Mi az eredmény?

Az ismétlés a tudás anyja, avagy a kiskutya is így jön bele az ugatásba.

Remélem, még nem unják az olvasóim a digitális kommunikációról szóló cikksorozatomat. Eddig négyet írtam, és az az utolsó – megígérem!

Ez volt a három gyakorlati témakör:

  1. A cégen belüli (munkával kapcsolatos) online kommunikáció.
  2. Az üzleti célra szolgáló Facebook-oldal.
  3. A tartalommarketing és a tartalomválogatás.

Az utolsó sorból a tartalomválogatásról még nem esett szó, ami angolul content curation, és nincs még tökéletes magyar elnevezés rá. Ez arról az esetről szól, amikor “talált” tartalom a kiindulási pont. Vagyis, olvastam valamit, gondolkoztam rajta, lettek gondolataim, el akarom mondani őket. Ha ezt rendszeresen, rendszerezetten csinálom, akkor tartalomválogatással foglalkozom.

Ezzel értéket állítok elő, ha követem a szakterület írásait, elolvasom és megértem őket, kiválogatom és továbbadom az értékeset, és másoknak is segítek megérteni. Ha ezt jól csinálom, akkor követnek, olvasnak, elismernek – ez is a tartalommarketing egy formája. Akár véleményvezér is lehet belőlem.

Ennek a gyakorlására sajnos csak a nappali tagozaton jutott időnk. A levelezőn csak elmondtam és megmutattam, de feladatot már nem tudtam adni. Így ők valószínűleg nem is nagyon emlékeznek a dologra.

A nappalin részletesen végigvettük a folyamatot és az általam használt eszközöket. (Mondtam nekik, hogy másképp is lehet csinálni, kitalálhatják a saját maguknak kézreálló módszert.)

Ezt itt nem írom most le, mert 2016-ban már volt szó róla:

Leírtam, hogy az elején hogy csináltam rosszul, és most hogy csinálom jobban. (Messze vagyok attól, hogy profi legyek benne!) A hallgatókkal még egy kicsit mélyebben belementünk a részletekbe, a módszerekbe és az eszközökbe. Megjegyzés: azóta már nem minden részlet érvényes, mert változott a világ (most éppen az Instapaper dobta be a törölközőt a GDPR-re hivatkozva). Ahogy korábban mondtam: mindig újat kell tanulni!

A nappalin még arra is mutattam eszközt, ha valakinek több közösségi térben, több személy vagy vállalkozás számára van szerencséje dolgozni. Az ilyesmit nem mindig lehet az adott szolgáltató eszközeivel jól és kényelmesen csinálni, de van segítség. Nekem a hootsuite vált be, azzal egész jól tudok sok különböző oldalt és profilt kezelni. Tulajdonképpen a Facebook oldalkezelője már nagyon jó lett, ezért az üzleti oldalakra nem is kell a hootsuite. Friss hír, hogy a személyes oldalak kezelését korlátozta a Facebook, ott a hootsuite alig használható. Ez nem olyan nagy baj, mert normálisan az embernek csak egy személyes Facebookja lehet. Ahol nagy segítség, az a Twitter, mert nem kell állandóan ki- és bejelentkezni a különböző fiókokba.

A hootsuite nem csak arra jó, hogy több helyre egy fáradsággal írjak. Tudom vele követni, hogy mi történik a Facebookon, Twitteren és a többi helyen, ami kapcsolatos az általam kezelt cégekkel. Az idővonal és az említések listázása az alap. Be lehet állítani automatikus kereséseket, amikkel egy-egy listán megjelenik az adott szó vagy kifejezés minden említése. A Twitteren az új követőket is megmutatja. Az Instagramon kulcsszavak (hashtag) és helyek említése is figyelhető. Ezek aranyat érnek, ha több oldalt és fiókot használ az ember (például ez a munkája, ezt csinálja másoknak).

Elemzéseket is végez – sok is lenne felsorolni mire képes. Természetesen kapcsolódni tud a Google Analyticshoz és a linkrövidítőkhöz, ezekből a szolgáltatásokból is készít elemzéseket, statisztikákat.

Miről volt még szó az órákon, amiről itt nem írok?

  • Milyen eszközöket, kik, mire, hogyan használnak? Statisztikák, trendek.
  • Célja, előnyei, hátrányai.
  • Kockázatok (magánélet, kulturális különbségek, eszközválasztás, stratégiai és vezetési kockázatok, jogi kockázatok)
  • Infografika (ami önmagában is szép nagy témakör)

Írtam az elején, hogy kaptak konkrét gyakorlati feladatokat is a hallgatók. Ez úgy történt, hogy mindegyik témakört elmagyaráztam, bemutattam, csináltunk néhány bevezető feladatot, és utána jöttek az igaziak. Példák:

  1. Csoportos feladat a cégen belüli online kommunikáció gyakorlására: csapatokat alakítottak, meghatároztak egy munkahelyi feladatot (munkaerőfelvétel, marketingterv készítése, új termék vagy szolgáltatás megtervezése), kiosztották a szerepeket és a feladatokat, megbeszélték a kérdéseket, döntéseket hoztak, létrehozták a szükséges dokumentumokat. Mindezt a Yammer használatával, nem feltétlenül egy időben dolgozva.
  2. Csoportos feladat az üzleti Facebook-oldal gyakorlására: a csapatok kitaláltak valamilyen céget, szervezetet, híres embert, fontos célt, amire az oldalt létrehozták. Szintén kiosztották a szerepeket és a feladatokat. A megbeszélendőket a Yammeren beszélték meg. Megcsinálták a Facebook-oldalt (ehhez kaptak szempontokat, kérdéseket), majd bejegyzéseket, eseményeket és hirdetéseket hoztak létre (gyakorolva, amiket mutattam nekik).
  3. Blogolás: regisztráltak a WordPressen, megalkották a saját blogjukat. Először a közös “játszótéren” írtak, utána a legtöbben a saját oldalukon is. Erről írtam, hogy mennyire élveztük (ők is, én is).
  4. Infografika (erre csak a nappalin jutott idő): Először az edumap.ofi.hu oldalon készítettek hármat. (Ott rengeteg adat érhető el a közoktatással kapcsolatban, és könnyen lehet azokból jóképű ábrákat csinálni.) Utána szófelhőt kértem tőlük. A beállításokkal is kellett játszadozniuk, ebből is hármat csináltak. A végén önállóan kiválasztott téma és adatok alapján készítettek infografikát.

Ezeknek a feladatoknak az volt a céljuk, hogy belejöjjenek, megszerezzék az alapvető jártasságot mindegyik területen. Természetesen, nem lettek profik, de jó kiinduló pontot kaptak. Ha az élet úgy hozza, hozzá tudnak fogni, vagy legalább tudnak annyit, hogy tájékozott megrendelőként lépjenek fel. Szerintem ez a az egyik legfontosabb ismeret mindenki számára, hogy ne lehessen könnyen megvezetni.

Remélem, sokuknál sikerült is elérnem ezt a célt! A félév végi kérdőívben 50% felett volt azok aránya, akik bele mernének vágni az itt tanultak használatába (vagy már használják is).

A következő feladatom: az őszi félévre felkészülni, kicsit átdolgozni a tananyagot, és nagyon átdolgozni a feladatokat.

Kommunikálni tanultunk

Marketinges, kereskedő, pénzügyes, HR-es – sokféle hátterű ember tanulta ugyanazt.

Régi vágyam teljesült, amikor a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola rektora felkért a digitális kommunikáció tantárgy tanítására. Örömömben gyorsan összeraktam a tárgy tartalmát, és leadtam a tematikát, amit el is fogadott. Nem előzmény nélküli az életemben ez a téma, hiszen jó néhány éve művelem. Egyes elemeit már tanítottam is, különböző helyeken és formában.

A tárgy gyakorlati részét három nagy oszlop tartja:

  • A cégen belüli (munkával kapcsolatos) online kommunikáció.
  • Az üzleti célra szolgáló Facebook-oldal.
  • A tartalommarketing és a tartalomválogatás.

Aki valamennyire ismer, tudja, hogy az elsővel és a harmadikkal elég sok éve foglalkozom, sőt hirdetem is a fontosságukat.

Az elsőt a Deloitte-ban kezdtem bő hét évvel ezelőtt. Akkoriban az amerikai kollégák a Yammer bevezetésével foglalkoztak. Pontosabban, akkor még sehol se volt a hivatalos bevezetés, még a döntés se született meg, de lelkes emberek egyre bővülő csoportja elkezdte élesben használni, hogy kitapasztalja (és reményeik szerint, bemutassa) az értelmét, a hasznát, a használatát. Hivatalosan nem is értesültem róla, de valaki mondta, hogy valaki mondta neki, hogy hallotta, hogy Amerikában használják ezt a Yammer nevű dolgot (de nem tudja, mire is).

Felkeltette a kíváncsiságomat, megkerestem, elkezdtem követni, hogy mit csinálnak az amerikai kollégák. Mi fogott meg benne? Az első a jó társaság volt. Értelmes, lelkes, alkotó emberekkel találkoztam. A “találkozás” nem személyes volt, hanem az online térben történt. Nem is mindig volt jelen idejű a 6-9 óra időeltolódás miatt.

Nagyon sokat tanultam, teljesen új dolgokról hallottam, amik később mifelénk is megjelentek, itthon is bekerültek a szakmai diskurzusba.

A harmadik (a tartalommarketing) volt a következő az életemben. Ezzel nem a cégnél futottam össze, ott ezt nem művelték (vagy én nem vettem észre). Amikor elkezdtem, én sem tudtam, hogy ez a neve. Amikor szabadúszó lettem, az volt a tervem, hogy a főiskolai tanítás mellett valami jobban fizető és izgalmasabb dolgot is csinálok majd. Konkrétan a friss tudásomat, a cégen belüli online kommunikációt (amit elegánsabban az “enterprise social network” névvel is illetnek) fogom cégeknél tanítani, a bevezetésében segíteni. Ehhez – úgy gondoltam – hasznos lehet ismertté tenni magam, írni a témáról. Nekiláttam rendszeresen (“tudományosan”) felépíteni a témát, cikksorozatba fogtam, amihez kellett a fórum, ahol megjelenik. Így jött létre a blogom. Kértem és kaptam véleményeket, javaslatokat, így alakult, fejlődött a tartalom és a forma. Kevesebb lett benne a didaktikus, tudományos felépítés. Emészthetőbb, olvasmányosabb lett, de nem engedtem a tartalmi pontossággal. Hasonló stílusban írtam néhány folyóiratba is.

Azt talán kevesebben tudják, hogy a második témában (üzleti Facebook-oldal) is dolgozom. Az első ilyen feladatom a Balatonakarattya Fejlődéséért Alapítványhoz és az Akarattyai Szilfalevél című balatonakarattyai helyi közéleti laphoz kapcsolódott. Ez rövid ideig élt, de motivációt és lehetőséget adott a tanulásra és a gyakorlásra. Kis szünet után a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület Facebook-oldala lett a feladatom, majd ezt követte a helyi önkormányzaté. Így folyamatosan lehetőségem volt karbantartani és fejleszteni a tudásomat, követni a Facebook fejlesztéseit. Amikor sor került a tanítására, újabb lendületet kapott a tanulásom, mélyebben beleástam magam, megtanultam újabb lehetőségeket, és felfedeztem újabb problémákat.

A főiskolai tanításra készülve hoztam létre saját “üzleti” Facebook-oldalamat. Ezen mutattam be a hallgatóknak a beállításokat, különböző trükköket. Ha már megcsináltam, el is kezdtem használni: itt is megjelenik a tartalommarketinges és tartalomválogató munkám termése.

Maga a tanítás érdekes új kalandot jelentett számomra, mert 100 feletti számú hallgatóm egy tantárgyból még sose volt. El is szúrtam rendesen, rengeteg előre nem tervezett munkát csináltam magamnak!

Mit rontottam el? Ahogy a Wekerlén a többi tárgyban is, itt is az volt a célom, hogy a hallgatók minden részterületen elég sok gyakorlati feladatot végezzenek el, így valódi tudásra tegyenek szert. Mindhárom témában kaptak komplex feladatokat, egy részük ráadásul közös, csoportos feladat volt. Mi lett a probléma? A kb. 15 feladatot értékelnem is kellett minden hallgató esetében. Tipikusan több nekifutás után lett olyan, amivel elégedettek voltunk, vagyis estéken és hétvégéken keresztül kommunikáltam velük online, adtam a javaslatokat, segítettem a feladatok megoldásában. A következő félévre ki kell találnom valami mást, mert ez így nagyon sok munka volt!

Mit gondoltak erről a hallgatók? Most is kértem tőlük névtelen értékelést a munkámról. Itt nem megyek bele a részletekbe, csak pár kérdést és választ mutatok meg.

  • A válaszadók 63%-ához közelebb került az informatika, és senkinek sem romlott a viszonya vele.
  • A digitális kommunikáció 78%-ukhoz került közelebb (romlás itt sem volt).
  • A tantárgy hasznosságáról: 5% többet kapott a vártnál, 61% mondta, hogy sok újat tanult. 17% szerint nagyon kis mértékben volt hasznos, egyikük szerint semennyire.

Ehhez érdemes tudni, hogy a munkával vagy tanulással kapcsolatos digitális kommunikációban egyharmaduknak semmilyen tapasztalata nem volt a félév elején, és a meglévő tapasztalat is főleg a Facebook álláskeresésre való használata volt. Akadt, aki bevallotta, hogy csak azért van itt, mert kötelező.

Mennyit tanultak? A saját értékelésük szerint így változott a tudásuk a félév során:

 

Úgy gondolom, hogy ez jó eredmény! Az általam adott osztályzatok szerint valamivel több lett a jeles, kevesebb a jó, és több a közepes, de összességében hasonlóan láttuk az eredményeket.

Folytatom a témát hamarosan, írok az egyes területek részleteiről, az ott tanultakról, a hallgatók reakcióiról.

Folytatás:

Kurátor

Egy mellékszál: mi történik azzal, amit elolvasok?

Két hete – megragadva egy témajavaslatot – elkezdtem magáról az írásról írni. Miért és hogyan blogolok?

A múlt héten – a szemeszter vége kapcsán – a főiskolai oktatásról írtam. Hol és mit tanítottam az őszi félévben, és mik a tavaszi tervek?

curating_5314917023_2af11d592e_zMost visszatérek az előbbi témára, mert még maradt bennem ki nem írt szöveg. A blogolás számomra a nagyobb lélegzetű, 2-3 oldalas, és egymásra épülő írásokról szól. A cikkek néhány téma köré szerveződnek, és párhuzamos folyamokat alkotnak. Ezek a folyamok többé-kevésbé alkalmasak arra, hogy valaki nekiüljön és végigolvassa őket.

A témákon nem csak gondolkodom, hanem olvasok is róluk sokat. A megtalált cikkek egy része arra ösztönöz, hogy egy-egy témában elmélyedjek, és részletesen írjak róla. (Megjegyzés: illendő megemlíteni az ihletet adó írást, hivatkozni rá.) Más cikkek nem váltanak ki ilyen hatást, hanem csak bekerülnek a gyűjteményembe, hogy egyszer majd felhasználjam őket, ha úgy adódik. Hébe-hóba meg is osztottam ezeket a cikkeket.

Tavaly augusztusban éledt fel bennem az igény, hogy ebbe is rendszert vigyek, amikor több megosztásra érdemes írást is olvastam az együttműködés témában. Rövid keresgélés után ráakadtam a scoop.it szolgáltatásra. Mindjárt bele is írtam a gyűjteményem első darabjait, rögtön tizenhármat az együttműködésről.

Nagyon megtetszett, és jól használhatónak bizonyult. Azóta azt is megtanultam, hogy egészen másképp kell használni, mint az első napokban csináltam. Mit nem csináltam jól? Először is, mi ez a scoop.it, és mire való? Ez egy content curation, azaz tartalomgondozási platform. Maga a „kurátor” szó leginkább a kiállítások világából való – azt az embert jelenti, aki összeállítja a kiállítás anyagát. Hasonlót csinál az is, aki érdekes cikkeket válogat össze egy gyűjteménybe, és azt elérhetővé teszi mások számára is. Olyasmi ez, mint egy online folyóirat, de nincsenek rendszeresen megjelenő számok, hanem ugyanaz a szám frissül rendszeresen.

Ez tulajdonképpen a tartalommarketing egy fajtája, de itt nem én hozom létre a tartalmat, hanem „csak” észreveszem, összegyűjtöm, és közzéteszem a saját megjegyzéseimmel ellátva. Ez is értékes és hasznos az olvasóknak, ha jól csinálom. Ugye, nem rossz az, ha valaki válogat az interneten megjelenő rengeteg minden között, és javasol naponta egy-két érdekeset?

Vissza a kérdésre, hogy mit nem csináltam jól. Beírtam egy csomó mindent egy szuszra. Ki tudja ezt követni és elolvasni? Szerencsére senkinek se kellett követnie, mert nem osztottam meg sehol máshol, így rajtam kívül senki se látta. Na, ez volt a második hiba, ami majdnem kijavította az elsőt 🙂 A harmadik hiba az volt, hogy nem fűztem a begyűjtött írásokhoz saját véleményt. A negyedik pedig a kulcsszavazás elmaradása volt.

Kedves Olvasó! Ha ezek után érdekel, hogy érdemes ezt csinálni, elmondom, hogy mit tapasztaltam ki.

Hamar (a második napon) észrevettem, hogy nem tudom egy témakörbe belepréselni a megtalált írásokat, ezért létrehoztam a másodikat, ami a számítási felhővel foglalkozik. Két héttel később jött a harmadik: CIO. Egyelőre itt tartok, nincs negyedik, nem akarom nagyon szétforgácsolni…

Most jön egy kis gyakorlati útmutató. Így végzem a kurátori munkát:

  1. Sok olvasás. Az érdekes cikkek címét és linkjét felírom, ha nem tudom azonnal közzétenni. (A nagyon fontosakat lemásolom és elteszem, hátha közben eltűnnek az internetről.)
  2. Megkeresem a cikkben a (számomra) legfontosabb, legérdekesebb vagy legmegkapóbb 2-3 mondatot, és kimásolom valahova.
  3. Kiválasztom a legjobb, legütősebb képet a cikkből.
  4. Írok róla 2-3 mondatot magyarul. (A cikkek többsége angolul van.) Ezek a mondatok nem a cikk tartalmát mondják el, hanem a saját véleményemet, megjegyzésemet, kérdéseimet írom le.
  5. Kulcsszavakat választok. Ezekből kétféle kell. Először is azok, amik a Facebook, Twitter, LinkedIn, Google+ megosztásokban látszanak majd – ezek egyszavasak és általánosak. A másik féle kulcsszavaknak a scoop.it keresésben lesz szerepük. Itt megjelenhetnek az előzőek mellett többszavasak és speciálisak is.
  6. Eldöntöm, hogy mikor jelenjen meg a cikk. (Az előbb említettem, hogy nem érdemes egyszerre az emberek nyakába önteni mindent. Jobb elosztani, legfeljebb napi hármat közzétenni, és azokat is egy-két órányi távolságban egymástól.)

Ennyi az egész! Most már be is írhatom, és hadd menjen! Az útnak indítása előtt még ellenőrzöm, hogy a közösségi megosztások rendben vannak-e, megy-e majd mindenhova (Facebook, Twitter, LinkedIn, Google+).

Megéri ennyit dolgozni vele? Jó kérdés, és nem tudom a biztos választ. Szempontok:

  1. Nagyjából havi száz olvasást regisztrál a scoop.it – ez cikkenként átlagosan 10, de nagy a szórás. Ez is hasznos lehet a szakmai hírem építésére.
  2. Ha már csinálom, csináljam jól, hátha valakinek hasznára van!
  3. A gyűjtemények nekem is hasznosak. Jó, hogy minden cikkhez van összefoglaló és felírom saját véleményemet is.

Kedves Olvasó! Itt találod a jelenlegi három témát, ha érdekel valamelyik:

  • Közösségi együttműködés – a kedvencem, amiről annyit írok és beszélek.
  • Számítási felhő – ez elég vegyes, van benne dolgok internete, önvezető autó, okos otthon, stb.
  • CIO – számítástechnikai vezetők számára érdekes, nem csak műszaki jellegű írások.