Medvék között

Március elején medvés programom volt a Bükkben az erdő szélén. Sziebig Andrea és csapata szervezte a medvék és az irántuk érdeklődők találkozását abból az alkalomból, hogy kezdenek előbújni a medvék – ugyan még óvatosak és bizalmatlanok, nem is felejtették el a rossz tapasztalataikat, de már kezdi újra érdekelni őket a sok csemege, a sok méz. Mivel lehet vajon kicsalogatni és beszerzésre csábítani a még óvatos és lassú mackókat? El lehet érni, hogy rástartoljanak a sok érdekes finomságra? Mivel?

Talán kiderült már az olvasó számára, hogy nem kövér, nagy bundájú, brummogó macikról szólt a konferencia, hanem az IT piac vásárlóiról.

Nem tudom, hogy ki mire számítana egy ilyen konferencia témáival és súlypontjaival kapcsolatban – dominálhattak volna a nagyok, akik a jól bevált és az új termékeiket és szolgáltatásaikat akarják eladni. Kiknek? Főleg a nagy vevőknek, de egyre nagyobb mértékben a kisebbeknek is. Nos, nem ez volt a konferencia középpontjában!

Startup és KKV témákkal indultunk – mindkét témában kerekasztal-beszélgetéssel. (Zárójeles megjegyzés, de nem tudom kihagyni: Sokan félnek a konferenciák kerekasztalaitól és rossz véleménnyel vannak róluk. Azt szokták kifogásolni, hogy nincs bennük valódi tartalom, a résztvevők elbeszélnek egymás mellett, tiszteletköröket futnak a szponzoroknak, stb. Vannak ilyen kerekasztalok is, de nekem jobbára szerencsém van velük. Ezen a konferencián a program nagyobb része volt kerekasztal-beszélgetés, és kifejezetten jók voltak. Nem lepett meg, mert eddig is ez volt a tapasztalatom az ITBusiness konferenciákon.)

Mindjárt az elején egy kockázatitőke-befektető (Core Venture) és két friss cég (Liber8 és Sopreso) képviselői beszélgettek előttünk. Úgy vettem észre, hogy jelentős volt közöttük a nézetkülönbség. A befektető azt mondta, hogy nem tudják pátyolgatni a náluk jelentkezőket. Havi két kihelyezés a céljuk, és nem tudnak egy témával sokat foglalkozni. Ők azzal a vállalkozással tudnak dolgozni, amelyik már tudja, hogy kinek, mit mennyiért akar eladni. Ne tőkét akarjon bevonni a vállalkozás, hanem nyereséget akarjon termelni.

A két startup másképp közelítette meg a kérdést. Nekik az elején szakértelemre és segítségre volt szükségük. A Liber8 karkötőjében nem hittek a befektetők, és a leendő felhasználóknak se tudták könnyen elmondani, hogy miről is van szó. A magyar piac kicsi, itt nem is lehet érdemi eladásokat produkálni. Végül amerikai és távol-keleti marketingcégeket és amerikai gyakornokokat vontak be. A jelek szerint sikeres lesz a termék, a közösségi finanszírozásuk nagy lendülettel indult, nem volt gond a szükséges összeg megszerzése, sőt két és félszer annyit hoztak össze, mint a tervük volt. A Sopreso is arra panaszkodott, hogy se a szükséges szakértelmet, se befektetőt nem találtak itthon.

Úgy gondolom, hogy nem kell nagyon aggódni azon, ha egy technológiai ötlet megvalósításához nem elég a magyar befektetés és a magyar piac. Ez a világ tényleg határok nélküli, és nem érdemes ilyesmit csak hazai piacra tervezni.

Természetesen nem maradt ki az infrastruktúra sem a témák közül, és ez már belföldi téma volt. Az infokommunikációs stratégia elkészült, és annak jelentős eleme a szélessávú internet elérés biztosítása az egész országban. Szerintem ez tényleg fontos dolog. Akik nagyvárosban élnek, talán már nem is emlékeznek arra, amikor alig használható, kis sebességű, szakadozó internetjük volt. (Mit nevezek kis sebességnek? Az 5 megás sávszélességet, nem a harmincat.) Mielőbb el kell azt érnünk, hogy minden faluban olcsón és jó minőségben legyen elérhető az internet. Ma ott tartunk ezen a területe, mint az árammal néhány évtizeddel ezelőtt. Minél kisebb település volt, annál rosszabb minőségben és annál drágábban kapták az áramszolgáltatást a fogyasztók. Ezek az idők már elmúltak, de az internet területén még nagyon itt vannak. Évek óta mondogatom – most talán megvalósul az egységes árú és jó minőségű internet mindenki számára. Úgy tűnhet, hogy nem ez a legnagyobb baj faluhelyen. Talán nem is a legnagyobb, de súlyos probléma. Akár vevő, akár kultúrára szomjazó ember, akár vállalkozó vagy munkavállaló, nagy hátrányban van az, akinek nincs jó minőségű és olcsó hozzáférése a hálózathoz.

Mit gondolsz erről, Kedves Olvasó? Mekkora probléma a gyenge Internet szolgáltatás?

Az ICT-piac öt legfontosabb témájával foglalkozó kerekasztal-beszélgetésben azt is hallottuk, hogy túl sok pénzt is figyelmet szánunk az infrastruktúrára. Sokkal nagyobb figyelmet kellene kapnia az informatikai tudás megszerzésének, mert abban van a jövő. A technológia magától is jön, és egyre olcsóbban jön. (Saját véleményem: ha nincs állami beavatkozás, akkor a kis népsűrűségű területek lemaradása nem szűnik meg hamar, mert ott sokkal több befektetéssel, sokkal kevesebbet lehet keresni. Az alapszolgáltatást nem szabad teljesen a piacra bízni! Kelemen Csaba (NFM) is felhozta az 1,4 millió ellátatlan háztartás problémáját és az ellátásuk költségeit.) Major Gábor (IVSZ) szerint a jövőben kétféle ember lesz: vagy ő irányítja a számítógépet, vagy őt irányítja a gép. Az előbbiek közé azok kerülnek, akik megszerzik a szükséges tudást ezen a területen. Az innovációt valójában nem az informatikusok fogják csinálni, ezért minden ágazatban kell az informatikai oktatás, mindenkinek értenie kell hozzá. (Ki ismeri Meskó Bertalan orvost? Tavaly májusban írtam róla a „Munka, zaj vagy internetezés” cikkemben. A napokban megint olvastam róla, tőle. Azt magyarázta el, hogy a megfelelő és megfelelően használt technológia hogyan változtatja meg, teszi emberibbé az orvos és a beteg közötti kapcsolatot. Ő nagyon jó példája annak, amikor egy nem-informatikus alaposan megismeri az informatikát, és a saját szakmájában nagyot alkot a használatával. Persze, nem ő az egyetlen jó példa – az adatelemzéssel foglalkozó tudósok is ide tartoznak.)

Szentiványi Gábor (ULX) is az oktatás fontosságáról beszélt. Az adatközpontok bárhol lehetnek, de a tudásnak itt kell lennie, mert jelenleg hiányzik a digitális alapképzettség. Nem konkrét termékeket kell tanítani, hanem általános kompetenciát. Több ugyanarra a célra szolgáló terméket kell megismertetni a tanulókkal, hallgatókkal. (Ehhez, persze, az oktatóknak is minden nap tanulniuk kell, nem ragadhatnak le a tavalyi ismereteiknél, amikor tanítanak. Ezért is élvezem a marketinges hallgatóknak tartott informatika óráimat, mert nekik új, érdekes dolgokat taníthatok, pl.: blogolás és email marketing.)

Harold Teasdale (Quadron) is az alapműveltség megszerzésének fontosságát emelte ki (nem csökkentve a kistérségek felzárkóztatásának és a nagy sávszélességnek a fontosságát – de ezek csak rövid távon segítik a fejlődést). A hiányos alapműveltségnek tudja be azt is, hogy az EMEA térségben a tízedik legfertőzöttebb ország vagyunk. A digitális gazdaság elterjedéséhez feltétlenül szükséges az az alapműveltség. Ennek hiánya is okozza azt, hogy a magyar gazdaság szereplői nem tudják kihasználni az online kereskedelem, a felhő és a social media lehetőségeit.

És akkor mi lesz a medvékkel? Elindulnak csemegézni, vagy óvatosan várnak még egy kicsit? Mit gondolsz, Kedves Olvasó?