Mi térít el a munkától vagy más dologtól, amivel valóban foglalkoznom kellene (vagy szeretnék foglalkozni)? Ó, annyi minden elcsábíthat!
A múlt héten belefogtam ebbe a témába mint a közösségi együttműködés egy nem teljesen mellékes szálába, és a hozzászólások meg más olvasmányaim arra ösztönöztek, hogy folytassam.
Tényleg kiterjedt a téma irodalma! Főleg azzal foglalkoznak az írások, hogy mennyire rossz és zavaró a zaj, hogy veszi el az ember idejét a fontosabb dolgoktól, mennyi időt vesztegetnek el a dolgozók a munkaidejükből „fészbúkozással”. Ez, persze, nem annyira új jelenség, mint a Facebook – korábban „internetezésre” pazarolták az idejüket, azt megelőzően tetriszezésre, meg cigizésre és kávézásra, telefonálásra … Hallottam olyan (külföldi) cégről, ahol évi egy nap plusz szabadságot kaptak a nem dohányzók. Magam nem dohányzom, de azt tapasztaltam, hogy a dohányzással eltöltött idő egyáltalán nem elvesztegetett idő – valójában hálózatépítés és a kapcsolatok hasznosítása (információ megosztása és megszerzése).
Mit mondjak? Nem szeretem ezeket a szavakat – ezért is tettem idézőjelbe mindkettőt. Azt hiszem, hogy nagyon pontatlanok ezek a szavak. Nem fészbúkozni szoktunk, hanem ezt a technológiát használjuk arra, hogy:
- üzenjünk ismerőseinknek, barátainknak, rokonainknak; megosszuk velük egyes élményeinket;
- kövessük, hogy számunkra fontos emberek (távolabbi rokonok, barátok, távolabbi ismerősök, volt kollégák) mit csinálnak, mi történik velük, milyen érdekességeket találtak;
- kövessük a világ folyását (híreket, érdekes információkat, véleményeket ismerjünk meg);
- a munkánkhoz szükséges információt, tudást gyűjtsünk össze;
- a munkánkat végezzük (hirdessünk, eladjunk, hálózatot építsünk, tudassuk a többiekkel, hogy mihez értünk, mivel foglalkozunk).
A lista nyilván nem teljes, és hiányzik belőle a „csak nézek ki a fejemből” tevékenység is. BTW, ehhez nem kell fészbúk, lehet a tévé előtt ülve is csinálni. Fontos megjegyzés: szerintem ez nem feltétlenül káros tevékenység. Néha kell a lazításhoz. Csak nem a családi élet, a tanulás, a művelődés, a szórakozás, a testmozgás, az alvás vagy a munka helyett…
Érdemes elolvasni, amit Craig Mod ír erről: „A Facebook OK, csak tüntesd el a zajt” címmel.
Itt most abbahagyom a Facebook témát. Tényleg széles az irodalma…
Kérdések a zajjal kapcsolatban:
- Hogyan védekezünk ellene? Mit csinálunk, hogy ne térítsen el, ne zabálja fel az értékes időnket?
- Akarunk ellene védekezni egyáltalán? Jó a zaj, vagy rossz a zaj?
- Egyáltalán: biztos, hogy kintről jön a zaj???
Na, ezekre nem tudok mind-mind kimerítő választ adni. Alighanem egy pár doktori értekezés kitelne belőlük…
Kezdjük a közepén!
Szerintem a zaj tud jó és hasznos lenni! Magam nagyon sokat tanultam a „zaj” révén. A zaj ebben az értelemben azokat az információkat jelenti, amiket nem kerestem, mert fogalmam sem volt a létezésükről. A big data, analytics és a sensing mind olyan fogalmak, amiket a közösségi együttműködés melléktermékeként hallottam először néhány évvel ezelőtt. Strukturált módon, kereséssel nem jutottam volna el hozzájuk. Úgy is vehetnénk, hogy elvesztegettem az időmet – és ez igaz is lenne az akkori, pillanatnyi feladataim szempontjából. De, nem mindenkori feladatom a művelődés, a szakmai érdeklődésem fenntartása, az új dolgok megismerése? Nem érdeke ez a munkáltatómnak is? Nem olyan emberekre van szüksége, akik nyitottak a világra? De, szerintem igen! Alig van olyan munka, ahol a valódi követelmény a kitaposott úton való haladás lenne!
Mit gondolsz erről Kedves Olvasó? Nálad működik ez? Szoktál számodra teljesen új (és fontos) dolgokba belebotlani?
Szóval, a zaj tud hasznos lenni, de nyilván nem mindig az, ezért tudnunk kell védekezni ellene. Szerintem a fő feladatunk azoknak a módszereknek a megtalálása, amik segítenek minket abban, hogy ne térüljünk el a céljainktól (legyen az munka, tanulás, családi élet, szórakozás, sport, pihenés, alvás – akármi). Ezt tényleg mindenkinek magának kell megtalálnia, de érdemes tanulmányozni bevált módszereket. Ilyeneket ír le az FB használatával kapcsolatban a fentebb hivatkozott írás. Az FB-nél maradva: van egy elég új magyar megoldás (vagy megoldási javaslat) a hírfolyam optimalizálására. Ez a „LinKE”, aminek az ötlete Gayer Zoltán szociológustól származik. Több helyen is lehet olvasni róla, például az ITBusiness is megírta. Megismerkedem majd vele, és írok róla.
Nagyon jó módszereket ismertet Meskó Bertalan orvos ebben az írásában. Mindenkinek más az élete, és nem mindenki igényli az eszközök és megoldások ilyen széles tárházát, de javaslom nyitott elmével olvasni – mindenki találhat benne hasznosítható megoldást saját magának.
Vissza a munkával kapcsolatos közösségi együttműködéshez!
Amikor a korábban említett céges együttműködési térben találkoztam olyan dolgokkal, amik akkor éppen nem kellettek, de később el akartam olvasni őket, hasznos volt, hogy maga a rendszer nyújtott egy könyvjelző szolgáltatást. Csak egy kattintás, az új dolgot megjegyezte nekem, és folytathattam az éppen aktuális munkámat. Rengeteg hasonló szolgáltatás van (pl.: Instapaper, Evernote), ami független minden egyéb rendszertől, és általánosan használható. Ezek is segíthetnek, ha a használt rendszerben nincsenek könyvjelzők (és a legtöbben nincsenek).
Kedves Olvasó! Szoktál „cédulázni” böngészés közben? Feljegyzel dolgokat későbbi alaposabb elolvasás vagy megosztás céljára? Hogyan csinálod? Bevált?
Kerékfy Pál 
Ez az írásod most rendesen felkavart.
„Egyáltalán: biztos, hogy kintről jön a zaj???” – Kintről is, bentről is egyszerre. Gondoljunk csak a fizikából ismert interferencia jelenségre…
A doki, akinek a cikkét belinkelted, már jó irányba kaparászik, mert foglalkozik saját képességeinek a fejlesztésével. A felsorolt tippek közül én az utolsókat raknám első helyre.
Hogy mi a munkáltató érdeke? Az, amitől aktuálisan jobban érzi magát. Igen, érdeke lenne a munkáltatóknak is, hogy fejlessze, de még inkább hagyja fejlődni az embereit, csak még nem mindegyik tudja ezt.
KedvelésKedvelik 1 személy
Szerintem a legtöbb zavarás belülről jön. Foglalkozunk sok mindennel, amivel nem kéne, ismeretlen emberek érdektelen dolgaival. Ha azokat megtanuljuk kikapcsolni, jobban tudunk a fontos dolgokra koncentrálni. Nem érdemes a “médiát” és a “fészbúkot” szidni. Hasznosabb, ha megtanulunk élni ebben a világban. Van kikapcsoló gomb…
KedvelésKedvelés
A cetlizéssel kapcsolatban – Amivel úgy gondolom, hogy még dolgom van, azt berakom a közvetlen a favoritokba. Mivel ezt a menüoszlopot gyakran nyitogatom, mindig látom, hogy állok. Ha leér a képernyő aljára, egyből látom, hogy baj van, mert a lista hossza nagyjából arányos a feldolgozás erőforrásigényével. Ilyenkor szűrővizsga (akarom még?) és szóróvizsga (bírom még?) van. Ez volt a „szeretném” lista.
A „muszáj” lista az asztalon van, ikonok alakjában. Az asztal közepére mindig olyan képet rakok, ami tetszik. Amikor a kötelező dolgok már kezdik ellepni kedvenc képemet, muszáj valahogy megszabadulnom tőlük, tehát nincs mese, foglalkozni kell velük. Feldolgozatlanul nem pakolhatom el őket, mert az biztos, hogy rosszkor fognak jó napot kívánni.
Régente levelet adtam fel magamnak, hogy miket akarok megnézni. Egy levél – egy témakör. Ott volt egész nap az orrom előtt, ezért nehezebb volt letérni a felfestett pályáról. Időközben megváltozott a levelezőm működése, a munkám is, meg én is, és a módszer megszűnt praktikusnak lenni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ezek, szerintem, jó tanácsok. Az a fő, hogy találjuk meg a nekünk jól működő módszert. Nálam is változik időnként. Most megint találtam egy jó cuccot, amivel minden eszközön szinkronban tudom tartani a feladataim hosszú listáját. Lassan elértem, hogy ne a postaládámban legyenek az elvégzendő dolgaim…
KedvelésKedvelés
A zaj a legjobb dolog amit történhet velünk ha…. újat akarunk tanulni.
http://www.c4lpt.co.uk/blog/2012/11/15/learning-the-new/
Újat tanulni csak zajból lehet, saját magunk alkotva meg a saját új implememntációját egy tudásnak. Amit az írás tartalmaz, az a social learning és a personal knowlege management (PKM) alapelve. Nagyon jó szakértők (nagyon kevesen) vannak a témában akiket bártran ajánlhatok. Igazán izgalmas utazás… 🙂
Jane Hart http://www.c4lpt.co.uk/blog/
Harold Jarche http://www.jarche.com/
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, engem is a “learning the new” izgat jobban. Persze, azt hiszem, előtte nem árt “learning the old” – hiszen kellenek alapok, amikre építjük az új tudást. Az alapok nélkül az ember könnyen elvész a dzsungelben, elhiszi a butaságokat vagy a félrevezető információkat is.
Sokat vitatkoztam a zajról kollégákkal. Két típus volt nagyon ellene a zajnak, és akarta az ismert kulcsszavakra korlátozni a közösségi együttműködési rendszerből felé áradó információt. Azzal nem is lett volna semmi bajom, ha csak magukat korlátozzák be, de ők voltak azok is, akik az új tagoknak tanácsokat adtak. Ebbe sokszor belebeszéltem! Szóval, a két típus. 1: az “old school” tudásmenedzser. Ők végezték a kulcsszavazás, a linkelés és általában a rendberakás nagyon fontos és hasznos tevékenységét. Nehezen barátkoztak meg azzal a gondolattal, hogy nem lehet már teljesen a régi KM módszereket alkalmazni. Egyetértek, hogy jók és hasznosak, de más már a világ. Márciusban “Működjünk együtt!” címmel írtam erről. 2: a másik típus az elfoglalt ember, aki csak arra akar koncentrálni, amivel éppen foglalkozik, és ne zavarja őt senki új dolgokkal. Ezt is el tudom fogadni – ideiglenesen. Nyilván nem kell mindenfelé nézelődni, amikor az ember fülén csorog már ki a munka.
Saját tapasztalatom az, hogy sokat tanultam a zajból. Az ilyen új dolgokat, hogy “analytics” és “sensing” úgy ismertem meg (felületesen), hogy érdekes emberek érdekes beszélgetéseit követtem. Egy csomó “post digital” dolog is így került elém. Ezeknek közvetlen. mérhető hasznát még nem élveztem, de biztos vagyok benne, hogy befolyásoltak és fejlődtem a hatásukra.
KedvelésKedvelik 1 személy