Az új technológiák és a jogászok

Mikor jön el az ideje annak, hogy számítógép hoz majd ítéletet?

Valószínűleg eljön majd egyszer! Nem lehet véletlen, hogy ennyi okos ember foglalkozik vele!

Sokat írnak és fantáziálnak arról, hogy mi történik egyes szakmákkal a mesterséges intelligencia és más izgalmas új technológiák hatására.

Itt most eszembe jutott a kutatók által a mesterséges intelligencia fejlesztésére és felhasználására megalkotott 23 alapelv egyike: a jogi döntésekben részt vevő önálló rendszerek adjanak megfelelő és emberek által ellenőrizhető magyarázatot a döntésükre. Ez tényleg jól hangzik, de az egy pillanat alatt meghozott döntést vajon hány ember, hány hétig fogja elemezni, és megérti-e majd?

Azt is mondhatnánk, hogy a cél nem az, hogy minden döntés hibátlan legyen, hanem legalább olyan jó legyen, mint az emberek döntései. Nekünk magunknak is vannak előítéleteink, hibázunk, és nem mindig tudjuk rendesen elmagyarázni a döntéseinket. Ha a gép kicsivel kevesebbet hibázik, akkor már nyertünk! Nyertünk? Lehet, hogy túl sokat tudok az informatikáról…? Az nyugtalanít, hogy nem csak tévedés lehet a rossz döntések mögött, hanem valakinek a szándékossága is. Ez nem olyan különös, embereknél is előfordul a szándékos rosszakarat. A veszélyt abban látom, hogy a számítógépet „istenítjük”, elfogadjuk helyesnek azt, ami a gépből kijön. Nem kellene…

Ami engem illet, inkább azoknak az írásoknak szentelek nagyobb figyelmet, amikben már megtörtént esetekről, már használatban lévő megoldásokról írnak. A jóslatok is érdekesek, de azokat is könnyebb a helyükre tenni, ha ismerjük a jelenlegi helyzetet.

Eddig a gépi tanulás vagy mesterséges intelligencia lehetőségeiről és hatásairól volt általában szó:

• Angliai esetek, amikben a bíró megengedte, hogy az ügyben előkerült dokumentumokat ne emberek nézzék át, hanem számítógépre bízzák, hogy kiválogassa a lényegeseket (amiket majd figyelembe vesz a bíróság).
  Látszik, hogy már ebben a viszonylag egyszerű esetben is sok múlik azon, aki a számítógépet beprogramozza, megtanítja a válogatásra. Szubjektív vagy részrehajló válogatás hibás ítéletet eredményezhet.
• Az IBM Watson felhasználásával működő szoftver (robotügyvéd), ami rengeteg fajta jogi ügyben ad segítséget, pl.: megfellebbez közlekedési bírságot, panaszt tesz a bérbeadó ellen vagy a munkáltató ellen.
  Nem jogászok hada kezdte fejleszteni, hanem egy 19 éves programozó ugrott neki jogász önkéntesek segítségét igénybe véve.
• Amikor az előbbiről olvastam, arra gondoltam, hogy nagy nyelvterület és a precedenseken alapuló angolszász ítélkezései gyakorlat fontos volt, de Magyarországon sokkal nehezebb lenne ilyesmit létrehozni.
  Nem tudom, hogy mennyire nehéz, de tény, hogy a pécsi egyetemen belefogtak. Ők is a Watsont használják a háttérben a Lexi fejlesztéséhez, “aki” először a Polgári Törvénykönyvet fogja “megtanulni”.
• Ezek után komolyan felmerül a kérdés, hogy át tudja-e venni a számítógép a jogászok munkáját. Pontosabban: azt már látjuk, hogy egy részét át tudja venni – az a kérdés, hogy mekkora részét.
  A jelek arra mutatnak, hogy a jogi területen is – sok más szakmához hasonlóan – az alapszintű (kezdő) tudással rendelkező emberek munkáját fogja először átvenni (vette át először). Felmerül a kérdés, hogy hogyan jönnek létre a tapasztalt, speciális tudással rendelkező jogászok, ha a kezdőknek nem lesz (elég) munkahely…

Miután már ennyit írtak a mesterséges intelligencia “gyilkos” szerepéről, most egy olyan írást találtam, amiben ennél sokkal veszélyesebbnek találja a szerző a blokkláncot (blockchain).

• Ezzel a technológiával közbenső “kitüntetett” szereplők (ügyvéd, közjegyző, bank, állami szervezet) nélkül lehet hiteles, igazolható módon üzleti és jogi erejű dokumentumokat létrehozni, továbbítani, feldolgozni. A számítástechnikai háttér miatt automatizálni is lehet egy csomó mindent, és lényegében egyidejűleg, visszavonhatatlanul történnek meg az összetartozó lépések (pl.: az ingatlan átírása a vételár banki átutalása után azonnal).
• Úgy látom, hogy nem egészen “gőzös” elképzelés ez, hiszen a Maersk és az IBM már másfél éve tesztel egy blokkláncon alapuló megoldást, amivel drasztikusan tudjuk rövidíteni (és biztonságossá tenni) a tengeri szálítmányozást. Sok-sok pénzről van szó, és néhány nagy ügyfél és két ország hatóságai már használják. Ha ebben az esetben működik, akkor sok más helyzetben is működhet.

Vajon tényleg ennyi mindent tud átvenni az “okos” gép? Apránként ellesni minden munkánk minden lépését, majd jobban, gyorsabban, kevesebb hibával másolja? Amit megtanult, azt képes mindig egyformán csinálni! Ugye, mi emberek ebben nem vagyunk annyira jók? Hiába tudunk valamit, csak-csak előfordul, hogy nem pont úgy csináljuk, ahogy szoktuk, ahogy tanították. Miért hozom ezt elő? 

Amikor a gép tökéletesen egyformán végzi a munkafolyamatokat, a hibákat és tévedéseket is gyorsan és nagy számban tudja ismételni. Na de, miért hibázna? A jogi tanácsot adó gép ismer rengeteg korábbi esetet, ezek között keres hasonlót, amikor egy újabbal találkozik. De vajon tényleg eléggé hasonló a megtalált minta? Ideális esetben meg tudja állapítani, hogy alkalmazható-e a korábbi tudása. Ha nem, akkor segítését kér az ember kollégától. Ha viszont nem ismeri fel a lényeges eltérést, akkor nagy lendülettel alkalmazza a megtalált mintát. Ha rövid időn belül sok ilyen esetet kap, akkor gyorsan tud rengeteg hibát elkövetni. Sokkal gyorsabban és sokkal többet, mint a legszorgalmasabb ügyvédbojtár! Mekkora ennek az esélye? Egyre nagyobb lesz! Ahogy megtanuljuk, hogy a gép jó munkát végez, meg lehet benne bízni, egyre több munkát kap, egyre kevesebb ellenőrzés mellett. 

Meg kell találnunk az egyensúlyt a bizalom és az ellenőrzés között az automatizált kollégák esetében is. Úgy gondolom, hogy egészen másképp kell az ő munkájukat menedzselni, mint az emberekét. Kialakul ennek a tudománya is? Mikor? Hogyan: