A napokban olvastam egy új ötletről, a neve Tile, vagyis csempe. Maga a cucc egy kis négyzet alakú lapocska (a “tile”), amit valamihez hozzá lehet erősíteni, rá lehet ragasztani, vagy bele lehet tenni. Ez a kis lapocska tartalmaz sok érdekes dolgot, van benne GPS és Bluetooth is.
Mi a lényege? Tudja a saját helyzetét, és ezt meg tudja mondani más eszközöknek, pl. egy telefonnak, amin fut a Tile szoftver. Ezek a telefonok kapcsolatban állnak a szolgáltatás központjával, ott gyűlik össze a sok információ, és így tudom megtalálni az elveszett holmit (vagyis azt a helyet, ahol legutóbb látták).
Mire jó ez? Hova tettem a kulcsomat, hol láttátok utoljára? Eltolták a biciklimet, ki látta? Ebben az utóbbiban az lehet a vicces, hogy esetleg éppen a tolvaj telefonja adja meg az információt. Jó, ugye?
Működik? Még nem. Még csak az előfizetőket gyűjtik. Ha lesz elég, lesz belőle szolgáltatás…
Miért tetszik? Nagy potenciál van benne. Az emberi segítőkészség számítógépes megtestesülése lehet belőle. Nagyszerű közösség, együttműködő, egymást segítő csoport jöhet létre. Mire gondolok? Amikor a kulcsomat nem találom, az valószínűleg a közelemben van, és a “Tile” szól, hogy hol van. Ez egyszerű, ehhez nem kell senki segítsége. Ha ellenben az eltolt biciklimet keresem, szükségem van másokra, akik szintén használják ezt a szoftvert – az ő telefonjuk találja meg a biciklit, és adja le a drótot. Nagyszerű, ugye?
Nekem tetszik. Fel is iratkoztam (http://www.thetileapp.com/).
“Hova tettem, hol találom meg?” bejegyzéshez 3 hozzászólás