Kommunikálni tanultunk

Marketinges, kereskedő, pénzügyes, HR-es – sokféle hátterű ember tanulta ugyanazt.

Régi vágyam teljesült, amikor a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola rektora felkért a digitális kommunikáció tantárgy tanítására. Örömömben gyorsan összeraktam a tárgy tartalmát, és leadtam a tematikát, amit el is fogadott. Nem előzmény nélküli az életemben ez a téma, hiszen jó néhány éve művelem. Egyes elemeit már tanítottam is, különböző helyeken és formában.

A tárgy gyakorlati részét három nagy oszlop tartja:

  • A cégen belüli (munkával kapcsolatos) online kommunikáció.
  • Az üzleti célra szolgáló Facebook-oldal.
  • A tartalommarketing és a tartalomválogatás.

Aki valamennyire ismer, tudja, hogy az elsővel és a harmadikkal elég sok éve foglalkozom, sőt hirdetem is a fontosságukat.

Az elsőt a Deloitte-ban kezdtem bő hét évvel ezelőtt. Akkoriban az amerikai kollégák a Yammer bevezetésével foglalkoztak. Pontosabban, akkor még sehol se volt a hivatalos bevezetés, még a döntés se született meg, de lelkes emberek egyre bővülő csoportja elkezdte élesben használni, hogy kitapasztalja (és reményeik szerint, bemutassa) az értelmét, a hasznát, a használatát. Hivatalosan nem is értesültem róla, de valaki mondta, hogy valaki mondta neki, hogy hallotta, hogy Amerikában használják ezt a Yammer nevű dolgot (de nem tudja, mire is).

Felkeltette a kíváncsiságomat, megkerestem, elkezdtem követni, hogy mit csinálnak az amerikai kollégák. Mi fogott meg benne? Az első a jó társaság volt. Értelmes, lelkes, alkotó emberekkel találkoztam. A “találkozás” nem személyes volt, hanem az online térben történt. Nem is mindig volt jelen idejű a 6-9 óra időeltolódás miatt.

Nagyon sokat tanultam, teljesen új dolgokról hallottam, amik később mifelénk is megjelentek, itthon is bekerültek a szakmai diskurzusba.

A harmadik (a tartalommarketing) volt a következő az életemben. Ezzel nem a cégnél futottam össze, ott ezt nem művelték (vagy én nem vettem észre). Amikor elkezdtem, én sem tudtam, hogy ez a neve. Amikor szabadúszó lettem, az volt a tervem, hogy a főiskolai tanítás mellett valami jobban fizető és izgalmasabb dolgot is csinálok majd. Konkrétan a friss tudásomat, a cégen belüli online kommunikációt (amit elegánsabban az “enterprise social network” névvel is illetnek) fogom cégeknél tanítani, a bevezetésében segíteni. Ehhez – úgy gondoltam – hasznos lehet ismertté tenni magam, írni a témáról. Nekiláttam rendszeresen (“tudományosan”) felépíteni a témát, cikksorozatba fogtam, amihez kellett a fórum, ahol megjelenik. Így jött létre a blogom. Kértem és kaptam véleményeket, javaslatokat, így alakult, fejlődött a tartalom és a forma. Kevesebb lett benne a didaktikus, tudományos felépítés. Emészthetőbb, olvasmányosabb lett, de nem engedtem a tartalmi pontossággal. Hasonló stílusban írtam néhány folyóiratba is.

Azt talán kevesebben tudják, hogy a második témában (üzleti Facebook-oldal) is dolgozom. Az első ilyen feladatom a Balatonakarattya Fejlődéséért Alapítványhoz és az Akarattyai Szilfalevél című balatonakarattyai helyi közéleti laphoz kapcsolódott. Ez rövid ideig élt, de motivációt és lehetőséget adott a tanulásra és a gyakorlásra. Kis szünet után a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület Facebook-oldala lett a feladatom, majd ezt követte a helyi önkormányzaté. Így folyamatosan lehetőségem volt karbantartani és fejleszteni a tudásomat, követni a Facebook fejlesztéseit. Amikor sor került a tanítására, újabb lendületet kapott a tanulásom, mélyebben beleástam magam, megtanultam újabb lehetőségeket, és felfedeztem újabb problémákat.

A főiskolai tanításra készülve hoztam létre saját “üzleti” Facebook-oldalamat. Ezen mutattam be a hallgatóknak a beállításokat, különböző trükköket. Ha már megcsináltam, el is kezdtem használni: itt is megjelenik a tartalommarketinges és tartalomválogató munkám termése.

Maga a tanítás érdekes új kalandot jelentett számomra, mert 100 feletti számú hallgatóm egy tantárgyból még sose volt. El is szúrtam rendesen, rengeteg előre nem tervezett munkát csináltam magamnak!

Mit rontottam el? Ahogy a Wekerlén a többi tárgyban is, itt is az volt a célom, hogy a hallgatók minden részterületen elég sok gyakorlati feladatot végezzenek el, így valódi tudásra tegyenek szert. Mindhárom témában kaptak komplex feladatokat, egy részük ráadásul közös, csoportos feladat volt. Mi lett a probléma? A kb. 15 feladatot értékelnem is kellett minden hallgató esetében. Tipikusan több nekifutás után lett olyan, amivel elégedettek voltunk, vagyis estéken és hétvégéken keresztül kommunikáltam velük online, adtam a javaslatokat, segítettem a feladatok megoldásában. A következő félévre ki kell találnom valami mást, mert ez így nagyon sok munka volt!

Mit gondoltak erről a hallgatók? Most is kértem tőlük névtelen értékelést a munkámról. Itt nem megyek bele a részletekbe, csak pár kérdést és választ mutatok meg.

  • A válaszadók 63%-ához közelebb került az informatika, és senkinek sem romlott a viszonya vele.
  • A digitális kommunikáció 78%-ukhoz került közelebb (romlás itt sem volt).
  • A tantárgy hasznosságáról: 5% többet kapott a vártnál, 61% mondta, hogy sok újat tanult. 17% szerint nagyon kis mértékben volt hasznos, egyikük szerint semennyire.

Ehhez érdemes tudni, hogy a munkával vagy tanulással kapcsolatos digitális kommunikációban egyharmaduknak semmilyen tapasztalata nem volt a félév elején, és a meglévő tapasztalat is főleg a Facebook álláskeresésre való használata volt. Akadt, aki bevallotta, hogy csak azért van itt, mert kötelező.

Mennyit tanultak? A saját értékelésük szerint így változott a tudásuk a félév során:

 

Úgy gondolom, hogy ez jó eredmény! Az általam adott osztályzatok szerint valamivel több lett a jeles, kevesebb a jó, és több a közepes, de összességében hasonlóan láttuk az eredményeket.

Folytatom a témát hamarosan, írok az egyes területek részleteiről, az ott tanultakról, a hallgatók reakcióiról.

Folytatás:

Kiváló tanárok, kiváló eredmények

MVISZ-logoTegnap délután adtuk át a BME-n az Év Informatikai Oktatója Díjat.  Szépen megtelt a terem, a VISZ tagjain kívül jelen voltak egyetemi és főiskolai oktatók és vezetők is.

A Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetsége 2002 óta minden évben pályázatot ír ki a magyar felsőoktatási intézményeknek az Év Informatikai Oktatója Díjra. Minden olyan felsőoktatási intézménytől várjuk a pályázatokat, ahol főállású oktatókkal folyik informatikai képzés. Idén 19 főiskolát és egyetemet hívtunk meg, de mások számára is nyitott volt a jelentkezés lehetősége.

Ez volt a a 14. alkalom, hogy átadtuk ezt az elismerést, és minden évben nagyszerű oktatókat tudtunk díjazni. Idén sincs ez másképp; nagyon jó pályázatokat kapott a szakmai zsűri, amelynek tagjai:

  • Braun Péter, a VISZ elnöke,
  • Dömölki Bálint matematikus,
  • Havass Miklós, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács tagja,
  • Kerékfy Pál, főiskolai oktató, a VISZ tiszteletbeli tagja,
  • Mester Sándor, B2B üzletágvezető, a Computerworld lapigazgatója,
  • Sziebig Andrea, az IT Business főszerkesztője,
  • Turmezey László, a CEU oktatója és
  • Dervenkár István a Bitport főszerkesztője.

Szokás mondani, hogy a zsűri nehéz helyzetben volt – de ezt most inkább nem mondanám. A zsűri valójában kellemes helyzetben volt, mert nagyon jó pályázatokat kaptunk. Mindegyik pályázatot tudtuk szeretni valamiért, mindegyik oktató valamiben kiemelkedőt alkotott. Örömmel tapasztaltuk, hogy milyen értékes munkát végeznek, és nem csak a konkrét informatikai ismeretek átadása területén.

Miket találtunk kiemelkedőnek és fontosnak a pályázók oktatói munkájában?

  • Nagyon fontos a kapcsolat a gyakorlattal. Az informatika komoly elméleti alapokkal rendelkező tudomány, aminek eredményét a gyakorlatban is megvalósított rendszerekben és szolgáltatásokban látjuk. Ha a hallgatók lehetőséget kapnak valódi gyakorlati feladatokban való részvételre, akkor az elméleti tudásukat már a tanulmányaik során ki tudják tenni a valóság próbájának. Mennyire más az, ha nem csak elvileg jó egy szoftver (ami – egyébként – nagyon fontos, és sajnos nem mindig teljesül), hanem egyben a várt eredményt is nyújtja – beleértve ebbe az üzleti eredményt is. Miközben ezeken a feladatokon dolgoznak a hallgatók, a szakma mellett a csapatban végzett munkát és a projekt munkát is gyakorolják. Ezek nagyon fontosak, akár nagyvállalat, akár saját vállalkozás a hallgató által megcélzott terület a diploma megszerzése után.
  • Amikor informatikát tanítunk, használjuk is azt. Ha új ötleteket, megoldásokat mutatunk a hallgatóknak az oktatás folyamatában is, akkor inspiráljuk őket. Megismerik a modern eszközök gyakorlati használatát, és arra látnak példát, hogy akár egyetlen ember (a tanáruk) is létrehozhat valami újat és hasznosat, ami megváltoztatja a munkát és a tanulást.
  • Nem csak az informatika oktatásában van kulcsszerepe az informatikának! Minden tanárnak jó barátságban kell lennie az informatikával – ennek hiányában nem fogja kreatívan és a tanulók örömére használni a modern eszközöket. Ezért fontos az, hogy tanulástechnológiát és interaktív médiát, sőt: szoftvertechnológiát is tanuljanak a jövő tanárai, beleértve a humán tudományokat és a művészeteket tanítókat is. Ez nem ábránd, hanem igenis valóság! Akár a diploma megszerzése előtt, akár azt követően barátkozik össze az informatikával szakmaként nem foglalkozó pedagógus a modern technikával, nagyon fontos ismeretekre és készségekre tesz szert!
  • Minden tantárgyban fontos a tematika és a módszerek folyamatos megújítása, de abban biztos mind egyetértünk, hogy az informatika oktatásában ez elkerülhetetlen, ha jó informatikusokat és jó tanárokat akar kibocsátani az iskola. A helyzet kulcsa a területet vezető tanárok kezében van, az ő példamutatásuk és irányításuk nélkül ez nagyon nehezen menne. Ezen a területen is fontos az egyéni kezdeményezés, nem kell a központi utasításokra várni! Az egyik díjazottunk éppen az iskolateremtő munkája miatt vehette át a díjat.
  • A VISZ nagyon fontosnak tartja az informatika oktatását minden szinten, nem csak a felsőoktatásban. Ezért örültünk annak, hogy a saját intézményükön kívül, középiskolások között is terjesztik a főiskolai oktatók az informatikai tudást. Ezt különböző programozási és robotikai táborokban teszik.

Ebben az évben a VISZ is bekapcsolódott a középiskolásoknak szóló oktatásba, az iskolai szünetekben táborokat szervezünk, ahol a gyerekek egyszerre tanulnak és játszanak. Megismerkednek a legújabb programozási nyelvekkel és robotokat is programoznak. Nagyon sikeresek ezek a táborok, lelkesek a gyerekek. A következő ilyen tábor most lesz a téli szünetben.

Az egyetemi oktatásban már hosszú ideje részt vesznek tagjaink. Mivel járulunk hozzá az oktatáshoz? Bevisszük a vállalati tapasztalatot, megmutatjuk, hogy az elmélet hogyan működik a gyakorlatban, hogyan teremt értéket az informatika, és milyen problémákkal találkozunk a mindennapi munkánkban. Ezeket a tapasztalatokat a felsőoktatás minden szintjén, az alapképzésben, a mesterképzésben és a posztgraduális MBA kurzusokon is értékelik, hasznosnak tartják a hallgatók. A saját tapasztalataimról az elmúlt években írtam már, itt van néhány:

Visszatérve az idei pályázatra…

A zsűri nem csak papírokból dolgozott, hanem meg is hallgatta a jelölteket, akik jól éltek a lehetőséggel, bemutatták oktatói filozófiájukat, céljaikat és eredményeiket. A díjazottak tegnap is tartottak nekünk egy-egy rövid bemutatkozó előadást. Ebből a hallgatóság számára is kiderült, hogy melyik pályázatban mit találtunk nagyon lényegesnek az előbb felsorolt szempontok közül.

A díjazottak listáját elárulom mindjárt, de előtte még egy kis kitérő. Mindegyik díjazott munkájában tetszett az is, hogy a tanítás során nem csak a konkrét tantárgyi ismeretekre tanítják meg a hallgatóikat, hanem valami többet is adnak nekik: módszertant, gyakorlati tapasztalatot, inspirációt, … Ennek kapcsán eszembe jutott az egyetemi orosztanárnőm. Matematikus hallgatókként nem csak az orosz nyelvre akart minket megtanítani, hanem a fordítás technológiájára is. Ennek az óta is nagy hasznát veszem, miközben az eredeti tárgyát sok-sok éve nem hasznosítom.

Megint vissza a pályázatokra: A zsűri javaslata alapján a VISZ elnöksége döntött a díjazottakról. 2015-ben a Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetségének informatikai oktatói díját négyen, megosztva kapták meg:

  • Cserey György, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Kar egyetemi docense,
  • Czirkos Zoltán, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar egyetemi adjunktusa,
  • Kis-Tóth Lajos főiskolai tanár, az Eszterházy Károly Főiskola Médiainformatika Intézetének igazgatója,
  • Turcsányi-Szabó Márta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatikai Kar csoportvezető egyetemi docense.

Kedves Olvasó! Ha nem volt alkalmad személyesen meghallgatni, megnézni a díjazottak bemutatkozását, keresd meg őket az elektronikus nagyvilágban, érdemes! Mindegyikük tud mutatni valami érdemlegeset.