Hadd menjen!

Itt az idő publikálni!

A múlt héten eljutottunk addig, hogy megírtuk a cikket, van címe, felütése, képet is találtunk, sőt a kategóriát és a kulcsszavakat is hozzáadtuk. Mi van még hátra?

BLOGMár csak közzé kell tenni! Ha véletlenül éppen akkor lett kész, amikor általában megjelennek az írásaim (az én esetemben csütörtökön fél tíz körül), akkor csak a Publish gomb megnyomása van hátra. Na, nem egészen! Előbb elmentem (Save Draft), majd megnézem (Preview) hogy tetszik-e a szöveg és a megjelenése, és ellenőrzöm, hogy az összes link úgy működik-e, ahogy terveztem. Sokszor ebben a nézetben veszem észre, hogy valami nem igazán úgy van a szövegben, ahogy kéne. Néha a képen is kell még igazítani. Semmi gond, még lehet javítani…

Megnézem a cikkem alján, hogy a kategóriák és a kulcsszavak rendben vannak-e.

Ha minden rendben van, akkor még egy utolsó pillantás a Publicize beállításaira, és megvagyunk.

wordpress-publicize

Ha valamelyik megosztási lehetőséggel baj lenne, akkor itt jelezné a WordPress. Milyen baj lehet? Időnként előfordul (főleg a LinkedIn esetében), hogy „lejár” a kapcsolat, és újra engedélyt kell adni a WordPressnek a közzétételre.

Ha ezt az írásomat nem akarom mindegyik helyen közzétenni, akkor az Edit megbökése után kiveszem a neve elől a pipát.

wordpress-publicize-edit

A Custom Message mezőben azt lehet beállítani, hogy milyen címmel legyen megosztva ez a cikk. Ezen nem szoktam változtatni, meghagyom, amit a WordPress beleírt.

Ha előre dolgoztam, akkor beállítom, hogy mikor jelenjen meg az írásom (Settings a Publish mellett).

wordpress-publish-schedule

Itt akár vissza is lehetne dátumozni az írást, azaz egy múltbéli időpontot is beállíthatnék a megjelenésre. Mi ennek az értelme? Nekem még nem volt erre szükségem a blogomon. Csak azt tudom elképzelni, hogy egy régebbi (máshol megjelent) írást akar valaki ide is feltenni, és nem akarja, hogy a legújabbak között jelenjen meg. (Ebben az esetben a megosztásokat is érdemes kikapcsolni.)

Ha nem a nagy nyilvánosságnak szánjuk az írást, akkor a Visibility alatt lehet beállítani, hogy jelszóval védett vagy privát legyen. Erre se volt még szükségem…

wordpress-visibility

A megjelenés után nem árt mindenütt (Facebook, Google+, Twitter, stb.) megnézni, hogy felbukkant-e, és a megosztási beállítások rendben vannak-e. A Facebook engedi, a Google+ nem engedi az utólagos módosítást (az utóbbinál nincs más hátra, mint törölni és újra megosztani, ha nem sikerült elsőre).

Még egy pár szót a linkekről, hivatkozásokról. Amikor felhasználom valakinek az írását (ami sűrűn előfordul, hiszen sokszor éppen az olvasott cikkek ösztönöznek írásra), hivatkozom is rá, hiszen ez így illendő. Ha idézek is belőle, akkor kötelező. A hivatkozást nem kell a tudományos írásokban megszokott módon csinálni, elég a legegyszerűbb módja: egy link. Ennek lehet egy olyan hatása is, hogy a szerző felfigyel az én írásomra. Hogyan? A statisztikában azt is lehet látni, hogy honnan jöttek a látogatók. Én már fedeztem fel úgy online újságot, hogy onnan jött olvasóm.

Ha már a statisztikánál tartunk: érdemes azt is figyelni, hogy a saját írásunkban lévő hivatkozásokat követik-e az olvasóink. Két dolgot lehet megtudni belőle: egyrészt azt, hogy mi érdekli az olvasóimat, másrészt azt, hogy nemcsak beleolvasott, hanem eljutott az írásomban addig, ahol a linket elhelyeztem.

Még egy apróság: Akármennyire is alaposan dolgoztam, többször átolvastam, bizony előfordult, hogy maradt a szövegben hiba, elírás. Jó tudni, hogy a megjelenés után is lehet javítani a szövegben. Ezt nem illik arra használni, hogy lényeges változtatásokat végezzünk rajta. Ha mégis kiderül, hogy valami téves volt, a hibás szöveg maradjon ott áthúzva, vagy írjuk le azt, hogy mit és miért változtattunk. Javítás esetén a közzététel dátumát a WordPress nem módosítja.

Mire vagy még kíváncsi a blogolással kapcsolatban, Kedves Olvasó?

Előzmények:
Szeretnéd, ha olvasnának?
Az első gyakorlati lépések

 

Az első gyakorlati lépések

A múlt héten leírtam, hogy mit tartok fontosnak a blogolásban, a cikkek írásában, hogyan csinálom, és miért úgy. Ma arról írok, hogy milyen eszközöket használok, és hogyan.

Just Write

Nem elég megírni, jól megírni a cikket, de elérhetővé is kell tenni másoknak. Erre a Facebook nem igazán alkalmas. Miért? Több oka is van annak – majd apránként kiderülnek, ahogy leírom a publikálás fontos részleteit.

Mit használok? Egy ingyenes és széles körben használt szolgáltatást, ez a WordPress. (Lehet érte fizetni is, és az is megértheti akár egyéneknek, akár cégeknek, de nekem eddig tökéletesen megfelelt az ingyenes része is.)

Magát a szöveget Word használatával írom, bár a WordPress is ad egy viszonylag használható szövegszerkesztőt, de az a Word közelébe sem ér. A Wordben írt szöveget simán be lehet másolni, és a formázások is átmennek (esetleg kis eltérésekkel – de azokat nem használom, amik nem rendesen mennek át). Mikkel nincs probléma? Jól működik a vastagított, dőlt és aláhúzott betű, a lista (számozott is), bekezdés, térköz, link (ezekkel lesz majd egy kis tennivaló még) –  biztos sok más is, amire nincs szükségem. Beillesztett objektumokkal (képekkel, táblázatokkal) nem érdemes a Wordben foglalkozni – azokat majd később, a WordPressben teszem be a szövegbe. (Megjegyzés: ezt a szöveget – kísérletképpen – a Google Dokumentumokkal írtam, és simán átment a WordPressbe, nem kellett utólag igazítani semmit sem, csak a linket.)

Szóval, ott tartunk, hogy megírtam a szöveget, megvan a cím és a felütés is. Jöhet az átmásolás, utána egy mentés sem árt.  Mi következik? Végignézem, hogy minden formátum rendben van-e. Általában igen. Utána jönnek a linkek, mert azt csak itt tudom beállítani, hogy új lapon nyíljanak meg a hivatkozott oldalak. Ez azért jó, mert így az én szövegem nyitva marad, könnyen visszatalál az olvasó, miután megnézte, amit belinkeltem.

Képek: akár előre feltölthetem a médiakönyvtárba, akár a cikk szerkesztése közben, nincs különbség. Mire kell figyelni, miket lehet beállítani? Azt már írtam a múlt héten, hogy tartsuk tiszteletben a szerzői jogokat, és csak olyan képet használjunk, amit megengedtek. Ha a licenc megköveteli a szerző megnevezését, akkor két megoldást szoktam használni:

  1. A médiakönyvtárban a kép “description” leírásába beírom a linket, ahol a képet találtam. Illik odaírni a licenc megnevezését is, pl.: “CC BY”.
  2. Nem a description mezőbe, hanem a kép címébe (“caption”) írom be. Ez megjelenik a szövegben a kép alatt. Ide nem linket, hanem csak a szerzőt írom, pl.: “Forrás: Gartner”.

A kép beillesztése közben (vagy utána) állítom be a megjelenési paramétereket: “left / center / right” és a kép méretét. A balra igazítást használom leggyakrabban – ekkor a bal hasábban van a kép, jobbra mellette pedig a szöveg. A pontos megjelenést érdemes az előnézetben (preview) ellenőrizni, mert szerkesztés közben nem mindig a véglegeset mutatja.

Még egy dolgot feltétlenül érdemes beállítani: mi történjék, amikor a képre kattintanak? Az egyik lehetőség az, hogy semmi se. Ha kicsiben illesztettük be a képet, akkor viszont megengedhetjük az eredeti megnézését, akár a saját médiakönyvtárunkban, akár a kép eredeti lelőhelyén. Figyelem: itt lehet azt is beállítani, hogy a kattintás után új lapon jelenjen meg a kép! Különben elnavigál a cikkről.

Na, a képekkel megvagyunk! Hasonlóan lehet egyebeket, pl.: PDF-et beilleszteni. Ha táblázatot akarok berakni, akkor azt általában Wordben, Excelben, vagy másban készítem el, és képként illesztem be. A WordPress nem valami ügyes a táblázatok létrehozásában és kezelésében.

Mitől fogják megtalálni az írásomat? Reklámozom a blogom címét, rajta van a névjegykártyámon, az about.me oldalamon, és mindenfelé, ahol csak lehet, pl., időnként emailek végére is odabiggyesztem. Ha már megírtam egy cikket, természetesen megosztom mindenfelé, ahol rendszeresen megjelenek: Facebook, LinkedIn, Twitter, Google+. Lehetne máshol is, de azokra a helyekre még nem jutottam el. Hogyan osztom meg? Rábízom a WordPressre – egész jól csinálja, és nem kell vesződni mindegyik hellyel külön-külön. Az automatikus megosztásokat a “publicize” alatt lehet kezelni. Arra kell csak figyelni, hogy jól legyen beállítva, hogy kik láthatják. Ez mindegyik közösségi hálózatnál másképp működik, sőt néha változik is. Jártam úgy, hogy a Google+ átállította úgy, hogy csak én magam láthassam. Jó sokáig tartott, míg feltűnt, és visszaállítani is vesződségesen ment csak. Azóta minden közzététel után ellenőrzöm, amikor van egy kis időm.

Ha már megosztás: azt is be lehet állítani, hogy az olvasók kényelmesen, egy kattintással tudják a saját köreikben továbbadni a cikkeimet. Ezt a “sharing” alatt adhatjuk meg.

wordpress-sharing-buttons Még egy kicsit vissza a megtaláláshoz. A legtöbben a Google keresőjét használják, amikor keresgélnek. Tehát úgy kell megírni a cikket, hogy a Google minél többféle keresésben visszaadja, és lehetőleg a lista elején. Ezt úgy hívják, hogy SEO (“search engine optimization”). Mérhetetlen mennyiségben lehet ezzel kapcsolatos tanácsokat olvasni mindenféle trükkökről. Túl sok a tanács, és nincs is valami nagy értelme egy-egy konkrét trükköt alkalmazni, mert a Google gyakran változtatja az algoritmusát. Van néhány, ami nem trükk, és nem árthat:

  • Az első és legfontosabb: jó, értelmes írás, ami érdekli az embereket (a megcélzott hallgatóságot). Állítólag ezt is tudja mérni a Google 🙂
  • Használjunk kulcsszavakat! (Majd írom, hogyan.) Ezekkel tudjuk jelezni, hogy mit tartunk fontosnak, miről szól a cikk. Ebben a cikkben, pl., blog, blogolás, blogging, megosztás, sharing és WordPress a kulcsszavak.
  • Legyen jó a cím, kapcsolódjon a tartalomhoz, legyenek benne a legfontosabb kulcsszavak!
  • Magában a szövegben is forduljanak elő a kulcsszavak (többször is). Ez segít abban, hogy a Google elhiggye, hogy tényleg arról szól a cikk, nem trükköztünk a kulcsszavak megadásánál.
  • A képek elnevezése (a WordPressben megadott, és a szövegben nem is látszó elnevezés) is segít a keresési találatokban.

Ígértem a kulcsszavakat. Ezekből kétfélét ismer a WordPress: category és tag. Az előbbi az írásaink osztályozására szolgál, egy írás jobbára egy kategóriában szokott lenni. Az olvasónak segít, hogy az egy témával kapcsolatos írásaimat könnyen megtalálja. Miket használok? Néhány példa: autonomous car, biztonság, collaboration, digitalization, knowledge, leadership, talent.

wordpress-popular-tags

A másik fajta a címke (tag), a valódi kulcsszó: ide a szövegben előforduló, és fontosnak tartott szavakat érdemes beírni (pl.: együttműködés, megosztás, vezető, tudás, informatika, konferencia, csapat, közösségi háló, IBM, Watson, Gartner, blog, NJSZT, Tesla, tartalommarketing, tudatosság). Látszik, hogy ezen a területen nagyon vegyes a kép, és a témákon túl, felbukkannak cégnevek is. Ha egy írásomban lényeges szerepe van egy cég nevének, akkor azt megadom a kulcsszavak között is.

A kategóriákat és a kulcsszavakat is használja a Google a találatok minősítésében, de csak akkor, ha konzisztens a kép, vagyis tényleg előfordulnak a szövegben.

Folytatás: Hadd menjen! 

Kedves Olvasó! Van valami, amit nem írtam le elég részletesen? Mibe menjek bele mélyebben?

Előző rész:
Szeretnéd, ha olvasnának?

 

Tanítás, tanulás felsőfokon

A félév végén leül a tanár, végiggondolja, hogy mit csinált, mit ért el – és mit csináljon másképp…

thinkingA jövő héten vége az őszi félévnek, és ezen a héten már elkezdődik a tavaszi. Nem igazán jut idő a kettő között az elmélkedésre és a tapasztalatok leszűrésére, de ma eszembe jutott, hogy mégis jó lenne megtenni.

Mit tanítottam az elmúlt félévben?

  • A Budapesti Metropolitan Főiskolán az „Executive MBA for IT” szakon a szokásos tárgyamat, az informatikai üzemeltetést. Ez diplomás, szakmai gyakorlattal rendelkező embereknek szóló kurzus. Ők érdeklődnek, tudják, hogy hasznos nekik, amit tanulnak, sokuk maga fizeti a tandíjat. Az órákra eljönnek, és aktívan részt vesznek a közös tanulásban és tanításban. A létszám mindig 20 körül alakul. Ez jó létszám, van idő az együttműködésre, mindenkinek jut lehetőség saját prezentáció tartására.
  • A Zsigmond Király Főiskolán ebben a félévben csak az infrastruktúramenedzsment tárgyat tanítottam a gazdaságinformatikus hallgatóknak (nappalin és levelezőn) kis létszám és kis óraszám mellett. Kevesen voltunk ahhoz, hogy valódi együttműködés, interakció, egymástól való tanulás jöjjön létre.
  • A CEU Business School ebben a félévben is izgalmas és érdekes feladatokat adott. Két alkalommal tarthattam az informatikai vezető (CIO) munkájáról, jelenéről és jövőjéről 3-3 órát az „IT for Managers” MSc kurzuson. Ez olyan téma, amire minden félévben lehet és kell új dolgokkal készülni, mert gyorsan változik a vállalati informatika szerepe és helyzete. Mindig lehetőségem van a friss szakirodalomban elmerülni az órák előtt.
  • Szintén a CEU-n voltam tagja a képzeletbeli bank felső vezetésének azokban a helyzetgyakorlatokban, amelyekben a bank IT-osztálya jött egy-egy kritikus fontosságú projekt általuk javasolt megoldását „eladni”, megszerezni az igazgatóság jóváhagyását és a szükséges pénzt.
  • A Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán három társaságnak is tanítottam az őszi félévben (ott később kezdődött, és csak most ér véget a félév). Mostanában ezek jelentik számomra a legtöbb izgalmat és kihívást, ezért ezekről írok majd részletesebben.

Előtte még vissza a Metropolitan Főiskolára, ami januártól már Metropolitan Egyetem lett. Itt nagyon szeretek tanítani, mert minden félévben kb. 20 komolyan érdeklődő felnőtt emberrel találkozom, akiket nem csak tanítok, hanem tanulok is tőlük. A tananyag struktúráját az ITIL (Information Technology Infrastructure Library) adja, ami három évtized alatt rengeteg ember által összeállított és állandóan fejlesztett tudás gyűjteménye. Jó ötvözete az elméletnek és a gyakorlatnak, mert valójában a gyakorlat ismeretében létrehozott elmélet – a legjobban bevált módszerek összegzése, szintézise. Erre a struktúrára építem rá a saját közel 20 éves informatikai vezetői tapasztalatom bemutatását, és a hallgatók egy része is a saját hasonló tapasztalatát mondja el nekünk az órai prezentációjában. Mások behoznak nem informatikai témákat is, amiket ugyanennek a módszertannak a szemszögéből mutatnak meg nekünk. Ezek igazán izgalmas témák, és azt bizonyítják, hogy a jó minőségű szolgáltatások alapelvei szakterülettől függetlenek lehetnek. A cél nem csak az informatikában, hanem más területeken is az kell legyen, hogy a használónak valódi értéket nyújtsunk – és ezt előre megállapodott és mindenki számára világos szabályok szerint és megegyezett költségen belül. Ahol az informatika már magas érettségi szintet ért el, ott mostanában sokszor éppen az jelenti a problémát, hogy az informatikai területen bevezetnek jól megtervezett folyamatokat, amik nem illeszkednek az üzlet kevésbé átgondolt folyamataihoz.

MET-2015-osz-mennyire-hasznos-prezentaciok

A hallgatók szeretik ezt a tárgyat, úgy találják, hogy hasznos a számukra, tanulnak belőle. Minden félév végén megkérem őket, hogy mondjanak névtelenül véleményt. A legutóbbi félévről született vélemények összegzése itt látható. A jelek szerint az elmélet és a gyakorlat arányát sikerült jól eltalálnom a számukra, és sikerült érdekessé tennem az órákat. Majdnem mindenki elég sok újat tanult – vagy tőlem, vagy a kollégáktól. A végén azt kértem tőlük, hogy a saját tudásukat értékeljék, és nagyon reális képet festettek róla.

A Metropolitanon ebben a félévben is fogok tanítani, és örömmel teszem. A nyitott kérdésekre adott válaszok irányt is mutatnak, hogy min dolgozzak még, min változtassak, hogy még hasznosabb legyen a hallgatóknak.

Azt ígértem, hogy a Wekerléről írok részletesebben. Itt három tárgyat tanítok, mindhármat a marketing és kereskedelem szakon tanuló külföldi hallgatóknak. (Ennek megfelelően angolul.) A tárgyak a gyakorlatra fókuszálnak. Minden órán kell a hallgatóknak kisebb vagy nagyobb feladatokon dolgozniuk, néha házi feladat is van.

A posztgraduális informatika és infografika tárgyat diplomás, szakmai tapasztalattal rendelkező fiatalok tanulják, akik sokféle szakmából jöttek (jog, közgazdaságtan, geológia, bank, turizmus, oktatás), és az a céljuk, hogy azt a sok hasznos ismeretet, amit az itteni MBA képzés során megszereznek, konkrét haszonra váltsák majd. 93% volt a részvételi arány, ez kiemelkedően jó, és mutatja az érdeklődésüket. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan dolgot tanultak meg, gyakoroltak be, aminek hasznát veszik a munkájukban. A modern marketinges technológiák közül alap szinten gyakorlatot szereztek a blogolásban, az infografikák készítésében, a közösségi együttműködésben és az email hírlevelek küldésében. Profi szakértőnek, persze, egyikben sem mondhatjuk őket – ezek a témák mind megérdemelnének egy-egy külön tanfolyamot, de ismerik, tudják használni mindegyiket. Abban maradtunk, hogy folytatják a gyakorlást ezeken a területeken, nem hagyják elkopni a megszerzett tudásukat.

Összességében csak jót tudok mondani a csapatról. Néhányan egy kicsit nehezen lendültek bele a munkába. Volt, akinek az elején elég sokat kellett segítenem, amíg belejött a majdnem folyamatos órai munkába, de a végére mindenki aktív lett és igazán akart tanulni és jó eredményt elérni. Többen is visszatértek korábbi feladatokhoz, és újra megcsinálták azt, ami először gyengén sikerült. Az volt a jellemző, hogy valóban odatették magukat a feladatok megoldása során. Nem próbálták meg “alibi”, éppen csak jó megoldással kiszúrni a szemem, hanem valódi szövegeket írtak (töltöttek le, és használtak fel), gyűjtöttek képeket, hivatkozásokat.

Tőlük is kértem névtelen kérdőíven való visszajelzést, de eddig csak nagyon kevesen válaszoltak. Mit találtak érdekesnek és hasznosnak? A Google táblázatok és az email kampány (hírlevél) vitte el eddig a pálmát, de a blogolás és a szófelhők (word clouds) készítése sem sokkal maradt le. Itt látszik a teljes kiértékelés, ami még bővül majd, ahogy többen válaszolnak. Az eddigi válaszolók szerettek volna több órát, és más témákat is tanulni. Meglátjuk, hogy lehet-e majd bővíteni a jövőben…

Az alapszakon (BA) és az előkészítő éven tanulók esetében látszott, hogy ők még fiatalabbak, alig valakinek van munkatapasztalata, most ismerkednek a felsőoktatással. Szemben az előzőekben említett csapattal, ahol a túlnyomó többség jelest kap, itt csak a hallgatók fele tudta teljesíteni a követelményeket, a többiek újra nekifuthatnak. Mit tanultak? A Microsoft Word egyes rejtelmeit, a Google dokumentumok és táblázatok használatát, az ezekkel való közös munkát, együttműködést, és hasonló alap szintű ismereteket. Nem csak ez volt – jutott időnk a marketingesek egyik fontos eszközére, a blogolásra is. Erre rendesen rácuppantak, és lelkesen írták a bejegyzéseket, gyakorolták a hozzászólásokat. Többen is túlteljesítették a követelményeket, mind darabszámban, mind minőségben (képek, hivatkozások). A következő félévben ők is hasonlóan érdekes témákat kapnak, mint most a „nagyok” – remélem, még lelkesebbek lesznek.

Kétféléves statisztika tárgyat tanítok másodéveseknek, akiket már megismertem az előző tanévben, amikor informatikát tanultak tőlem. Ez kicsit más, valamivel több benne az elmélet, de minden órán sok kisebb-nagyobb gyakorló feladatot is megoldunk együtt, vagy a hallgatók önállóan. Az első félévben sikerült lerakni az alapokat, amikre a marketing, logisztika és pénzügy területén hasznos statisztikai ismereteket építjük majd a másodikban.

A most kezdődő félévben a Wekerlén mindhárom tárgy folytatódik.

A ZSKF-en az infrastruktúramenedzsment nagyobb létszámú lesz (20 feletti), és mellette ismét lesz mobil biztonság. Ez alaposan megdolgoztat, mert a terület nem évről évre, hanem hónapról hónapra változik. Minden pillanatban megjelennek új típusú veszélyek és új válaszok is ezekre. A nagy változás pedig az, hogy a mobil eszközök használata mára már nem valami furcsaság, vagy feltörekvő terület, hanem ez lett a tipikus. Majdnem minden mobil eszközökön történik. Ez teljesen felforgatja a biztonság kezelését is. Ma van az első órám ebben a félévben, és már a felvezetést is alaposan átdolgoztam a tavalyihoz képest. Nem ülhetek a babérjaimon, hétről hétre újítanom kell a tananyagon. Ettől érdekes 🙂

Ami újdonság ebben a félévben, az Óbudai Egyetemen az ITIL-alapú szolgáltatásmenedzsment tárgy. Erre még készülök – az alapokat az ottani korábbi tanévek anyaga és a saját tapasztalataim adják. A félév után majd kiderül, hogy mennyire jól tudtam összerakni és átadni az ismereteket.

Kedves Olvasó! Ez az írás eltért a szokásostól, de remélem, nem untattalak vele. Szívesen mesélek ezekről a dolgokról, amik az időm nagy részét kitöltik – nem elsősorban a tanórák alatt, hanem a készülés, a feladatok előkészítése és kiértékelése közben is. Örülök, amikor úgy érzem, hogy sikerült értéket adnom a hallgatóknak. Nem örülök, amikor nem sikerül, hanem azt látom, hogy nem érzik hasznosnak és fontosnak a témát.