Kedves Olvasóim!
Azért írok, hogy megírjam, hogy ma nem írok. Miért? Sikerült túl sokat vállalnom a tanítás terén. Az öt tantárgy, amiből kettő számomra új, soknak bizonyult. Jó tanulság! A jelek szerint nincs végtelen sok energiám.
Témám van, gondolkoztam is az íráson, de végül a tegnapi délutánt és estét teljesen kitöltötte a mai informatika óra anyagának a kitalálása és összeállítása. (Marketinges hallgatóknak tartok ma órát. Az email hírlevél és egy kis biztonság lesz a két téma, angolul.)
Általában kedden szoktam megírni a csütörtöki cikkeimet, hogy legyen még időm többször átolvasni mielőtt “nyomdába kerülnek”. Ezen a héten az ITBusiness évnyitó konferenciáján voltam, ami elvitte az írás elől az időt. Nem volt elvesztegetett idő, voltak jó kerekasztal beszélgetések. (Az ő konferenciáik jelentik az üdítő kivételt a gyakran előforduló alacsony színvonalú kerekasztalok között.) Jegyzeteltem, még sor kerülhet arra is, hogy írok az eseményről. Néhány fényképet már megosztottam a Twitteren.
Valószínűleg nem véletlen, hogy a napokban olvastam egy írást “hogyan blogoljunk, ha nincs rá időnk” témában. Megosztom, hogy mégis nyújtsak ma valamit…
Igyekszem hamar visszatérni a szokásos ritmusba, jönnek majd a csütörtöki írásaim. Egy éve kezdtem rendszeresen blogolni, és eddig nem jártam még így… A jövő hét még kérdéses, mert négy nap tanítok, és csütörtökön előadok és szekciót vezetek az IDC IT biztonsági konferenciáján. Igyekszem majd, hogy jó minőségű legyen a kerekasztal!
Jövök majd, csak egy kis türelmet kérek….
Azoknak, akik a “miért, miért nem, hogyan, kikkel” kérdéseken töprengenek, fel tudom ajánlani a múlt heti írásomat (és a benne lévő hivatkozásokat). Jó szívvel ajánlom Koltányi Gergely friss írását is, amiben szintén a munkahelyi tudás szerepével foglalkozik, de egy kicsit más szemszögből.
Kerékfy Pál 