Okos gépek, reneszánsz emberek?

Mi az, hogy okos (smart)? Ismerjük az okos telefonokat, de ez az elnevezés valójában átverés. Tényleg jól használhatók sok mindenre, de hogy okosak lennének…

Szóval: milyen egy okos rendszer? Egy definíció: miniatűr eszköz, érzékelő, működtető és vezérlő képességekkel, ami leír és elemez egy szituációt, és a rendelkezésre álló adatok alapján döntést hoz. Ez egy nagyon mai és nagyon műszaki definíció.

Létezett régebben is ilyen okos rendszer? Nagyon szemléletes példát hozott a DE! 2014 konferenciára Bőgel György a múlt héten. Az egészségügyből Semmelweis Ignác volt az első példája. Mit csinált Semmelweis a XIX. század közepén Bécsben? Fiatal orvosként szembesült azzal a tragédiával, hogy sok anya meghalt közvetlenül a szülés után a félelmetes gyermekágyi lázban. Senki sem tudta, hogy mi okozta ezt a betegséget. Semmelweis elkezdte elemezni az évek alatt összegyűlt adatokat, és azt vette észre, hogy a két klinika statisztikái között nagy különbség volt. Azon a klinikán haltak meg többen, ahol az orvosokat képezték. A bábaképzőn sokkal kevesebben. Az adatokon túl a folyamatokat is elemezte, és észrevette a lényeges különbséget: az orvostanhallgatók boncoltak, a bábanövendékek nem. Ezután már „csak” a klórmeszes kézmosásig kellett eljutnia, így lett az anyák megmentője.

Ebben az okos rendszerek szempontjából az a lényeg, hogy mindezt a baktériumok ismerete nélkül, elemzésekkel érte el. Hallottunk egy friss példát is: azt az informatikában járatos orvost, aki az koraszülött osztályra érkezve a műszerek által gyűjtött rengeteg adat elemzésével tudta a súlyos fertőzéseket előre jelezni és megelőzni. Azzal, hogy bizonyos problémákat 24 órával előbb tudott jelezni, sok baba életét mentette meg! Itt is adatok elemzéséről volt szó – de sokkal több adat állt rendelkezésre.

Nem a konferencián hallottam, de ide kapcsolódik az egyik MBA hallgatóm főiskolai prezentációja. Rabatin József a Vasas Kubala Akadémia példáján azt mutatta meg nekünk, hogy az eredetileg informatikai szolgáltatások üzemeltetésére kifejlesztett módszertan (ITIL) alapelveit hogyan használták fel a foci akadémia munkájának megszervezésére. Ez egy nagyon érdekes téma, de most nem megyek bele a részletekbe. Azt emelem csak ki belőle, hogy a focista palántákra edzés és meccs közben feltett orvosi műszerek segítségével 2-3 nappal előbb tudja a sportorvos, hogy mikor lesz beteg a gyerek, és ennek megfelelően időben tudja kezelni és az edző tudja a terhelését módosítani. Hát nem csoda ez?

Nos, akkor hogy is fest egy okos rendszer? Van alanyunk és problémánk (pl.: újszülöttek és fertőzések). Gyűjtünk rengeteg adatot, ezeket tároljuk és elemezzük (általában hosszú időszak rengeteg adatával dolgozunk). Az elemzések eredményeit bemutatjuk, megoldási javaslatokat ajánlunk, majd döntünk. A döntésünket végrehajtjuk, majd mérjük az eredményeket. Itt jön a lényeg: ezeket az eredményeket ismét tároljuk, elemezzük, és így tovább.

Ki csinálja ezt? A példáinkban olyan orvosok, akik az adatok elemzésében és feldolgozásában ügyesek és okosak. Bőgel példáiban voltak még fizikusok, asztrofizikusok és biológusok is. A jelek szerint a PhD fokozat szinte követelmény. A lényeg az, hogy sok szakmához kell egyszerre érteni: elengedhetetlen a szakterület ismerete, emellett informatikai és statisztikai tudás is kell. A kommunikáció is nagyon fontos (Semmelweis ebben nem volt sikeres, csak a halála után kezdték elismerni a módszerét, amikor egy angol orvos is hasonlót vezetett be). Bőgel György tanácsa: adattudósnak adjuk a gyerekeinket!

(Kis kitérő: itt egy fiatal magyar asztrofizikus, aki a biológiában akar nagyot alkotni a malária elleni harcban. Lehet, hogy sokkal több asztrofizikust kellene képeznünk??? Lehet, hogy visszajön a mindenhez értő reneszánsz ember ideje? Talán éppen ezt hozzák nekünk ezek az okos rendszerek azzal, hogy ők végzik el a munka nagyját, nekünk megmarad a kreatív része?)

Nagyon sok „okos” rendszer jelenik meg az életünkben: okos szike, okos város, okos mezőgazdaság, okos kereskedelem.

Ne felejtsük el, hogy nem minden okos, ami annak látszik! Ezek a sok adatot nagyon gyorsan feldolgozó és azonnal döntő rendszerek egy új súlyos problémát hoztak létre. Elszabadulnak az algoritmusok, átveszik az irányítást, és rossz döntések ezreit vagy millióit hozzák egy pillanat alatt. Bőgel példája a 2010. május 6-ai „flash crash” volt, amikor a Dow Jones tőzsdeindex 5 perc alatt 600 pontot esett, majd 20 perc alatt nagyjából visszaemelkedett. (Mennyi az a 600 pont? Ezzel a 600 ponttal együtt összesen közel 1000 pontot esett aznap az index, és ez volt a Dow Jones történelmének legnagyobb esése.) Mi okozta? Az úgynevezett „high frequency trading”, ami egy automatikus kereskedési módszer. A sok-sok egymással versengő algoritmus pillanatok alatt hozott döntéseket, és egymást gerjesztették…

Erre a veszélyre már egy pár évvel ezelőtti VISZ INFOhajó konferencián felhívta a figyelmünket Braun Péter a Vezető Informatikusok Szövetségének elnöke. Túl sok az információ, és túl gyorsak a döntések, nincs lehetőség megfontolt döntést hozni.

Mi lesz velünk és ezzel a sok okossággal? Hogy változtatja meg az életünket az okos kereskedelem, az okos város, az okos oktatás? Tudjuk tolerálni ezt a sok okosságot? Mi lesz, ha helyettünk lesznek okosak az okos rendszerek? Kellünk mi majd akkor? A lovak sorsára jutunk?

Sok ilyen kérdést tettek fel az előadók a konferencián. A válaszok megadása nagyrészt a jövő feladata…

Kedves Olvasó! Mit gondolsz? Hogy bírod ezt a sok okosságot? Szeretnél néha megszabadulni ettől a rengeteg információtól? Papp László elmondása szerint ma egy napilapban több információ van, mint amennyit 1930-ban egy átlagosan művelt ember egész élete alatt feldolgozott.  Az általunk egy nap alatt feldolgozandó információ harminc év alatt az ötszörösére nőtt. Hogy bírjuk ezt? Meddig még?

Én is folytatom majd az ezzel kapcsolatos gondolataimat…