Játék, mese, munka, okítás, …

Mit keresek én egy HR konferencián? Sőt, egy HR kiállításon? Mit is? Játékot és mesét…

Miért mentem el a Personal Hungary második napjára? Az is egy ok volt, hogy hívtak, de ez nem lett volna elég – nem minden konferencia meghívást fogadok el. Ezt miért? Az egyik ok Mérő László volt, a másik a játékosítás (gamification).

Mérőt mindig érdemes olvasni vagy hallgatni. Legutóbb azt ITBusiness Clubban az informatikai biztonságot közelítette meg a bizalom és az attitűd szempontjából. Itt az első nap a káoszról tartott workshopot Baracskai Zoltán professzorral együtt, majd a rendezvény végén ők reflektáltak a játékosításra.

Mi az a játékosítás? Valószínűleg sokan hallottak már róla, az olvasóim biztosan, hiszen nem egyszer hoztam már szóba különböző kontextusban, legutóbb az oktatással kapcsolatban. Egy egészen tömör definíció a Koltányi Gergely által vezetett kerekasztal beszélgetésből: játékos elemek használata játékon kívüli folyamatokban. Többnyire arról van szó, hogy közeli, gyorsan elérhető célokat tűzünk ki, ezek teljesítését mérjük, és jutalmakat adunk. A mérés és a világos, jól érthető célkitűzés fontos elemek! A felhasználó (tanuló) élményt akar szerezni, ezen keresztül motiváljuk a viselkedését.  Feltettem azt a kissé provokatív kérdést, hogy vajon az apró, gyorsan elérhető célok nem mondanak-e ellent annak, hogy a világ nagyon bonyolult. Tényleg így kell tanulnunk? A válasz lényege az volt, hogy a kis célokból összeáll egy nagyobb, összetett stratégiai cél, de éppen az a lényeg, hogy apró feladatokon keresztül jussunk el a nagyobb célhoz.

Kedves Olvasó! Van tapasztalatod az ilyen játékosított tanulásban?

Többször említették Csíkszentmihályi Mihály flow elméletét – főleg azzal kapcsolatban, hogy a játékos tanulási–tanítási folyamatokban lényeges a kihívások és a képességek egyensúlya. Lényeges, hogy éppen meg tudjuk csinálni a feladatot, se nem túl könnyű, se nem túl nehéz. Ez olyan, mint amikor a matekórán a tanár több csoportra osztja az osztályt, és más feladatokat ad nekik. Egy játékosított oktatásban szinte mindenkinek lehet saját tanmenete, feladatai. Ehhez nagyon jól kell tudni alkalmazni a játékfejlesztők tudását!

Ide kapcsolódik Mérő László egyik megállapítása. Egy régebbi példával világította meg a játékosítás előtt álló alapvető kihívást. Volt régen egy edutainment nevű próbálkozás, „educational entertainment”, vagyis a szórakoztatva tanítás. Szerinte az oktatásban való használatának az volt a problémája, hogy a gyakorlatban ez a tanárok szerint entertainment, a diákok tapasztalata szerint viszont education volt – vagyis nem működött jól a dolog. Most hasonló jeleket lát a gamification háza táján: nem játékfejlesztők írják a szoftvert, pedig nekik kéne ahhoz, hogy valóban szerethető játékok legyenek. Azoknak a kontroll a lelke: hogyan válaszol a kezemnek, hogy működik. Ezt kell jól eltalálni, ettől nyújt valódi játékélményt! Kulcsfontosságú, hogy valódi játék legyen. http://bitport.hu/egybegyurta-a-kommunikacios-csatornakat-az-ibm/Mérő szerint a játék az lesz a XXI. századnak, ami a munka volt az előző századoknak, de játékfejlesztők kellenek hozzá!

Ez megerősítette azt, amit korábban a kerekasztal résztvevőitől hallottam. Amikor végre elkészül az oktatási szempontok és célok alapján létrehozott játék, sok esetben nem működik, újra kell írni, hogy valóban a játékon keresztül való tanulást szolgálja. Nem ritka, hogy évekig tartó együttműködés alakul ki az ügyféllel – így érik el az igazi sikereket. Sok esetben egy kicsivel indulnak, majd lépésről lépésre alakul ki a nagyobb megoldás. (Ami azt is jelzi, hogy ez az újdonság már sok éve működik a gyakorlatban nálunk.)

Jó volt hallani, hogy ezen a területen a világ élvonalában vagyunk. Észak-Amerika bizonyos értelemben előttünk jár, de még nekik is tudunk újat mutatni. Nyugat-Európa még alig ismeri ezt a dolgot, ott még az alapokat kell az érdeklődőknek elmagyarázni egy-egy rendezvényen. 2006-ban még nálunk is nehéz volt ilyesmit eladni. Azóta sokan megértették, megtapasztalták a hasznát. Ebben segít az is, hogy a gyors mobiltelefonos játékok szokássá váltak. Akár néhány perces várakozás közben is lehet ilyeneket játszani. Ezek nem csak játékok lehetnek, hanem a microlearning eszközei is.

Meglepett, hogy ma a videojátékot játszók átlagéletkora 37 év! Ebből az is kiderül, hogy közülük sokan már vezetői pozícióban lehetnek. Ők nyitottak és fogékonyak az onnan átvett módszerekre és technikákra, őket könnyebb meggyőzni…

Elgondolkodtam, hogy vajon mikor vált szét a játék, a tanulás és a munka a történelem során. Valamikor régen a felnőttek játékai és táncai a munkával voltak kapcsolatban, például a vadászatot mutatták be és gyakorolták. A gyerekek játékai is a felnőttek tevékenységeit utánozták – azoknak a tanulását segítették. Lehet, hogy most visszajön a játékok és a munka kapcsolata? A játékosítással foglalkozók biztos ezt remélik, és Mérő is erre számít. Meglátjuk…

Mit gondolsz Kedves Olvasó? Valóban nagy szerepe lesz ismét a játéknak?

Ugye nem csak a játék, hanem a mese is hagyományos módja a tanításnak? Már Ezópusz (Aiszóposz) is mesékkel tanított, sőt direkt azt kérték a megrendelői, hogy úgy tanítsa őket. Erről tartott érdekes előadást Mavromotisz Aposztolisz. Ezek a réges-régi mesék (amelyeknek egy részét La Fontaine révén ismerjük, aki „lájkolta és megosztotta” őket) még ma is jól használhatók a coaching folyamatban, de óvatosan kell alkalmazni őket, mert didaktikusak. Persze filmeket és színdarabokat is hasonlóan lehet használni az oktatással kapcsolatos ellenállás kiküszöbölésére. Segítenek nézőpontot váltani, az „itt és most” helyet az „ott és akkor” egy új ablakot nyit a tényekre, a helyzetünkre. Az is segít ebben, hogy állatok a szereplők – így előhozza a hallgató gyermeki énjét és segít megnyílnia.

Én határozott kapcsolatot érzek mesékkel és a játékokkal való tanítás között. A játékok (főleg a szerepjátékok) a tanítás szokásos eszközei közé tartoznak. Mi akkor a különbség? Mitől más a „játékosítás”? Nem vállalom a precíz elhatárolást, de talán abban látom a különbséget, hogy itt most számítógépes- és videojátékok kerülnek képbe. Velük együtt (Mérő László várakozása szerint) a játékfejlesztő szoftveresek is.

Várom a véleményeket és a hozzászólásokat!