Kapcsolati háló a munkában

Mennyire szükséges a rend, a szervezettség a tudás és a tapasztalatok megosztásában? Jobbnál jobb számítógépes rendszereket hoztunk létre az elmúlt évtizedekben, és ezek rengeteg információt tárolnak. Megfelelő keresési módszerekkel jobbára meg is lehet találni az információt. (Ehhez folyamatosan fejleszteni kell a keresés módszereit, mert elárasztja a világot az információ.)

Mi van a tudással? Mi a tudás? Információ ≡ tudás? Vagy inkább tudás ≠ információ? Vajon a tudás több, mint az információ? Hogyan „tároljuk” a tudást és hogyan adjuk tovább?

Szerintem a tudás „tárolása” és továbbadása nem szűkíthető le szuper tudáskezelő rendszerekre, adatbázisokra. A tudást a tapasztalat révén halmozzuk fel, és a tapasztalat átadásával osztjuk meg – és ez jórészt „mesélés” útján történik.

Hogy jutnak el ezek a mesék az egyik embertől a másikig? Az esti tábortűz mellett, tengerihántáskor és –morzsoláskor, kocsmai beszélgetés közben, …

Mi a motiváció? Miért adjuk tovább a tudásunkat?

Hogyan változik mindez a világ változásával? Mi lépett a tábortűz, a tengerihántás és a kocsmai beszélgetés helyébe?

Alaposan lecsökkentek az ilyen interakciók a „modern” nyugati világban. Vajon a helyükbe lépett valami? A közösségi háló (Facebook, Twitter, LinkedIn, …) terjesztette ki ismét ezeket a lehetőségeket, és közben radikálisan meg is változtatta őket.

A nagyvilágra nyitott hálózatok mellett léteznek zártabb céges közösségek is. Sikerült pár évig benne lennem egy ilyenben, és nagyon sokat tanultam, sok jó tapasztalatot szereztem.

Miért működik egy ilyen? Tekintsünk el attól, amikor kötelezővé teszik, és nagyon pontosan mérik az emberek tevékenységét, hozzájárulását a közös tudás létrehozásához, terjesztéséhez. Azt hiszem, hogy a mérési lehetőségek nagyon korlátozottak, és minden mérés azonnal torzítja is a szándékokat, mert a valódi hasznosság helyett könnyű a mérőszámok bűvöletébe kerülni…

Lássuk a tapasztalataimat!

Nagyon fontos volt az, hogy sok nyitott, érdeklődő és segítőkész ember volt jelen. Ezek az emberek figyeltek egymásra, érdekelte őket sok minden, sok különböző dolog, nem mindenkit ugyanazok. Ha találtak valamit a világban, amiről úgy gondolták, hogy a többieket is érdekelheti, megosztották (főleg szakmai dolgokat). Ha egy másik tag írt valamiről, ami érdekelte őket, hozzászóltak. Nagyon jó viták és eszmecserék alakultak ki, amik előre vittek terveket, gondolatokat.

Nagyon kevés kivételtől eltekintve senki sem „munkaköri kötelesség” miatt volt jelen és működött együtt a többiekkel. Hát akkor miért? Az általános „jó szándék” mellett a saját érdekeik is motiválták őket. Mik voltak ezek?

• Ha kialakítok magamról egy általános pozitív képet, és sok emberrel kerülök kapcsolatba, akkor sokan figyelnek rám akkor is, amikor kérdésem vagy problémám van. Saját tapasztalat: amikor kérdeztem vagy leírtam egy problémámat, általában néhány órán belül kaptam választ vagy hasznos tanácsot – olyan emberektől, akikkel még semmilyen kapcsolatom sem volt, a létezésükről sem tudtam, se azelőtt, se azóta nem találkoztunk.
• Személyes presztízs (personal brand) építése. Az együttműködés lehetőséget ad arra, hogy a közvetlen kollégáknál sokkal nagyobb körben tudjam megmutatni, hogy mi mindenhez értek, miben van szakértelmem – esetleg a szokásos munkámon kívül. Ez mindenféle jó lehetőségeket teremt. Felkeltem más részlegekben dolgozók, vezetők figyelmét. Megkereshetnek új, érdekes munkákkal. Ehhez semmit se kell közvetlenül tennem, nem kell ismernem őket, nem kell tudnom, hogy mivel foglalkoznak, milyen új terveik vannak.
• Továbblépési lehetőség a cégen belül. Ha valaki új dolgot tanult, valamilyen új területen gyűjtött tapasztalatot (esetleg nem is a cég szervezésében), itt közzé tudja tenni, fel tudja hívni magára potenciális „megrendelők” figyelmét.

Szerintem egy ilyen rendszer jól használható projektek keretében is. Saját gyakorlatomban bevált az, hogy a feladatokat, témákat széles körben hirdettük meg, vitattuk meg. A beszélgetések nem korlátozódtak azokra, akikről előre tudtam, hogy tudásukhoz vagy érdeklődési körükhöz kapcsolódik az adott téma. Több esetben is meglepetésben volt részem, nem várt hozzájárulások formájában. Ez segített abban, hogy embereket találjak a feladatokhoz – és segített nekik is abban, hogy megmutassák, kibontakoztassák tudásukat, képességeiket. (Egy feladat nem csak a direkt eredménye miatt fontos, hanem egyben fejlődési és fejlesztési lehetőség is!)

Az ilyen „nyilvános” beszélgetések jó szolgálatot tettek akkor is, amikor új tagokkal kellett bővíteni a csapatot. Az új tag már korábban figyelemmel követhette a beszélgetéseket (hiszen érdekelte a téma). Ha nem követte, akkor is rendelkezésére állt egy fonalakba (beszélgetésekbe) rendezett „történelem” –  könnyen fel tudta venni a fonalat (nem kellett email-ek százait elküldeni neki). Persze, tudom, egy ideális világban minden fontos információ a projekt tudásbázisában áll rendelkezésre. Azt hiszem, nem élünk ideális világban – bár érdemes törekedni…

Nagyon érdekes hatásai vannak egy ilyen nem formális együttműködési rendszernek. Lapos lesz a szervezet, eltűnnek a hierarchia által megszabott távolságok. Közvetlen párbeszéd, kapcsolat alakulhat ki – nincs szerepe a vezetői szinteknek. Így gyorsan eljutnak az új ötletek a vezetőhöz – olyanok is, amiről a kitaláló nem is tudja, hogy jó ötletek, és nem is írná be egy strukturált tudásbázisba, vagy nem állna elő velük a megbeszélésen (ahol fontos napirend van).

Lássunk még néhány fontos szempontot!

Az ilyen tervezetlen és strukturálatlan együttműködés egyik jellemzője a „zaj” – vagyis olyan információ, amit nem kerestünk. Embere válogatja, hogy mikor és mennyi ilyen zajt szeret vagy visel el. Úgy gondolom, hogy a „zaj” szükséges. Ha csak tervezett, előre igényelt és várt információhoz jutunk, akkor el vagyunk zárva az újdonságoktól. Sok új dologról tanultam, amikor csak egy kicsit „nézelődtem” és figyeltem, hogy milyen témákról beszélgetnek mások (akiket nem ismertem). Meg tudtam ismerkedni velük, beszélgettünk, kérdeztem, válaszokat kaptam, újat tanultam. A jel / zaj viszony fontos, és nem egyformák az elvárásaink ezen a területen, sőt egy ember esetében is változnak annak függvényében, hogy éppen min és milyen intenzitással dolgozik. Jó esetben jut egy kis időnk új dolgok tanulására is!

Vannak hasonló tapasztalataid kedves Olvasó? Oszd meg velünk!