Működjünk együtt!

Arról írtam a múlt héten, hogy a tudás hatalom. A tudást nem csak birtokolni akarjuk, hanem meg is akarjuk osztani másokkal. Most a tudás megosztásába, az együttműködésbe vágok bele.

Majdnem három évig volt szerencsém egy világméretű belső együttműködési és tudásmegosztó rendszerben dolgozni, és nagyon megszerettem azt az új „közösségi” együttműködést. A tagok száma százezer körül volt, és több tízezer aktív is volt közülük.

Nagyszerű új lehetőségekkel találkoztam ott! Ezekről mesélek ma egy kicsit…

Először igen szkeptikus voltam, mert nem volt semmilyen tapasztalatom a „közösségi háló” használatában, és annyi rosszat beszéltek róla. Nem volt Facebook és Twitter account-om, a LinkedIn-en is éppen csak jelen voltam, a Google+ is kimaradt az életemből. Azután jött ez a céges „valami”, és meg akartam nézni, tudni akartam, hogy miről van szó.

Olyan emberekkel találkoztam, akik érdeklődtek a többiek dolgai iránt és nyitottan beszéltek a saját munkájukról. Gyorsan kialakultak kapcsolatok, és sok segítőkész emberrel ismerkedtem meg. Először inkább egy jó társaságnak tűnt, együtt alakítottuk ki ennek az új belső szolgáltatásnak a használati módját, valójában együtt fedeztük fel, egymást irányítgattuk…

Sokat tanultam közben a gyakorlottabb, tapasztaltabb kollégáktól, főleg amerikaiaktól, ausztráloktól és angoloktól.

Mire használtuk ezt az együttműködési lehetőséget azon kívül, hogy megismerkedtünk magával a módszerrel, a lehetőségeivel, és egymással?

• Kérdések és válaszok – főleg a munkához kapcsolódóan.
• Újdonságok megismerése. Milyen új dolgokkal foglalkoznak a kollégák más irodákban, más országokban?
• Hozzáértők megtalálása feladatokhoz és projektekben. Van-e valaki, aki már korábban foglalkozott az adott témával, van tapasztalata, vagy érdekli, szeretné megtanulni?
• Újfajta témához, feladathoz kinek van kedve, kinek van szabad kapacitása, ki tud bekapcsolódni, ki tudja esetleg vezetni?
• Gyors, közvetlen kapcsolat a felső vezetéssel. Mindkét irányban gyorsult az információ áramlása, laposabb lett a szervezet.
• Jó és érdekes munkafeladatok megtalálása.  A frissen megszerzett szakmai tudásomhoz van-e valakinek projektje, feladata?

Most mindjárt mondhatod, kedves olvasó, hogy éppen az ilyen kérdésekre találtuk ki annak idején a jobbnál jobb rendszereket az intézményi tudás és ismeretek kezelésére és nyilvántartására. A dolgozók munkája, elérhető szabad kapacitása is elérhető a jól megtervezett rendszerekben.

Valóban sok munka és szervezés testesül meg a rendszereinkben.

Kialakult – sok munkával kialakítottuk – a tudás strukturált, szervezett, rendezett tárolását. Ezt a munkát nagyrészt erre szakosodott könyvtárosok és „tudás menedzserek” végezték és irányították, és jelentős szakirodalma jött létre. Azt is mondhatjuk, hogy megteremtettük a tudáskezelés tudományát, a tudást a tudás kezeléséről. Létrehoztuk azokat a struktúrákat és módszereket, amelyek segítették a hatalmas tudásvagyon felhasználást, a kívánt információ megtalálását. A klasszikus módszerek és megoldások a hagyományos könyvtárakban testesülnek meg. A kulcsszavak, indexek, kartotékok, a könyvek és folyóiratok tárolásának többdimenziós rendszerei generációk munkáján alapulnak.

Mára csökkent a könyvtárak kis fiókos szekrényeiben lévő kartonok használata. A számítógépesítés már évtizedekkel ezelőtt megkezdődött, és az egyre nagyobb és gyorsabb számítógépes rendszerekben egyre több információt lehetett tárolni, egyre könnyebb lett a kulcsszavazás, az indexek készítése és a többrétegű struktúrák kialakítása.

A keresésben is megjelentek új lehetőségek, amikor létrehozták a „szabad szöveges” adatbázisokat. Ezekben már nem csak a szerzők, címek, kiadók, egyéb bibliográfiai adatok, és a mások által korábban létrehozott keresőszavak szerint lehetett keresni, hanem a könyvek, folyóiratok teljes szövege alapján. Ez óriási lehetőségeket nyitott meg a kutatók és a tanulni vágyók előtt! Az elektronikusan feldolgozott kiadványok mennyisége gyorsan nőtt, és egyre jobban kellett érteni a kereséshez, ha gyorsan és eredményesen akartunk keresni – fejlődött a keresés tudománya is.

Hova lesz ez a sok munka, a sok rendszerezés és kategorizálás, ha elkezdjük a „közösségi” megoldásokat használni ezen a területen? Nem öntjük ki a fürdővízzel a gyereket is? Lemondunk a kulcsszavakról és az ismeretek strukturált elrendezéséről?

Nem az lenne inkább előnyös, ha beterelnénk a közösségi rendszerekben megjelenő energiát a meglévő tudásbázisok használatába?

Nem borít már be minket a sok információ, ami ránk ömlik a Facebook, Twitter, LinkedIn csatornáiból? Kell nekünk egy újabb hasonló csatorna? Tudunk majd dolgozni ebben a zajban?

Mit gondolsz kedves olvasó?