Egy platformon vagyunk?

A nap kérdése: Eszköztelenek vagyunk? Legyünk eszköztelenek?

Június végén kezdtem írni a digitalizációról és a közeljövő vállalati informatikai terveiről a Gartner 2016-os CIO felmérése és az ahhoz kapcsolódó előadás kapcsán. Most ezt folytatom, és a mai írásom szinte teljes mértékben a konferencián elhangzottakon alapul. (Aki a prezentációra kíváncsi, itt megtalál egy ahhoz nagyon hasonlót, szintén a Gartner egyik szakértőjétől.)

Azt ígértem, hogy jön a bimodális (bimodal) IT, és lesznek nindzsák is. Előbb azonban a platformokról kell szót ejtenünk.

A platform egy olyan valami, amin meg lehet állni (lehetőleg biztonságosan), és lehet rá építeni. Az informatikában régen jól ismert ez a fogalom. Mi változik? A mai „felhős” és gyorsan változó világban a nagy, egybeépített alkalmazások akadályozzák a fejlődést, mert hosszadalmas és drága a megváltoztatásuk. Ha ezek helyett inkább a komponensek közötti együttműködés szabályait definiáljuk, és meghatározzuk a jelentésekkel, kimutatásokkal kapcsolatos követelményeket, akkor lehetőséget teremtünk több kisebb, együttműködő alkalmazás létrehozására. A kisebb építőkövek könnyebben és gyorsabban kicserélhetők, ahogy az üzleti követelmények vagy a műszaki lehetőségek változnak. Ezek az építő elemek legyenek egyszerűek (így könnyebb létrehozni, módosítani és lecserélni őket). A vállalati rendszerek fejlesztői gyakran beleesnek abba a csapdába, hogy egyszerre és egy rendszerrel akarnak „mindent” megoldani. Ezek nem csak lassan és drágán készülnek el, de egyben zárt világot is hoznak létre, amiben nincs helye annak, hogy „mások” (a vállalat üzleti osztályain dolgozók) hozzátegyenek és módosítsanak részeket, funkciókat. Ezzel az a probléma, hogy az IT-n kívül is van IT-s szakértelem, és azt fel is fogják használni az üzleti vezetők. Ha ettől elzárkózunk, akkor létrejön az árnyékvilág (shadow IT), az összes problémájával és veszélyével. Ha viszont eleve úgy tervezzük meg a vállalat informatikai rendszereit, hogy legyen helye bennük ezeknek az „árnyék” dolgoknak, akkor sokkal jobb lesz a végeredmény.

Innen már csak egy nagy lépés az, hogy nem csak az IT-t, hanem a cég egész üzletét a platformok alapján képzeljük el.

Ebben a kapcsolatok nagyon fontosak! Kapcsolatok a vállalaton belül (az üzleti osztályok között és a háttérszolgáltatások között is), és kapcsolatok a cégen kívül, az üzleti ökoszisztémával. A határok nem átjárhatatlanok, és az elemek kapcsolódása dinamikusan változtatható.

Ha akár az egész üzleti tevékenységet platformok alapján képzeljük el, akkor eljutunk oda, hogy nincsenek is fizikailag létező eszközeink, hanem csak a vevőkkel és az üzleti partnerekkel foglalkozunk. Jól ismert példája ennek az Über – a járművek nélküli taxis cég és az AirBnB – az épület nélküli szállodás cég. Ennek a világnak az a sajátossága, hogy kevés platform van egy üzleti területen, és azok képesek az egész világra kiterjeszkedni. Sokan próbálkoznak majd meg üzleti platformok létrehozásával, és a végén egy kevés sikeres lesz.

Ha az egész céget egymásra épülő platformok formájában akarjuk leírni az informatika szempontjából, akkor legalul az IT infrastruktúra platformja, majd arra építve az IT szolgáltatásokat nyújtó platform következik. Ezek felett már az emberekkel foglalkozó rétegek következnek:

Ezzel végre eljutottunk a beígért bimodális IT-hoz! Miről van szó? Kétféle módon kell működnünk:

1. A hagyományos működést a meglévő rendszerek megbízható, kiszámítható üzemeltetése jelenti. Ezekre mindenképpen szükség van a cég működése érdekében. Itt szigorú szabályok vannak, minden kiszámítható, akárcsak a szamurájok világában.
2. A másik oldalon áll az innováció, a kutatás, az új dolgok kipróbálása. Itt nem lehet a „kőbe vésett” módszereket alkalmazni, hanem bátornak kell lenni, kockáztatni kell, akárcsak a nindzsáknak.

Mire kell a gyakorlatban figyelni, ha a második működési módot is hasznosítani akarjuk? (Forrás: Mary Mesaglio májusi előadása.)

• Ha bombabiztos üzleti tervet akarunk létrehozni és megvalósítani, akkor biztos elszalasztunk lehetőségeket a túlbiztosítás miatt. Merjünk inkább kockáztatni!
• Ha szuper megtérülés (ROI) látszik a tervekből, akkor gyanakodjunk, hogy manipulált számok vannak benne. Ne követeljük meg a csodálatos ROI-t!
• Nem maradhatunk meg a „bevált”, hosszadalmas beszerzési folyamatoknál, mert akkor nem tudnak velünk dolgozni a startup cégek. Legyünk rugalmasak és gyorsak a döntéseinkben!

Ha már a beszerzéseknél tartunk, nem maradhat ki a crowdsourcing sem (aminek talán a „közösségi közreműködés” lehetne egy jó magyarítása). Itt arról van szó, hogy nem saját alkalmazottak, nem is alvállalkozók vagy más szerződéses partnerek végzik el a munkát, oldják meg a problémát, hoznak ötleteket, hanem a nagy nyilvánosság révén megtalált (korábban ismeretlen) emberek. Egy hagyományosan működő nagyvállalat vezetőjének elsőre biztosan borsódzik a háta, ha ezt meghallja.  A nyilvánvaló kockázatai mellett mégis ez az egyik leghatékonyabb eszköz a digitalizáció területén. Ennek ellenére – a Gartner felmérése szerint – ez a legkevésbé alkalmazott módszer (a válaszadók 5%-a használja csak). Nagyok még a lehetőségek!

Nagyon lényeges még az is, hogy a nindzsák munkáját és eredményeit nem lehet ugyanazokkal a mérőszámokkal mérni és minősíteni, mint a szamurájokét. Az úgy nem működhet! Fontos, hogy a második működési mód mérésére arra alkalmas, jó módszereket dolgozzunk ki!

Kedves Olvasó! A munkádban mennyire van jelen a kísérletező, kockázatokat vállaló elem? Vannak hozzá alkalmas mérőszámok?

Előzmények:
Irány a digitális világ!
A túlélés nem kötelező

Folytatás: Digitális vezető