, elemzésével, értékelésével kezdődik. Utána összefoglalom, leszűröm a tanulságokat, összekapcsolom a saját tapasztalataimmal és kialakítom a véleményemet.
• Ez a tevékenység is ösztönöz az olvasásra. Mielőtt írok valamiről, utána kell néznem, hogy mások mit írtak a témában. Eközben találok érdekes dolgokat – olyanokat is, amiket nem kerestem, amik újdonságok a számomra.
• A saját blogomba írt cikkek és a közben felhasználtak jó forrásul szolgálnak más munkákhoz, pl. az oktatáshoz.

Hogyan születik meg egy cikk?

1. Ötlet, téma: általában elég sok téma kavarog a fejemben, van miből választani. Ha részt veszek egy konferencián, szinte mindig írok egy-két ottani érdekes témáról. Gyakran írok az ITBusiness Club beszélgetéseiről is. Keresgélés, olvasgatás közben is bele-beleakadok érdekes témákba, amik egy részéből cikk lesz.
2. Megírás: az esetek többségében két-három nap alatt jön össze a szöveg. Persze nem egyfolytában írok. Többször előveszem, írok bele, utána elteszem a szöveget, és csak magamban érlelem a témát. Munka közben a hivatkozásokat is gyűjtöm (saját dolgaimra, forrásokra, magyarázó, kiegészítő írásokra). Miután elkészült az első verzió, többször elolvasom. Nagyot ritkán módosítok rajta nagyot, de néhány mondat mindig megváltozik, kimarad, vagy újak kerülnek bele. Egy-két alkalommal drasztikusabban változtattam, repültek bekezdések is.
3. Befejező munkák: A hivatkozások ellenőrzése fontos, mindet meg kell nyitni, hogy még rendben van-e. Végignézem a kiemeléseket (dőlt és vastag betűk), hogy legyen bennük valami rendszer, ami segít az olvasónak. Képet kell keresni: legyen kapcsolata a szöveggel, legyen érdekes, és legyen jogtiszta.
4. Publikálás: feltöltés a WordPress-be, kulcsszavak kiválasztása, megjelenés időzítése. Még egy utolsó ellenőrzés, a talált hibák kijavítása. Mehet!

Ennyi az egész!

Kedves Olvasó! Szívesen veszek kérdéseket, hozzászólásokat, kritikai megjegyzéseket!

Akit érdekel a blogolói fejlődésem, itt megtalálja időrendben majdnem minden írásomat.

Az írás egy másik aspektusa a tartalomgondozás (content curation).