Vezessük együtt a projekteket!

Okos gép lesz a projektmenedzser megbízható kollégája? Mit és mennyi munkát bízhat majd rá?

Két hete fogtam bele a mesterséges intelligencia vállalati alkalmazásába, azon belül is a projektmenedzser és az “okos” gép kapcsolatába. Ez a sorozat harmadik (befejező) része.

A testtel nem rendelkező, csak szoftverként megjelenő robot át tud venni egyszerű vállalati folyamatokat az embertől – ez az RPA (robotic process automation, robottal végzett folyamatautomatizálás), amit már sok területen használnak sikeresen, és a projektekkel kapcsolatos feladatok egy részét is el tudja végezni.

Ezt nem nevezzük mesterséges intelligenciának, de azokban a feladatokban, ahol rengeteg fajta és óriási mennyiségű információ alapján kell gyorsan döntéseket hozni, már az is szerepet kaphat.

Adatból és információból egyre több áll rendelkezésre mindenhol – természetesen projektekben is. A hagyományos adatforrások mellett megjelennek IoT-eszközök, szenzorok, amik a feladatainkkal kapcsolatos gépekből, eszközökből hihetetlen mennyiségű adatot tudnak közvetíteni. Ezeket össze kell gyűjteni, tárolni kell, és gyorsan és pontosan fel kell dolgozni, ha valóban hasznosítani akarjuk őket. Ez valóban lehetséges, ezt igazolja például a légiközlekedés. A légitársaságok és a gyártók már évek óta használnak különböző „okos”, sőt mesterségesen intelligens gépeket arra, hogy csökkentsék a problémákat és növeljék az üzembiztonságot. Ha ezt a komplexitási szintet tudják kezelni, akkor kevés projekt adatai lehetnek kezelhetetlenek számukra. (Azt – sajnos – nem állíthatjuk, hogy néha nem követnek el súlyos hibákat, amikor a gép és az ember együttműködését kell megvalósítaniuk.)

Az biztosnak látszik, hogy rengeteg információ gyors és hiánytalan feldolgozása, elemzése, és ezek alapján döntési javaslat tétele olyan tevékenység, amire a gépek képesek lesznek. Ami most még hiányzik, és egyelőre nem is látszik a közeli eljövetele, az az a mesterséges intelligencia, amelyik elmagyarázza, hogy miképp jutott erre a következtetésre, sőt arról is mond valamit, hogy milyen eséllyel van igaza. Ez óriási eredmény lesz, ha valaha létrejön. Ennek hiányában, vagy „vakon” hiszünk a gépnek, vagy megpróbáljuk saját magunk ismét elvégezni az elemzést. Erre viszont nem vagyunk képesek, vagy csak sokszoros idő ráfordításával. Akkor meg minek a gép?

A gépi „gondolkodás” megértése a célja az explainable artificial intelligence (XAI) kutatásoknak, amikkel például az amerikai hadsereg is foglalkozik.

Ilyen kételyei és kérdései vannak most a mesterséges intelligenciát használó embernek, mert nem lát bele a folyamatokba:

  • Miért ezt tetted? Miért nem valami mást?
  • Mikor vagy sikeres, és mikor tévedsz?
  • Mikor bízhatok benned?
  • Hogy javítom ki a hibáidat?

xai-figure2-inline-graphic

Ha a gép magyarázatot is fog majd fűzni a javaslataihoz és a döntéseihez, egy nagy lépéssel kerülünk közelebb a fenti kérdések megválaszolásához és a bizalom kialakulásához.

A sok sikeres alkalmazás mellett ne veszítsünk szem elől két fontos korlátot!

  • A gépi intelligencia – meglepően jó eredményei mellett is – valójában nagyon messze van az emberi intelligenciától! Minden alkalmazási példában az történik, hogy egy specifikusan arra a feladatra kiválóan alkalmas megoldást hoznak létre, de ez más területen nem alkalmazható. Az általános érvényű mesterséges intelligencia (artificial general intelligence, AGI) még nagyon messze van, ha egyáltalán létrejön valamikor.
  • Még az egy konkrét célra készített, arra optimalizált mesterséges intelligencia is tud óriási, ember számára elképzelhetetlen hibákat elkövetni. Erre főleg a képfeldolgozás, a képek értelmezése területén látunk érdekes példákat. Ez nagyon fontos probléma, hiszen az alkalmazások jelentős részében van szükség képek megértésére (pl.: orvosi diagnosztika, önvezető autó, minőség-ellenőrzés, háború). Ma még nem realitás, de a mesterséges intelligenciával támogatott döntések elterjedése után már valósággá válhatnak az olyan támadások is, amik a gép „átverésén” alapulnak. Éppen nemrég került napvilágra egy olyan eset, amikor a kórházi CT-t babrálták meg, és így tévesen mutatott daganatot. Ez arra mutat, hogy “igény” van a gép átverésére.

A jelek szerint az ember és a gép közös munkájára még jó darabig szükség lesz, nem hagyhatjuk magára a gépet!

human-robot-handshake-81d4f14893d2b7a26aaa39f52e47310a_original

Ha megnézzük az oxfordi kutató előbb bemutatott listáját azokról a munkakörökről, amiket el tudnak venni a robotok, mindjárt találunk rajta kettőt, ami releváns lehet a projektekben. A középvezető és a jelentésíró robotok beléphetnek a projektcsapatokba, el tudják végezni a munka egy részét. Ami azt illeti, számokból jelentést írni már ma is tudnak az „okos” gépek. Nem kisebb hírügynökségek, mint az Associated Press, a Dow Jones, a Bloomberg és a Reuters íratnak üzleti információkból cikkeket a gépekkel. Ezek túlnyomó részben jók és hasznosak, de a finom nüánszok hiánya miatt többen bírálják is őket.

Ha nekik jó, talán a heti és havi projektjelentések egy jelentős részét is rá lehet bízni a gépesített asszisztensre. A projektvezető egy ideig még ellenőrzi a szöveget, de előbb-utóbb összecsiszolódnak a géppel, és utána már látatlanban adja tovább a jelentést.

Nap mint nap jönnek ki újabb eszközök és alkalmazási lehetőségek – és a projektvezetés sem kivétel ezek alól. Ezek – egyelőre – nem tűzik ki célul, hogy a gép önállóan vezessen projekteket, de segítséget ígérnek benne, például:

  • A megfelelő projekttagok kiválasztása, a szerepek kiosztása.
  • Az emberek munkájának, teljesítményének monitorozása, és megfelelő feladatokkal való folyamatos ellátásuk.
  • Tudáskezelés. Ha a projekttel kapcsolatos kommunikációból ki tudjuk válogatni a lényeges, később is hasznos információt és tudást, akkor nagy lépést teszünk azon az úton, hogy egy projekttag távozásával ne veszítsünk tudást.
  • Biztonságos munkakörnyezet. Veszélyes munkahelyeken (építkezés, gyár) sok érzékelő és kamera termel rengeteg adatot. Ezek elemzésével időben felismerhetünk veszélyes helyzeteket, mielőtt még bekövetkeznének.
  • Az információbiztonsági kockázatok észlelésében is nagyon fontos szerepet tud játszani az adatgyűjtés és -elemzés. A mesterséges intelligencia alkalmazása ezen a területen már nem újdonság.
  • Minőségellenőrzés. A gép sosem fárad el, sosem unja meg újra és újra elvégezni a méréseket, teszteket, ellenőrzéseket. A határidő közeledtével sem lesz elnézőbb (hacsak nem éppen azt várjuk tőle).

Úgy gondolom, hogy ezek fényében a projektmenedzsereknek érdemes elgondolkodniuk a cikksorozat második részében feltett kérdéseken, és a saját munkájukra vonatkozó válaszokat megtalálniuk. Tartsák ujjukat a változások ütőerén, hogy ki tudják használni az új lehetőségeket. Nagyon fontos az is, hogy cseréljenek tapasztalatokat – így találják meg, hogy mi működik jól, mivel van probléma az új „okos” megoldások és módszerek közül, mit hogyan lehet a leghasznosabban alkalmazni.

Kedves Projektvezető Olvasó!

  • Mit gondolsz az előző részben feltett kérdésekről?
  • Mi a véleményed a fenti listáról? El tudod képzelni, hogy ezeket a feladatokat átadd egy gépnek? Mennyire bíznál meg benne?

Erről fogunk beszélgetni, vitatkozni a 41. PM Műhelyen április 25-én 16-18 óra között a Budapest. XI. Magyar Tudósok körútja 2. alatt a BME I.ép. B.110 teremben.

Ez a cikk jelentős mértékben azon a kutató munkámon alapszik, amit a 22. Projektmenedzsment Fórumra készülve végeztem 2019 elején, és erősen hasonlít a konferencia kiadványában megjelent írásomra, annak utolsó harmadára.

A sorozat első két darabja itt található:

 

Robot a projektmenedzser mellett

 

Ebben az írásban főleg kérdéseket vetek fel a mesterséges intelligencia alkalmazásáról általában az üzleti életben, és specifikusan a projektek vezetésében. A kérdésekre ma is vannak válaszaink, és a jövőben is lesznek válaszaink – és ezek jó eséllyel különbözőek lesznek.

Folytatom a múlt héten elkezdett írásomat, és ma már tényleg sor kerül az “okos” gép szerepére a projektmenedzser mellett (helyett?).

Amikor arról cikkeznek a kutatók (jósok), hogy miképpen veszik el a munkánkat az okos gépek, azt mondják, hogy nem teljes munkakörök kerülnek a gépek kezébe, hanem inkább csak azok bizonyos részei, általában kb. 80%-a, így kevesebb emberi munkaerő kell majd, de valamennyire még egy ideig szükség lesz (amíg a robot nem tudja 100%-osan átvenni a munkánkat).

Az RPA (robotic process automation, folyamatautomatizálás robotokkal) az a megoldás, amikor a robot részben átveszi az emberek helyét, vagyis ember és robot végezheti egymás mellett ugyanazt a tevékenységet. Az RPA már évek óta használatban van (és sikeres) bankokban és biztosítóknál. Rengeteg munkaerőt tudnak felszabadítani érdekesebb, alkotó munkára. A jó tapasztalatok következtében sok új projekt is indul az RPA bevezetésére. Amikor megnéztem, az “RPA project manager” keresés 680 eredményt adott (csak USA és Kanada) a glassdoor platformon. (Egyes európai országokat is megnéztem, országonként valamivel húsz alatti találat volt.)

Ami ezeknek az eszközöknek magukban a projektekben történő alkalmazását illeti, látszanak már a jelei. A teljesen egyszerű feladatok (nagyon egyszerű adminisztratív tevékenységek) mellett megjelennek komolyabbak is (kockázatkezelés, audit). Az ERP rendszerekben az RPA-nak már jelentős szerepe van, és innen is “átszivárognak” megoldások és módszerek a projektek világába. “When we implement RPA in large organisations, such as FTSE100’s, the use cases often start with traditional centres of excellence where we might typically automate an excel to ERP system. But we are seeing more use cases in project related data such as project accounting and resource management which have similar characteristics.” (India Miller, Voyager RPA Lead)

A Gartner szerint a más területeken várt 80%-os arány a projektvezetésben is jellemző lesz hamarosan: „By 2030, partnerships between humans, smart machines and artificial intelligence will eliminate some 80% of the “work” that represents the bulk of today’s project management discipline, practices and activities.” Tehát marad valamennyi munka az embernek is, de csak meglehetősen kevés. A szokásos válasz eddig az volt, hogy nem kell majd kevesebb ember, mert az emberek olyan feladatokat kapnak, amiket a gépek nem tudnak elvégezni. Vajon ez így lesz a projektekben is?

Sok aggály és kétség is megfogalmazódott már, és sok további is megjelenik majd, ahogy egyre többet tudunk meg a robotok és a mesterséges intelligencia gyakorlati alkalmazásairól. Összegyűjtöttem néhány véleményt, amelyek korlátokra és kockázatokra hívják fel a figyelmet:

  1. Ha hibázik a robot, gyorsan és sok hibát követ el. “Bots have no judgment and will repeat errors at scale if bot rules are not well designed and monitored.” (Dan French, CEO, Consider Solutions)  Amikor érzékeny területen (például: pénzügyi szolgáltatónál, egészségügyben) ismétli gyorsan és hosszú ideig a hibát, az nagyon sokba kerül, nagy bajt okoz. Ezért fontos lenne az emberi felügyelet, de éppen a gyors munka csökkenti a felügyelet lehetőségét.
  2. Kevésbé ismeri fel problémákat, nagyobb eséllyel követ el hibát, amikor valami változik a képernyőn vagy a beviteli mezőkben.
  3. Amikor valami apró változtatást végzünk a rendszerben, ami az emberi munkaerőt semennyire vagy alig zavarja, a robotra súlyos hatása lehet, mert az kevésbé tud rugalmasan alkalmazkodni.
  4. Kérdéses minőségű és megfelelő módszertan nélküli fejlesztések is vannak az RPA területén (részben a sok igény és az időnyomás miatt). Ebből egyedi, nehezen továbbfejleszthető és támogatható megoldások jönnek ki.
  5. Ha látszólag korlátlan kapacitásunk keletkezik, és az emberi munkaerő költségei nem kényszerítenek minket jobb megoldások létrehozására, akkor lelassulhat az innováció.
  6. Nem is RPA (folyamatautomatizálás), hanem RTA (feladatautomatizálás) történik, mert komplex folyamatok végigvitelére nemigen alkalmasak a mai robotok. Később alkalmasak lesznek?

Az „okos” gép és a projektvezető kapcsolatában én ezeket a kérdéseket tartom érdekesnek és fontosnak:

  • Hogyan befolyásolja a projektmenedzser munkáját az adatelemzés fejlődése? Tud segíteni a hihetetlen mennyiségű információt gyorsan feldolgozó és elemző gép a munkájában? Mi az előnye annak, ha eltűnnek a korlátok ezen a területen, vagyis tetszőlegesen sok és változatos adatból tudunk gyorsan következtetéseket levonni?
  • Mi a hatása a szenzorok terjedésének? Hogyan tudjuk hasznosítani a projektben használt eszközökből kinyerhető rengeteg működési információt?
  • Hogyan tudjuk a mesterséges intelligencia eszközeit felhasználni a lehetséges összes forrásból (projekten belüli, cégen belüli, nyilvános, IoT- eszközökből származó) származó információ elemzésére? Hogyan segíti ez a projektvezetőt az optimális döntések villámgyors meghozatalában? Meg tud bízni a gép által készített döntéselőkészítő anyagokban, ezekre tudja alapozni a döntését?
  • Milyen mértékben vannak “okos” géppel automatizálható folyamatok a projektekben? Mit tudunk a szoftverrobotra bízni? Milyen mértékben kap szerepet a projektekben az RPA (robotic process automation), ami a bankok és biztosítók üzlet folyamataiban már bizonyította az alkalmasságát?
  • Lesz szoftverrobot (RPA) kolléga a projektekben? Milyen feladatokat bízunk rájuk? Lesz esetleg irányító (vezető) szerepe?

Azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre évről-évre változó válaszokat fogunk adni. Miért? Még kevés tapasztalatunk van ezen a területen. Sok a fejlődés, sokan dolgoznak a mesterséges intelligencia különböző területein.

Ez a cikk jelentős mértékben azon a kutató munkámon alapszik, amit a 22. Projektmenedzsment Fórumra készülve végeztem 2019 elején, és erősen hasonlít a konferencia kiadványában megjelent írásomra, annak középső harmadára.

A témát a jövő héten folytatom az “okos” gép helyével a projektekben.

 

A projektmenedzsment konferencia ürügyén

agility-jumpAgility? Nem kutyakiképzésről lesz szó, hanem agilitásról, üzleti és informatikai értelemben is. Projektek is lesznek és a startup világ se marad ki!

Hogy jönnek ezek ide?

Sok mindent elárultam már magamról itt a blogomban, tudja a Kedves Olvasó, hogy a közösségi együttműködés a vesszőparipám, nagyon érdekel az informatikai biztonság, és több főiskolán tanítok különböző informatikai témákat. Most mondok egy újat: rendszeresen részt veszek a Projektmenedzsment Műhely munkájában. Nem én osztom az észt, inkább tanulok a sok gyakorlott és sikeres projektvezetőtől. Nekem alig van projektvezetési tapasztalatom, kevés nagy és jól szervezett projektben volt szerepem, és azokban is inkább projektszponzor voltam (CIO-ként).

Most mégis projektmenedzsmentről írok, és ennek az az oka, hogy április 9-én lesz Budapesten a 18. Projektmenedzsment Fórum. A konferencia programját nem akarom leírni, azt meg lehet találni a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesületnél.

Miért írok erről a konferenciáról? Miért érdekes ez számomra? Mint mindenkinek az életét, az enyémet is befolyásolják a kisebb-nagyobb programok és projektek eredményei. Nem tudatosítjuk magunkban, de ami körülöttünk történik, minden változás, amivel szembesülünk (és vagy örömmel üdvözöljük, vagy nem szeretjük), egy program vagy projekt eredménye. Nem is tudjuk, hogy ezek sikere vagy kudarca, időre vagy nagy késéssel való megvalósítása nem valamilyen jó vagy rossz szándék, zsenialitás vagy butaság eredménye, hanem „egyszerűen” a meglévő óriási tudásanyag, a létező módszerek és eljárások jó vagy rossz alkalmazása, figyelembe vétele vagy figyelmen kívül hagyása. Mint az életünk sok más területén, itt is rengeteg okos ember hozta létre azt a tudást, ami a rendelkezésünkre áll. Akik projektekkel foglalkoznak, azoknak kötelességük ezt megismerni, megérteni, és a számukra hasznos részét tudatosan alkalmazni. Nem akarom azt mondani, hogy nem lehet újat alkotni a projektek szervezése és vezetése területén – sőt, ez éppen egy gyorsan fejlődő szakma és tudomány –, de a meglévő tudást érdemes megismerni.

Az évente megrendezett Projektmenedzsment Fórum pont erről szól. Itt lehet megismerni a projektmenedzsment szakma legújabb hazai és nemzetközi eredményeit. Az előadók, a kerekasztal beszélgetések tagjai és minden résztvevő részese a legjobb gyakorlati tapasztalatok megosztásának. Ez a szakma legnagyobb és legfontosabb hazai eseménye, hosszú hagyománya van, idén már a 18. alkalommal rendezik meg. Mindenki ott van, aki él és mozog ebben a szakmában, az összes hazai PM szervezet támogatja és részt vesz benne (még felsorolni is sok: www.pmi.hu, www.pmsz.hu, www.ivsz.hu, www.fovosz.hu, www.ipmacert.hu).

Sok témája van a konferenciának, köztük kiemelten az államigazgatás és a közigazgatás projektjeinek eredményei és jövője. Ez tényleg érinti mindannyiunk életét. Remélem, hogy ott lesznek mindazok, akiktől a folyamatban lévő és hamarosan kezdődő nagy fejlesztések, változások sikere függ!

Engem személyesen érdekel (informatikai vezetőként) az architektúramenedzsment területe. Itt sok változás (projekt) történik mostanában – részben a technológia gyors fejlődése, részben a „felhő” miatt. Nem csak azért, mert szaporodnak és nőnek a számítástechnikai felhő szolgáltatói (Magyarországon is), hanem ezért is, mert a cégek egyre nagyobb arányban használják ezeket a szolgáltatásokat. Nem könnyű, de nagyon fontos ezeket a változásokat jól kezelni. A projektek szerteágazóak, a technológiai mellett a szervezeti és emberi kérdések és az üzleti folyamatok átszervezése is kritikus. Vajon mit mondanak majd erről a szakértők?

Senkit sem lep meg ugye, ha felhozom az új technológiák és módszerek alkalmazását az együttműködés, az együttes alkotás területén, hiszen ez a kedvenc témám, erről írok már bő egy éve hetente. Azt hiszem, hogy a projektekben is lesz (van?) szerepük ezeknek az új módszereknek. Persze én csak „kívülről” beszélek bele – végül a projektmenedzsment szakma fogja eldönteni, hogy merre megy a projektek világa. Érdekel, hogy megjelenik-e valami idén erről, vagy még várni kell egy-két évet, hogy az ilyen tapasztalatok és igények is bekerüljenek a konferencia témái közé. Lehet, hogy a projektmenedzsereket alaposabban meg kell ismertetni ezekkel a lehetőségekkel?

Agilitás – mit mond ez a szó? Én évtizedekkel először találkoztam vele a kutyaiskolában, ahol agility kiképzés is volt. Nagyon élvezetes az agility munka, a kutya és a gazda intenzív, gyors, nagy mozgásigényű gyakorlatokat csinál együtt, jót játszanak. A modern projektmenedzsmentben az agilitás a behemót, merev, hagyományos szervezet és módszerek ellentéteként jelent meg jó néhány évvel ezelőtt, és azóta több módszerét is kifejlesztették, sikeresen alkalmazzák. (Az egyik idei szakdolgozóm is erről írja a diplomamunkáját.) Vajon lesz ütközés a “nagy öregek” és a feltörekvő fiatalok között a konferencián? Mit gondol erről az egyik és a másik csoport? Van itt nemzedéki ellentét? Nekem nagyon hasznosnak tűnik ez az új megközelítés az informatikai projektekben, de az agilitás nem csak a projektekben és nem csak az informatikában fontos! Itt valójában egy üzleti kérdésről van szó. Az üzleti igények nagyon gyorsan változnak, egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy egy új szolgáltatás vagy termék első változatát több évig fejlesszék. Addigra többször is megváltozik az üzleti környezet, addigra már valami másra lenne szükség. Több év? Valójában inkább hónapokban kell az időt mérni! Vagy mi jövünk ki vele, vagy a konkurencia… Szóval, úgy gondolom, hogy az élet minden területén az agilitás világában élünk, és ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül!

Startup. Kinek mond ez valamit? Kicsi, gyorsan fejlődő, innovatív, modern technológiát alkalmazó (létrehozó) cégekre mondjuk. A UStream és a Prezi neve biztos sokaknak ismerősen cseng. Ez két nagyon sikeres magyar startup – mondhatni, a “nagy öregek” ezen a területen. Az újabbak közül ismerős lehet a Tresorit, a Liber8 vagy a Sopreso neve (a két utóbbi szerepelt a Medvejárás konferencián is). Náluk egész biztosan jelen van, kulcsszereplő az agilitás, mind üzleti, mind informatikai értelemben. (A Preziről tudom is, mert éppen az ottani fejlesztési módszerekről tartott nemrég prezentációt az egyik hallgatóm a BKF-en.) A startupok azok, akik az üzleti prezentációt a “pitch” névvel illetik, és a két percnél hosszabbat már nehezen viselik. El tudjuk képzelni, amint egy startup hónapokig tervezget valamit az első modell vagy próbaverzió létrehozása nélkül? Az ő életük pont az ellenkezője. Gyors modellezés, kipróbálás, a sikertelen kidobása, a sikeres ezerrel való továbbvitele. Nem mindenkinek való ez a világ, de sokaknak izgalmas és vonzó. Hogy csinálják ők a projektmenedzsmentet? Biztos mást jelent számukra az “agilis projekt”, mint egy több évtizedes, több tízezres nagyvállalatnak, ahol szintén jelen van, hiszen elkerülhetetlen az agilitás. Itt biztos van nemzedéki ellentét! Megjelenik majd ez a konferencián? Hogyan?

Azt gondolom, hogy érdekes konferencia lesz mindenkinek, aki projektekkel foglalkozik. Sőt, a HTE nagyon szeretné, ha diákok is jelentkeznének, ezért ők a kedvezményes részvételi díj mellé még extrákat is kapnak.

Kedves Olvasó! Ha részt veszel a konferencián, írd meg a tapasztalatodat!