Az első gyakorlati lépések

A múlt héten leírtam, hogy mit tartok fontosnak a blogolásban, a cikkek írásában, hogyan csinálom, és miért úgy. Ma arról írok, hogy milyen eszközöket használok, és hogyan.

Nem elég megírni, jól megírni a cikket, de elérhetővé is kell tenni másoknak. Erre a Facebook nem igazán alkalmas. Miért? Több oka is van annak – majd apránként kiderülnek, ahogy leírom a publikálás fontos részleteit.

Mit használok? Egy ingyenes és széles körben használt szolgáltatást, ez a WordPress. (Lehet érte fizetni is, és az is megértheti akár egyéneknek, akár cégeknek, de nekem eddig tökéletesen megfelelt az ingyenes része is.)

Magát a szöveget Word használatával írom, bár a WordPress is ad egy viszonylag használható szövegszerkesztőt, de az a Word közelébe sem ér. A Wordben írt szöveget simán be lehet másolni, és a formázások is átmennek (esetleg kis eltérésekkel – de azokat nem használom, amik nem rendesen mennek át). Mikkel nincs probléma? Jól működik a vastagított, dőlt és aláhúzott betű, a lista (számozott is), bekezdés, térköz, link (ezekkel lesz majd egy kis tennivaló még) –  biztos sok más is, amire nincs szükségem. Beillesztett objektumokkal (képekkel, táblázatokkal) nem érdemes a Wordben foglalkozni – azokat majd később, a WordPressben teszem be a szövegbe. (Megjegyzés: ezt a szöveget – kísérletképpen – a Google Dokumentumokkal írtam, és simán átment a WordPressbe, nem kellett utólag igazítani semmit sem, csak a linket.)

Szóval, ott tartunk, hogy megírtam a szöveget, megvan a cím és a felütés is. Jöhet az átmásolás, utána egy mentés sem árt.  Mi következik? Végignézem, hogy minden formátum rendben van-e. Általában igen. Utána jönnek a linkek, mert azt csak itt tudom beállítani, hogy új lapon nyíljanak meg a hivatkozott oldalak. Ez azért jó, mert így az én szövegem nyitva marad, könnyen visszatalál az olvasó, miután megnézte, amit belinkeltem.

Képek: akár előre feltölthetem a médiakönyvtárba, akár a cikk szerkesztése közben, nincs különbség. Mire kell figyelni, miket lehet beállítani? Azt már írtam a múlt héten, hogy tartsuk tiszteletben a szerzői jogokat, és csak olyan képet használjunk, amit megengedtek. Ha a licenc megköveteli a szerző megnevezését, akkor két megoldást szoktam használni:

1. A médiakönyvtárban a kép “description” leírásába beírom a linket, ahol a képet találtam. Illik odaírni a licenc megnevezését is, pl.: “CC BY”.
2. Nem a description mezőbe, hanem a kép címébe (“caption”) írom be. Ez megjelenik a szövegben a kép alatt. Ide nem linket, hanem csak a szerzőt írom, pl.: “Forrás: Gartner”.

A kép beillesztése közben (vagy utána) állítom be a megjelenési paramétereket: “left / center / right” és a kép méretét. A balra igazítást használom leggyakrabban – ekkor a bal hasábban van a kép, jobbra mellette pedig a szöveg. A pontos megjelenést érdemes az előnézetben (preview) ellenőrizni, mert szerkesztés közben nem mindig a véglegeset mutatja.

Még egy dolgot feltétlenül érdemes beállítani: mi történjék, amikor a képre kattintanak? Az egyik lehetőség az, hogy semmi se. Ha kicsiben illesztettük be a képet, akkor viszont megengedhetjük az eredeti megnézését, akár a saját médiakönyvtárunkban, akár a kép eredeti lelőhelyén. Figyelem: itt lehet azt is beállítani, hogy a kattintás után új lapon jelenjen meg a kép! Különben elnavigál a cikkről.

Na, a képekkel megvagyunk! Hasonlóan lehet egyebeket, pl.: PDF-et beilleszteni. Ha táblázatot akarok berakni, akkor azt általában Wordben, Excelben, vagy másban készítem el, és képként illesztem be. A WordPress nem valami ügyes a táblázatok létrehozásában és kezelésében.

Mitől fogják megtalálni az írásomat? Reklámozom a blogom címét, rajta van a névjegykártyámon, az about.me oldalamon, és mindenfelé, ahol csak lehet, pl., időnként emailek végére is odabiggyesztem. Ha már megírtam egy cikket, természetesen megosztom mindenfelé, ahol rendszeresen megjelenek: Facebook, LinkedIn, Twitter, Google+. Lehetne máshol is, de azokra a helyekre még nem jutottam el. Hogyan osztom meg? Rábízom a WordPressre – egész jól csinálja, és nem kell vesződni mindegyik hellyel külön-külön. Az automatikus megosztásokat a “publicize” alatt lehet kezelni. Arra kell csak figyelni, hogy jól legyen beállítva, hogy kik láthatják. Ez mindegyik közösségi hálózatnál másképp működik, sőt néha változik is. Jártam úgy, hogy a Google+ átállította úgy, hogy csak én magam láthassam. Jó sokáig tartott, míg feltűnt, és visszaállítani is vesződségesen ment csak. Azóta minden közzététel után ellenőrzöm, amikor van egy kis időm.

Ha már megosztás: azt is be lehet állítani, hogy az olvasók kényelmesen, egy kattintással tudják a saját köreikben továbbadni a cikkeimet. Ezt a “sharing” alatt adhatjuk meg.

Még egy kicsit vissza a megtaláláshoz. A legtöbben a Google keresőjét használják, amikor keresgélnek. Tehát úgy kell megírni a cikket, hogy a Google minél többféle keresésben visszaadja, és lehetőleg a lista elején. Ezt úgy hívják, hogy SEO (“search engine optimization”). Mérhetetlen mennyiségben lehet ezzel kapcsolatos tanácsokat olvasni mindenféle trükkökről. Túl sok a tanács, és nincs is valami nagy értelme egy-egy konkrét trükköt alkalmazni, mert a Google gyakran változtatja az algoritmusát. Van néhány, ami nem trükk, és nem árthat:

• Az első és legfontosabb: jó, értelmes írás, ami érdekli az embereket (a megcélzott hallgatóságot). Állítólag ezt is tudja mérni a Google 🙂
• Használjunk kulcsszavakat! (Majd írom, hogyan.) Ezekkel tudjuk jelezni, hogy mit tartunk fontosnak, miről szól a cikk. Ebben a cikkben, pl., blog, blogolás, blogging, megosztás, sharing és WordPress a kulcsszavak.
• Legyen jó a cím, kapcsolódjon a tartalomhoz, legyenek benne a legfontosabb kulcsszavak!
• Magában a szövegben is forduljanak elő a kulcsszavak (többször is). Ez segít abban, hogy a Google elhiggye, hogy tényleg arról szól a cikk, nem trükköztünk a kulcsszavak megadásánál.
• A képek elnevezése (a WordPressben megadott, és a szövegben nem is látszó elnevezés) is segít a keresési találatokban.

Ígértem a kulcsszavakat. Ezekből kétfélét ismer a WordPress: category és tag. Az előbbi az írásaink osztályozására szolgál, egy írás jobbára egy kategóriában szokott lenni. Az olvasónak segít, hogy az egy témával kapcsolatos írásaimat könnyen megtalálja. Miket használok? Néhány példa: autonomous car, biztonság, collaboration, digitalization, knowledge, leadership, talent.

A másik fajta a címke (tag), a valódi kulcsszó: ide a szövegben előforduló, és fontosnak tartott szavakat érdemes beírni (pl.: együttműködés, megosztás, vezető, tudás, informatika, konferencia, csapat, közösségi háló, IBM, Watson, Gartner, blog, NJSZT, Tesla, tartalommarketing, tudatosság). Látszik, hogy ezen a területen nagyon vegyes a kép, és a témákon túl, felbukkannak cégnevek is. Ha egy írásomban lényeges szerepe van egy cég nevének, akkor azt megadom a kulcsszavak között is.

A kategóriákat és a kulcsszavakat is használja a Google a találatok minősítésében, de csak akkor, ha konzisztens a kép, vagyis tényleg előfordulnak a szövegben.

Folytatás: Hadd menjen! 

Kedves Olvasó! Van valami, amit nem írtam le elég részletesen? Mibe menjek bele mélyebben?

Előző rész:
Szeretnéd, ha olvasnának?