Az együttműködés győzedelmeskedik!

Sokféle kultúrája van az együttműködésnek, az együtt alkotásnak, az egymás támogatásának a munka világában. Sajnos, nem mindig az „együtt” kapja a nagyobb hangsúlyt, hanem a verseny rossz irányba megy, és nem előre, hanem hátrafelé viszi a munkát, az alkotási lehetőségeket. Vannak jó és rossz tapasztalataim is, de inkább a jókkal foglalkozom. Meggyőződésem, hogy a végén az együttműködés győzedelmeskedik!

Hetente írok erről a témáról, a cikkek teljes listája a Tanulás című lapon található meg. Legutóbb vezetői szempontból írtam a hasznosságáról „Mit nyer a vezető…?” címmel. Ma az „egyszerű dolgozó” tapasztalata kerül újra sorra. Két korábbi írásomat érdemes elolvasni a mai előtt, ha teljesebb képet akarunk kapni: „Facebook a munkában? Ugyan már! Vagy mégis?” és „Kapcsolati háló a munkában”.

Nos, jöjjön egy-két személyes tapasztalat!

Az első arról szól, hogy egy személyes kütyü (azaz, olyan dolog, amit a céges IT nem támogat) használatában kellett gyorsan segítség. Rászántam magam (hosszú töprengés után, de ez egy másik történet) egy iPad megvásárlására. Elkezdtem ismerkedni vele. Rögtön szólt, hogy szeretné frissíteni magát a 4.valami verzióról 5.valamire. Nem ugrottam rögtön neki, még pár napig használtam, beállítottam, telepítettem szoftvereket. Végül csak rászántam magam. Követtem az instrukciókat, de nem ment a dolog, sikertelen volt a frissítés. Azt javasolta az iTunes, hogy teljesen töröljem le, úgy próbáljam. Ehhez nem volt kedvem… Keresgéltem az iPad fórumokon, de minden bejegyzés másfajta problémáról szólt – úgy tűnt, hogy pont ezzel nem találkozott senki. Egy este leírtam a problémámat a céges együttműködési területen, és perceken belül kezdtek érkezni a tanácsok – csupa ismeretlen embertől. Nagyon különböző dolgokat javasoltak, megosztották saját hasonló problémájukat és a megoldást. Másnap délelőttre jó sok válasz gyűlt össze. Megpróbáltam megérteni a javaslatokat, tettem fel kérdéseket, és kiválasztottam azt, amelyiket a legjobbnak tartottam. Működött is! Sikerült a frissítés, és minden beállításom megmaradt. Nem mellékesen, a megoldást javasló kollégával nagyon jó kapcsolatunk alakult ki, bár sose találkoztunk az óta sem.

Kicsit más példa: Az egyik marketinges kolléga keresett meg egy problémával (feladattal). Nagy Excel táblázatokat kellett összehasonlítani, és megtalálni a megváltozott és az új sorokat. Picit nehezítette a feladatot, hogy az „egyértelmű” azonosító is változhatott… Ráadásul viszonylag kevés idő és munka ráfordításával, mert csak egyszer (esetleg kétszer vagy háromszor) volt rá szükség egy rendszer kezdeti feltöltése és az adatok javítása során. Gondolkoztam rajta, de nem volt igazán jó ötletem. Megkerestem az „Excel Tips and Tricks” csoportot, leírtam a feladatot, és kértem segítséget. Hamar jöttek az ötletek és a pontosító kérdések. A válaszolók egymás ötleteit is elolvasták, megbírálták, javították. Nagyon jó közös ötletelés alakult ki ismeretlenek között, és gyorsan megszületett két jó megoldás is, amiket tovább tudtam adni a marketinges kollégának.

Nem azt mondom, hogy a céges „Facebook” az egyetlen megoldás az ilyen problémákra. Más megoldások is lehetségesek. Azt előnynek érzem, hogy itt „egymás között” vagyunk, nem kell azon aggódnom, hogy kiadok-e érzékeny belső információt.

Sokszor felmerül a kérdés, hogy miképpen lehet elérni a kritikus tömeget. Amíg kevesen vagyunk, nem igazán működik a dolog. Az a tapasztalatom, hogy a kritikus tömeg nagyon nehezen jön össze a nyilvános közösségi oldalakon. Hiába van 1,2 milliárd Facebook felhasználó, 240 millió a Twitteren és 277 millió a LinkedIn-en, ha ezeknek csak egy pici töredéke látja meg, amit én írok. Még ha nyilvános is a bejegyzésem, alig jut el a közvetlen kapcsolataimon túlra. Közülük se mindenki aktív rendszeresen. Azok közül is alig reagál valaki…

Kedves olvasó! Mi a saját tapasztalatod? Tettél már fel kérdéseket, kértél segítséget valamilyen közösségi oldalon? Milyen gyorsan jöttek a válaszok? Kaptál érdemi választ? (Nem arra gondolok, amikor valaki megosztotta a kérdésedet, kérésedet – bár sok esetben az is valódi segítség.)

Az általam megismert céges rendszerben sokkal jobban alakul az elérés és a kapcsolatrendszer, mint amit a nyilvános helyeken tapasztalok. Vajon miért?

Biztos, hogy szerepe van benne a technológiának (Yammer): a kulcsszavak és a (nyílt) csoportok használata és követése segít a számunkra releváns bejegyzések és tagok megtalálásában. Viszonylag jók a keresési lehetőségek (bár elégedett sose voltam velük, de más közösségi rendszerekhez képest tényleg jók). Nem ismételném meg a korábban leírt részleteket, itt elolvashatók: Facebook a munkában.

Az együttműködés erősítésében fontos, és talán döntő, szerepük van a vezetőknek. Sok módon tud egy vezető valamilyen tevékenységet vagy viselkedést előre mozdítani vagy hátráltatni. Természetesen itt is a személyes példa a legjobb módszer:

• Ha a főnököm használja, aktívan ír új dolgokról, megosztja a számára (és így számomra is!) fontos híreket, információkat, ha ott lehet tőle megtudni dolgokat, nyilván odamegyek magam is.
• Ha ez egy olyan fórum, amire figyel, akkor itt is érdemes megmutatnom oroszlánkörmeimet.
• Ha számára fontos az együttműködés, az eredmények közös elérése, akkor igyekszem részt venni ezekben.
• Szívesebben segítek másoknak jó eredmény elérésében, ha jól látható a közös munkánk, és nem kell attól tartanom, hogy egyvalaki aratja le az összes babért.

Természetesen vannak a vezetőnek direkt módszerei is: része lehet az éves célkitűzési és értékelési folyamatnak az ismeretek és tudás megosztása és az együttműködés területén elvárt és elért eredmények megbeszélése. Ennek egy eleme a nagy közösségben való együttműködés, és ez is szerepelhet az értékelésben.

Szintén direkt módszer (valamivel békésebb, és nem csak a főnök tudja alkalmazni): a kolléga elirányítása az együttműködési színtérre. Ha feltesz egy kérdést, amire nem tudom a választ, javaslom neki, hogy ott kérdezze meg. Mennyire egyszerű, és mennyire sokszor nem jut eszünkbe!

Az ilyen fórumokat nem csak kérdések megválaszolására és problémák megoldására használjuk. Sokkal fontosabb az információ megosztása és a közös gondolkodás. Ehhez persze legalább két dolog kell: a megosztandó, megbeszélendő dolog, és az ember, akinek igénye és képessége van erre. Kell egy bizonyos szintű „közléskényszer” is. Ez nem feltétlenül a „kitárulkozást” jelenti, nem azonos az extrovertált viselkedéssel sem…

Kinek van tapasztalata ezen a területen?

Mennyire aktívak a frissen megszerzett érdekes és releváns információ megosztásában a kollégák? Kiterjed ez a kávézás és dohányzás közbeni beszélgetésen túlra is?

Működik a közös gondolkodás a közvetlen kollégákon túl, szélesebb körben? Mik a tapasztalatok?