Egyszer volt, hol nem lesz… Okosabb lesz-e nálunk?

Okos város, mese, játék. Ezek valahol összetalálkoznak…

HR konferencia és játék. Erről írtam a múlt héten. Meg meséről. Na jó, nem csak játék és mese volt, hanem tanulás is. Számomra nagyon érdekes volt a konferencia, és úgy láttam, hogy a jobbára a konferencia témájába vágó területen dolgozó szakembereknek is.

A játékosítás (gamification) szépen fejlődő terület, van már mögötte pár év gyakorlati alkalmazás. Most az a kérdés, hogy mi lesz belőle. Tovább terjed a használata, vagy lassan eltűnik, ahogy korábban az edutainment tette. Ez – Mérő László szerint – főleg azon múlik, hogy ezek a játékosan tanító megoldások valóban jó számítógépes játékok legyenek. Nos, játékfejlesztők előre!

A játékok révén is okosodunk, de vajon lépést tartunk-e az „okos” rendszerekkel? Hányszor mondjuk viccesen, hogy a telefonom már okosabb nálam. Ez persze nem igaz, még a közelében sincs az emberi okosságnak. Inkább csak sok információt lehet elérni vele. (Információ ≠ tudás! Tudás ≠ okosság!)

Mégis, akkor milyen egy okos rendszer? Mennyi benne az ember és mennyi a számítógép szerepe? Nagyon tetszett, amit Bőgel György mondott erről a Neumann Társaság múlt heti konferenciáján.

Azt is megtudtuk, hogy mit fogunk csinálni öt év múlva, hogyan okosodik a kereskedelem, és hogy kerül egy lapra New York, Párizs és Szolnok…

Hamarosan megírom, hogy mi rezonált bennem az előadásokból. Már csak csütörtökig kell várni…