Elmúlt a szilveszteri zajongás, jól bírtam, remélem mindenki kiheverte és a kutyák és macskák se sínylették meg nagyon. Elkezdődtek a csendes munkanapok. Leültem, koncentrálok, gondolkozom, próbálok írni. Csend van, egy kis utcazaj szűrődik be, egy óra ketyeg, a billentyűk kattognak. Ideális állapot…
Miről akarok írni? A kedvenc témáimról, a tudásról, annak kezeléséről, az emberek közötti tudásmegosztásról és más együttműködésről, az online közösségek munkában betöltött szerepéről. Mit fogok írni? Itt zümmög sok gondolat a fejemben. Van egy listám a témába vágó érdekes cikkekről, amik további inspirációt adhatnak. Ahogy elkezdem olvasni őket, hivatkozásokat találok majd bennük, azokat is megnézem. Lesz közöttük, amit végül érdektelennek vagy semmitmondónak találok. A lapok szélén, alján, tetején találok majd sok további linket (részben reklámot, vagy szebb kifejezéssel: szponzorált tartalmat). Hogy lehet ebben a zajban koncentrálni, csak arra figyelni, amit csinálni akarok?!?
Ezzel még nincs is vége! Más is igyekszik elvonni a figyelmemet. Ha már itt ülök a gép előtt, belenézhetnék a leveleimbe, megnézhetném, hogy írt-e valaki nekem. Vajon hozzászólt-e valaki a tegnap megvitatott egyik témához a Facebookon vagy a LinkedInen? Akár fontos is lehet valamelyik…
Kedves Olvasó! Ellen tudsz állni ezeknek a vonzásoknak? Hogy csinálod?
Mit csináljak? Teljesen vágjam el magam mindentől, ami nem kapcsolódik szorosan a pillanatnyi feladatomhoz? Igen, ez egy jó megoldás lehet. Sőt, jó lenne ezt következetesen alkalmazni! Nem kell mindenféle dolgokat megnézni, elolvasni – az lenne a legjobb, ha a szemem elé se kerülnének, mert csak elvonnának a fontos dolgaimtól. Hogy jutok így hozzá a munkámban fontos információkhoz? Egyszerű! Van egy tucat kulcsszavam, azokra keresek. Ez már majdnem jó, de sajnos így is belekeveredhetnek ide nem tartozó dolgok. Szűkítem a keresést néhány mértékadó szerzőre és újságra – így biztos kizárok minden feleslegeset!
Megvan a megoldás! Így leszek lassan, de biztosan beszűkült szakbarbár!
Na, jó, mégse!
Ez a „zaj” dolog eléggé vitatott. Jó vagy rossz az, amikor valami nem várt, a feladathoz nem tartozó dologgal kezdünk el foglalkozni? Sokat vitatkoztam bölcs kollégákkal azon, hogy milyen tanácsokat adjunk a céges közösségi együttműködésbe újonnan bekapcsolódó embereknek, hogyan használják optimálisan. Mik a lehetőségek?
- A rendszer nyilvános abban az értelemben, hogy mindenkinek lehetősége van mindenki más hozzászólásait látni (mint a Twitter esetében).
- A bejegyzésekhez lehet kulcsszavakat rendelni (mint a Twitter #hashtag).
- Lehet embereket követni, és így a szemünk elé kerül minden, amit ők írnak (ezt tudja a Facebook, a LinkedIn és a Twitter is).
- Be lehet lépni csoportokba, és értesítést kapunk mindenről, ami ott történik (mint a Facebook és a LinkedIn esetében).
A tapasztalt tudásmenedzser kollégák azt javasolták, hogy a minket érdeklő kulcsszavakat kövessük és a kapcsolódó csoportokba lépjünk be. Nem javasolták az emberek követését, mert akkor is kapnánk értesítést, amikor minket nem érdeklő dolgokról írnak. Én ezzel nem értettem egyet, és éppen azt tanácsoltam, hogy kövessenek olyan embereket, akik sokféle dologról írnak, sokféle témához szólnak hozzá. Sőt, azt is javasoltam, hogy időnként „csak úgy” olvasgassanak.
Mi volt a „hivatalos” javaslat hátterében? Sokan szenvedünk a zajtól. Nem a hangokról van szó, hanem a nem keresett, nem kért információról. Ömlik ránk, ahogy a csövön kifér, rengeteg hír, adat, fecsegés, reklám, szponzorált tartalom, … Ha itt is ezzel találkoznak az emberek, hamar elmegy a kedvük az egésztől. Ez tényleg súlyos probléma, sokat írnak róla, és nincs tökéletes megoldás rá. Vannak jó javaslatok (például Greg McKeown is írt erről a témáról nemrég), de a csodaszert még nem találták fel.
Miért ellenkeztem mégis a szakértőkkel? Szerintem a zaj teljes kiiktatása ellenkezik a közösségi együttműködés és tudásmegosztás lényegével. Éppen az a lényeg, hogy a klasszikus tudáskezelési és keresési módszerekkel ellentétben, itt nem jól szervezett, strukturált és kulcsszavazott könyvtárakban keresve jutunk új információhoz és új tudáshoz, hanem meghallunk, észreveszünk új dolgokat, amiknek a létezéséről se tudtunk korábban. (Részletesebben írtam az idevágó tapasztalatomról, a zaj hasznáról „Munka, zaj vagy internetezés” címmel bő fél évvel ezelőtt.) Ilyen „zaj” mindig is volt: hívhatjuk beszélgetésnek, fecsegésnek, kávézásnak, cigiszünetnek – sok megjelenési formája van. Szerintem az online térben is megvan ennek a maga jelentősége és fontossága, csak meg kell tanulnunk kezelni. Mint ahogy kávézni és dohányozni se lehet percenként kimenni, az online térben is csak ésszerű időben és terjedelemben tegyük ezt.
Hogyan találjuk meg az egyensúlyt? Azt hiszem, hogy ez egyéni, és nincs egyetlen univerzális megoldás. A „Zaj vs. koncentráció” cikkemben leírtam néhány ötletet (sajátot és másokét). Érdemes megkeresni a saját magunknak megfelelő módszert.
Amíg ezt a cikket írtam, sokat kalandoztam. Olvasgattam a témában, de mást is megnéztem közben, sőt tízórai szünetet is tartottam. Nekem segít az, ha egy kis időre elengedem a témámat és lazítok. Csak arra kell vigyáznom, hogy a célt ne veszítsem szem elől. Máskor, ha viszonylag automatikus a tevékenység (például egy főiskolai óra anyagát készítem elő), több órát tudok folyamatosan koncentrálva dolgozni. Talán az a különbség, hogy a cikk írása közben „alkotok”, az utóbbi esetben viszont nem kell újat létrehoznom, csak sorba rendezem a fejemben meglévő dolgokat.
Te hogy csinálod, Kedves Olvasó? Mi működik jól?
Kerékfy Pál 
A beharangozás után nagyon vártam a posztot, mert épp engem is foglalkoztat a kérdés. Úgy érzem, elmegy mellettem a világ. Az elvégzendő munka bőven kitölti az időmet, amihez tudatosan zárom ki a “zaj”-t, és amúgy is, maga a munka is – hacsak az e-mail-ekere folyamatosan figyelünk – tele van zajjal.
Én valószínűleg valamit nem csinálok jól, mert nem érzem magam komfortosan a “zaj” világában. Úgy érzem, millió darabkára szakadok, a gondolataim cikáznak, belekapok mindenbe, párhuzamosan foglalkozom sok dologgal, és közben a figyelem és a koncentráció gyengül. Becsúsznak hibák, elfáradok. Viszont, ha kizárom a zajt, akkor beszűkültnek érzem magam, mert úgy érzem, új, értékes információk nem jutnak el hozzám, fontos dolgokra nem tudok időben reagálni.
Épp azon gondolkodom, hogyan tudnék ebből a beszűkültségből kitörni, úgy, hogy a munkát is elvégezzem, a családra is maradjon időm, és pihenni is tudjak. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Csilla!
Ugyanezzel küszködök évek óta. Vannak apró trükkjeim, de azt hiszem a végső megoldást a sors hozza majd meg. Köztünk szólva, vissza kell lopom az időt és az energiát, amit a munka elvett.
Az egyik trükköm az, hogy már nem félek attól, hogy valamiről lemaradok. Ami fontos, az úgyis megint szembejön, jellemzően fontossági sorrendben. A másik trükköm pedig az, hogy nem hagyom, hogy munkailag lefáradjak. Ez ugyan nem mindig sikerül, de egyre gyakrabban. Tiszta fejjel nem olyan fárasztó a meló, és sokkal rövidebb idő alatt végzek vele, mint fáradtan, és jobb minőségben. Tiszta fejjel sokkal bátrabban szelektálok és mondok nemet.
Engem inkább az fáraszt, hogy nem tudom azt csinálni, amit szeretek, de ez se fog örökké tartani. Erre pedig az az orvosság, hogy amit nem szeretek, arra nem ragálok érzelmileg, mert ez aztán viszi az energiát. (A probléma inkább a nőkre jellemző, hát akkor most a férfi olvasók is be vannak avatva. 🙂 Nahát, ez már egyáltalán nem egyszerű, de ebben is inkább előrefele haladok, mint visszafelé.
KedvelésKedvelik 1 személy
A “)” lemaradt.a smiley után.
KedvelésKedvelés
Jókat írtál!
Nagyon igazad van (szerintem), valóban ezek a fontos kérdések.
Nekem is az működik jól, ha nem fáradtan dolgozom, vagy: fáradtan nem dolgozom. Inkább kevesebb óra, de az reggel nyolctól. És szigorúan fontossági sorrendben!
A másik dolog is fontos. Ne érinthessen meg az, aminek nem lenne szabad! Ez persze nagyon nem egyszerű!
KedvelésKedvelés
Akkor most jön a következő adag.
„Ellen tudsz állni ezeknek a vonzásoknak? Hogy csinálod?”
Igen. Úgy, hogy régebben ugrottam mindenre, jól belevetettem magam, amibe lehetett, és már jól vagyok lakva. Csomó minden egy idő után egy kaptafára megy. Kis ösztönösséggel már messziről észrevehető, ami érdektelen. Ez is egyfajta tudás, csak hagyományos módszerekkel nem megosztható. 🙂
Ha nem akarom látni a szegélyen a hirdetéseket, felnagyítom a képernyőt, és úgy helyezem el, hogy csak azt lássam, amit akarok. Erre rákényszerít az is, hogy romlott a látásom az utóbbi időben. Kétségkívül van összefüggés a dolgok között…
Van jó pár szűrési lehetőség, mindegyik jó valamire. A kulcsszavakkal nálunk az a probléma, hogy az emberek összevissza használják, nem veszik figyelembe, ha már van hasonló. Legalább annyi múlik az írókon, mint az olvasókon. Szerintem az embereknek mindent ki kell próbálniuk ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy csodaszer ugyan nincs, viszont bennük van a csoda.
Amit hiányolok a mi közösségi rendszerünkben, hogy nincs lehetőség semmilyen szövegkiemelésre, ami megkönnyítené a fejbeni tartalomszűrést. A kulcsszavak a bejegyzés legalján vannak, kék betűvel, világoskék háttérrel, különben az ember egyből tudná fejben kategorizálni. Nagyon sok múlik az olyan apróságokon, hogy színek, háttér, logók, betűtípus, betűméret stb. Valahol olvastam, hogy céges környezetben a kék segíti a koncentrációt. Ez így csak egy etetés, mert éppenséggel tompíthat. Nem mindegy, hogy milyen kék, mennyi kék :), milyen elrendezésben, kombinációban stb. Ezek a finomságok nagyon is hatnak. Még az a bizonyos állat is tudja, hogy “Mi ügyelünk a részletekre”. Újabban a céges förmedvények is nagyobb betűmérettel jönnek, hátha jobban elolvassák. 🙂 Régen úgy írtam doksikat, ahogy jobbfajta tankönyvekben láttam. Ha valaki csak a vastagbetűket olvassa el, az is nagyjából tudja miről van szó. De látom, neked se kellett kétszer mondani.
Van olyan, hogy gyorsolvasás. Ugyan nem néztem alaposabban utána, de lehet vele valamit kezdeni. Viszont tanulni kell. Nekem nincs rá szükségem, mert ránézek az oldalra, és az engem érdeklő kulcsszavakat egyből kiszúrom. Néha könyvesboltban csak úgy megtalálom azt a pár oldalt, ami érdekel, elolvasom, aztán nem veszem meg a könyvet. Kétlem, hogy akinek maga az olvasás gondot okoz, ezt lehetne ajánlani.
„Ilyen „zaj” mindig is volt…”
Az a nagy különbség a hagyományos és online zaj között, hogy az online zaj csak a látást köti le, de azt nagyon, jól megterhelve az idegrendszert, ráadásul egyoldalúan. Az engem érdeklő témákban van egy csomó videó az interneten, ezért olvasás helyett inkább ezeket hallgatom, és csak akkor nézek bele, ha van benne mit nézni. Egyébként már TV-m sincs, ha nagyon muszáj, rádiót hallgatok.Ha van már hangoskönyv, miért ne lehetne hangos cikk?
A lazítás valóban sokat segít, hogy jöjjenek az ötletek. Nálam a mosogatás, zuhanyozás és egyéb vizes tevékenységek közepette villannak be a megoldások. Van összefüggés a gondolkodás hatékonysága és a tág értelemben vett tisztaság között.
KedvelésKedvelés