Miből lesz a cserebogár?

Miből lesz az e-leader és hogyan? Mit kell tudnia? Tanítható? Hol és hogyan? Miről tudjuk, hogy jó az oktatás?

Folytatom a szeptember végén tartott európai e-leadership konferenciáról írt beszámolómat. A múlt héten azt kerestem, hogy mi is ez az e-leader, mostanra maradt az “előállításának” a kérdése.

A konferencia főleg a szervezett oktatásra fókuszált: a tananyagok összeállítása és az eredmények összehasonlítható mérése volt a középpontban Werner B. Korte (empirica), Paul Costelloe (EuroCIO) és Birgit Hanny (ASIIN) előadásaiban. A lényeg az, hogy nem az oktatás módját határozzák meg, hanem az elérendő célt, és az annak való megfelelést mérik. A célhoz vezető utat az oktatási intézmények maguk határozzák meg. Sőt, nem csak iskolák, hanem a munkáltatók is eredményesen használhatják ezeket a tananyagokat.

Mennyi lehetőség van most Európában, ha valaki “e-leader” képzésben akar résztvenni? Ezt a kérdést tette fel Korte az előadása elején. Összegyűjtötték a posztgraduális IT + üzleti képzéseket, és ezekből több mint ezret találtak. Igen pozitív kép! De itt nem álltak meg: szűkítették a kört. Először csak azok a képzések maradtak, amelyek szakmai tapasztalattal rendelkezőknek szóltak. Így kevesebb mint a fele maradt meg. Tovább szűkítve a felső vezetőkre, magas szintű technológiai követelményekre és jelentős üzleti tapasztalatra, a végén 21 képzés került be a lehetséges jelöltek közé. További 26-ban látnak lehetőséget, hogy valódi e-leader képzéssé váljanak. Ez nem igazán nagy szám az egész EU-ra – van még szükség továbbiakra.

Az európai vezető informatikusok szövetsége (European CIO Association) azzal támogatja ezeket a képzéseket, hogy aktív szerepet vállal a releváns kompetenciák kidolgozásában. A kompetenciák lefedik a stratégiától és az üzleti tervezéstől a vállalati architektúrán keresztül a bevezetésig és a gyakorlati üzemeltetésig terjedő spektrumot.

Az összehasonlíthatóságot szolgálja az ASIIN által kifejlesztett értékelési módszer. Ezt a belső kiértékelést eddig 10 iskola végezte el, és további 7 van előkészületben. Az ilyen értékelés azért fontos, mert az átláthatóság és az összehasonlítás alapozza meg a bizalmat, ami szükséges ahhoz, hogy elismert programok alapján széles körben elfogadott bizonyítványokat adhassanak ki az iskolák. A program várja további oktatási intézmények jelentkezését, és nyitott a munkáltatók javaslataira is.

Milyen a valóság? A nagyvállalati szegmensben szerzett tapasztalatairól beszélt Lénárt Viktor (GROW csoport). A mesterséges intelligencia lehetőségeinek illusztrálására az IBM szuperszámítógépe (Watson) szolgált, ami 2011-ben fölényesen győzött a Jeopardy! addigi legsikeresebb játékosai ellen.

Ha az “e-” felől közelítjük meg az “e-leader” kiképzését, akkor az informatikai vezetőket kell a felső vezetésbe juttatnunk. Nem új dolog az a szemléletes kép, hogy a CIO a gépteremből felliftezik az igazgatóságba. Most annyi a változás, hogy az új e-leader nem felejti el a géptermet, hanem lefelé is használja a liftet, frissen tartja technológiai tudását, állandó kapcsolatban marad a konkrét műszaki valósággal. A CIO és a céges IT sokat fejlődött a régi adatfeldolgozási (EDP) szereptől a mai e-business világig, de figyelni kell a vezetési kultúrára, annak a megújítása is szükséges. Ennek ki kell terjednie a munkaszervezet (osztályok helyett projektek) és a munkahely megújítására is (kell egyáltalán fix iroda?) – ennek komoly következményei vannak a vezetési kultúra területén is (Alföldi Ferenc, Takarékbank). A változást nagyrészt a meglévő emberekkel kell végrehajtani – szintén izgalmas feladat az új “e-leader” számára. A struktúrákhoz mindenképpen hozzá kell nyúlni, mert a hagyományos struktúrák mellett nem tudjuk valóban kiaknázni az új lehetőségeket, és a fiatalabb új cégek elszáguldanak mellettünk.

A szervezett felsőfokú oktatás sem maradt ki a konferencia témái közül, hiszen Sharm Manwani (Henley Business School) és Achilles Georgiu (CEU Business School) is bemutatta, hogy milyen módon járul az iskolájuk hozzá az e-leader képzéshez. Az utóbbiról van már személyes tapasztalatom is – részt vettem nyáron a hallgatók gyakorlatában, amikor az igazgatóságnak kellett “eladniuk” a nagy projektjüket. Ez a gyakorlat is azt követelte meg az igazgatóktól, hogy legyen bizonyos IT tudásuk is. Az “MSc in Information Technology Management” képzés az informatikusokat vértezi fel a vezetéshez, a vezetőségben való szerepvállaláshoz szükséges ismeretekkel. Ez az egyik út az e-leadership felé – ezt választja több cég, amikor IT-ben otthonosan mozgó felső vezetőkre van szüksége.

Az előadások után Achilles Georgiu vezetett egy panel beszélgetést, amiben az előadók közül Sharm Manwani és Anders Flodstörm vett részt. Hozzájuk csatlakozott Veres Zsolt (az IBM magyarországi vezetője), Horváth Ádám (az IVSZ oktatási vezetője) és magam mint tapasztalt CIO és a VISZ tagja.

Mindjárt abba a kérdésbe futottunk bele, hogy milyen és mekkora technológiai tudásra van szükség az e-leader esetében. A hallgatóságból érkezett kérdés azt feszegette, hogy a CIO-nak milyen mélyen kell ismernie a technológiát. A panel következő feladata a mai e-leader fejlődési irányainak meghatározása volt, amit a karmester szerepe követett. Mennyire kell egy kézben és strukturáltnak lennie mindennek, és mekkora az improvizációk szerepe? Tudjuk, hogy a technológia a jövőbeli üzleti sikerek legfontosabb tényezője. Mennyire tudja az e-leader befolyásolni ezt a sikert, és hogyan tudja az ehhez szükséges vezetői szintű kapcsolatokat kiépíteni? Hogyan készülnek fel a cégek technológián alapuló új üzleti lehetőségekre?

Változatos és egymást kiegészítő véleményeket tükröztek a résztvevők válaszai, és a hallgatóságnak is módja volt kifejteni a véleményét. Nem adtunk minden helyzetben működő megoldásokat – ez a terület még elsősorban a kérdésekről és a válaszok, megoldások teszteléséről szól. Az én eddigi írásaim is foglalkoztak egy-egy aspektusával a fentieknek, és folytatom is még…