Mit kezdjünk – mint oktatók és szülők – az interneten terjengő sok-sok butasággal és kártékony cikkel? Zárjuk el a fiatalok elől? Meg tudjuk tenni? Ha meg tudnánk tenni, mi lenne a haszna, az eredménye?
Ezeken a kérdéseken gondolkozom… Van is közvetlen kiváltó oka, egy tegnapi beszélgetés egy oktatással kapcsolatos csoportban.
Ez az egyik legfontosabb probléma a Z generáció nevelése területén – szerintem. Ömlik a sok hír, információ, fél- és áltudományos írás, és ember legyen a talpán, aki szétválasztja a magot az ocsútól…
Most olvastam: “Az ember életének késő őszbe hajló szakaszában a mérlegelés után megtisztulva, bölcsebben tudja szétválasztani a tiszta magot az ocsútól“. Na, igen, ez igaz, de mégse várjunk még 30-40 évet, amíg a mai fiatalok is megőszülnek. Tanítsuk meg őket erre is (remélve, hogy mi magunk képesek vagyunk rá).
Az elmúlt két héten a cégen belüli fiatalítás volt a témám: hogy viszünk fiatalos lendületet a munkába, és hogyan vonjuk be az összes generációt a közös értékteremtésbe, hogyan tanulunk a fiataloktól. Holnapután megint mi tanítjuk őket…
Kerékfy Pál 
Kicsit másképp közelítem meg a dolgot. Senkinek nem lehet tapasztalatot átadni, ha nincs meg benne a hajlam, ha nincsenek meg benne azok minták, amikhez hozzá tudja illeszteni. Az útjelző táblát tudod csak kirakni, de azt ki kell. Ha valaki nem tudja mi az a gereblye, úgyis addig téblábol, míg a megfelelő módon bele nem lép. Utána már fogja tudni. Aki pedig ismeri a gereblyét, annak elég egy figyelmeztetés. Szerintem nem kell várni 30-40 évet, az idő annyira felgyorsult, hogy ők is előbb fognak megőszülni.
Nemcsak a fiatalok dőlnek be mindenfélének. 70 felettiekkel foglalkoztam az utóbbi években. Megdöbbentő volt. Neked legalább megvan az a reményed, hogy a fiatalok fogják még hasznosítani az életben, amit átadsz. Nekem annyi a reményem, hogy következő életükben eszükbe jut, hogy miket mondtam.
KedvelésKedvelés