Zaj? Mi az a zaj?
Sokat panaszkodunk arra, hogy a mindenféle internetes források túl sok zajt csinálnak, ömlik ránk az információ. A fele se, a tizede se érdekel, de csak dől, ami a csövön kifér… Mi az eredménye? Elvonja a figyelmünket, ellopja a drága időnket. Mindenféle érdektelen dolgok elolvasására, megnézésére megy el az időnk, ahelyett hogy dolgoznánk, tanulnánk, művelődnénk, szórakoznánk… Nem is vesszük észre a nagy zajban azt, ami valóban érdekes vagy fontos lenne…
Mi erre a válaszunk?
Panaszkodunk. Ebből elég sokat lehet olvasni, hallani.
Kijelentjük, hogy otthagyjuk, abbahagyjuk, nem töltjük ezzel az időnket. Néha meg is tesszük, hosszabb vagy rövidebb időre.
Kárhoztatjuk a közösségi fórumokat, oda se megyünk, lebeszélünk róla másokat is, kicsit le is nézzük azokat, akik „nem képesek” elszakadni onnan.
Megpróbálunk megbirkózni vele, megpróbáljuk kizárni a zajt az életünkből.
Szóval, mi az a „zaj”? Olyasmit tesznek a szemünk elé vagy ordítanak a fülünkbe, ami zavar vagy egyszerűen csak nem érdekel.
Ez volt az egyik olyan téma, amiről komoly viták folytak a céges közösségi fórumon, és sehogy se sikerült konszenzusra jutni. Én azon az állásponton voltam – és vagyok most is –, hogy valamennyi zaj szükséges, az adja az értelmét az egésznek. Mások szerint éppen a zaj az, ami elriasztja az embereket az ilyen közösségi terektől, a zaj miatt nem tudnak a munkájukra koncentrálni, a zaj miatt érzik azt, hogy elvesztegetik az idejüket…
Mit gondolok én?
Engem is zavar a zaj, amikor éppen koncentrálni akarok, dolgozom valami konkrét dolgon, le akarok írni valamit, időre be kell fejeznem (ami elég tipikus). Hogy védekezem a zaj ellen? Nem nézek bele a postafiókomba, nem kapcsolom be a rádiót és a tévét. Hogy el ne felejtsem: nem fut a Facebook, Twitter, LinkedIn, … Ez így egyszerű, vagy nem is 🙂
Kedves Olvasó! Te hogy védekezel, hogy koncentrálsz, amikor nagyon kell dolgoznod?
Nehezebbé válik a helyzet, amikor a munkámhoz (például a közösségi együttműködésről írandó szösszenetemhez) források kellenek. Hol találom meg ezeket? Nagyrészt az világhálón. Ha már úgyis fut a böngésző, megnézzem gyorsan, hogy jött-e valami fontos levél, írt-e valaki valami érdekeset a Facebook-on? Az csak egy pillanat… 🙂 Itt kezdődik a procrastination – vagyis a fontos dolog halogatása, és helyette valami egyszerűbbel, kellemesebbel való foglalkozás. Sokszor van ez így, ugye? Lássuk be, hogy nem a Facebook a hibás… (Szép nagy irodalma van a témának, és ez sem az internetes közösségi helyekkel kezdődött: azok csak segítenek. Már az egyetemi vizsgákra kiscsoportosan készülve is gyakran elcsábítottak kellemesebb foglalatosságok, hogy csak a pókert említsem.)
Kicsit más a helyzet, amikor a céges együttműködési fórum lesz zajos. Miért más ez? A céges fórummal kapcsolatban az várjuk, azt reméljük, hogy a dolgozók sokat vannak ott jelen. Az a cél, hogy a munkájuk közben ott találjanak muníciót és ott osszák meg a többiekkel, hogy min dolgoznak, mi a problémájuk, mit keresnek, mit nem találnak, miben van szükségük segítségre, szaktudásra másoktól.
Ha itt olyan zajba ütköznek, ami elvonja őket a munkájuktól, az nem jó. Rövid távon biztos nem jó. Hosszú távon esetleg lehet pozitív hatása is….
Mi is történik ilyenkor? Elkezdek a témámban keresgélni, és belefutok valami érdekes dologba, ami most nem fontos, de jobban érdekel, vagy eszembe jut róla valami, vagy később érdekes lehet. Na, ennek a helyzetnek a kezelését meg kell tanulni! Ha nem akarok eltérülni a munkánktól, akkor csak gyorsan megjelölöm, hogy később megtaláljam. Erre a megjelölésre sokféle módszer létezik, pl.: lemásolom a linket és egy megjegyzés kíséretében elteszem arra a helyre, ahol a később elolvasandókat gyűjtöm. (Sok tudós, kutató, író, zeneszerző dolgozott így régen is, csak ők cetlikre vagy jegyzetfüzetbe gyűjtötték ezeket a feljegyzéseket, ötleteket, gondolatokat.)
A halogatás elkerülésében segít az, ha gyorsan, egy pillanat alatt, minimális erőfeszítéssel tudjuk ezt a feljegyzést elkészíteni. Maga az együttműködései portál is segíthet, például lehet benne könyvjelző szolgáltatás. Egy mozdulattal megjelölöm, és már megyek is tovább, keresem, amiért jöttem… Ezt könnyen meg lehet szokni, és tényleg segít.
Embere válogatja, hogy mikor és mennyi ilyen zajt szeret vagy visel el. Úgy gondolom, hogy a „zaj” szükséges. Ha csak tervezett, előre igényelt és várt információhoz jutunk, akkor el vagyunk zárva az újdonságoktól. Sok új dologról tanultam, amikor csak egy kicsit „nézelődtem” és figyeltem, hogy milyen témákról beszélgetnek mások (akiket nem is ismertem). Meg tudtam ismerkedni velük, beszélgettünk, kérdeztem, válaszokat kaptam, újat tanultam. A jel / zaj viszony fontos, és nem egyformák az elvárásaink ezen a területen, sőt egy ember esetében is változnak annak függvényében, hogy éppen min és milyen intenzitással dolgozik. Jó esetben jut egy kis időnk új dolgok tanulására is!
Kedves Olvasó! Mi a saját tapasztalatod ezen a területen? Szoktál fontos új tudáshoz, információhoz jutni a „zaj” révén? Munkával kapcsolatban is? Hogy oldod meg, hogy ne lopja az idődet a zaj?
Kerékfy Pál 
A zaj kezelése hasonló a bevásárláshoz. Alapból bevásárló cetlivel vágok neki. Ha kevés az idő, a pénz vagy az energia, csak arra koncentrálok, amire szükségem van. Ráérősebb időszakban, többet nézegetek, jobban megakad a szemem azon, ami érdekel, inkább eszembe jut megnézni a ritkábban látogatott polcokat. Ugyanígy vagyok az internettel. Ha meló van, nincs bogarászás. Viszont ahhoz, hogy munka közben a feladatra tudjak koncentrálni, más időben ki kell elégítenem kíváncsiságomat, különben börtön az élet.
Időt szánok egy rendszer működésének kiismerésére. Ennek keresztbe tesz, hogy gyakran vannak változtatások. Minden szemétdombon egy kicsit másképp kell kapirgálni, hogy az ember megtalálja a gyémánt félkrajcárt.
Nem aggódok amiatt, hogy valami újdonságról lemaradok, valaki előbb-utóbb úgyis szóba hozza.
Ha netán túlzásba esnék a böngészéssel, úgyis megcsömölök tőle, utána egy darabig rá se bírok nézni. Egy párszor mélypontra kellett jutnom ahhoz, hogy ez az automatizmus kialakuljon.
Véleményem szerint lehet tanácsot adni zajkezelés ügyben, de mindenkinek magának kell testre szabnia saját zajszűrőjét, és nem csak az internet területén. A felfedezés örömét nem szabad elvenni.:) Megjegyzem, a zajra való panaszkodás is zaj.
KedvelésKedvelés
Hát, igen, ez valahogy így van. A végső konklúzió az, hogy a személyiségünktől, a munkamódszerünktől és a pillanatnyi helyzetünktől függ a megoldás.
Tetszik a bevásárló lista hasonlat!
Számomra az igazi feladatot az jelenti, amikor a munka maga követeli meg a keresést, és eközben kell arra vigyázni, hogy a keresés fókuszált maradjon, ne térüljek el. És, hogy bonyolultabb legyen a helyzet, a közben észrevett érdekes dolgokat mégis feljegyezzem, mert később majd szükségem lesz rájuk. Erre a problémára is jól alkalmazható a bevásárlás analógiája (amit köszönök!) – ott is ki kell alakítani az alkalmas technikát és azt technológiával is meg lehet támogatni.
KedvelésKedvelés
Igen, ez probléma.
Egyik kulcsszó erre: “information overload”.
Az ezzel foglalkozó szakterület: “information engineering”, “information building”, “user experience”, “unified customer experience”, “customer sovereignty”
A Pofakönyv valóban nem hibás, hibás inkább az, aki munka helyett belefeldkezik. Ugye?
Nem.
Pontosabban nem egészen: a jelenlegi információs rendszerek primitív, 30-éves plapfotmokra (ld. windóz, juniksz, sőt, az Android és az iAS ebből – csak ebből – a szempontból visszalépés, hogy miért, azt több helyen kifejtettem) primitív, 30-éves elveket követő szoftver-technológiákkal épülnek Nem adnak lehetőséget a szoftver tervezőonek, kivitelezőinek arra, hogy az “information overload” kérdésével érdemben foglalkozzanak.
Tehát nem a Pofakönyv vagy Linkedin vagy egyéb közösségi szolgáltatók a hibásak, hanem az informatikus szakma, amelyik bámész közönynel nézi a multik elavult szoftver-technológiáit, és 30 év alatt nem volt képes kizzadni magából valami korszerűbbet. (Ahol pl. szemantikus, kognitív, tevékenységelméleti, stb. technikákkal deklarálhatom, hogy mi juthat a képernyőmre, és mi nem, stb.)
További olvasmányok az ezzel foglalkozó kutatásaink portáljn:
http://www.vitalyos.hu/ICon_project
Vagy a Neumann János …Társaság http://www.NJSzT.hu protálján az “e-szolgáltatások minősége” szakosztály anyagai (még nincsenek fenn, most szerkesztjük.)
KedvelésKedvelés
Köszönöm a hozzászólást!
Követtem az ICon projektre mutató linket, és beleolvastam az anyagokba. Bevallom, nem töltöttem el vele annyi időt, amennyit megérdemel – megközelítőleg sem. A felvetett problémát valósnak érzem. A tudományos megközelítés mindenképpen érdemes, és drukkolok a sikerének.
Én egy másik úton haladok (és nem tudom, hogy létezik-e “a helyes” út).
KedvelésKedvelés