Modern eszközök a középiskolákban

Közel húsz iskolából a budapesti Vásárhelyi Pál Kereskedelmi Szakgimnázium nyert a Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetsége pályázatán. A budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium különdíjat kapott.

Második alkalommal írt ki pályázatot a Vezető Informatikusok Szövetsége (VISZ) olyan középfokú oktatási intézmények tanárcsapatainak, melyek komoly eredményeket értek el az oktatás digitalizálásában.

Gyorsan változik a világunk, és segítenünk kell az ifjú generációkat, hogy jó életük legyen ebben a világban, megtalálják a gyorsan kialakuló újabb és újabb lehetőségek jó és értelmes felhasználását, élni tudjanak a lehetőségekkel. Ők lesznek a jövő kiművelt emberfői!

Mint azt Nagyné Agárdi Györgyi, a VISZ elnökségi tagja, az Allianz Hungária CIO-ja elmondta, a pályázattal arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ma a középiskola az az utolsó pont, ahol még érdemben befolyásolható a diákok pályaválasztása. Olyan impulzusokat kaphatnak, amely vonzóvá teszi számukra az informatikai pályát.

De nem csak a jövő informatikusai miatt tartja fontosnak a VISZ a középfokú oktatásban a digitalizációs törekvéseket. Ma már nem csak az informatikai szakirányba továbbtanulók számára fontos a digitális eszközök és szolgáltatások készségszintű használata. Minden informatikai jellegű tudás felértékelődött, és ezt valamiféleképpen közvetítenie kell a középiskolai oktatás módszertanának is. Az oktatásba ma szervesen bele kell illeszteni az infokommunikáció szinte minden aspektusát, a különböző alkalmazások felhasználó szintű kezelésének készségétől az alapvető programozói fogásokon át a biztonságtudatosságra nevelésig.

Az év digitalizációs középfokú iskolai tanári csapata pályázatra bármely Magyarországon érvényes működési engedéllyel rendelkező középiskola beadhatott pályamunkát, amelyben a rendszeresített képzés főállásban oktató tanárok közreműködésével valósul meg.

A digitalizáció fontosságát az oktatási intézmények is érzékelték: rekordszámú pályázat érkezett. A megnövekedett érdeklődésben szerepet játszott az is, hogy a VISZ a tavalyi pályázatok alapján pontosabb képet alkothatott arról, hogy milyen elvárásokat lehet ma Magyarországon megfogalmazni ezen a téren az iskolákkal szemben.

A pályamunkában az iskolában folyó oktatás digitalizációjában elért eredményeket kellett bemutatni, elsősorban az utóbbi két évre koncentrálva. Ismertetni kellett azt is, hogy

  • az iskolában milyen fejlesztések folynak (módszertan, segédanyagok stb.),
  • milyen meglévő digitális oktatási, szakmai anyagokat kutattak fel és építettek be az oktatás-nevelés folyamatába és
  • az iskolai életben hogyan jelennek meg a digitális közösségi terek.

A zsűri két körben választotta ki a díjazottakat. Először a pályamunkák alapján kiválasztotta esélyes csapatok egy szűkített körét, majd azok meghallgatása után javaslatot tett a VISZ elnökségének a díjra legérdemesebb csapatra.

A meghallgatás után a díjat a zsűri a Csepelen működő Budapesti Szakképzési Gazdasági Centrum Vásárhelyi Pál Kereskedelmi Szakgimnázium pályázatát ítélte a legjobbnak, így ők vihették haza az 1 millió forintot. Az intézményben Csongrádi Tamás, informatika-történelem szakos tanár vezetésével alakítottak ki egy munkacsoportot, amely az oktatás – a szaktárgyak és a közismereti tárgyak – átfogó digitális fejlesztése mellett nagy hangsúlyt fordít a kollégák továbbképzésére is. A csapat további tagjai: Csiszár Szilvia (komplex természettudomány, matematika, kémia), Deákváriné Vizi Ágnes (közgazdaság, turizmus-vendéglátás), Gacsó Viktória (történelem, társadalomismeret és etika, angol), Kovács Attiláné (angol), Márkus Noémi (magyar nyelv és irodalom, történelem, társadalomismeret), Orphanides Mária igazgatóhelyettes (közgazdaság, kereskedelem-marketing) és Szalainé Nisóczi Ildikó (magyar nyelv és irodalom, informatika).

A zsűri különdíjjal ismerte el a nagy múltú Budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban folyó munkát. A Dobóné dr. Tarai Éva (kémia), Horváth Zoltán (olasz, angol), Juhász Anna (közösségi szolgálati koordinátor), Károlyi Gergely (matematika), Kerek Roland (magyar, angol), Klein Anita (angol), Kormos Mária (olasz, magyar), Mahler Attila (matematika, informatika), Nemecskó István igazgatóhelyettes (matematika), Siegler Gábor (kémia, informatika), valamint Virág Miklós (matematika, fizika) összeállítású közösség az oktatás mellett sokat tesz azért is, hogy a digitális csatornák (felhőszolgáltatás, interaktív okostévék, Skype az oktatásban és a kapcsolattartásban stb.) az oktatás hatékonyságát növelő tudásmegosztás mellett a közösségi élet szervezésében is fontos szerepet kapjanak.

A díjak átadása után a díjazottak néhány percben bemutatták, hogy mit, miért és hogyan csinálnak. Jó volt látni, hogy mekkora lelkesedéssel és elhivatottsággal dolgoznak a tanárok!

Sokan voltunk, hiszen a Magyar Egyiptomi Baráti Társasággal közösen kiírt általános iskolai pályázatunk díjkiosztása is most volt, így a kisebb gyerekek és tanáraik, családtagjaik is kaptak egy kis ízelítőt a középiskolai munkából. Persze, mire ők odajutnak, sok minden másképp lesz!

Kiművelt emberfők

A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.” (Széchenyi István: Hitel)

Ezt már régen tudjuk, és sok-sok elhivatott ember dolgozik is azon, hogy több és több kiművelt emberfőnk legyen.

Itt és most nem általában a kiművelésükről szeretnék elmélkedni, hanem néhány konkrét változásról, amit a közelmúlt és a közeljövő hozott el és ír elő nekünk. Széchenyi a Hitelben a modern idők modern tudását és modern módszereit mutatta meg kortársainak, ezek befogadására biztatta őket.

Ma is pont ez a feladatunk, az új eszközöket és lehetőségeket kell megismernünk, hogy majd alkalmazni tudjuk. Ehhez elengedhetetlen az informatika megismerése, hiszen bármit is csinálunk a munkában vagy a magánéletben, szinte mindenben szerepe van valamilyen számítógépes eszköznek.

Ez a folyamat már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött, de sokat változott a helyzet, mert ma már nem programozók és rendszergazdák kiváltsága és felelőssége ezeknek a dolgoknak a használata, hanem mindannyian aktív szereplők vagyunk. Fontos változás az utóbbi néhány évben, hogy már a programozás sem informatikusok feladata. Az általuk létrehozott egyre könnyebben kezelhető építőelemekből szinte bárki össze tud rakni új és nagyszerű dolgokat. A programozás szépen lassan demokratizálódott: alsó tagozatos általános iskolásoktól kezdve, informatikát sose tanult dolgozókig mindenki programozhat.

Ebben a változásban, fejlődésben a hazai nagyvállalatok informatikai igazgatóit tömörítő VISZ (Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetsége) is szerepet vállal már másfél évtizede. 2002-ben írtuk ki először az Év Informatikai Oktatója Díjat felsőoktatásban dolgozók számára. Azokat a tanárokat kerestük, akik a legjobb módszerekkel és a legeredményesebben adják át ezt a fontos tudást a fiataloknak. Másfél évtized nagyon hosszú idő, és nem is múlt el nyomtalanul a díj fölött sem. Ha megnézzük, például, a 2015-ös díjazottakat, azt látjuk, hogy nem is csak az informatika oktatását ismertük el. Abban az évben a szokásos egy helyett négy kiváló tanár munkáját ismertük el ezzel a díjjal. Ők nem csak és nem elsősorban informatikát oktatnak, hanem valami többet is adnak a hallgatóknak: módszertant, gyakorlati tapasztalatot, inspirációt – és ezt a humán tudományok és a művészetek területén is alkalmazható módon teszik.

Két évvel ezelőtt nagyot ugrottunk! 2015-ben a nyári szünetben két korcsoportban ismertettük meg az általános és középiskolás gyerekeket a programozással. A táborban 8-12 évesek a Kodu, a Scratch és a Lego programozással, az idősebbek pedig mobilprogramozással (Scratch, Java, Android) ismerkedtek. A cél az volt, hogy játszva ismerkedjenek az algoritmikus gondolkodás alapjait. Az új időknek megfelelően a gyors sikerélmény is fontos volt. Már az első foglalkozás végére működő programjuk volt!

Azóta nem múlhat el iskolai szünet a programozó táborunk nélkül, minden tavaszi, nyári és őszi szünetben jönnek a gyerekek és a lelkes oktatók. Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy kiváló oktatóink egy része az iskolai tanítás mellett, önszorgalomból tanulta meg a programozást (és természetesen frissíti a tudását folyamatosan). A táborok szervezésében óriási szerepük van tagvállalatainknak (a legnagyobb magyar cégeknek) és az egyetemeknek – ők biztosítják a helyszíneket és a számítógépeket.

Tavaly, amikor először írtuk ki díjunkat középiskolai tanárok részére, még egyet léptünk ezen az úton. Nem informatikát tanító tanárok számára írtuk ki a pályázatot, hanem olyanokat kerestünk, akik hasznosítják más tantárgyak tanításában. Sőt, nem is egyes tanárokat kerestünk, hanem tanári csapatokat! Olyan iskolákat kerestünk, amelyekben a mindennapi élet, a mindennapi oktatás szerves része a modern technológia alkalmazása. Olyan iskolákat, ahol nem az a tipikus, hogy begyűjtik az órák előtt a diákok okostelefonjait, hanem használják azokat az órai munkában.

Ismét a bőség zavarával küzdött a zsűri, és így egy különdíjat is kiadtunk. Meglepett a két díjazott. Egy kisebb város gimnáziuma és egy csepeli szakközépiskola (az új rendszerben szakgimnázium) került az élre: Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium és a BGSzC Vásárhelyi Pál Kereskedelmi Szakgimnáziuma. Nem azt díjaztuk, hogy informatikát oktatnak, hanem azt, hogy tőlük digitális írástudó emberek kerülnek ki, akik a mai életben fontos kompetenciákkal rendelkeznek. Az informatikának nem csak az a szerepe, hogy érdekesebbé, színesebbé tegye az órákat. Projekteken dolgoznak, tananyagot hoznak létre. Alkalmazzák a „fordított osztályterem” módszerét: a tanár előre elkészít egy óratervet, melynek mentén a tanulók otthon, önállóan is elsajátíthatják a kérdéses tananyagot. Így az órán nem ismeretátadás történik, hanem a már mindenki által elsajátított téma közös megbeszélése, feldolgozása, érdemi vita kialakítása.

Más iskolák is végeznek nagyszerű munkát ezen a területen, és érdemes megismerkedni azzal, mit csinálnak. Nagyon fontos, hogy nem sok pénzt és sok külső szakértőt vetnek be a kiváló eredmények érdekében, és nem is borítják fel az oktatás rendszerét. A meglévő rendszerben, a szűkös anyagi lehetőségek között találják meg az új módszereket. Ehhez sokat tanulnak, megkeresik a meglévő (általában ingyenes) eszközöket, bevonják a diákokat.

A VISZ idén is kiírta „Az év középiskolai tanára kara a digitalizációért” pályázatát. November 12-éig várjuk a pályázatokat. Azokat a tanári közösségeket keressük, amelyek alkotó módon használják a modern eszközöket, az életben használható ismeretek megszerzésében segítik a diákokat. A díjakat december 5-én adjuk majd át.

Itt nem ér véget a történet, mert 2017-ben már általános iskolai pályázatunk is van! Ez sem kifejezetten az informatika tanításáról szól, hanem az eszközök kreatív felhasználásáról. A „Királyfi és a sors” néven ismert óegyiptomi mese a téma. Ehhez kell 5-10 rajzot vagy festményt, 1-5 perces videót vagy animációt és Scratch vagy KODU felhasználásával programot készíteniük a gyerekeknek. November 15-éig várjuk a pályamunkákat. A díjátadó szintén december 5-én lesz a VISZ évzáró rendezvényén.

Azt talán nem tudjuk ma megmondani, hogy pontosan mik azok a képességek és begyakorolt tevékenységek, amik 15-20 év múlva majd kellenek az akkori világban való eligazodáshoz és sikeres élethez, abban talán egyetérthetünk, hogy a mai modern technika készségszintű használata jó alapot ad azok elsajátításához. Ezért érdemes – sőt kell – arra törekednünk, hogy az informatikai eszközök használata az új nemzedékek számára természetes, a napi élet része legyen. Abban kell segítenünk őket, hogy ne csak a megszokott módon (beszélgetésre, zenehallgatásra, játékra) használják, hanem alkotó tevékenységekre is, sőt belelássanak a működésébe. Azoknak lesz jó és érdekes munkájuk, akik számára természetes, kézreálló eszközök lesznek ezek a dolgok.

Bíztatónak találom, hogy már nem csak az egyetemekre hívnak minket, tapasztalt informatikusokat előadni, hanem általános iskolákba is. Gazdag Ferenc kollégám Székesfehérvárra megy, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába megy hamarosan a hetedikesek pályaválasztási napjára. Engem a Kispesti Bolyai János Általános Iskola vár december közepén. Nem programozásról fogunk beszélgetni a gyerekekkel, hanem a közeli jövő lesz a téma. Milyen lesz a világ 5-10-15-20 év múlva?

Nagyon érdekel, hogy milyen tapasztalatuk van a Kedves Olvasóimnak a gyerekek, a tanítás és az új eszközök értékteremtő használata terén! Várom a hozzászólásokat!