Hasznos szervezetlenség?

Jó valamire a koordinálatlan, spontán, szervezetlen információáramlás a cégen belül? Mire? Hogy lehet elérni, hogy hasznos legyen?

Green SpiderHogyan lesz hasznunkra a munkában az online közösségi együttműködés (céges közösségi hálózat)? Meghívtak, rábeszéltek, meggyőztek – benne vagyunk. Hogyan tovább?

Olvasgassunk? Hogy találjuk meg, ami számunkra érdekes és hasznos? Miről írjunk? Írjuk le, hogy min dolgozunk? Miben és kitől tudunk tanácsot, segítséget kérni?

Kezdjük az érdekes, fontos, hasznos tartalom megkeresésével! Hol és hogyan keressük?

  • Keressük meg azokat a csoportokat, ahol a minket érdeklő témákkal foglalkoznak! Lépjünk be tagnak! Hogyan találjuk meg?
    • Átfuthatjuk a csoportok listáját, és kereshetünk a csoportok nevei között.
    • Melyik csoportokban vannak benne azok a kollégáink, akikkel közös a munkánk, az érdeklődési körünk?
    • Keressünk a bejegyzések között a minket érdeklő kulcsszavakra, majd látogassuk meg azokat a csoportokat, ahol ezekről írnak.
  • Kövessük a fontos kulcsszavakat, témákat! Ezeket is úgy találhatjuk meg, mint a csoportokat: kereséssel és mások után menve.
  • Van olyan kollégánk, akinek a véleményére különösen adunk, akinek a munkája különösen érdekel? Ezeket az érdekes embereket is jó követni. Ez lehet a teljesen információ és tudás forrása.

Sokszor adják azt a tanácsot a friss felhasználóknak, hogy csak csoportokat és témákat érdemes követni, embereket nem. A tanács mögött az van, hogy így tudjuk a legpontosabban beállítani azt, hogy csak azt tegye a szemünk elé a rendszer, ami érdekel minket. Van benne logika, de én mégsem értek ezzel egyet. Miért?

Ha kiválogattam a megfelelő csoportokat és témákat, akkor megtalál majd engem mindaz, ami a mostani munkámmal és érdeklődésemmel kapcsolatos. Ez így tökéletes, ugye? Szerintem nem! Számomra az ilyen közösségek egyik fontos értéke éppen az, hogy olyan új dolgokkal találkozom, amiknek a létezéséről sem tudtam (vagy hallottam róluk, de a nevük alapján nem tudtam, hogy érdekelnek, fontosak). Éppen ebből zárom ki magam, ha jól szervezetten, pontosan célzottan használom. Szerintem a „szervezetlen” nézelődés, beszélgetés, olvasgatás rendkívül fontos a tájékozódás és a fejlődés szempontjából. Kell a „zaj”!

Mi ebben a tapasztalatod, Kedves Olvasó? Jó az, ha „szembe jön” tudás és információ, amire nem vártál, nem kérted? Hasznosítható?

Mi benne a jó? Az nagyon jó nekem, hogy tájékozottabb leszek és fejlődöm egy olyan témában, ami nem vág közvetlenül a munkámba, de mitől jó a cégnek az, hogy ilyesmivel töltöm a drága időt?!? Elsőre azt mondhatnám, hogy a dolgozó fejlődése jó a cégnek. Tudom, ez egy kicsit idealista álláspont. Nem feltétlenül jó ez minden cégnek. Vagy nem tudják a főnökök, hogy jó lenne…

Van itt egy fontos szó: innováció. Sok cég küzd azzal a problémával, hogy „innovációra” lenne szüksége, mert változnak a piacok, változnak a szabályok, változnak a vevők, jönnek az új versenytársak. Ezekre a kihívásokra válaszolna az innováció.

Mi is az innováció?

  • új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás,
  • új marketing-módszer, vagy
  • új szervezési-szervezeti módszer bevezetése

Ez a legfrissebb „hivatalos” definíció (már elmúlt tíz éves, de még elég jónak tűnik). Forrás: innovacio.hu

Az innováció egyik forrása az a fejlesztő csapat, amelyiknek éppen az új dolgok kitalálása a munkája. Ez a jól bevált módszer, így működik sok helyen. Ideális esetben ezek a fejlesztők időnként kapcsolatba lépnek a többiekkel, a gyártásban, kereskedelemben, szervizben, ügyfélszolgálatban dolgozókkal, és megtudják tőlük, hogy mi fáj nekik és a vevőknek, mit kellene megváltoztatni, megújítani. Jó esetben ez gyakran (évente vagy gyakrabban) megtörténik, és hasznos információhoz jutnak a mérnökök. (Nagy amerikai cégek nemrégiben jöttek rá, hogy a Kínába kiszervezett gyártás ezen a területen is problémát okozott: megszakadt az innovációs láncnak ez a része, nincs jó kommunikáció a munkások és a mérnökök között.)

Mi köze ennek az egésznek a céges közösségi hálóhoz és azon belül is az előbb említett „szervezetlen” nézelődéshez? A spontán kapcsolatok teszik lehetővé, hogy olyanokat is bevonjunk az újdonságokról való gondolkodásba, akiknek nem az a munkája. Ők is hozzá tudnak ám járulni a jobb és új megoldásokhoz!

A cégen belüli online együttműködés bevezetése maga is egyfajta innováció, a szervezet működésének megváltoztatása az eredményesebb működés érdekében.

Hogyan segíti ez a műszaki innovációt?

  • A szerviz és az ügyfélszolgálat nagyon értékes információkkal rendelkezik a termékek és a szolgáltatások problémáiról. Ezt az információt általában megpróbálják szervezetten eljuttatni a megfelelő helyre, és ott igyekeznek hasznosítani. Közben vannak pontok, ahol megszűrik, értelmezik, átfogalmazzák, összevonják az információt. Így veszhet el a lényege… (Emlékezetes a General Motors 11 év után a nagy nyilvánosság elé került esete, amiben több száz halálos áldozata volt egy tervezési hibának. Ilyen dolog nem kerülheti el a cég vezetésének figyelmét ennyi ideig, ha nem csak gondosan szűrt információ éri el a „végekről”.)
  • Sok értékes információ gyűlik össze a kereskedőknél is. Ők beszélgetnek is egymással, meg is osztják a tapasztalataikat, de ez többnyire a köreikben marad, nem jut el azokhoz, akik számára nagyon értékes lenne.

Általában vannak kidolgozott eljárások az ilyen információk összegyűjtésére, de sok esetben nem tudja az ember, hogy nála valamilyen fontos információ van. Nem éri el az ingerküszöbét, nem akar akadékoskodónak látszani, nem érzi szükségesnek a továbbítását. Ha lenne lehetősége „lazán” beszélni róla, talán megtenné. Főleg ha bátorítják rá.

Vissza az eredeti kérdéshez: Hogyan lesz hasznos?

Megtaláltuk az érdekes csoportokat, témákat, kulcsszavakat, embereket. Hogyan tovább? Természetes, hogy olvassuk és fel is használjuk, amit a többiek írnak. Örülünk, hogy milyen jó dolgokhoz jutunk hozzá. Szeretnénk, ha még jobb, még tartalmasabb lenne a hálózat? Legyen benne még több minket érdeklő információ, hír, tudás? Tegyünk érte!

Hogyan tegyük még jobbá a közösségi hálót?

  • Szóljunk hozzá, ha valami érdekel minket! Biztos hozzá tudunk tenni valamit. Az se árt, ha kifejezzük, hogy tetszik és érdekel. Egy „like” vagy egy hozzászólás bátoríthatja a többieket, és ők is hozzátesznek valami érdemlegeset.
  • Kérdezzünk! Lesz valaki, aki tudja a problémánkra a választ, és szívesen segít. A kérdésünkkel annak is segítünk, aki nem merte maga megkérdezni. Nem kell attól félni, hogy lenéznek, mert kérdezünk! (A kérdés előtt nem árt egy keresés – hátha már többször feltették és megválaszolták ezt a kérdést.)
  • Válaszoljunk mások kérdéseire, ha tudjuk a választ. Ha esetleg másról gondoljuk azt, hogy tudja, hívjuk fel a figyelmét a kérdésre. Biztos örömmel válaszol majd.
  • Olvastunk valami érdekeset? Osszuk meg! Érdemes egy mondatban leírni, hogy miért érdekes a megosztott hír, miért keltette fel a figyelmünket.
  • Lesz egy rendezvény, esemény, ami másokat is érdekelhet? Írjuk meg! Utána beszámolót is írhatunk róla.

Ugye, nincs ebben semmi bonyolult? Ilyen apróságoktól lesz hasznos, jól használható a céges közösségi együttműködés. Nekünk is, és másoknak is.

Kedves Olvasó! Mit gondolsz a fentiekről? Érdemes munkát fektetnünk abba, hogy jobbá tegyük az online együttműködést? Megtérül?

 

 

 

 

Csendben ülünk, koncentrálunk, dolgozunk

Elmúlt a szilveszteri zajongás, jól bírtam, remélem mindenki kiheverte és a kutyák és macskák se sínylették meg nagyon. Elkezdődtek a csendes munkanapok. Leültem, koncentrálok, gondolkozom, próbálok írni. Csend van, egy kis utcazaj szűrődik be, egy óra ketyeg, a billentyűk kattognak. Ideális állapot…

yay-1973049-noise-woman-bedMiről akarok írni? A kedvenc témáimról, a tudásról, annak kezeléséről, az emberek közötti tudásmegosztásról és más együttműködésről, az online közösségek munkában betöltött szerepéről. Mit fogok írni? Itt zümmög sok gondolat a fejemben. Van egy listám a témába vágó érdekes cikkekről, amik további inspirációt adhatnak. Ahogy elkezdem olvasni őket, hivatkozásokat találok majd bennük, azokat is megnézem. Lesz közöttük, amit végül érdektelennek vagy semmitmondónak találok. A lapok szélén, alján, tetején találok majd sok további linket (részben reklámot, vagy szebb kifejezéssel: szponzorált tartalmat). Hogy lehet ebben a zajban koncentrálni, csak arra figyelni, amit csinálni akarok?!?

Ezzel még nincs is vége! Más is igyekszik elvonni a figyelmemet. Ha már itt ülök a gép előtt, belenézhetnék a leveleimbe, megnézhetném, hogy írt-e valaki nekem. Vajon hozzászólt-e valaki a tegnap megvitatott egyik témához a Facebookon vagy a LinkedInen? Akár fontos is lehet valamelyik…

Kedves Olvasó! Ellen tudsz állni ezeknek a vonzásoknak? Hogy csinálod?

Mit csináljak? Teljesen vágjam el magam mindentől, ami nem kapcsolódik szorosan a pillanatnyi feladatomhoz? Igen, ez egy jó megoldás lehet. Sőt, jó lenne ezt következetesen alkalmazni! Nem kell mindenféle dolgokat megnézni, elolvasni – az lenne a legjobb, ha a szemem elé se kerülnének, mert csak elvonnának a fontos dolgaimtól. Hogy jutok így hozzá a munkámban fontos információkhoz? Egyszerű! Van egy tucat kulcsszavam, azokra keresek. Ez már majdnem jó, de sajnos így is belekeveredhetnek ide nem tartozó dolgok. Szűkítem a keresést néhány mértékadó szerzőre és újságra – így biztos kizárok minden feleslegeset!

Megvan a megoldás! Így leszek lassan, de biztosan beszűkült szakbarbár!

Na, jó, mégse!

Ez a „zaj” dolog eléggé vitatott. Jó vagy rossz az, amikor valami nem várt, a feladathoz nem tartozó dologgal kezdünk el foglalkozni? Sokat vitatkoztam bölcs kollégákkal azon, hogy milyen tanácsokat adjunk a céges közösségi együttműködésbe újonnan bekapcsolódó embereknek, hogyan használják optimálisan.  Mik a lehetőségek?

  • A rendszer nyilvános abban az értelemben, hogy mindenkinek lehetősége van mindenki más hozzászólásait látni (mint a Twitter esetében).
  • A bejegyzésekhez lehet kulcsszavakat rendelni (mint a Twitter #hashtag).
  • Lehet embereket követni, és így a szemünk elé kerül minden, amit ők írnak (ezt tudja a Facebook, a LinkedIn és a Twitter is).
  • Be lehet lépni csoportokba, és értesítést kapunk mindenről, ami ott történik (mint a Facebook és a LinkedIn esetében).

A tapasztalt tudásmenedzser kollégák azt javasolták, hogy a minket érdeklő kulcsszavakat kövessük és a kapcsolódó csoportokba lépjünk be. Nem javasolták az emberek követését, mert akkor is kapnánk értesítést, amikor minket nem érdeklő dolgokról írnak. Én ezzel nem értettem egyet, és éppen azt tanácsoltam, hogy kövessenek olyan embereket, akik sokféle dologról írnak, sokféle témához szólnak hozzá. Sőt, azt is javasoltam, hogy időnként „csak úgy” olvasgassanak.

Mi volt a „hivatalos” javaslat hátterében? Sokan szenvedünk a zajtól. Nem a hangokról van szó, hanem a nem keresett, nem kért információról. Ömlik ránk, ahogy a csövön kifér, rengeteg hír, adat, fecsegés, reklám, szponzorált tartalom, … Ha itt is ezzel találkoznak az emberek, hamar elmegy a kedvük az egésztől. Ez tényleg súlyos probléma, sokat írnak róla, és nincs tökéletes megoldás rá. Vannak jó javaslatok (például Greg McKeown is írt erről a témáról nemrég), de a csodaszert még nem találták fel.

Miért ellenkeztem mégis a szakértőkkel? Szerintem a zaj teljes kiiktatása ellenkezik a közösségi együttműködés és tudásmegosztás lényegével. Éppen az a lényeg, hogy a klasszikus tudáskezelési és keresési módszerekkel ellentétben, itt nem jól szervezett, strukturált és kulcsszavazott könyvtárakban keresve jutunk új információhoz és új tudáshoz, hanem meghallunk, észreveszünk új dolgokat, amiknek a létezéséről se tudtunk korábban. (Részletesebben írtam az idevágó tapasztalatomról, a zaj hasznáról „Munka, zaj vagy internetezés” címmel bő fél évvel ezelőtt.) Ilyen „zaj” mindig is volt: hívhatjuk beszélgetésnek, fecsegésnek, kávézásnak, cigiszünetnek – sok megjelenési formája van. Szerintem az online térben is megvan ennek a maga jelentősége és fontossága, csak meg kell tanulnunk kezelni. Mint ahogy kávézni és dohányozni se lehet percenként kimenni, az online térben is csak ésszerű időben és terjedelemben tegyük ezt.

Hogyan találjuk meg az egyensúlyt? Azt hiszem, hogy ez egyéni, és nincs egyetlen univerzális megoldás. A „Zaj vs. koncentráció” cikkemben leírtam néhány ötletet (sajátot és másokét). Érdemes megkeresni a saját magunknak megfelelő módszert.

Amíg ezt a cikket írtam, sokat kalandoztam. Olvasgattam a témában, de mást is megnéztem közben, sőt tízórai szünetet is tartottam. Nekem segít az, ha egy kis időre elengedem a témámat és lazítok. Csak arra kell vigyáznom, hogy a célt ne veszítsem szem elől. Máskor, ha viszonylag automatikus a tevékenység (például egy főiskolai óra anyagát készítem elő), több órát tudok folyamatosan koncentrálva dolgozni. Talán az a különbség, hogy a cikk írása közben „alkotok”, az utóbbi esetben viszont nem kell újat létrehoznom, csak sorba rendezem a fejemben meglévő dolgokat.

Te hogy csinálod, Kedves Olvasó? Mi működik jól?

Elkezdődött az év, elült az év végi zaj…

Január elsején – mint sokan mások –  én is évet értékeltem és tervekről írtam. Köszönöm a bátorító hozzászólásokat!

Azóta el is kezdődött az év – a zajos ünneplés után a csendes munka napjai jönnek. De ne legyen túl csendes! Azt hiszem, hogy a koncentrálás mellett kell egy kis időt szánnunk a szórt figyelemre, a „zaj” feldolgozására is. Szerintem nem jó, ha csak egy szűk területre koncentrálunk, és közben nem vesszük észre az új és érdekes dolgokat. Ne menjen el mellettünk a világ!

Ezen a témán gondolkozom most, erről várható csütörtökre egy kis írás. Nem előzmény nélküli a téma, májusban már írtam a zajról, a koncentrációról, a munkáról és az internetezésről. A téma időnként vitát szül, és sok érvet lehet felhozni az internetes zajtól való megszabadulás és a nyitottan viszonyulás mellett is. Holnapután előkerülnek…

Boldog új évet kívánok!

Munka, zaj vagy internetezés?

yay-5470736-time-is-money

Mi térít el a munkától vagy más dologtól, amivel valóban foglalkoznom kellene (vagy szeretnék foglalkozni)? Ó, annyi minden elcsábíthat!

A múlt héten belefogtam ebbe a témába mint a közösségi együttműködés egy nem teljesen mellékes szálába, és a hozzászólások meg más olvasmányaim arra ösztönöztek, hogy folytassam.

Tényleg kiterjedt a téma irodalma! Főleg azzal foglalkoznak az írások, hogy mennyire rossz és zavaró a zaj, hogy veszi el az ember idejét a fontosabb dolgoktól, mennyi időt vesztegetnek el a dolgozók a munkaidejükből „fészbúkozással”. Ez, persze, nem annyira új jelenség, mint a Facebook – korábban „internetezésre” pazarolták az idejüket, azt megelőzően  tetriszezésre, meg cigizésre és kávézásra, telefonálásra … Hallottam olyan (külföldi) cégről, ahol évi egy nap plusz szabadságot kaptak a nem dohányzók. Magam nem dohányzom, de azt tapasztaltam, hogy a dohányzással eltöltött idő egyáltalán nem elvesztegetett idő – valójában hálózatépítés és a kapcsolatok hasznosítása (információ megosztása és megszerzése).

Mit mondjak? Nem szeretem ezeket a szavakat – ezért is tettem idézőjelbe mindkettőt. Azt hiszem, hogy nagyon pontatlanok ezek a szavak. Nem fészbúkozni szoktunk, hanem ezt a technológiát használjuk arra, hogy:

  • üzenjünk ismerőseinknek, barátainknak, rokonainknak; megosszuk velük egyes élményeinket;
  • kövessük, hogy számunkra fontos emberek (távolabbi rokonok, barátok, távolabbi ismerősök, volt kollégák) mit csinálnak, mi történik velük, milyen érdekességeket találtak;
  • kövessük a világ folyását (híreket, érdekes információkat, véleményeket ismerjünk meg);
  • a munkánkhoz szükséges információt, tudást gyűjtsünk össze;
  • a munkánkat végezzük (hirdessünk, eladjunk, hálózatot építsünk, tudassuk a többiekkel, hogy mihez értünk, mivel foglalkozunk).

A lista nyilván nem teljes, és hiányzik belőle a „csak nézek ki a fejemből” tevékenység is. BTW, ehhez nem kell fészbúk, lehet a tévé előtt ülve is csinálni. Fontos megjegyzés: szerintem ez nem feltétlenül káros tevékenység. Néha kell a lazításhoz. Csak nem a családi élet, a tanulás, a művelődés, a szórakozás, a testmozgás, az alvás vagy a munka helyett…

Érdemes elolvasni, amit Craig Mod ír erről: „A Facebook OK, csak tüntesd el a zajt” címmel.

Itt most abbahagyom a Facebook témát. Tényleg széles az irodalma…

Kérdések a zajjal kapcsolatban:

  1. Hogyan védekezünk ellene? Mit csinálunk, hogy ne térítsen el, ne zabálja fel az értékes időnket?
  2. Akarunk ellene védekezni egyáltalán? Jó a zaj, vagy rossz a zaj?
  3. Egyáltalán: biztos, hogy kintről jön a zaj???

Na, ezekre nem tudok mind-mind kimerítő választ adni. Alighanem egy pár doktori értekezés kitelne belőlük…

Kezdjük a közepén!

Szerintem a zaj tud jó és hasznos lenni! Magam nagyon sokat tanultam a „zaj” révén. A zaj ebben az értelemben azokat az információkat jelenti, amiket nem kerestem, mert fogalmam sem volt a létezésükről. A big data, analytics és a sensing mind olyan fogalmak, amiket a közösségi együttműködés melléktermékeként hallottam először néhány évvel ezelőtt. Strukturált módon, kereséssel nem jutottam volna el hozzájuk. Úgy is vehetnénk, hogy elvesztegettem az időmet – és ez igaz is lenne az akkori, pillanatnyi feladataim szempontjából. De, nem mindenkori feladatom a művelődés, a szakmai érdeklődésem fenntartása, az új dolgok megismerése? Nem érdeke ez a munkáltatómnak is? Nem olyan emberekre van szüksége, akik nyitottak a világra? De, szerintem igen! Alig van olyan munka, ahol a valódi követelmény a kitaposott úton való haladás lenne!

Mit gondolsz erről Kedves Olvasó? Nálad működik ez? Szoktál számodra teljesen új (és fontos) dolgokba belebotlani?

Szóval, a zaj tud hasznos lenni, de nyilván nem mindig az, ezért tudnunk kell védekezni ellene. Szerintem a fő feladatunk azoknak a módszereknek a megtalálása, amik segítenek minket abban, hogy ne térüljünk el a céljainktól (legyen az munka, tanulás, családi élet, szórakozás, sport, pihenés, alvás – akármi). Ezt tényleg mindenkinek magának kell megtalálnia, de érdemes tanulmányozni bevált módszereket. Ilyeneket ír le az FB használatával kapcsolatban a fentebb hivatkozott írás. Az FB-nél maradva: van egy elég új magyar megoldás (vagy megoldási javaslat) a hírfolyam optimalizálására. Ez a „LinKE”, aminek az ötlete Gayer Zoltán szociológustól származik. Több helyen is lehet olvasni róla, például az ITBusiness is megírta. Megismerkedem majd vele, és írok róla.

Nagyon jó módszereket ismertet Meskó Bertalan orvos ebben az írásában.  Mindenkinek más az élete, és nem mindenki igényli az eszközök és megoldások ilyen széles tárházát, de javaslom nyitott elmével olvasni – mindenki találhat benne hasznosítható megoldást saját magának.

Vissza a munkával kapcsolatos közösségi együttműködéshez!

Amikor a korábban említett céges együttműködési térben találkoztam olyan dolgokkal, amik akkor éppen nem kellettek, de később el akartam olvasni őket, hasznos volt, hogy maga a rendszer nyújtott egy könyvjelző szolgáltatást. Csak egy kattintás, az új dolgot megjegyezte nekem, és folytathattam az éppen aktuális munkámat. Rengeteg hasonló szolgáltatás van (pl.: Instapaper, Evernote), ami független minden egyéb rendszertől, és általánosan használható. Ezek is segíthetnek, ha a használt rendszerben nincsenek könyvjelzők (és a legtöbben nincsenek).

Kedves Olvasó! Szoktál „cédulázni” böngészés közben? Feljegyzel dolgokat későbbi alaposabb elolvasás vagy megosztás céljára? Hogyan csinálod? Bevált?

 

Zaj, zaj, ZAJ, ZAJ, …

yay-1973049-noise-woman-bed

A múlt héten szóba hoztam a zajt – a közösségi zajt, az együttműködés közbeni zajt.

Nagyon örülök annak, hogy kaptam reakciókat – nagyon különbözőeket! Milyen jól mutatják a közöttünk és a munkamódszereink közötti különbségeket!

Köszönöm az eddigi véleményeket, és várhatóan folytatom a témát, mert inspirálóak voltak. Holnap…

Zaj vs. koncentráció

NOISE

Zaj? Mi az a zaj?

Sokat panaszkodunk arra, hogy a mindenféle internetes források túl sok zajt csinálnak, ömlik ránk az információ. A fele se, a tizede se érdekel, de csak dől, ami a csövön kifér… Mi az eredménye? Elvonja a figyelmünket, ellopja a drága időnket. Mindenféle érdektelen dolgok elolvasására, megnézésére megy el az időnk, ahelyett hogy dolgoznánk, tanulnánk, művelődnénk, szórakoznánk… Nem is vesszük észre a nagy zajban azt, ami valóban érdekes vagy fontos lenne…

Mi erre a válaszunk?

Panaszkodunk. Ebből elég sokat lehet olvasni, hallani.

Kijelentjük, hogy otthagyjuk, abbahagyjuk, nem töltjük ezzel az időnket. Néha meg is tesszük, hosszabb vagy rövidebb időre.

Kárhoztatjuk a közösségi fórumokat, oda se megyünk, lebeszélünk róla másokat is, kicsit le is nézzük azokat, akik „nem képesek” elszakadni onnan.

Megpróbálunk megbirkózni vele, megpróbáljuk kizárni a zajt az életünkből.

Szóval, mi az a „zaj”? Olyasmit tesznek a szemünk elé vagy ordítanak a fülünkbe, ami zavar vagy egyszerűen csak nem érdekel.

Ez volt az egyik olyan téma, amiről komoly viták folytak a céges közösségi fórumon, és sehogy se sikerült konszenzusra jutni. Én azon az állásponton voltam – és vagyok most is –, hogy valamennyi zaj szükséges, az adja az értelmét az egésznek. Mások szerint éppen a zaj az, ami elriasztja az embereket az ilyen közösségi terektől, a zaj miatt nem tudnak a munkájukra koncentrálni, a zaj miatt érzik azt, hogy elvesztegetik az idejüket…

Mit gondolok én?

Engem is zavar a zaj, amikor éppen koncentrálni akarok, dolgozom valami konkrét dolgon, le akarok írni valamit, időre be kell fejeznem (ami elég tipikus). Hogy védekezem a zaj ellen? Nem nézek bele a postafiókomba, nem kapcsolom be a rádiót és a tévét. Hogy el ne felejtsem: nem fut a Facebook, Twitter, LinkedIn, … Ez így egyszerű, vagy nem is 🙂

Kedves Olvasó! Te hogy védekezel, hogy koncentrálsz, amikor nagyon kell dolgoznod?

Nehezebbé válik a helyzet, amikor a munkámhoz (például a közösségi együttműködésről írandó szösszenetemhez) források kellenek. Hol találom meg ezeket? Nagyrészt az világhálón. Ha már úgyis fut a böngésző, megnézzem gyorsan, hogy jött-e valami fontos levél, írt-e valaki valami érdekeset a Facebook-on? Az csak egy pillanat… 🙂  Itt kezdődik a procrastination – vagyis a fontos dolog halogatása, és helyette valami egyszerűbbel, kellemesebbel való foglalkozás. Sokszor van ez így, ugye? Lássuk be, hogy nem a Facebook a hibás… (Szép nagy irodalma van a témának, és ez sem az internetes közösségi helyekkel kezdődött: azok csak segítenek. Már az egyetemi vizsgákra kiscsoportosan készülve is gyakran elcsábítottak kellemesebb foglalatosságok, hogy csak a pókert említsem.)

Kicsit más a helyzet, amikor a céges együttműködési fórum lesz zajos. Miért más ez? A céges fórummal kapcsolatban az várjuk, azt reméljük, hogy a dolgozók sokat vannak ott jelen. Az a cél, hogy a munkájuk közben ott találjanak muníciót és ott osszák meg a többiekkel, hogy min dolgoznak, mi a problémájuk, mit keresnek, mit nem találnak, miben van szükségük segítségre, szaktudásra másoktól.

Ha itt olyan zajba ütköznek, ami elvonja őket a munkájuktól, az nem jó. Rövid távon biztos nem jó. Hosszú távon esetleg lehet pozitív hatása is….

Mi is történik ilyenkor? Elkezdek a témámban keresgélni, és belefutok valami érdekes dologba, ami most nem fontos, de jobban érdekel, vagy eszembe jut róla valami, vagy később érdekes lehet. Na, ennek a helyzetnek a kezelését meg kell tanulni! Ha nem akarok eltérülni a munkánktól, akkor csak gyorsan megjelölöm, hogy később megtaláljam. Erre a megjelölésre sokféle módszer létezik, pl.: lemásolom a linket és egy megjegyzés kíséretében elteszem arra a helyre, ahol a később elolvasandókat gyűjtöm. (Sok tudós, kutató, író, zeneszerző dolgozott így régen is, csak ők cetlikre vagy jegyzetfüzetbe gyűjtötték ezeket a feljegyzéseket, ötleteket, gondolatokat.)

A halogatás elkerülésében segít az, ha gyorsan, egy pillanat alatt, minimális erőfeszítéssel tudjuk ezt a feljegyzést elkészíteni. Maga az együttműködései portál is segíthet, például lehet benne könyvjelző szolgáltatás. Egy mozdulattal megjelölöm, és már megyek is tovább, keresem, amiért jöttem… Ezt könnyen meg lehet szokni, és tényleg segít.

Embere válogatja, hogy mikor és mennyi ilyen zajt szeret vagy visel el. Úgy gondolom, hogy a „zaj” szükséges. Ha csak tervezett, előre igényelt és várt információhoz jutunk, akkor el vagyunk zárva az újdonságoktól. Sok új dologról tanultam, amikor csak egy kicsit „nézelődtem” és figyeltem, hogy milyen témákról beszélgetnek mások (akiket nem is ismertem). Meg tudtam ismerkedni velük, beszélgettünk, kérdeztem, válaszokat kaptam, újat tanultam. A jel / zaj viszony fontos, és nem egyformák az elvárásaink ezen a területen, sőt egy ember esetében is változnak annak függvényében, hogy éppen min és milyen intenzitással dolgozik. Jó esetben jut egy kis időnk új dolgok tanulására is!

Kedves Olvasó! Mi a saját tapasztalatod ezen a területen? Szoktál fontos új tudáshoz, információhoz jutni a „zaj” révén? Munkával kapcsolatban is? Hogy oldod meg, hogy ne lopja az idődet a zaj?