Hiedelmeink

Milyen hiedelmei lesznek a mesterséges intelligenciával felruházott robotnak? Lesz benne emberi?

Nagyon sok érdekes előadást volt szerencsém meghallgatni (megnézni) a múlt héten az ITBN konferencián, és szeretném az élményeim egy részét megosztani az olvasóimmal, akik nagy részének eszébe se jutna, hogy éppen IT biztonsági konferenciára kellene mennie. Miért traktálom őket is ezzel? Csak azért, mert nem az IT biztonság volt a konferencia fő témája, hanem az ember és az egyre intelligensebb gép együttműködésére fókuszált. Ez is volt a mottója: „Man and machine: Bound to cooperate”, és Mills, a Kill Command (Kivégzési parancs) film női főszereplője volt az arca, aki géppel egyesített ember vagy emberbe ültetett gép. Mindkét reggel filmbejátszásokkal tarkított kerekasztal-beszélgetéssel indítottak, aminek egyik résztvevője a Robinsont játszó Bentley Kalu volt.

Nagyszerű volt Csányi Vilmos etológust hallgatni – és nyilván nem meglepő, hogy nem informatikáról és biztonságról volt szó, de tökéletesen illett az előadása a konferenciába. Az ember és a mesterséges intelligencia viszonyáról beszélt, és mindjárt az elején kaptunk tőle egy definíciót. Az intelligencia az a képesség, hogy valaki vagy valami képes magát az adott környezetben hosszú ideig fenntartani. Ez a biológus definíciója, és számomra sokkal használhatóbb, mint a pszichológusoké. Ők úgy oldják meg azt a konfliktust, hogy vajon az IQ-teszt jól méri-e az intelligenciát, hogy éppen azt használják definíciónak: az az intelligencia, amit az IQ-teszt mér. Ez nagyon precíz meghatározás, csak éppen meglehetősen használhatatlan. A biológus által adott definíció egészen más, és sokkal több helyzetben értelmezhető. Csányi szerint az intelligencia egy túlértékelt fogalom, mert valójában nem egy csodás, minden probléma megoldására alkalmas tulajdonság. Ebben az értelemben sok minden lehet intelligens, akár egy baktérium is, hiszen nagyon bonyolult vegyi folyamatokat vezérel a fennmaradása és szaporodása érdekében. Intelligens lehet növény, állat, ember, sőt maga a bioszféra is! Az oroszlán rengeteg matematikai és fizikai „ismeretet” használ fel, amikor vadászik. Hasonlóképpen a gazella is, amikor elmenekül az oroszlán elől. Az állati intelligencia individuális, az emberé bonyolultabb, mert a nyelv segítségével hiedelemvilágot tud létrehozni. (Csányi tudományos terminológiájában a hiedelem kicsit mást jelent, mint a köznyelvben – a következőkből kiderül majd.)

A hiedelemre az első példája az az ember volt, aki a vadon talált gyümölcsöt próbálja megismerni, majd kialakít róla egy képet: ehető – nem ehető, jó ízű, nyersen vagy főzve jó. Amikor ezeket a gondolatokat a nyelv segítségével a többiekkel megosztja, majd azok is kiegészítik a saját tapasztalataikkal, közösségi hiedelem lesz belőle. Így képes egy egész közösség a tapasztalatát cserélni, átadni, fejleszteni. Ez nagy különbség az állatokhoz képest! – mondja Csányi. Az állat a saját tudata börtönében van.

Hadd szúrjak itt közbe egy kérdést. Amikor a maguknak saját nyelvet alkotó robotokat a Facebook kutatói kikapcsolták, vajon – esetleg tudat alatt – éppen az a félelem vezette őket, hogy azok majd a saját nyelvükön ellenőrizhetetlenül fejlesztik a közös tudásukat?

A hiedelmekben sok tévedés van (Csányi példái: homeopátia, angyalok, kísértetek). A sok hiedelem terjed, kavarog a közösségben, a tévedéseket kiszűrjük. Az ezeket selejtező társadalmi folyamat a kreativitás forrása. A közösség terjeszti, ellenőrzi, reprodukálja a hiedelmeket és kinyeri a fontos tudást belőlük.

Maga a rendszer kreatív. Az ember világa – akárcsak maga a bioszféra – rendkívül gazdag. Része a kultúra és a művészet is. A kreativitás forrása a molekulák különbsége, a szelekció, a formák különbözősége. Ezekben vannak kis eltérések, és a végén az életképes marad meg.

Itt mutatott rá Csányi az ember és a gép közötti fontos különbségre: Az embernek sok olyan tulajdonsága van, ami a gépnek nincs: agresszivitás, hatalomvágy, birtoklási vágy, érzelmek. Az ember világa nem a racionális döntéseken alapszik. Beépítjük ezeket a tulajdonságokat az „intelligens” gépbe?

Itt mindjárt megemlített egy hiedelmet a mesterséges intelligenciával kapcsolatban: Olyan lesz, amilyennek megépítjük. Valóban?

Érdekes párhuzamot vont a robotokkal és az istenekkel kapcsolatos gondolataink között:

• A robot: segít – emberszerű – extrém intelligens ember – szingularitás – mindent tud.
• Az isten: uralja a környezetét, érzelmei vannak – uralja az embert, segít, büntet, igazságos – uralja a világegyetemet, mindenható, igazságos. Először sok isten volt, lehetett választani közülük, később csak egy maradt, a legnagyobb.

A két gondolkodási folyamat nagyon hasonló!

Csányi szerint a robot nem tud okos lenni, ha nem építjük bele az ehhez szükséges elemeket; csak olyat tud megcsinálni, ami bele van építve.

Hadd szúrjak itt megint be egy gondolatot – nem ellentmondva a tudósnak. A gép azokkal a képességekkel rendelkezik, amiket beleépítünk. Ez igaz, de mi van akkor, ha a tanulás és az önfejlesztés képességét is beleépítjük? Lehetséges ez? A válasz attól függ, hogy mit értünk tanuláson. Ha az emberi szakmák elsajátítása közben használt tanulást (mások munkájának megfigyelését, majd a látottak alkalmazását a saját munkánkban), akkor erre már ma is képes a gép. Ez az RPA (robotic process automation) és fejlettebb formája, az IPA (intelligent process automation), amikről például a Robotember című cikkemben írtam.

Más példa: az AlphaGo. Az a program önmaga ellen játszott le milliárdnyi GO játszmát. Így tett szert olyan tudásra, amivel nem csak megverte az egyik legjobb emberi játékost, de kétségbe esésbe is kergette azzal, hogy értelmetlennek tűnő lépései voltak. Vagyis a szuper szakember nem értette, hogy mit csinál a gép – és a gép volt a jobb. Erre se lehet azt mondani, hogy a GO játék tudását építette bele az ember a gépbe. Nem, a játék megtanulásának a képességét építette bele, és azt úgy tudta felhasználni a gép, hogy „okosabb” lett az embernél.

Kell félnünk a robottól? Nem tudom! Az emberi történelem azt mutatja, hogy van okunk félni minden találmánytól, ami békés célokra, a javunkra használható, mert gonosz módon is bevethető.

Vajon Csányi definíciója alapján lehet intelligens egy gép? Képes fenntartani magát a saját környezetében hosszú ideig? Ezen jól el lehet gondolkozni… Mit jelent a „fenntartani” és mennyi a „hosszú” idő? Mi az a „saját környezet”, mekkora változás mellett kell fennmaradnia, hogy intelligensnek tekintsük?

Ez a cikk jelentős részben Csányi Vilmosnak az idei ITBN konferencián látott, hallott előadásán alapszik.

Szintén az ITBN alapján: Mit vesz el tőlünk?