Álom otthon

Mi mindent automatizálnánk álmaink otthonában?

432px-Alonzo_Fields_-_White_House_ButlerÁlmodozzunk egy kicsit! Milyen lehet egy napunk, ha „okos” az otthonunk, az autónk, a telefonunk? (Esetleg mi magunk is lehetünk okosak, de minek…)

Ismerős régi filmekből a komornyik vagy a szobalány kérdése: „Mikorra parancsolja a fürdőt reggel?”. Nos, az okos és mindennel összekötött lakásnak nem kell feltennie ezt a kérdést. Ismeri a megszokott havi, heti, napi ritmusunkat, de ez még nem lenne elég: olvassa a naptárunkat is. Tudja, hogy mikor kell felkelnünk ahhoz, hogy a szokott reggeli készülődés után kényelmesen odaérjünk, ahova és amikorra kell. Ebbe bele tudja kalkulálni a reggeli edzést is azokon a napokon, amikor szokásos. A fürdőszobában időben bekapcsolja a fűtést. Ha kell, a kádba elindítja a megfelelő hőmérsékletű vizet. Mikor szoktunk kávézni, fürdés előtt vagy után? Jó lenne a kávé illatára ébredni? Ez sem probléma az okos otthonunknak. Természetesen a szobák fűtése is időben beindul, a nappaliban finom meleg vár.

Ez még nem valami nagy okosság, bár ma még elég kevés ennyire felokosított lakás lehet a világban. Milyen okosság jöhet még?

Mi lenne, ha elolvasná a késő este és hajnalban érkezett leveleinket, és észrevenné, hogy korábban kell elindulnunk, mert a főnök vagy egy fontos ügyfél váratlanul találkozni akar velünk? Ezt tudva, korábban ébreszt (és mindent rendesen előkészít a kényelmes reggelhez).

Mi lenne, ha figyelné az időjárást is? Mire lenne az jó? Ha nagy a köd vagy havazik vagy ónos eső miatt csúszik az út, szintén előbb kell indulni, előbbre kell hozni az egész reggeli készülődést. Megtudhatná azt is, hogy a szokott reggeli vonatunk kimarad, ezért a korábbival vagy busszal kell mennünk.

A reggeli készülődés közben is figyeli a változásokat. Szól, hogy induljunk 10 perccel korábban, mert nagy a dugó. Honnan tudja? Természetesen figyeli a közlekedési híreket és az autók mozgását.

Este összeraktuk a gyerek ebédjét, ma lasagna lesz. Ki a hűtőből, be a sütőbe. A sütő még nem szuper okos, meg kell mondani neki, hogy mi az étel, és mikorra kell elkészülnie. A többit már tudja magától, a sütés automatikusan indul majd, és a hőmérséklet is tökéletes lesz. Mi van, ha valamiért később indul haza a gyerek az iskolából? Semmi gond, később indul a sütés is, hiszen a telefonjától megtudja a lakás, hogy mikor indul haza. (Persze a szülők is megtudják.)

Ne szaladjunk még előre, van még a reggeli okosságokból! Télen jól esik az előre bemelegített autóba beülni, ugye? Ez nem lehet probléma, a kellő időben beindul az állóhelyzeti fűtés. A motor is bemelegszik az indulás idejére. Ezeket nem programoztuk be este, hanem a pillanatnyi szituációnak megfelelően kapcsol be mindent a lakás „agya”. Természetesen az interneten keresztül szól az autónak. A garázst és a kertkaput nem felejtjük nyitva, szépen becsukódnak a kihajtás után.

Az autó a mindenkori optimális útvonalon navigál. (Nem rohanok előre az álmodozásban – ez az autó nem vezeti saját magát, csak utasítgatja a sofőrt.) Ha napközben megyünk valahova, nem csak minket utasítgat, hogy merre a leggyorsabb, hanem előre tudja, ha késni fogunk, és odaszól, hogy mikor érkezünk. (Ismertem egy nagyon jó titkárnőt 20+ évvel ezelőtt, aki – tudván, hogy a főnöke szinte mindig késve érkezik – minden találkozója előtt felhívta a másik felet, hogy „X úr úton van, de van egy kis fennakadás, késni fog”. Ez nagyon jól működött!)

A nap végén irány haza! Mi várjon otthon? A kapu és a garázs pont akkor nyílik ki, amikor kell – ez a minimum! (Nem kell mindenféle távirányítókkal vacakolni, mert érzékelik az autó érkezését.) A nappaliban kellemes meleg fogad. Épp elkészült a relaxáló gyümölcstea. Azt nem is mondtam, hogy a garázstól a nappaliig nem kell a lámpákat fel- és lekapcsolni – mindig ott van világos, ahol kell J

Azt nem tudom, hogy a hideg sör vagy a forralt bor várjon-e hazaérkezéskor. Ezt vajon tudni fogja a lakás, vagy hazaúton megkérdezi? Mi legyen a tévével? Kapcsoljon automatikusan a kedvenc sorozatomra, vagy várja meg, hogy mit akarok nézni – egyáltalán akarok-e bármit is nézni? Fogadjon valamilyen zene? Mi legyen az?

Sok még a nyitott kérdés…

Ha még létezik postai levél, azok nem odakint a levélszekrényben várnak, hanem már bent az asztalon. A feladóból tudni lehet, hogy mi várható a borítékban, így fontosság szerint sorba rakva várhatnak. A megválaszolandó leveleket és a befizetendő számlákat a telefonnal be tudom szkennelni. Az összegeket és a határidőket értelmezi, és beírja a teendőim közé.

Hát nem tökéletes? Kezd megvalósulni az elektronikus komornyik és személyi asszisztens…

Az az érdekes, hogy ezekből sok elem már megvan, működik. Itt van, például, az ifttt.com – ez egy olyan szolgáltatás, amin keresztül magunk tudjuk a sokféle cuccunkat összekapcsolni és automatizálni. Ez még nagyon messze van attól, amit az „Internet of Things” vagy „Internet of Everything”, vagyis a „dolgok internete” névvel illetünk, mégis érdemes megismerkedni vele, mert jól illusztrálja, hogy mik jönnek majd a közeli jövőben. Mit tud az IFTTT? Összekapcsol sok mindent, pl.: Gmail, Facebook, Twitter, Dropbox, Evernote, You Tube, naptárak, Foursquare, Instagram, hírcsatornák. Példák:

  • Havonta elvégzendő feladatról email küldése pár nappal előbb magunknak vagy másnak.
  • Más tevékenységeket is lehet időzíteni (pl. Facebook bejegyzés).
  • A Gmailben csillagozott levelek elküldése az Evernote-ba.
  • A Gmailben a „Feladat” címkével ellátott leveleket beírja a Wunderlist feladatok közé.
  • Email csatolmányok tárolása Dropboxban.
  • Facebook bejegyzések mentése Evernote-ba.
  • A pillanatnyi helyzetemről email küldése (térképpel).
  • A megkapott névjegykártyát lefényképezem, és bekerül a naptáramba (a hellyel együtt, ahol kaptam).

Az utóbbi időben kifejlesztettek sok érdekes dolgot az automatizált otthonnal kapcsolatban, pl.:

  • Lámpák eloltása távozáskor, bekapcsolása érkezéskor.
  • Ha a füstérzékelő jelez, telefonál vagy SMS-t küld (nekünk vagy másnak).
  • Ha magas a CO-szint, az összes lámpa pirosan világít a lakásban.
  • Ha holnapra eső várható, nem locsol a kertben.
  • Ha elmegyek otthonról, kikapcsolja a sütőt.
  • Ha ismeretlen lép be a lakásba, fényképet vagy videót küld róla emailben.

Ez utóbbiak (természetesen) igénylik a hálózatba köthető „okos” eszközöket, amik aztán az IFTTT központján keresztül kommunikálnak egymással.

Jó ez az IFTTT? Használok belőle néhány lehetőséget. Az egyik legfrissebbet éppen említettem is az előbb. A tennivalóim egy része levelekhez kapcsolódik. Az ilyen email üzeneteket már régen elkezdtem megjelölni a „Feladat” címkével. Rájöttem, hogy ez így nem tökéletes, mert az egyéb tennivalóimat a Wunderlistben tartom. Megörültem, amikor megláttam azt az IFTTT receptet, ami a megcímkézett leveleket továbbítani tudja. A Wunderlistbe továbbítom ezeket, ahol tennivaló lesz belőlük. Egyszerűen megoldottam, hogy minden feladat egy helyen gyűljön össze.

Kedves Olvasó! Ha érdekelnek ezek a dolgok, csak javasolni tudom az IFTTT böngészését – jó ötleteket találhatsz ott.

Aranyosi Ervin: Kívánságom az új évre!

Azt kívánom neked, élvezd ezt az évet,
– halmozzon el jóval, széppel ez az élet!
Teremtsd a világod, s nem kell félned tőle!
Bízzál Önmagadban, s higgyél a jövőbe’.

A vers folytatása: https://plus.google.com/114810523922177160086/posts/hCYFHgFhV2U

Otthon, édes otthon

Ki megy le sörért? De gyorsan ám!

smart_home_13573149963_c6f0c0ddc0_oA csapatom meccse közben kifogy a hideg sör a hűtőből… Brr, elképzelni is rossz ezt a szituációt! Alaposan oda kell figyelni: mikor lesz a meccs, jönnek-e barátok meccset nézni? Sőt, az előző napok fogyasztását is figyelembe kell venni, amikor feltöltjük a hűtőt a nagy napra. Súlyos probléma, nagy baj, ha nem megfelelően készülünk fel! Szerencsére közel a segítség: a Bud-E Fridge!

Nem viccelek, tényleg van ilyen nevű hűtőszekrény. 78 üveg sör fér bele, a kijelzőn látszik, hogy éppen mennyi van benne. Figyel az optimális hőmérsékletre is. Az okostelefonon vagy táblagépen figyelmeztet, ha nem töltöttük fel időben a meccs napja előtt. Az optimális hőmérséklet eléréséről is így értesít. Nagyszerű! Mi hiányzik? Internetes rendelés! Igen, meg is tudja rendelni a sört. (Sajnos a cucc még csak Kaliforniában kapható, és a rendelés csak három nagyvárosban működik: San Francisco, Los Angeles, San Diego. Nagyon korlátozott terület, de ha csak magukat a városokat nézzük, így is 7 millió embert érint.) Azt nem tudom, hogy vajon sört is lehet-e bele tenni, vagy csak Bud Light mehet bele 🙂

Sok érdekeset lehet manapság olvasni az internetre kötött frigókról. Összegyűjtöttem néhány érdekes alkalmazást. Az egyik, aminek nincs sok köze magához a hűtőhöz, de sokan szeretik, a Google naptár megjelenítése a kijelzőn – így reggeli közben átnézhetik az aznapi programot. (Remélem, nem okoz emésztési problémákat!)

LG_HOme_chat__74693059_chatAz LG hűtője az ajtó minden becsukásakor lefényképezi a tartalmát. Vásárlás közben küldetünk neki egy üzenetet, hogy küldje el a legutóbbi fényképet. Ilyen egyszerűen be tudunk nézni a hűtőbe távolról. Csudajó, ugye? Lehet vele beszélgetni is (egyelőre csak angolul). Takarékos üzemmódra kapcsol, ha szólunk, hogy nyaralni megyünk. Ugyanez a „HomeChat” bekerül az LG összes otthoni készülékébe, így a mosógéptől is meg tudjuk majd kérdezni, hogy hány percig tart még a mosás. A tűzhelytől kérhetünk ötleteket és recepteket, hogy mi legyen vacsorára. Mesés, ugye? 🙂

lg-chatty-smart-appliances

Persze a többiek se maradnak le! A GE is minden készülékébe beépíti az internet- és WiFi-kapcsolatot. Telefonnal tudjuk beállítani a sütőt és ellenőrizni az ételt. A frigó szól, ha nyitva maradt az ajtó vagy karbantartási igénye van. A mosogatógép, a mosógép és a szárító is szeret fecsegni. A vízmelegítőnek akár a reptérről is hazaszólhatunk, hogy elutazunk 8 napra, addig spóroljon az árammal.

A GE is tudja, hogy sok biztonsági problémát okozhat, ha minden háztartási gépet hálózatba kötünk. Az természetes, hogy nem dróttal, hanem WiFi-n keresztül kapcsolódnak, ezért a „szokásos” problémák mellett még a WiFi gondjai is megjelennek. Úgy tűnik, hogy csak ez utóbbival foglalkoznak (vagy nem akarják, hogy a használó aggódni kezdjen), így csak általános jó tanácsokat adnak (titkosítás, jelszavak, telefon elvesztése).

Mi lesz azzal a sok-sok információval, amit ezek az okos frigók, sütők, mosógépek és egyebek összegyűjtenek? Mit is gyűjtenek? A működésükkel kapcsolatos összes adatot, áram- és vízfogyasztásukat, földrajzi helyüket, és minden egyebet, amihez hozzáférnek. Hol tárolják? A GE központi szerverein. Kinek adják át? Mindenkinek, akinek szükséges (beleértve felméréseket, piackutatást, marketinget), és persze a hatóságoknak, ha kérik. Lényegében csak az nem fog mindent tudni rólunk, aki nem akar.

A központ és a gépek közötti adatforgalomról nem esik szó a leírásokban. Csak abból tudunk a létezéséről, hogy minden adatunk eljut a központba. Jobb is nem említeni, mert még a végén aggódni kezdenénk… Aggódni? Miért? Feltételezem, hogy lehetséges ellenkező irányú kapcsolat is, vagyis a GE rendszereitől a háztartási gépek felé. A gépeket a tulajdonos tudja interneten keresztül távvezérelni. Ha valaki bejut a GE rendszereibe vagy a gép és a GE közötti kapcsolatba, akkor megszerezheti az ellenőrzést a háztartási gépeink felett. Biztos szuper jó védelmi rendszereket alkalmaznak, de az eddigi példák azt mutatják, hogy általában nem elég jókat.

Mik ezek a példák? Korábbi írásomban említettem az autókat – ott mindent kézbe tudott venni a támadó, át tudta venni az autó vezetését. A háztartási eszközöket már évek óta vizsgálják, és sok hibát találtak (lényegében mindenben). Ebben a cikkben több év eredményei vannak összefoglalva (garázskapuk, video rendszerek, okos tévék, baba monitorok, termosztátok, árammérők, sok más). A házban lévő sok-sok okos eszközt kis otthoni központokon keresztül kötjük össze egymással és az okostelefonjainkkal. Ezekben is találtak sok biztonsági rést. Miért baj ez? Ezeken keresztül minden kapcsolódó eszközt el lehet érni – esetleg még a hálózaton lévő számítógépeket is.

Sikerült jól megijesztenem mindenkit? Már dobják is ki az „okos” gépeket, ugye? Még nincs ilyesmi otthon?

Töprengek, hogy milyen jó tanácsokat adhatnék. Az általános tanácsok itt is érvényesek, pl.:

  • jelszavak megválasztása és titokban tartása,
  • ne használjuk máshol is használt jelszót nagyon fontos helyeken,
  • az otthoni hálózaton az elérhető legerősebb titkosítást használjuk, és lehetőleg további védelmet is (pl., MAC azonosítást),
  • kapcsoljuk ki az eszközökön azokat a lehetőségeket és szolgáltatásokat, amikre nincs szükségünk.

Mit mondhatok konkrétan az okosotthon gépeiről? Olyan keveset lehet ezekről még tudni, kevés a tapasztalat. Hajlamos lennék azt tanácsolni, hogy inkább a nagy, komoly cégektől vásároljunk, mert azok megbízhatóbbak. Ők talán jobban oda tudnak figyelni a rendes, pontos munkára, és baj esetén gyorsabban javítják. A másik oldalon az van, hogy az új, innovatív cégek jobb, izgalmasabb megoldásokkal jönnek ki. Náluk több a „nagyszerűség”.

Szóval, még mindig nem találtam meg „a” megoldást (és az valószínűleg nem is létezik). Mi Magyarországon jobb helyzetben vagyunk, mert még nem árasztottak el minket az okos gépek, még könnyen vehetünk egyszerűen, magában okos mosógépet, ami nem akar az egész világgal kommunikálni.

Ugye senkinek sincs internetre kötött karácsonyfája még? Jelentkezzen, aki már találkozott ilyennel! Segítek: már 2012-ben is létezett.

Holiday Lights at Deanna Rose Farmstead

Fut pár éve egy érdekes CheerLights projekt. Ebben rengetegen vesznek részt, és szinkronban változtatják a karácsonyi fényeik színét. Itt egy rövid video az egyikről. Ha valakinek van kedve, a Twitteren lehet vezérelni a fényeket (a #Cheerlights hashtag után kell a színt beírni angolul). Ezen a helyen több kisebb dísz van, és mindig az elsőnek a színét módosítják a tweet szerint, és a meglévő színek eltolódnak balra. Érdekes lehet ott állni és figyelni egy darabig!

Boldog, békés karácsonyt kívánok minden olvasómnak!

A mindenség…

Mindent rákötünk mindenre, és tele van az életünk számítógépekkel, amikről nem is tudjuk, hogy számítógépek.  Amikor az „okos” eszközökre gondolunk, többnyire eszünkbe jut, hogy azok valójában számítógépek, csak éppen, mondjuk, telefonnak látszanak.

Smart_Home_Control_PanelAzt hiszem, hogy a telefonokról nagyjából mindenki tudja, hogy azok kis számítógépek. Élvezzük is azt a sok kényelmességet, amit nyújtanak. Ezek közül mindenki mást tart a legfontosabbnak, és használ a legtöbbet. Én, például, nem használom zenehallgatásra vagy videó nézésre. Annál többet levelezésre (inkább olvasásra, mint írásra). A naptáramat és a teendőim listáját sokszor a telefonon kezelem – ezekre nagyon jó. A naptárban különösen szeretem, hogy útba is igazít, megmondja, hogy jutok el a címre. Itt jön az, amit a legtöbbet használok: az útvonaltervezés, amiben csodálatos, hogy azt is megmondja, hogy a busz egy-két perccel előbb vagy később érkezik.

Fényképezőgépnek is használható, bár „elkapni” nem tudok vele pillanatokat, mert nagyon lassú. Kevés fényben alig használható – szóval nem fényképezőgép, de vannak pozitívumai. A képeket automatikusan feltölti a „felhőbe” (Dropbox, Google Drive, vagy ahova csak akarom), ahonnan az otthoni számítógépem letölti. Minden fénykép megvan itt is, ott is. Nehéz lenne bármit is elveszteni!

Apropó, elvesztés. Hányszor hallom azt, hogy valaki elvesztette a telefonszámokat, amikor elromlott vagy elveszett a telefonja! Velem ez nem fordult még elő, és nem azért, mert rendszeresen mentéseket készítek a telefonom tartalmáról. Hanem? Ez is automatikusan történik a felhőben! A Gmail címlistámban tartom a telefonszámokat is, és az szinkronban van a telefonommal. (Ha Outlook, Office365, Apple, vagy bármi más levelezőt használunk, azzal is simán megy.) Extra előny: nem kell a telefonon beírnom az adatokat, hanem csinálhatom a számítógépen is – minden szinkronban van a telefonnal.

Ha ilyen szép és jó, mi a hátránya ennek a sok felhőnek? Ha valamit titokban akarunk tartani, vagy végleg meg akarunk semmisíteni, akkor erre alig van esélyünk. Mekkora baj ez? Mennyire zavar? Engem nem igazán zavar. Tudok róla, elég jól értem a helyzetet és a kockázatot, és együtt tudok élni vele. Úgy tekintem, hogy ez az ára szolgáltatásnak. Miért kellene nagyon hasznos és kényelmes szolgáltatást ingyen kapnom? Nincs rá semmi ok…

Biztos sokan hallották már a mondást, hogy ha nem fizetünk valamiért, akkor mi magunk vagyunk az áru. Kerestem az eredetét, és a legrégebbi előfordulását 2010-ben fedeztem fel: „If you are not paying for it, you’re not the customer; you’re the product being sold”. Baj ez? Ki-ki döntse el magának!

Ugorjunk, ennyi elég is a telefonokból! Mit kötünk még hálózatba? Már jó néhány éve tudnak telefonálni a riasztók (az otthoni és az autóban lévő is), és az se új dolog, hogy mobilról szabályozzuk az otthoni fűtést. Hosszú ideig lassította az elterjedésüket az, hogy kellett egy SIM kártya is ezekbe az eszközökbe. Az otthoni dolgokat már rákapcsolhatjuk az internetre, nincs semmi extra költség, és fel is gyorsult a terjedésük.

A „smart home”, az „okos otthon” nem valami új találmány, már több mint egy évtizedes története van. Az újdonság az, amikor a lakásban lévő sok-sok okosság összekapcsolódik egymással, és még a nagyvilággal is. A lehetőségek tárháza végtelen. Már most is sok minden létezik ezen a területen, de sokkal több érdekes lehetőség áll előttünk. Nézzük az előbb említett fűtést! Az régi dolog, hogy a termosztátot előre be tudjuk programozni, hogy a reggeli ébredésre befűtse a nappalit; napközben, amikor nem vagyunk otthon, levegye a hőmérsékletet, de ismét meleg szobával várjon a munka után. Ezt fejlesztették tovább, amikor már haza is lehetett telefonálni a termosztátnak, hogy ma nem a szokott időben megyünk haza, előbb vagy később kell a meleg szoba. De miért is kell ehhez telefonálni? Amikor hazaindulok, a telefonom magától haza tud szólni, nem? Azt is tudja, hogy másnap van egy szokatlanul kora reggeli megbeszélésem, ezért korábban kell az ébredéshez befűteni, de utána le is lehet venni a meleget. Kényelmes, ugye? Mi kell ehhez? Nem olyan sok: össze kell kapcsolni a naptárat, a navigációt, a helyzetérzékelést és a fűtést. Ezek különböző szolgáltatások, de a telefonunk mindegyikkel tud beszélni, tudja koordinálni az egészet. Sőt, valójában nem is a telefonba kell ezt beépíteni: elég, ha minden kapcsolódik egy szolgáltatóhoz a felhőben. Ott van lehetőségünk mindent beállítani. Ez most még bonyolultnak hangzik, de hamarosan megjelennek az abszolút kényelmes megoldások is.

IoT If Then

Lehet még fokozni! A sport és fitnesz alkalmazások azt is tudják figyelni, hogy mennyire jól alszunk. A fűtési rendszerünk rajtuk keresztül megtanulhatja, hogy hány fokban alszunk a legjobban, és magától be tudja állítani. Akárcsak egy gondos anya, ugye? Kell ennél több? 🙂 Talán be is tud majd takarni az ágynemű, ha lerúgtuk a takarót és kezd hűlni a testünk. Ha ezt még nem oldották meg, akkor a fűtés lép közbe.

Bevásárlás, sütés-főzés, takarítás. Itt is sok lehetőségük van a gépeknek. Mi lenne, ha a hűtő megrendelné a tejet, amikor kibontottuk az utolsó dobozzal? A kávéfőző friss a kávé illatával ébresztene? (És, persze, megrendelné a kedvenc kávénkat, mielőtt kifogyna.) Reggel bekészítettük a sütőbe a vacsorát, hogy frissen sülve várjon minket. Az semmi, hogy beállítottuk előre a hőmérsékletet és az időtartamot – ilyen már régen van. Ott jön az újdonság, amikor majd figyeli a sütő, hogy meddig tart az utolsó megbeszélésünk, mikor indulunk haza, és módosítja a programot, hogy nekünk még jobb legyen. A tévé akkor is felveszi a kedvenc sorozatunkat, ha nem programoztuk be előre, mert azt hittük, hogy addigra hazaérünk.

A lehetőségek tárháza, mint mondtam, kimeríthetetlen. Gyűjtöttem néhány érdekes olvasnivalót a témában:

Az utolsó cikk a biztonsággal foglalkozik, de nem bonyolult módon, hanem nagyon is egyszerűen és kézzel foghatóan. Biztonság? Már megint ezzel jönnek! Állandóan fenyegetnek a vírusokkal és mindenféle veszélyekkel, de vajon mennyire valóságosak ezek a veszélyek?

Az a helyzet, hogy ebben a sok új dologban, ami az internetre kapcsolódik, tipikusan olyan szoftverek vannak, amiknek a megírásánál nem sok gondot fordítottak a biztonságra. Keveset tudunk még, mert kevés incidens történt, de az eddigiek egyáltalán nem biztatóak. Szinte minden gyártó internetre kapcsolódó autójáról kiderült már, hogy teljesen át lehet venni az irányítását kívülről – bizony, akár a féket, a sebességváltót és a gázpedált is tudják kívülről kezelni. Még senki sem halt meg emiatt… Más dolgoknál, pl., orvosi eszközöknél, már nem ilyen jó a helyzet – ott haltak meg emberek internetes beavatkozás miatt. Jó, ez egyik se az „okos otthon” területe. Ott mi történhet? Egy beteg embert vagy egy kisbabát nagyon súlyosan érintene, ha valaki durván felemelné vagy lecsökkentené a szoba hőmérsékletét. Egy elektromos tűzhely tud tüzet okozni, ha túlhevítik. Nem is keresem a példákat. Sajnos lesznek majd ilyen tragédiák…

Mit csináljunk? Azt szokták mondani, hogy legyünk óvatosak, körültekintőek, és így tovább. Ez igaz, óvatosnak kell lennünk. A szokásos tanácsok itt is érvényesek: milyen jelszavakat használunk, kinek mit árulunk el, stb. Azt hiszem, ez egy olyan terület, ahol nagyon ki vagyunk szolgáltatva a szolgáltatónknak. Az autókat sem azért érték el a rossz fiúk, mert a vezető gondatlan volt. A vezető azt se tudta, hogy van ilyen rendszer az autójában.

Ha tőlem kér tanácsot valaki, csak a kivárást tudom javasolni. Itt most jönne az a rész, amiben leírtam néhány tanácsot, majd kitöröltem. Még jobban utánajárok a témának, mielőtt elkezdek tanácsokat osztogatni.

 

Internet a klubban 

imageMit kezdünk az internettel? Mire jó az nekünk? Kinek jó az bármire is? Vesztegetjük az időnket vagy hasznosan töltjük el?

Ezekkel a kérdésekkel kezdődött a beszélgetés a klubban hétfőn. Nem voltunk sokan, tizenvalahányan ültünk az asztal körül. A balatonakarattyai nyugdíjasklub hívott meg, hogy beszéljek nekik valamiről. Megkérdeztem, hogy mi érdekelné őket, de azt mondta a klub vezetője, hogy őket minden érdekli. Így azután az internet, a fiatalok és az idősebbek viszonyát választottam. Nem volt rossz választás, hamar kialakult a jó beszélgetés. 

Itt a Facebook. Mit kezdünk vele? Jó dolog vagy káros? Mire való?

  • Aranyos cicák, elveszett és megtalált kutyák képeivel van tele. Most jönnek már a nyuszik is…
  • Képek a gyerekekről, unokákról, mindenkiről, aki számít és fontos.
  • Hol vagyunk, hol voltunk, mit ettünk, mit láttunk? 

Sok okosságot osztanak meg az emberek. Ezekről elég nehéz tudni, hogy valóban okosságok vagy tévedések vagy éppen szándékosan félre akarnak vezetni minket. Ilyenkor segíthet a józan ész, de ez sem olyan egyszerű. Ha valamit sokszor, sok forrásból hallunk, előbb-utóbb beivódik a tudatunkba, kezdjük természetesnek tekinteni, már nem is töprengünk el rajta.

Kevesen használják a Facebookot a klub tagjai közül, de általában nem ismeretlen nekik az internet, az email és egyebek, pl., a Skype. 

Mennyire megbízható az, amit „a neten” találunk? Mi minden jelenik ott meg?

  • Sok ember osztja meg komoly tudását, amit sok tanulással, kutatással és munkával szerzett. Legyünk ezért hálásak nekik, és becsüljük meg őket!
  • Találkozunk rengeteg jó szándékú emberrel, akik lelkesen megosztják, amit valahol találtak. Ők sokat segítenek abban, hogy eljussanak hozzánk az érdekes és fontos dolgok.
  • Jó lehetőséget ad az internet népszerűsége azoknak is, akik szándékosan elferdített vagy hamis információt és híreket, óriási szenzációkat tesznek közzé. Sokszor vírusként terjednek az ilyenek, és nem nagyon tudjuk megkülönböztetni őket a valódi, értékes információtól.
  • Sokszor látjuk azt is, hogy a látogatottság, a forgalom növelése érdekében másolnak érdeklődésre számot tartó szövegeket a saját lapjukra emberek és szervezetek. Ezzel jó sok keresési találatot érnek el, és a náluk hirdetőktől több bevételre tesznek szert. Ilyenkor teljesen mindegy, hogy érték vagy szemét, amit megtalálunk – a lényeg a keresési találatok száma. 

Nem csak a Facebookon, hanem lényegében mindenütt az interneten hatni akarnak ránk, befolyásolni akarják a véleményünket, és azt, hogy mit tekintünk hitelesnek és valóságosnak. 

Hogy igazodunk el ebben a dzsungelban? Hogy választjuk szét a magot az ocsútól? Felmérések szerint nagyrészt a rokonaink és ismerőseink véleményére támaszkodunk – és ezzel sok esetben „vak vezet világtalant”. Hányszor bosszankodik egy szakember, tudós kutató, amikor az ő tudáson alapuló véleményét felülírja „a net” szava… Ismerjük ezt az érzést? Hasonlít a kereskedő érzésére, aki alaposan bemutatja az áruját, megválaszol minden kérdést, de a vevőjelölt még egy kicsit gondolkozni akar. Közben megbeszéli a sógorával vagy a lányával, aki ugyan nem ért a dologhoz, de határozott véleménye van, és le is beszéli a vásárlásról.

A tévék ebben még mindig sokkal eredményesebbek, mert több emberhez jutnak el, és az egyszerre érkező képi- és hanghatás nagyon erős. A fiatalok esetében ez kevésbé működik, mert sok fiatal alig néz tévét, ők az internetről letöltött filmeket nézik, és főleg a YouTube videókat. 

Őket nem a tévén keresztül lehet megszólítani és befolyásolni, hanem az interneten. Ez sem olyan egyszerű dolog, mert ők főleg a kortársaikkal vannak kapcsolatban, és az ő véleményük számít nekik a legtöbbet. 

Mit jelent mindez a tanárnak, a szülőnek és a nagyszülőnek? A diákok hatalmas mennyiségű információhoz tudnak pillanatok alatt hozzájutni – bármikor. Ez az információ ellentétes is lehet azzal, amit a felnőtt éppen mond – és akár igaz is lehet. Hogy van ez? Butaságot mondunk? Nem feltétlenül – csak éppen nem ismerjük a legújabb kutatási eredményeket. Akármennyire is igyekszik valaki követni minden újdonságot, a helyzete „reménytelen”. Sose lehet minden friss felfedezésnek a birtokában. Ez régen is probléma volt, sose lehetett senki se minden tudás birtokosa (van saját emlékem tanárral kapcsolatban általános iskolás koromból is), és akkor is okosan kellett ezt a helyzetet kezelni. 

A nagyszülők tekintélye még mindig megvan sok témában, de azt elfogadják, hogy nem egyszer kapják meg az unokától, hogy “ehhez te nem értesz”. 

Hogy van ez most a „Z generáció” esetében? Nagyon oda kell figyelnie a felnőttnek a hitelessége megőrzésére.

  • Több az információ és gyorsabban jutnak hozzá a fiatalok.
  • Sok a félrevezető, téves vagy pontatlan információ.
  • Gyorsan terjednek az új felfedezések, kutatási eredmények (sokszor még a tudományos igazolás előtt tényként, szenzációként jelennek meg).
  • Igényesebbek a felnőttel szemben, és kevésbé tisztelik a hivatalos tekintélyt.

Mit tehetünk? A cenzúra nem működik, nem lehet elzárni őket az internettől. Nem tudnak nélküle tanulni, kapcsolatot tartani a barátaikkal. Ez az életterük. Fordítsuk ezt hasznunkra, a nevelés, oktatás hasznára (pedagógusként és szülőként, nagyszülőként is)!

Régebben tudtuk befolyásolni, hogy milyen könyveket és újságokat olvas a gyerekünk – egy darabig működött a tiltás, a negatív befolyásolás is. Ma jobbára csak a pozitív befolyásolás működik. Ha hitelesek vagyunk, akkor – valamennyire – követnek minket.

Hogy segíthetünk?

  • Keressük meg azokat a helyeket, ahol hasznos és értelmes, az értékítéletünk szerint jó dolgok vannak, és ezeket mutassuk meg nekik.
  • Üljünk melléjük, hívjuk oda őket, amikor találunk valamit, küldjük el a linket.
  • Ismerjük meg azokat a helyeket, ahol ők és az ismerőseik, kortársaik a buta és káros tartalmat találják.
  • Ha butaságokat osztanak meg vagy olyasmit mondanak, ami ellentétes az értékrendünkkel, magyarázzuk el, hogy miért nem igaz, miért rossz az. 

A cél a nevelés és a tanítás. Ehhez benne kell lennünk a számukra elfogadott, tekintéllyel rendelkező emberek körében. Példákon keresztül meg tudjuk mutatni, hogy miről ismerszik meg a megbízhatatlan tartalom. Egyre biztosabban mozognak majd ebben a térben, egyre kevesebb segítségre lesz szükségük. Az a célunk, hogy gondolkozó, a világban magukat kiismerő, önálló döntést hozni tudó embereket neveljünk.

Hogy fogja kezelni az ifjú ember a konfliktusokat? Kinek hisz? Hogy különbözteti meg az igazat a hamistól? 

Sok esetben magunk sem tudjuk ezt biztosan, de mi tudunk támaszkodni a sok évtizedes élettapasztalatunkra – annyi “igazságot” láttunk már felbukkanni és elsüllyedni. Ezt, természetesen, nem tudjuk tölcséren át a gyerekek fejébe tölteni, de megoszthatjuk velük. Hoppá, itt a “megosztás” szó! Igen, valóban, akár az online közösségi tereket is használhatjuk! Szerintem az idősebb is részt vehet az ifjakkal együtt az ottani életben. Sőt, igyekezzen is részt venni benne! Sok pedagógus és szülő meg is teszi. Megtanulta az ottani élet szabályait, és okosan tudja orientálni a diákjait és a gyerekeit. 

Vajon a szülők és a nagyszülők tudják egyáltalán, hogy mi történik, mit beszélnek meg a Facebookon a fiatalok? Már az is kérdés, hogy egyformán működnek-e a fiatalok. Mekkora a különbség közöttük életkor szerint? A 15 és a 20 éves viselkedése mennyire hasonlít egymásra? Mekkora a különbség az iskolások és a dolgozók között? 

Hogy tudnak a szülők és a nagyszülők részt venni a fiatalok online életében? Egyáltalán: részt kell venniük? Nem ciki az a gyereknek, ha az anyja hozzászól a Facebook-bejegyzéséhez? Az olyan, mintha a barátaival való beszélgetésbe szólna bele. Vannak ám ebből konfliktusok! Nehéz csendben a háttérben maradni, ha valami olyat tapasztalunk, amibe úgy gondoljuk, hogy bele kell szólnunk. Az persze kérdés, hogy valóban bele kell-e szólnunk… 

Ha nem bízik meg bennünk a gyerek, akkor megoldja, hogy a szülők és a nagyszülők ne lássák az írásait, lesz két Facebook profilja, vagy talál más megoldást. Meg kell találnunk az arany középutat. Szerintem nem érdemes mereven elzárkózni a gyerekek életének ettől a részétől! Ez is része az életnek, ezen a területen is hasznos, ha a felnőttek tudnak tanácsot adni, segíteni, nevelni.

Példákon keresztül meg tudjuk mutatni, hogy miről ismerszik meg a megbízhatatlan tartalom. Egyre biztosabban mozognak majd ebben a térben, egyre kevesebb segítségre lesz szükségük. Az a célunk, hogy gondolkozó, a világban magukat kiismerő, önálló döntést hozni tudó embereket neveljünk. Az ember nem így születik. A hagyományos nevelés éppen azon alapszik, hogy a gyerek elfogadja a normáinkat, követ minket, átveszi a gondolkodásunkat. Az emberiség évezredes tudásának továbbadása csak a tekintély elfogadása révén lehetséges – nem ismételheti meg minden egyes ember az összes tudományos kísérletet, nem végezheti el az összes megfigyelést és számítást. Ez az elfogadás és bizalom sokáig megmarad, néha túlságosan sokáig marad kritikátlan, különösen „a neten” megjelenő, és a barátok által lájkolt vagy megosztott dolgokkal kapcsolatban. Nevelőként az lehet a célunk, hogy mi is benne legyünk a tekintéllyel rendelkező, elfogadott körben.

Ehhez szükség van nyílt gondolkodásmódra és el kell viselni az ostobaság megnyilvánulásait – közte a tudatlanok támadásait is. Azok okos kezelésével lehet a tekintélyünket megalapozni  🙂

Azt gondolom, hogy van még egy nehéz feladatunk: el kell olvasni olyan szövegeket is, amikről tapasztalatból, ösztönösen tudjuk, hogy nem érdemes. Miért vesztegessük ilyesmire az időnket? Hiszen, tudjuk, hogy ostobaság.  Meg is mondhatjuk rögtön, és annyi!

Ha azt várjuk az emberektől, hogy maguk tudjanak okos döntéseket hozni, akkor nem a végeredményt, hanem az oda vezető utat kell megmutatnunk. Erről szól a tanítás és a nevelés. Néha strapás és bosszantó a butaságokkal foglalkozni, és nem is mindig sikerül ezt abszolút türelmesen tenni, de próbálkozni érdemes.

Hol a határ? Meddig megyek el abban, hogy elolvassak dolgokat csak azért, hogy alaposan megindokolt véleményem legyen róluk? Nem tudom, nincs biztos határvonalam. Az élet rövid, mindent nem olvashatok el. Változik ez a határ, függ sok mindentől (elfoglaltság, munka, hangulat), és a reakcióm sem mindig ugyanaz: néha csak legyintek egyet, máskor elmondom, leírom a véleményemet (finomabban vagy karcosabban). Ha segíteni akarok másoknak a tájékozódásban, olyan dolgoknak is utánajárok, amiket egyébként hagynék a csudába.

Kinek hol a határ, Kedves Olvasó? Utánajárnak annak, hogy honnan tanul a gyerek, az unoka az interneten? Ki tud erről beszélgetni vele?

Nem is olyan egyszerű ez! Meg kell találnunk az egyensúlyt, vigyáznunk kell, mert a kellőképpen alá nem támasztott kijelentések visszaütnek! Ismerjük a csakazértis jelenséget? Mindannyiunkban jelen van, de a fiatalokban erősebben. Hitelesen és számukra is elfogadhatóan kell megmutatnunk, hogy mi a hiba vagy tévedés egy-egy okosságban, amit olvastak. Ex cathedra kijelentések helyett rá kell szánnunk az időt és energiát, elemeznünk kell az állításokat, utána kell néznünk a hivatkozásoknak, a forrásoknak. Kinek van erre ideje??? Akárhogy is, ha nevelni, oktatni akarunk, meg kell találnunk a módját!

A tagadás nem annyira eredményes, mint az igenlés. (Ld.: Mario és a varázsló.) A rosszal és a veszélyessel a jót és a hasznosat kell szembeállítanunk. Aktívan vezessük el azokra a helyekre, ahol hasznos és értékes tartalmat talál. A bulvár és a szemét ebben az esetben is el fogja érni, de tud majd különbséget tenni. 

Persze, nem csak az internet nyújt érdekes és vonzó lehetőségeket. Hagyományos időtöltések is vannak (olvasás, mese, zene, diafilm, diótörés, főzés, beszélgetés, kirándulás, …) Meg kell találnunk, hogyan tudjuk elcsábítani a gyerekeket. Azt hiszem, hogy kicsi korban kell felépíteni ezt a kapcsolatot. Persze lazulni fog, de biztos megmarad…

Élveztem a beszélgetést, és úgy láttam, a klub tagjai is. Úgy látom, hogy nyitott, érdeklődő emberek. Sok mindent csinálnak együtt, szépítik, rendezik a környezetünket, minden évben újabb helyekre ültetnek virágokat, és szorgalmasan locsolják és gondozzák őket. Rendszeresen összeszedik a szemetet (ami nem elsősorban ez eldobált sörösdoboz és csokipapír, hanem teherautónyi mennyiségben odahordott mindenféle is). Járnak kirándulni és színházba, meghívnak embereket a mostanihoz hasonló beszélgetésekre. A tipikus “nagymamás” tevékenységek se maradnak el, most éppen az óvodásoknak készítenek húsvéti ajándékokat. Az általuk sütött finomságok nélkül nincs Akarattyán se civil, se hivatalos esemény, ünnepség. Ez a klub az egyik nagyon fontos civil szervezet a faluban, örülök, hogy van! 

Szívesen megyek majd ismét a klubba!